A Vastrón árnyékában

Nem is olyan rég, hónapokon keresztül egy másik világban éltem – persze csak miután ledolgoztam a napi nyolc órámat és elvégeztem a feltétlenül szükséges teendőimet (de tényleg csak azokat). Aztán amint lehetett, kinyitottam a könyvem, s egy képzeletbeli kapun át beléptem Westeros földjére, s alig vártam, hogy ismét varázslatos kalandok részese lehessek. Minden lopott percet kihasználtam. Olvastam várakozás közben a buszmegállóban, olvastam a fogorvosi rendelőben, de még sorban állva a pénztárnál az élelmiszerboltban is. Ritka pillanatok ezek, amikor egy könyv olyannyira fogva tartja a képzeletem, hogy azt szeretném, ha sohasem érne véget. Georg R. R. Martin Tűz és jég dala című regényciklusa pontosan ebbe a letehetetlen kategóriába tartozik.

Maga az író olyan külsőre, mintha Tolkien egyik teremtménye lenne, mondjuk egy törp Mória titokzatos bányáiból. Az ember szinte azt várja, hogy mindjárt kardot ragad és szembeszáll a gonosz erőkkel. Szerencsére minden korszakban születnek nagy mesemondók. Megkockáztatom, hogy Georg R. R. Martin az ezredforduló korának a legnagyobb mesemondója. Tolkienhez hasonlóan Martin is egy teljes képzeletbeli világot álmodott meg a Tűz és jég dalában, több ezer éves történelemmel, földrészekkel, tengerekkel, saját mitológiával. Mégis egészen más élményt nyújt Martin sorait olvasni, mint a Gyűrűk urát. A legnagyobb különbséget a karakterábrázolásban érzem. Tolkiennél minden fekete és fehér, s a történet során a jó és a rossz harcol egymással. A Tűz és jég dala ciklus szereplői jóval összetettebb figurák. Még a leggonoszabb regényhősben is felfedezhetünk szerethető tulajdonságokat és a pozitív karakterek számos helyzetben esendő emberként, kisebb-nagyobb bűnöket elkövető oldalukat mutatják. A jók bizony, néha meghalnak, és a rosszak nem feltétlenül nyerik el méltó büntetésüket. Ettől izgalmas az egész. Sohasem tudhatjuk előre, hogy mi vár ránk a következő oldalon.

Életszagú, szextől és erőszaktól sem mentes világba csöppen az olvasó. A középkor lovagjai és uralkodói által ihletett hősök, a Rózsák háborújának harcait megidéző csatákban küzdenek a trónért Westeros rémfarkasokkal, sárkányokkal és különös, mágikus, sokszor ijesztő lényekkel teli földjén. Miközben az emberek a kicsinyes hatalmi harcaikkal, az egymás közötti versengéssel, ármánykodással vannak elfoglalva, nem veszik észre, hogy lassan véget ér az utolsó hosszú nyár, és a tél, s vele együtt a hátborzongatóan rémisztő Mások serege feltartóztathatatlanul közeleg.

Az író különös rokonszenvvel viseltetik a társadalom kitaszítottjai, a törpék, a megnyomorítottak és a gyengék iránt, s ezeket a szereplőket az olvasó is hamar a szívébe zárja. Az én kedvenc hősöm Tyrion, a törpe, aki bár a rossz oldalra és csúnyának született, briliáns elméjével és nemes lelkével már az első könyvben megszerettette magát.

Az egyes regények cselekménye több szálon fut. Martin hollywoodi forgatókönyvírói tapasztalatait kamatoztatva olyan szerkezeti felépítést választott, amelyben minden fejezet egy-egy szereplő szemszögéből mutatja be az eseményeket. A fejezetek végén mindig beszúr egy olyan történeti csavart, ami után alig várjuk, hogy megtudhassuk végre, hogy mi is lesz a folytatás. Martin egyik legnagyobb erőssége, hogy bár rengeteg szereplőt mozgat a nagyszabású történelmi díszletek között, az olvasó mégsem zavarodik össze, mert olyan erőteljes, jól megkülönböztethető színekkel rajzolja meg az egyes karakterek személyiségét, hogy a könyvek végén található függelék magyarázatait nem igazán kell fellapozni.

Az író hét kötetesre tervezi fantasy eposzát. Ebből eddig négy rész jelent meg magyar nyelven: Trónok harca, Királyok csatája, Kardok vihara, Varjak lakomája. Az ötödik rész Sárkányok tánca címmel valószínűleg már 2012 nyarán a könyvesboltok polcaira kerül. A hatodik és a hetedik rész egyelőre csupán az író fejében létezik, és úgy gondolom, világszerte számos rajongó imádkozik azért, hogy az immár 63 éves Martinnak legyen elég ideje és elég ereje művét befejezni.

A Tűz és jég dala számára az igazi ismertséget, a valódi áttörést a regény megfilmesítése hozta. Az HBO vállalkozott arra, hogy saját gyártású sorozatként képernyőre adaptálja a történetet. A forgatókönyvírók egyikeként maga Martin is részt vesz a munkálatokban. Jelenleg már a második sorozat epizódjait izgulhatják végig a magyar tévénézők. A siker titka az izgalmas történet mellett, úgy vélem a briliáns szereplőválasztásban rejlik. Bár kevés az igazán ismert színész (Sean Bean, Jason Momoa), ennek ellenére szinte minden karakter telitalálat. Az HBO pénzt és energiát nem sajnálva beleadott apait-anyait az új fantasy sorozatba. Csodálatos helyszínek, pompás jelmezek, látványos díszletek, igényes filmzene, és persze tehetséges színészek. Kell ennél több?

Mítosz születik. Itt és most, napjainkban. Ha kezünkbe vesszük a Tűz és jég dalát és hagyjuk, hogy beszippantson lenyűgöző világába, akkor egy kicsit mi magunk is részesei lehetünk egy korszakalkotó, nagyszabású mese születésének.

Írta és a grafikát készítette: P. Horváth Zsuzsi