Őrült Festők Klubja – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Őrült Festők Klubja

 

 

Őrült Festők Klubja – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Lehet, hogy furán hangzik, de különös módon a legkedvesebb festőim, - azok, akiknek a művei a legnagyobb hatást gyakorolták rám - egytől egyig valamilyen pszichés zavarral küzdöttek.
 
A kedvenceim: Vincent van Gogh, Paul Gauguin, és Csontváry Kosztka Tivadar, mindhárman tagjai egy - csupán a képzelet világában létező - zártkörű klubnak, az Őrült Festők Klubjának.



És hogy mi kell ebben az exluzív klubban a tagsághoz? Lássuk csak:

Őrült Festők Klubja – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Mint köztudomású, Van Gogh először egy Gauguinnel történt elmérgesedett veszekedés után, egy borotvával levágta a saját fülcimpáját. (Azért valljuk be, ez igazán nem mindennapi dolog, bár egyes művészettörténészek szerint valójában Gauguin kezében volt az a borotva.) A későbbiekben hallucinációk és epilepsziás rohamok kínozták, és volt olyan is, hogy néhány hétre elvesztette az öntudatát. Többször is kezelték elmegyógyintézetben. Végül annak ellenére, hogy előtte épp gyógyultnak nyilvánították, szíven lőtte magát, s néhány nap múlva, 1890. július 29-én - tragikusan fiatalon, 37 éves korában - meghalt.

Őrült Festők Klubja – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Őrült Festők Klubja – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Egykori barátja, Gauguin, miután kiábrándult az európai civilizációból, a gyönyörű Tahiti szigetén kezdett új életet. Bár hazaküldött festményei nagy sikert arattak, mégis kilátástalannak érezte a helyzetét. Folyamatos szegénysége és romló egészségi állapota miatt depresszióba esett, majd arzén túladagolással öngyilkosságot kísérelt meg. Szerencsére túlélte, s Van Goghnál jóval hosszabb ideig, 54 éves koráig alkothatott.


Őrült Festők Klubja – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Csontváry, a kortársai által meg nem értett „bolond patikus” magányos művész volt. Van Gogh-hoz  hasonlóan ő is 1853-ban látta meg a napvilágot. Úgy tudni, hogy eredetileg egy ifjúkori látomása hatására kezdett el festeni. Egy hang szólalt meg a fejében, amely azt mondta: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél!”. Sokat utazott. Egzotikus útjai során szerzett élményeit, benyomásait több kiváló képén - mint például a Magányos cédrus, vagy a Marokkói tanító – örökítette meg. Élete utolsó tíz évében a skizofrénia tünetei jelentkeztek nála, amelyek aztán már az alkotásban is gátolták, ennek ellenére soha sem kezelték elmegyógyintézetben.


E három festőóriáson kívül még a nagy Michelangelo, a spanyol Francisco Goya, a „Sikoly” című képével híressé vált Edvard Munch, az egész életében csak macskákat festő angol Louis Wain, a szürrealista festészet egyik előfutára a magyar Gulácsy Lajos, a huszadik század végén élt tehetséges amerikai fekete művész Jean-Michel Basquiat, és még több más közismert festőművész is felvételt nyert az idők folyamán a zseniális művekkel fémjelzett Őrült Festők Klubjába.

 

Tehetség és elmebaj. Mégis, miként fér meg ez a két dolog egymással? Véletlen egybeesés csupán, vagy van valamiféle összefüggés az elme zavara és a különleges művészi látásmód között?
 

Ha engem kérdeznek, szerintem van. Úgy gondolom, hogy ezek a túlérzékeny idegrendszerű, sérülékeny lelkivilágú művészek más szemüvegen át nézték a világot, mint az átlagemberek. Valahol ez áldás és átok is lehetett egyszerre. Mivel az agyuk másként működött, ezért a képalkotásuk során olyan színeket és formákat alkalmaztak, mint előttük még soha senki más. És ebben rejlik a halhatatlanságuk  titka.

Őrült Festők Klubja – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A taorminai görög színház romjai a valóságban csak poros, szürkésbarna kövek, Csontváry expresszív festményén viszont élénk ragyogásba burkolózik az egész táj. Az égbolt olyan merészen összetársított színekkel van megfestve, hogy ez által a művész szinte egy másik dimenzióba helyezi a látványt.
Őrült Festők Klubja – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Miközben Van Gogh "Csillagos éj" című festményét csodáljuk, úgy tűnik, hogy a nyugtalanul kígyózó, örvénylő ecsetvonásoktól valósággal vibrál, hullámzik, szinte életre kel a képen ábrázolt vidék.

Gauguin a civilizált világból önszántából kilépett különc francia, összetéveszthetetlen, egyéni hangú munkáival a klasszikus festészet szabályait felrúgva új stílust teremtett. Festményein letisztult, dekoratív formákkal, és tiszta, élénken világító színekkel kísérletezett.

Művészetükkel mindhárman nagy hatást gyakoroltak az utókorra.

 

A későbbiekben egyes festőművészek próbálkoztak azzal is, hogy mesterségesen idézzenek elő egyfajta kitágult tudatállapotot és ebben a tudatállapotban, a valóság mélyebb rétegeit is megismerve alkossanak. Ez a pszichedelikus festészet, amelynek az eredete az 1960-as évekbe nyúlik vissza.

A pszichedelikus festőművészek nem követték a hagyományos művészeti normákat, ehelyett - elsősorban különböző kábítószerek alkalmazásával - elérték a tudatalattijuk felszabadítását. Ebben az állapotban felfokozottan érzékelték a környezetüket és különös hallucinációik támadtak, amelyeket megpróbáltak a festővásznon is megörökíteni. A végeredmény szédítő minták és vadul burjánzó formák szürrealista kavalkádja lett. E kreatív, ám önpusztító művészeti ág néhány kiemelkedő képviselője a teljesség igénye nélkül: a német születésű amerikai illusztrátor és grafikus Peter Max, az ausztrál Martin Sharp és a Szarajevóból menekült New Yorkban élő Vedran Misic.

Őrült Festők Klubja – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


„Én szeretnék alkotni csodásat és
Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot
S aztán meghalni: Mert én a
Mámor vagyok.”
(részlet József Attila Mámor című verséből)



Az emberi agy, ez a csodálatos szerv, korunk szédítő tudományos és technikai fejlődése ellenére még számos, ez idáig megfejtetlen titkot őriz.
A világ, amelyben élünk, végtelenül összetett és színes, és attól, hogy valami eltér benne az átlagostól, - úgymond nem normális - még lehet értékes. Pont a mássága által tud létrehozni olyan újszerű, különleges dolgokat, amelyek korábban nem léteztek.

Gondoljunk csak bele, hogy mennyivel szegényebb lenne az egyetemes művészet, ha ezek a mentális problémáktól szenvedő festőzsenik utánozhatatlan műveik által nem hagyták volna rajta a kezük nyomát.

  

 

„Van egy másik valóság – a tükörkép, amit a világ mutat benned, ha művész vagy. S egy idő múlva, ha sejted mesterségedet, már csak ez a másik valóság érdekel.”  (Márai Sándor)

 

 

 

Grafika: P. Horváth Zsuzsi