SZMÁJLI – Pályázat! – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 

 

 


A "Tilos az A" webmagazinban korábbi években már két "Írótársat keresünk!" pályázatot is hirdettünk. E pályázatok nyerteseinek, Dénes Áginak és Varga Emesének azóta már számos írása jelent meg lapunkban. 
Idén úgy gondoltuk, hogy egy kicsit újítunk, és valami más dologgal próbálkozunk. Kibővítettük a választható műfajok körét: novellákat, verseket, dalokat és grafikákat vártunk egy előre megadott témában. Ez a téma a SZMÁJLI volt

Hogy miért pont a SZMÁJLI lett a választott témánk?
Az utóbbi egy-két évtizedben egyre nagyobb teret hódít a mindennapjainkban  a virtuális világ. Nap mint nap SMS-eket küldözgetünk a mobiltelefonunkon, levelezünk, hozzászólásokat írunk vagy csetelünk az Interneten, s eközben nem látjuk egymás arcát, testbeszédét, gesztusait, nem nézünk egymás szemébe, s nem halljuk egymás hangját. Aktuális érzelmeinket a virtuális térben emocionális jelek, szmájlik segítségével tudatjuk a világgal. Kérdés, hogy mennyire valós az a kép, amit így mutatunk magunkról? Mindig mosolyog a szívünk, amikor a soraink végére odabiggyesztünk egy mosolygó jelet, vagy ez sokszor csak egy mosolygó álarc? 
    • Úgy tűnik, az, hogy előre megadtunk egy témát, a várakozásainkkal ellentétben ahelyett, hogy inspirálta volna, inkább gúzsba kötötte az alkotó fantáziát. Néhányan ennek ellenére,mégiscsak elfogadták a kihívást, és elgondolkodtak a kiírt feladaton. Ezt a bátorságot és a vállalkozó szellemet díjazva úgy döntöttünk, hogy ez esetben nem hirdetünk nyertest, hanem valamennyi beküldött pályamunkát megjelentetjük :)

    • Köszönjük Karl Nikolettának, Tobai Rebekának és Schuminszky Nándornak, hogy megtiszteltek az írásaikkal.

 

 

 

Schuminszky Nándor:

Kezdők betűi

 

Sehol sem találjuk, így ám a zsűri

Zokon is vettük! Ezt senki sem tűri!

Majd én megmutatom, mondom szerényen,

Álljuk a próbát! A zsűri kevélyen.

Jó lesz, ha figyelnek, szakértő szemmel,

Leírtam bizony, "billentyűs" kezemmel:

Iniciálék.

 

 

 

 

ÜZENETABLAKOK A FACEBOOK HIVATALOS OLDALÁN

A novella formai és tartalmi jegyeit nélkülöző írás
Írta: Karl Nikoletta

 

 

1.üzenetablak. James és Anna 

- Elástam a homokba.

- A repülőjegyet? Viccelsz, ugye?

- Eszemben sincs. Szeretlek.

- Te egy akkora seggfej vagy, amilyet még életemben nem láttam.

- Igazad van.

- Én is drámázzak? Tudnék remek jelenetet rendezni.

- Elhiszem.

- Seggfej. [mérges szmájli]

 

 

2. üzenetablak. James és Brian 

- Ő az, akit szeretek, akibe húsz éve szerelmes vagyok. Azt kívánom, bárcsak lennék
fiatalabb, hogy a feleségem lehessen.

- Megkérted a kezét?

- Persze. A legelején.

-És?

- Nevetett. Nem vett komolyan. Akkor még.

- Te tényleg el tudod képzelni, hogy egy húsz évvel fiatalabb nővel élj?

- Nem. [nevető szmájli]

- Akkor mit akarsz?

- Őt. Még soha semmit nem akartam annyira, mint őt. Amit tenni fogok, csak egy hajszálon múlik.

- Bolond vagy, képes lennél felrúgni az életed?

 

 

3. üzenetablak. James és Anna 

- Másoknak is joguk van a boldogságra.

- És te mi a a franc vagy? Egy kisisten, aki odaadja nekik a boldogságot?

- Tragédia lenne.

- Senkinek nem tudod megspórolni a saját tragédiáját. Csak a magad boldogságáról tudsz lemondani.

- Éppen azt teszem. [szomorú szmájli]

- Rohadt fárasztó lehet jó embernek lenni. Én senki kedvéért nem mondok le a boldogságomról!

 

 

4. üzenetablak. Brian és James 

- Apám, egyszer én is nagyon közel voltam ahhoz, hogy elhagyjam a feleségemet. És mégsem tettem meg.

- Miért?

- Úgy éreztem, öreg vagyok és nyugalomra vágyom. Na, egyszerűen nem akartam feladni a kényelmes, unalomig ismert életemet valamiért, ami ugyanilyen rutinba torkollott volna, mint a már meglévő. Ráadásul állandóan féltékeny lettem volna a fiatal feleségemre, és szenvedtem volna attól, hogy egyik reggel ráébred, hogy egy kivénhedt, lottyadt farkú pasival kötötte össze az életét és akkor elhagy. Én meg egyedül maradok. Mary sem akar egyedül maradni, ezért bocsátotta meg a félrelépéseimet.

- És amikor fiatalabb voltál? Akkor miért bocsátott meg?

- Mert szeretett. [nevető szmájli]

- Még most is szeret?

- Nem tudom. Megszokott. Elfogadott. És látod, ez az, amit az a másik nem akart. Elfogadni. Minden áron meg akart változtatni. De egy ilyen vén kujon már nem akar változni. Az elején igen, újra fiatal akartam lenni, és ő megadta nekem ezt az érzést. Aztán egyre fárasztóbb lett a játék. Egyszerűen már nem volt kedvem lépést tartani. És tudod mit, öregem, egyet se búsulj, rád is ez várt volna. ……. Persze nagy hiba, hogy mindezt bevallottad Barbarának. Öreg hiba, de hát a jó pap holtig tanul.

- Mary is rájött.

- Az nem ugyanaz. Ha eltitkolod a viszonyt, akkor még nem akarod elhagyni, még bizonytalan vagy. Ha nagy őszintén odaállsz a feleséged elé, apám, 35 év után, és a szemébe mondod, hogy szerelmes vagy egy másik nőbe, és el akarod hagyni, hát, akkor tudja az asszony, hogy nagyon nagy baj van. Hogy nem csak kóbor szexről van szó. Hogy tényleg szerelmes vagy.

- És én tényleg szerelmes vagyok. Húsz éve.

- Meg ne mondd Barbarának!

- Eszemben sincs…. Szerinted megbocsát?

- Ennek semmi köze a megbocsátáshoz. Itt a bizalomról van szó, öregem, a bizalomról, amit bizony elvesztettél, és akármilyen rendesen viselkedsz ezután, soha többet nem fog benned bízni.

- De hát le sem feküdtem vele. [glóriás szmájli]

- Annál rosszabb. Innen is lehet tudni, hogy komoly a dolog. …………És miért nem feküdtél le vele?

- Úgy terveztem, majd a szigeten...

- Aztán te meg elkapartad a repülőjegyet..... De nagy marha vagy te, öregem!

 

 

5. üzenetablak . James és Anna 

- Hihetetlenül kívánlak. Oly módon felizgatsz, mint senki más.

- Sosem fogsz megkapni, ez a büntetésed a homokvár miatt. [kacsintó szmájli]

- Minden férfinak megvan álmai asszonya, akit sosem kaphat meg.

- Nem akarok álmaid asszonya lenni, mert az csak a fejedben létezik. Én hús-vér nő vagyok, aki oda akarja adni neked a testét és a lelkét.

- Túl nagy lenne az ár, amit mások fizetnének meg.

- A fene egye meg, te rángattál bele ebbe az egészbe, eszem ágában sem volt, hogy szerelemes legyek beléd! Egyébként későn jöttél.

- Húsz éve egyfolytában későn jövök.

- [síró szmájli]

 

 

Schuminszky Nándor:

Szmájli ének

 

Üdv a háló derűjének,

Mosoly ikon, jó fejének!

Szmájlis tisztelettel szóljon,

Szmájliról e kis vers ének!

Csak szmájlit küldesz, barátom,

A sört nyeled, mint a szivacs,

Tartozásodtól az arcom,

Olyan piros, mint a pipacs.

Mit küldtek a longobárdok.

Szamojédek, szkíták, szittyák?

Sajnos, nem volt internetük,

Hát ezt bizony, jól megszítták…

Esküvő előtti héten,

Szmájli vidítja az arát,

Amikor már érett asszony,

Szmájli helyett, szürke barát...

Minden jó, ha a vége jó,

Mosolyog az ég is,

Ha megkapom a húszezret,

Majd mosolygok én is!

 

 

 

Tobai Rebeka:

Smile avagy a telefonos boldogság (egyperces mélyrepülés)

 

 

Hol keressük a boldogságot? A telefonban? Egy mosoly meg tud változtatni mindent?

 

A mosoly ereje képes megváltoztatni sok mindent, de nem a virtuálisé.

A mosoly, amit az arcunkra teszünk, endorfinokat szabadít fel az agyban. Még ha ezt nem is tudatosan csináljuk, akkor is. Elindul egy folyamat a testben, ami képes gyógyítani, mind a mi testünkben, mind azéban, akire mosolygunk. 

Tudtad , hogy a mosoly ereje felülmúlhatatlan?

 

Amikor korábbi munkahelyemen elmentünk karácsonykor egy-egy előadást adni beteg vagy éppen gondozott gyermekeknek, annyira varázslatos volt a kis arcukat nézni, ahogy követték a mozgásunkat, figyelték, éppen ki mit játszik előttük a színpadon. Mi meg, akik játszottunk, a próbák alatt elképesztően sokat nevettünk, s készültünk az előadásra. Ki bátrabban ki félve. Egy cél lebegett a szemünk előtt, hogy adunk valamit ezeknek a gyerekeknek, amit sosem felejtenek el. Akár a mosolyunkban akár a játékunkban vélték felfedezni a varázslatot, mindenképpen a végén az arcukra csaltuk a kis huncut mosolyt.

A virtuális világ csapdája a smile. Legalábbis azt hisszük, hogy mosolygunk akkor, amikor ezt a jelet megejtjük. De valójában is így van?

Igen is meg nem is. Az biztos, hogy nem látjuk a másik reakcióját. Pedig az arcmimika nagyon sokat számít. Onnan tudjuk , hogy a másiknak tetszik-e amit mondunk.

Van olyan, hogy azért tesszük ki a jelet, hogy a másik azt érezze, vele vagyunk, de valójában nem biztos, hogy így van, lehet, hogy csak nem akarjuk megbántani. Meg már megszoktuk, hogy a mondatok között elejtünk egy-egy mosoly jelet. Mondhatni reflexszé vált. De ennek a reflexnek csak egy oldala van. Mindig az adó fél. Mert azt csak remélhetjük, hogy a fogadó fél esetleg mosolyog a smile láttán.

Mennyivel könnyebb a virtuális világban mosolyogni, mint az életben. Még azok az emberek is tudnak így mosolyogni, akik valójában csak ritkán ejtenek meg szájuk szegletében mosolyt. Elképesztő módon ragadós ez a virtuális mosoly, emlékszem a régi telefonokon csak két pöttyöt és egy zárójelet használtunk, most a különböző telefonos applikációk segítségével a legkülönbözőbb fajta smile-k jelennek meg. A vigyorgó fejtől a kis rókáig minden.

Jómagam is bőszen használom ezeket a jeleket, de abban biztos vagyok, hogy amikor odabiggyesztem, akkor a valóságban is elmosolyodok. Az életben nagyon sokat mosolygok, a múltkor az egyik kollégám megjegyezte " olyan kis mosolygós vagyok".

Azt érzem, sokkal boldogabb vagyok, ha mosolygok. Sokkal könnyebb elviselni a problémákat, ha vidáman nézünk szembe velük. 

Tanultam egy trükköt: reggel mikor felkelünk, akkor a tükörben magunkra kell mosolyogni, s akkor a  nap is jól indul, mert valaki ránk mosolyog, így kénytelenek leszünk visszamosolyogni. S így megy ez oly könnyedén, szelíden.

 

 

SZMÁJLI – Pályázat! – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/