AMERIKALAND – Las Vegas

Amerikai utunk most ott folytatódik, ahol pár hete abbamaradt…

San Franciscót követően két napunk jutott arra, hogy megtegyük a 9 órás utat Las Vegasba. Ezért döntöttünk úgy, hogy útközben megállunk a Yosemite Nemzeti Parknál. Mivel hosszú volt az út, korán el kellett indulni. Ahhoz, hogy eljussunk Las Vegasba, délről meg kell kerülni a Sziklás-hegységet. Át lehet vágni a Yosemite-n is, de azok az utak bizonytalanok, éjszaka veszélyesek. Kalifornia egyébként szinte teljesen lakott, San Franciscót elhagyva mérföldeken keresztül lakott területen haladt az autópálya. Ahogy dél felé haladtunk emelkedett a hőmérséklet és a házak helyét átvette a természet.

A nemzeti park határát meglehetősen hirtelen értük el. A tájat az egyik pillanatban még sivatag, a másikban pedig óriásfenyők rengetege borítja. Néhány mérföldet haladtunk az erdőségben, majd egy pihenőhöz érkeztünk, ahol belépőt kellett venni. Itt derült ki számunkra az, hogy az amerikaiak imádnak nemzeti parkokba járni. A hatalmas forgalomhoz valószínűleg az is hozzátett, hogy hosszú hétvége volt. A távolságok hatalmasak, hiszen csaknem másfél órába telt, mire beértünk a központi völgybe. Ezt a gleccserek által vájt völgyet és az azt övező hatalmas sziklafalakat bizonyára többen láttátok már fényképeken. Egészen lenyűgöző látvány mindez. A völgy alján csak lépésben haladt a forgalom. Komolyan akkora dugó volt a Sierra Nevada közepén, mint a kétszer két sávos autópályán. Autók ezrei, buszok százai. A völgyben rengeteg táborhely volt, illetve a mindenféle – a kirándulók kiszolgálására létrejött – létesítmény. Mindez természetesen úgy, hogy tökéletesen beleolvadt a környezetbe. A völgyben terpeszkedő tisztásokról gyönyörű panoráma tárult a környező hegyekre. A híres vízesés hangja pedig mindenütt hallatszott.

Sajnos sétálgatni nem igazán tudtunk, hiszen még sötétedés előtt szállást kellett találnunk, a park területén

azonban minden szoba foglalt volt. Arra viszont még maradt időnk, hogy felmenjünk a Glacier Pointra, mely a Yosemite egyik legmagasabb pontja. Innen egyszerűen hihetetlen panoráma tárul a kirándulók elé. Látni a teljes gleccsert, az egész völgyet, a vízesést felülről.

Másnap Vegas felé vettük az irányt. Kissé aggódtam, mit fogunk csinálni 4 napon át a kaszinóvárosban. Tudniillik létezik egy 21 éves korhatár a szerencsejátékra vonatkozóan. Félelmeim alaptalannak bizonyultak, de erről majd később.

Utunk eléggé egysíkú volt, szó szerint. Barstow városát elhagyva ugyanis szinte végig egyenesen halad a többsávos autópálya a sivatag közepén. A forgalom meglepően nagy volt. Az út mellett a leállósávon szétszakadt gumifoszlányok hevertek. A tájat kaktuszok borították. Több helyen táblával jelezték, hogy érdemes kikapcsolni a légkondit, mert hosszú emelkedő következik és nem jó, ha az autó felmondja a szolgálatot. Mindezt persze 45 fokban…

Az államhatár Kalifornia és Nevada között nagyon érdekes, mivel már itt meglátja az ember az első kaszinókat és szórakozóhelyeket. Tudtuk, hogy jó helyen járunk.

Az autópálya hirtelen balra fordult és egy domb mögül előtűnt Las Vegas. Ahogy haladtunk befelé a városba óriásplakátok tucatjait hagytuk magunk mögött. Először a nagy fekete piramist vettem észre, mely a Luxor Hotel. Ebben foglaltunk mi is szállást. Messziről nem tűnt túl nagynak. Vegast egyébként valahogy úgy kell elképzelni, mint egy tipikus amerikai várost családi házakkal, rácsos utcaszerkezettel, lapos bevásárlóközpontokkal és autópályákkal átszőve. Mindezt a sivatag közepén természetesen. Ezen kívül mérföldekről látható egyetlen sugárút, melyet két oldalról a hatalmas kaszinók szegélyeznek. Ez a Strip vagy hivatalosan a Las Vegas Boulevard.

Pár perc múlva megérkeztünk a Luxor elé és letettük a kocsit a 15 perces parkolóban. Az első benyomásom a helyről az volt, hogy ez az egész egy hatalmas giccs. Amint beléptünk a piramisba ez a gondolatom rögtön szertefoszlott.

Most következzék néhány sor, melyet azóta le akarok írni, mióta jártam Las Vegasban:

Las Vegas egyszerűen HIHETETLEN, NEM NORMÁLIS, ELKÉPESZTŐ. Nincs rá más szó! Szavakkal valójában nem is lehet kifejezni! Ide mindenkinek legalább egyszer el kell jutnia! Hozzá fogható nincs több a világon!

Elnézést a kirohanásért. Pedig igaz. Elmondom, mit láttam. Kiszállunk a kocsiból. A pálmafákkal és dús növényzettel szegélyezett úton odasétálunk a bejárathoz. Eközben szól a zene a prémium kategóriás hangszórókon a kertben. Dög meleg van, majdnem ötven fok. A járdát hideg vízzel permetezik. A piramis bejárata egy hatalmas szfinx, melynek a teste alatt lehet bejutni az épületbe. Ahogy belép az ember egyszerűen tátva marad a szája. A Luxor belül teljesen üreges. Az oldalai mentén szobák vannak, de a belső tér egybefügg. Jobbra a recepció található, szemben pedig a játéktér. Az átrium második emeletén IMAX (!) mozi, színháztermek, kajáldák, üzletek, konferencia termek és rengeteg egyéb érdekesség van. Nehéz kifejezni szavakkal, ami itt van. Az egész épületben félhomály uralkodik. A vegasi kaszinókon nincs ablak. Itt éjjel-nappal folyik a játék. Minden erről szól; a szórakozásról.

Csaknem 30 emelet magasságban kaptunk szobát – igaz nem a főépületben, de a Strip irányában. A kilátás igen szép volt, hosszában ráláttunk a sugárútra, szembe pedig a reptéren mozgó gépeket figyelhettük.

Annyi minden eszembe jut Las Vegasról, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Az időrendet biztosan nem fogom tudni tartani…

A Strip legérdekesebb része nem túl hosszú, úgy egy kilométer lehet. A sugárút ezen szakaszát azonban végig kaszinók szegélyezik. Néhány száz méter megtétele gyalog – nem viccelek – több órába (!) telik… A kaszinók valójában nem is kaszinók, hanem szállodák, konferencia-, szórakoztató- , és bevásárló-központok. Mindegyik egy-egy témához kapcsolódik így van például a New York – New York, a Velence, a Monte Carlo, a Bellagio vagy a Treasure Island. Mindegyik teljesen egyedi, különböző látványelemekkel.

A New York-ban például megtaláljuk a Brooklyn-híd és a Broadway mását, a Szabadság-szobrot, illetve az épület tetején körben hullámvasút fut. A Treasure Island-en minden nap élő kalóztámadást láthatunk. A Velence egyszerűen hihetetlen; magában az épületben alakítottak ki csatornákat, ahol akár gondolázni is lehet. Még a Szent Márk tér mása is megtalálható fedetten. Az Aria egy üvegpalota, a világ legnagyobb ilyen jellegű létesítménye.

Azonban mind közül a legszebb a Bellagio, ami egy toszkán stílusú luxuskaszinó.

Az épület előtt egy hatalmas mesterséges tó van. A tóban egy szökőkút, mely minden negyed órában különböző zenékre „táncol”. Ez a műsor valami egészen elképesztő, amerikai utam talán legnagyobb élménye. Egyszerűen kihagyhatatlan!

Természetesen a látványon kívül nagy hangsúlyt kap a bevásárlás, az étkezés, illetve a szórakoztatás is. A látogatók Vegasban igen sok színházi, cirkuszi és sok más egyéb előadás közül választhatnak.

A szerencsejáték egyébként mára már csak papírpénzzel működik. A gépek ezeket fogadják el, nyereményként pedig blokkot állítanak ki, melyet vagy bedugunk a következő gépbe és ezzel új kreditekhez jutunk, vagy pedig kifizettetjük a pénztárnál. A gépek többsége egyébként félkarú rabló. Ennek rengeteg féle változata létezik a soroktól és a tétek mértékétől, mennyiségétől függően. Rulett asztalok, blackjack, illetve sok más egyéb asztal várja a komolyabb játékosokat.

Las Vegas tényleg hatalmas élmény volt számomra. Imádom azt a helyet. Sokat gondolkoztam, mennyire írjak részletesen. Nagyon nehéz írásban visszaadni, ami ott történik, a képek ebben a cikkben talán még fontosabbá válnak. Remélem sikerült érzékeltetnem egy keveset a felejthetetlen élményekből. Cikkem lassan túl hosszúra nyúlik, így a Grand Canyon és a Hoover Gát bemutatása a következő rész feladata lesz. Mindezek után pedig utazunk Los Angelesbe.

Addig is:

Üdvözlettel: Arpadvezer

Tovább - Amerikaland: Az indulás - 1. rész |  San Francisco - 2. rész |  NewYork - 3. rész  |  Las Vegas - 4. rész

"Ballag már a vén diák" - Ballagás az Árpád Gimnáziumban  |  Amerika a Wikipédián

Ugrás a lap tetejére!