AZ EURÓPAI BLUES SZÜLETÉSE

I.

 

Az ősapák,

Alexis Korner, Cyril Davies, Graham Bond és John Mayall

munkássága

 

 

A blues európai gyökerű, az Amerikába behurcolt afrikai rabszolgák a fehérek templomaiban találkoztak vele, egyházi zene formájában. Kanyargós úton – blues, rhythm and blues, majd rock and roll és megint blues – került vissza szülőföldjére. A műfaj (vissza)honosításában több muzsikus vállalt szerepet, az angol blues egyik élharcosa – milyen érdekes – a magyar-görög-török-orosz-osztrák származású Alexis Korner volt.

Németországban katonáskodott, ahol rendszeres hallgatója, majd szerkesztője lett az American Forces Network rádiónak. Leszerelése után Londonban egy kis lemeztársaságnál helyezkedett el, karrierje később a BBC-ig ívelt. Amatőr, majd profi zenekarokban játszott, később a zenei élet egyik legismertebb alakja lett, ezt mutatja beceneve is - The Guv’nor – A Gazda.

 

Jelentős szerepet vállalt amerikai, fekete bőrű zenészek angliai felléptetésében és jazz/blues klubok szervezésében. 1954-ben jelent meg első felvétele. 1984 január elsején bekövetkezett haláláig több tucat lemezt adott ki. Nagy részét végighallgattam, de egyetlen felvétele sem fogott meg – nekem olyan se nem jazz, se nem blues. Természetesen nagyon tisztelem szervezői tevékenységét, tekintélyes azoknak a névsora, akik játszottak nála, vele. A teljesség igénye nélkül: Long John Baldry, Elton Dean, Jack Bruce, Graham Bond, Roy Babbington, Nicky Hopkins, Dick Heckstall-Smith, Colin Hodgkinson, Paul Jones, Duster Bennett, Ginger Baker, Boz Burrell, Victor Brox, Mel Collins, Andy Fraser, Zoot Money, Peter Thorup, Ian Wallace, Charlie Watts …

 

és Cyril Davies.énekes, szájharmonikás.

 

1954-ben találkozott Kornerrel, együtt játszottak Chris Barber zenekarában, első közös felvételüket 1957-ben készítették, Alex Korner’s Breakdown Group néven, együtt hozták létre a Blues Incorporated formációt. 1962-ben elváltak útjaik, mert túl jazz-esnek találta a „Gazda” elképzeléseit. Önálló zenekart alapított, Rhythm And Blues All Stars-t néven. Korai halála – 1964 január 7. – megakadályozta, hogy pályája kiteljesedjen.

 

 

Graham Bond

 

Éppen Davies helyére érkezett Korner zenekarába, a jazz világából, a szaxofonos-orgonista. Rövid időt töltött itt, mert hamar kiderült, hogy elképzeléseik messze vannak egymástól. Magával vitt két kiváló muzsikust is, Jack Bruce basszusgitárost és Ginger Baker dobost, s kiegészülve John McLaughlin gitárossal megalapította a Graham Bond  Quartettet. Fél év után újabb zenészt csábított el Kornertől, Dick Heckstall-Smith érkezett a távozó gitáros helyére, a név is megváltozott, Graham Bond Organisation-ra.

 

1964-ben egy négyszámos kislemezt jelentettek meg a Decca lemezcégnél, a sikertelenség miatt kiadót váltottak, s már a Columbia társaságnál jelent meg két nagylemezük – „The Sound Of ’65”  illetve „There’s A Bond Between Us” címmel. Komoly előrelépés a

 

„korneres időkhöz” képest, az Early In The Morning, a Spanish Blues, az I Want You, a Wade In The Water és a Walking in The Park, mind-mind dögös rhythm and blues.

 

Nagy volt a mozgás a zenei életben, az első generáció kinőtte a nagy öregek által kialakított zenei kereteket.és saját lábára állt. Jack Bruce, majd kicsivel később – 1966 nyarán – Ginger Baker is távozott az Organisationból és Eric Claptonnal, aki akkor hagyta el John Mayall-t , új zenekart hoztak létre, a Cream-et. Minőségi zenészek érkeztek az Organisation-ba,  pl. a dobos fenomén Jon Hiseman és Neil Hubbard gitáros, de valami végérvényesen megváltozott, már más szelek fújtak, berobbant a blues második generációja is.

Dick Heckstall-Smith és Jon Hiseman is kilépett, egy rövid időre a konkurenciához, John Mayall-hoz igazolt, dobbantottak egyet, majd megalakították a Colosseum-ot.

Bond Amerikában próbált szerencsét. Ragyogó muzsikusokkal látott munkához: Harvey Mandel gitáros (Charlie Musselwhite Band, John Mayall, Canned Heat, Barry Goldberg,

Ron Carter, Don Sugarcane Harris), Harvey Brooks basszusgitáros (Electric Flag, Miles Davis, Al Kooper) és Eddie Hoh dobos (Charlie Musselwhite Band, Barry Goldberg) – utóbbi kettő játszott a blues történetének egyik legfontosabb lemezén, a Mike Bloomfield, Al Kooper and Steve Stills „Super Session”-ön.

 

Lemezei, a „The Mighty Graham Bond” és „Love Is The Law” (ezen a dob kivételével minden hangszeren Bond játszott) nem hoztak áttörést. Visszaköltözött Angliába, új csapatot szervezett, Graham Bond Initiation néven, majd csatlakozott Ginger Baker Air Force zenekarához. Nagy nevek alkották formációt – Steve Winwood (Spencer Davis Group, Traffic, Blind Faith) Rick Grech (Family, Blind Faith), Chris Wood (Traffic), Danny Laine (Moody Blues) …

A zene közepesre sikeredett, Bond pedig „eltűnt a mezőnyben”. Játszott a régi cimborák –Jack Bruce, Dick Heckstall-Smith – lemezein, ismét kiváló zenészekkel vette körül magát:

Terry Poole (Bakerloo), Rick Grech, a két korábbi Aynsley Dunbar-tag, John Moorshead és a brilliáns Victor Brox, leszokott az alkoholról és a drog-ról, nagy terveket szőtt … 

 

1974. május 8-án, a londoni Finsbury Park metróállomáson, a beérkező szerelvény kerekei alatt lelte halálát … a baleset körülményei máig tisztázatlanok.

 

A Byg kiadó Rock Generation sorozatában, 1971-ben  jelent meg az Organisation 1964 októberében, a Klook’s Kleek-ben rögzített koncert anyaga. A zenekar legerősebb lemeze, minőségi felvételekkel, nincs rajta gyenge szám, kiemelkedik a The First Time I Met The Blues,  a Stormy Monday Blues, a Spanish Blues és a Person To Person Blues.

 

 

A Warner Brother 1974-ben  Solid Bond címmel egy dupla albummal adózott emlékének.

Az 1966-ban,  Jon Hiseman-nel és Dick Heckstall-Smith-szel készített felvételek közül kiemelkedik a a Green Onions és a Neighbour Neighbour. Három hosszabb, John McLaughlin-nal  készített, igazi jazz felvétel is helyett kapott az albumon,  a Ho Ho Country Kicking Blues, a The Grass Is Greener és a Doxy.

 

 

Derékba tört életpálya. Nem tudott lépést váltani, megszületett a rock, a fiatalok, és a dezertált kollégák csapatai: Ten Years After, Taste, Savoy Brown, Led Zeppelin illetve Colosseum, Mahavishnu Orchestra túl erősnek bizonyultak.

 

A rock zene születési (1967) és halálozási (1974) dátuma keretbe foglalja Bond útkeresését. Kegyetlenül hangzik: nem értette meg az idők szavát, nem tudott megújulni és nem tudta magát olyan ügyesen menedzselni, mint Alexis Korner.

 

„Keze munkája” érezhető a Cream, a Colosseum és a Keef Hartley Band  munkáin.

 

 

A következő, AZ EURÓPAI BLUES SZÜLETÉSE  2. rész-ben a nagy túlélőművész, John Mayall munkásságát mutatom be.