Plakátmesék
Véleményem szerint az igazán jó grafikák tömörek, ütősek és lényegre törőek. Közös jellemzőjük, hogy minél kevesebb eszközzel, minél letisztultabb formában próbálják a mondanivalójukat a nézőikhez eljuttatni. Visszagondolva, eddigi életem során, leginkább plakátokon találkoztam olyan mellbevágóan hatásos ábrázolásokkal, amelyeknek a látványa valósággal beleégett a retinámba.
A plakát a reklám egyik legkorábbi formája. A vizuális kommunikáció eszközeként a 19. század első felében kezdték el használni, ugyanis ekkorra érte el a tipográfia fejlődése azt a szintet, hogy már elő tudtak állítani nagyobb távolságból is jól látható és olvasható nyomtatványokat.
A továbbiakban a világ leghíresebb plakátjaiból fogok egy kicsit csemegézni. Olyan képekből, amelyek kitörölhetetlen nyomot hagytak az emberiség vizuális memóriájában.
Kíváncsi voltam a készítőikre, a keletkezésük körülményeire, és mindazokra a történetekre, amelyekről ezek az alkotások mesélnek.
Elsőként következzék az utánozhatatlan „kis-nagy ember”, az arisztokrata származású Henri de Toulouse-Lautrec (1864-1901), francia festőművész és grafikus, a posztimpresszionizmus mestere.
Sokan őt tartják a plakátművészet atyjának.
Amit a sors elvett tőle a testi adottságok terén, azt szerencsére bőven pótolta Isten áldotta tehetséggel.
Lautrec 1891-ben Pierre Bonnard francia festőművész tanácsára ismerkedett meg a litográfia technikájával és hamarosan el is készítette egyik leghíresebb plakátját, a La Goulue-t. Bár ez volt az első kísérlete a litográfia világában, az érzékeny művész rövid idő alatt ráérzett az új médium nyújtotta grafikai lehetőségekre.
A merész, négyszínű litográfia a híres éjszakai klub a Moulin Rouge kánkán táncosnője La Goulue és partnere a rugalmas „csont nélküli” Valentin fellépését reklámozta.
A Moulin Rouge - ahol Lautrec már a kezdetektől fogva törzsvendégnek számított - 1889-ben nyitotta meg a kapuit a szórakozni vágyó párizsiak előtt a Montmartre-on.
Plakátján a festő a közönségnek csupán a sziluettjét ábrázolta, így a néző rögtön a kép középpontjába állított táncosnőre fókuszál.
A 3000 példányban kinyomtatott falragasz kirobbanó sikert aratott.
Az újszerű, végletesen leegyszerűsített dizájn pillanatok alatt meghódította a párizsi közönség szívét.
A La Goulue-t népszerűsítő plakát - amelyet a későbbiekben több más Lautrec plakát is követett – rövidesen az 1890-es évek Párizsának a szimbóluma lett.
Az első világháború előestéjén, 1914-ben egy népszerű londoni hetilap, a London Opinion borítóján jelent meg először ez a Lord Kitchener brit hadügyminisztert ábrázoló kép, amely Alfred Ambrose Chew Leete (1882–1933) brit grafikusművész alkotása.
Herbert Asquith, az Egyesült Királyság akkori miniszterelnöke azzal a feladattal bízta meg Kitchenert, hogy toborozzon hadsereget a németek ellen.
Számos kortársával ellentétben a lord előre látta, hogy ez esetben nagy valószínűséggel nem csupán egy rövid konfliktusról van szó, hanem egy hosszú háborúról, amelynek során újoncok százezreire lesz szükség.
Leete grafikáját aztán később a Parlamenti Toborzó Bizottság katonai toborzóplakátként is felhasználta az első világháború során.
Ezt a képet tartják az egyik legikonikusabb és a legtartósabb sikerű háborús plakátnak a világon.
A rendkívül hatásos kép és szlogen együttese a későbbiekben számos utánzat születését inspirálta.
Köztük a szintén katonai toborzásra használt világhírű Uncle Sam plakát születését is, amelynek alkotója James Montgomery Flagg (1877-1960) amerikai művész és illusztrátor.
Flagg bár festőművészként is tevékenykedett és karikatúrákat is készített, igazi ismertségre mégis a politikai plakátjai révén tett szert. Leghíresebb munkáját az Uncle Sam-et 1917-ben alkotta.
Az első világháborúban több mint négymillió példányban nyomtatták ki, sőt a későbbiekben a második világháborúban is toboroztak a segítségével újoncokat.
Sam bácsi figurájának megalkotásához az egyszerűség kedvéért Flagg a saját arcát használta modellként - persze némileg megöregítve és megspékelve egy csinos kis kecskeszakállal.
Roosevelt elnök annak idején meg is dicsérte a művészt a találékonyságáért.
És hogy ki is lenne ez a bizonyos Sam bácsi?
Uncle Sam az amerikai államot megtestesítő képzeletbeli személy.
Eredete egyes vélemények szerint visszavezethető az amerikai hadsereg Troy-i bázisán szolgáló katonákig, akik abban az időben az ellátmány részeként az Egyesült Államok (U.S.) pecsétjével ellátott konzerveket kaptak.
A katonák viccből azonosítani kezdték az U.S. pecséteket "uncle" Samuel Wilsonnal, a hadsereg akkori húsbeszállítójával.
Flagg Sam bácsija aztán az idők folyamán minden képzeletet felülmúló karriert futott be.
Napjainkra Uncle Sam karaktere - a Szabadságszobor és a sávos-csillagos lobogó mellett - az Amerikai Egyesült Államok legismertebb és legtöbbet használt jelképévé vált.
A Che Guevarát ábrázoló stilizált plakátot egy ír művész Jim Fitzpatrick készítette Alberto Korda kubai fotós „Guerrillero Heroico” című híres képe alapján 1967-ben, nem sokkal a forradalmár halála után.
A jól sikerült mű rövid idő alatt a vietnami háború elleni tiltakozás, a társadalmi, politikai és gazdasági igazságtalanság elleni fellépés, valamint a szabadság romantikus szimbóluma lett.
Egyes források szerint egyike a tíz legismertebb képnek a világon.
Guevara ikonikus arcképe mára jól eladható divatcikké vált, s újabban pólókon, sapkákon és kézitáskákon tűnik fel.
Che Guevara (1928-1967), vagy egyszerűen Che orvos, politikus, marxista forradalmár és gerillavezér. A kubai forradalom egyik legendás vezetője, később a kubai Nemzeti Földreform Intézet, majd a Kubai Nemzeti Bank elnöke, 1961-1965 között ipari miniszter volt.
Egy kudarcot vallott kongói kísérlet után Bolíviába próbálta meg a kubai forradalmat „exportálni”, de a hatóságok elfogták és kivégezték.
Korabeli és mai politikai megítélése egyaránt ellentmondásos. Rajongói a humanista forradalmárt látják benne, erkölcsi szigorát, az emberi méltóság és szabadság iránti elkötelezettségét méltatják, baloldali bírálói forrófejű politikai kalandornak, jobboldali ellenfelei hidegvérű tömeggyilkosnak tekintik. Dél-Amerikában sokan ma is szentként tisztelik.
"A bárányok hallgatnak" című 1991-es Oscar díjas thriller plakátja amellett, hogy a maga műfajában valódi remekmű, még egy pikáns titkot is rejteget.
Az elkövető ez esetben egy igen tehetséges amerikai hölgy, Dawn Baillie, grafikus és filmplakát tervező.
Csak ha közelről vesszük szemügyre a képet, akkor vehetjük észre a képben megbújó kis csavart, mégpedig azt, hogy a Jodie Foster száját elnémító lepke hátán található koponya egy „kép a képben” megfogalmazás, amely egy Salvador Dali mű alapján készült fotót ábrázol.
A lepkét díszítő mintán hét meztelen női test formál meg egy koponyát.
A fotót Dali instrukcióit követve Philippe Halsman fotográfus készítette.
És végül következzen gyerekkori kedvencem, egy igazi magyar kuriózum:
Az Unicum "vizes ember" plakátja valamikor 1905 és 1909 között készült.
Egyediségének köszönhetően hamar ismertté tette az Unicumot az egész országban, s az elmúlt több mint száz esztendőben végigkísérte a márka útját.
A plakáton nincs szignatúra, ezért szerzőjét sem tudhatjuk biztosan.
A legfrissebb források szerint egy kevéssé ismert grafikus Pachl Viktor egy országos pályázat nyerteseként kapott megbízást a plakát megtervezésére.
A híres-neves plakát modellje feltételezhetően egy 1905-ben megrendezett budapesti grimaszvágó verseny győztese volt.
A Zwack család egyik tagja így ír a híressé vált falragaszról:
„A Wassermann plakátunk annak idején általános feltűnést keltett, úgy vélem, hatásos reklámgondolat volt.
A közvetítő kereskedelem szívesen alkalmazta kirakataiban, és mégis egy kicsinyke város szatócsa visszaküldte, mondván, hogy valami ’csinosabb képet’ küldjünk, mert a ’másállapotos’ asszonyok félnek, hogy talán ’elnézik magukat’.
A reklám azonban mégis megtette a maga hatását, elvégezte munkáját. Az egész városban beszéltek róla.”
Források: emmaqiongwu.blogspot.hu, www.lyfe.freeserve.co.uk, en.wikipedia.org, www.imamuseum.org, hu.wikipedia.org, unicum.hu, www.theguardian.com, jamierooster.files.wordpress.com, upload.wikimedia.org, mediasvc.ancestry.com, ragraphic.files.wordpress.com, www.popartuk.com, www.feelguide.com, www.illustration-art-solutions.com, lh6.googleusercontent.com
Grafika: P. Horváth Zsuzsi