Valóság, vagy illúzió?
| Oszd meg másokkal: |
Barangolás a 3D street art birodalmában
Napjaink művészetének az egyik leglátványosabb, és talán a legdemokratikusabb, a legtöbb emberhez eljutó ága a 3D street art. Hazánkban sajnos még nem igazán terjedt el, de a világ számos országában nagy-nagy népszerűségnek örvend.
De mi is valójában a 3D street art?
3D street art, térhatású utcai festészet, amelynek talán a leglátványosabb ága az anamorfikus művészet, vagy egypontos perspektíva művészet, ami egy nagyon régi technika, amely lehetővé teszi, hogy a művész létrehozhassa a térbeliség fantasztikus illúzióját.
Az anamorfózis maga, egy művészettörténeti kifejezés. Ezzel a névvel azokat a felismerhetetlenné torzított ábrázolásokat illetik, amelyek csak egy bizonyos nézőpontból válnak láthatóvá. Bár a műfaj gyökerei egészen Leonardo da Vinciig és ifjú Hans Holbeinig nyúlnak vissza, a "street art" néhány mai művelője is előszeretettel használja az anamorfikus torzítást. Közülük is a leghatásosabban Kurt Wenner és Julian Beever nagyvárosi aszfaltrajzain jelenik meg a perspektivikus anamorfózis.
Mindez nagyon szórakoztató nem csupán a művész, hanem a járókelők számára is, akik meglehetősen kreatív módon pózolnak a festmények(b)en, és így készítenek nem mindennapi, illúziót keltő fényképeket.
Ismerkedjünk meg hát e különleges művészeti stílus néhány kiemelkedő alakjával:
Kurt Wenner, a 3D street art atyja
A Michigen állambeli Ann Arborból származó Kurt Wenner (szül.:1958.) a legismertebb 3D aszfaltművész a világon, aki egy teljesen új geometriát fejlesztett ki, hogy létrehozhassa lenyűgöző járdafestményeit. Olyan egyedülálló kompozíciókat alkot, amelyek látszólag kiemelkednek a síkból, vagy éppen ellenkezőleg, belezuhannak a föld mélyébe.
Wenner a Rhode Island School of Design és az Art Center College of Design művészeti iskolákban szerzett grafikusi végzettséget.
1982-ig a NASA-nál dolgozott tudományos illusztrátorként. A feladata a jövőbeni űrbeli projektek és földönkívüli tájak ábrázolása volt. 1982-ben eladta mindenét, és Olaszországba költözött, hogy a régi nagy mesterek műveit tanulmányozhassa. Wenner huszonöt éven át élt Róma szívében, egy kőhajításnyira a Pantheontól, ezután visszatért az Egyesült Államokba.
1984-ben saját művészeti formát fejlesztett ki, a háromdimenziós járdafestést. Ő hozta létre az első utcaművészeti fesztivált (Old Mission Santa Barbara - Madonnari Festival) az Egyesült Államokban, Kaliforniában.
Elkötelezett híve a fiatalok művészeti oktatásának. Rengeteg munkája mellett minden évben egy hónapot arra áldoz, hogy több mint százezer diákot – általános iskolásoktól az egyetemistákig – megismertessen a kréták és a pasztell rudak világával.
Képei mindig egy-egy történetet mesélnek el, s egyúttal egyfajta üzenetet is hordoznak, arra késztetve az utca emberét, hogy vizsgálja felül a klasszicista művekhez való viszonyát. Wenner úgy véli, hogy a klasszicizmus nyelve egy olyan fontos művészi eszköz, amely a modern korban túl sokáig volt figyelmen kívül hagyva.
Az illúziókeltésnek két fő típusa létezik: a hagyományos illúzió és az optikai illúzió. A megszokott, bekeretezett festmények a hagyományos illúzió megteremtői. Általuk a néző mintha egy ablakon keresztül tekintene be a festett világba. Az optikai illúziók elmossák a különbséget a valóság és a képzelet között. Wenner a művein a két illúziófajtát ütközteti egymással, és egyfajta optikai és geometriai kapcsolatot hoz létre a klasszikus műalkotások és a modern környezet között.
Legutóbb megjelent „ Asphalt Renaissance” című könyvében hűen dokumentálja a járdaművészet történetét, és a saját szerepét is e dinamikusan fejlődő, többdimenziós művészeti ág létrehozásában.
Wenner képei egyre növekvő népszerűségnek örvendenek a világon. Alkotásaival több száz utcai művészt - köztük Julian Beevert , Manfred Stadert és Edgar Müllert - inspirált arra, hogy kialakítsák a saját stílusukat a háromdimenziós járdaművészet területén.
Munkái a világ több mint harminc országában voltak már kiállítva. Napjainkban is igen keresett művész, aki a világ minden tájáról kap megbízatásokat.
Julian Beever, az illúziókeltés mestere
Julian Beever világszerte ismert és elismert brit krétaművész, 1959-ben, Cheltenham városában látta meg a napvilágot. A 90-es évek közepén, utcazenészként kezdett el járdafestéssel foglalkozni.
Különböző országokban rajzolt Európától kezdve az USA-n át egészen Ausztráliáig, hogy az utazásait finanszírozhassa. Művei főként nagyvárosi járdákon, köztereken láthatók.
Először papíron tervezi meg a munkáit. Megfelelő távolságban egy széles látószögű objektívvel felszerelt kamerát helyez el a készülő mű helyszínén. A kamera valamelyest torzítja a tereptárgyak méretét, és ezzel egy optikai csalódást hoz létre. Beever ennek a segítségével szerkeszti meg a tökéletes illúziót keltő képei perspektíváját.
A járdaművészet mellett gyakran készít falfestményeket is. Európában több száz munkájával találkozhatnak a szerencsés járókelők. 2010-ben kiadott egy könyvet „Pavement Chalk Artist” címmel, amelyben számos alkotásának a fotója szerepel a világ minden tájáról.
Korai rajzai főként híres emberek portréi voltak. A későbbiekben fejlesztette ki saját anamorfikus, vagy 3D járdarajz stílusát. Többen a járda Picassojának is nevezik. Bár Beever ezt hízelgőnek találja, mégis úgy érzi, hogy munkái és a spanyol mester művei kevés közös vonást tartalmaznak. Igaz, a kubista korszakában Picasso is érdeklődött a háromdimenziós ábrázolás iránt.
Beever munkái iránt igen nagy a kereslet, ennek ellenére mindig szakít időt arra, hogy a saját szórakozására is rajzoljon. Minden rajzát egy speciális nézőpontból kell nézni. Ha a néző elmozdul, az illúzió elvész, és a rajz felismerhetetlenné válik a torzítás miatt.
Edgar Müller, az utca varázslója
A német Edgar Müller 1968-ban született Mülheimben, majd a Németország nyugati részén található Straelenben nőtt fel. A festészet iránti rajongása gyermekkorában kezdődött, amikor a Straelent körülölelő tájat festette le. A szomszédos Geldernben járt középiskolába, ahol rendszeresen szerveztek nemzetközi versenyeket utcai festők számára. Edgar 16 évesen elhatározta, hogy ő is megméretteti magát a versenyben, amelyen ezután minden évben elindult, és 19 évesen sikerült is megszereznie az első helyezést.
Az ezt követő években számos nemzetközi versenyen vett részt. 1998-ban a Grazie Fesztiválon - amely a világ legnagyobb utcai festő fesztiválja- elnyerte az Utcai Festészet Mestere (Master Madonnaro) címet, amellyel csak igen kevés street art festő büszkélkedhet. 25 éves volt, amikor eldöntötte, hogy ezután minden idejét az utcai festészetnek szenteli.
Beutazta egész Európát, és csak az ő mulandó művészetének élt. Több iskolában is szervezett street art műhelymunkát, és számos utcai festő fesztivál társszervezőjeként dolgozott.
Edgar Müller műterme az utca, ahol az emberek lába elé helyezi alkotásait. Annak ellenére, hogy több képzésen is részt vett, mégis alapvetően autodidakta festő, aki folyamatosan keresi az újabb és újabb önkifejezési formákat. Leginkább a háromdimenziós munkák inspirálják, amelyekben az eltelt évek során kialakította a saját egyedi, jól felismerhető stílusát.
A városi közösségi tereken hozza létre gigantikus alkotásait, ezáltal teljesen új megjelenést kölcsönözve a helyszínnek. A járókelők is részévé válnak az elkészült műveknek pusztán azzal, hogy élik a szokásos életüket, és áthaladnak az úttestre festett tájon.
Manfred Stader, a művész, aki sohasem lámpalázas
Manfred Stader a 80-as évek elején kezdett érdeklődni az utcai festészet és a járdaművészet iránt, mialatt művészeti tanulmányokat folytatott a frankfurti híres Städelschule-ban.
1985-re - Edgar Müllerhez hasonlóan - már ő is azon kevés utcai festők egyike, akik elnyerték a megtisztelő Master Madonnaro címet a legnagyobb nemzetközi utcafestő versenyen (Grazie di Curtatone) Olaszországban.
(A Madonnarik eredetileg 16. századi olasz vándor művészek voltak, akik a nagyvárosok katedrálisaiban szentképeket festettek a falakra.
A munkák végeztével új megélhetési forrás után kellett nézniük, így sokszor újból megfestették a templomi freskókat az utca kövére.
Ők voltak a mai street art művészek előfutárai.)
Stader rendszeresen kap felkéréseket, hogy különböző rendezvényeken vegyen részt, ahol a nagy nyilvánosság előtt alkotja meg háromdimenziós remekműveit.
Általában 4-8 nap alatt készül el egy-egy festményével, attól függően, hogy milyen méretű a kiválasztott felület és hogy a kép témája mennyire összetett.
És végül következzen két művész a graffiti világából, akik térhatású, de anamorfózis nélküli műveikkel nyűgözik le az utca emberét:
Roa, és az ő különös teremtményei
A „Roa” álnév mögött egy rejtélyes és igen tehetséges belga graffiti művész rejtőzik, aki 1976-ban született Ghent városában. Viszonylag keveset lehet tudni róla.
Gyermekkorában régész szeretett volna lenni, vagy olyan felfedező, aki kismadarak és rágcsálók koponyáit gyűjti azért, hogy hazavigye, és lerajzolja őket. Kezdetben - mint a legtöbb graffitis-, ő is hidak alatti falakra és aluljárók falaira festett festékszóróval. A stílusa ekkor még eléggé eklektikus volt.
Az idők folyamán aztán ez a stílus lassan kiforrott, és a művész célja a természet ábrázolása lett a városi környezet keretei között. Utcai alkotásai Európa szerte, az Egyesült Államokban és Új-Zélandon egyaránt láthatók.
Csak Európában több száz falfestményt készített. Az állatok megszállottja, témái rendszerint az adott területen élő őshonos városi és vadállatok, amelyekről monumentális, részlet gazdag festményeket készít. Minimális színpalettával, jellegzetes fekete-fehér stílusát néhol piros festékkel kiegészítve alkot.
Roa szerint nincs két egyforma fal, számára mindegyik egy újabb kihívást jelent. Az elhagyott gyárak és a rejtett terek művésze. Szenvedélye a festés. Kiemelkedően jó képességű, szabad lelkű festő, aki magáért a festés élményéért fest.
A titokzatos MTO
MTO (Mateo) Franciaországban született és nőtt fel, de Berlinben él, és a legtöbb munkája Berlin utcáin látható.
Lenyűgöző, fotórealista fekete-fehér háromdimenziós grafikákat alkot némi pirossal színesítve.
Graffitis karrierje egy barcelonai utazásán kezdődött, ahol egy barátja hatására kezdett falra festeni.
Portréit, amelyek nyolc-kilenc láb magasak 2-5 óra leforgása alatt készíti el, ami lenyűgöző teljesítmény, tekintve részlet gazdag stílusát.
Munkája során Banksy és Annie Leibovitz művei inspirálják. MTO egyike korunk legzseniálisabb utcai művészeinek.
Grafika: P. Horváth Zsuzsi
Források: http://en.wikipedia.org, http://kurtwenner.com/, http://www.julianbeever.net/, http://www.3d-street-art.com, www.facebook.com/Edgar.Mueller.Official/info, http://www.metanamorph.com/ , http://www.streetart-community.com/artists/france/mto