Érdeklődj:

Gyilkosság a Ficak Stúdióban - P. Horváth Zsuzsi színházi jegyzete

Földi Pál: Turul Népe - László Tibor írása  |  Egy építész diplomata - G. Kovács István riportja, két részben, László Tiborral

Oszd meg másokkal: 

Az előadásról  |  Társalgó  |  Képgaléria |  Megkérdeztük a rendezőket

Érdeklődj:

Gyilkosság a Ficak Stúdióban - P. Horváth Zsuzsi színházi jegyzete

Földi Pál: Turul Népe - László Tibor írása  |  Egy építész diplomata - G. Kovács István riportja, 2 részben, László Tiborral

Oszd meg másokkal: 

Ugrás a lap tetejére!

Roppant ambíciózus természet vagyok

- ezért, az sem érdekel, ha a kóterbe kerülök,

- akkor is arra kommendálom a nagyérdemű tatabányai publikumot,

- a szemérmetes hölgyektől a jó nevelésű ifjakig,

- hogy tegyék tiszteletüket az Orfeusz Társulat Viharos éjszaka című két

  fölvonításos előadásán!

Megfogja az Isten kalapját, aki nem fütyül eme asszonybeszédre

- hiszen megtudhatja, hogy miként védi meg Titirca ténsúr a férfiúi becsületét,

- fény derül arra is, hogy ki kokettál éjszakánként a lobbanékony Chiriac bácsival,

- s vajon elnyeri-e Románia jövendőjének ifjú géniusza a szép Zita szerelmét?

Nem bánja meg, aki osztozik a színház iránti szenvedélyemben, s nem veszi inzultálásnak e szíves invitálást

- mert a skandalumokkal, féltékenységgel, delikátesz teremtésekkel, és párnahajderekkel

  paszomántozott komédia, abszolút jó szórakozást ígér még a legszőrösebb szívű kritikusoknak is.

Íme, egy kis ízelítő a tatabányai Orfeusz Társulat Viharos éjszaka című előadásának a nyelvezetéből :)

Ion Luca Caragiale (1852-1912) világhírű román vígjáték író fergeteges komédiáját Kiss Géza és Kerekes György briliáns fordításában élvezheti a magyar közönség. Úgy gondolom, hogy a két műfordító a színmű humorosan ízes, túlcirkalmazott nyelvezetével jelentősen hozzájárult a darab magyarországi sikeréhez. Ahhoz hasonlítanám, ahogy valaha a „rímhányó” Romhányi József
a Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki forgatókönyvét nem egyszerűen lefordította, hanem valami minőségileg is újat alkotott a magyar szöveggel.

Hamisítatlan román népzene futamai szűrődnek ki a színfalak mögül. Így teremt a két rendező (László Tibor és Pápai Ferenc) már az előadás kezdetén egyfajta varázslatos atmoszférát. A súgó kissé feszülten fészkelődik a helyén, s a közönség izgatottan morajlik. Az első, kicsit hosszúra nyúló, idegen hangzású nevekkel teli párbeszéd után gyorsan felpörög az előadás. Az egyik nyelvi bravúr követi a másikat, a poénokkal sűrűn megtűzdelt szóváltások széles mosolyt csalnak az arcokra. A mulatságosan túlrajzolt jelenetekben önfeledten komédiáznak a színészek. Kezdetét veszi egy eszeveszett éjszakai hajsza, amely képtelenebbnél képtelenebb helyzetekbe sodorja a szereplőket.

A darab az Orfeusz Társulat 2008-as előadásának felújított változata, új szereposztással, a korábbinál játékosabb, színesebb, humorosabb feldolgozásban. A három nagy színpadi tapasztalattal rendelkező társulati tag – Magyar Katalin (a kikapós szépasszony), Poroszlay Sándor (az iszákos rendőrbiztos) és Pápai Ferenc (a gazda bizalmi embere) a tőle megszokott, és már el is várt színvonalon szórakoztatja a nézőket s kelti életre a „viharos” komédiát. Mellettük négy tehetséges fiatal színész – Süveg Szilvia (a forróvérű ifiasszony), Kovács Olivér (a féltékeny ténsúr), Viktor Dániel (a hősszerelmes ifjú) és Erős Dávid (a furfangos inas)- kap a darabban bemutatkozási lehetőséget.

A szerző a hely - idő - cselekmény egységével tömör, gyors pergésű vígjátékot alkotott, amelyben egyetlen mozgalmas éjszaka történetét meséli el. Nem emel ki kifejezetten egy főszereplőt, hanem hét bravúrosan megoldott karakterszereppel építi fel a darabot. Saját kora román társadalmának szélsőséges típusait figurázza ki a szélsőséges helyzetek komikumán keresztül, egy egész estés, felhőtlen kikapcsolódást kínálva a színházlátogató közönség számára.

TÁRSALGÓ

Viktor Dániel – az ifjú levéltáros, joghallgató és közíró, a képviseletesnek való hazafi és egyben fülig szerelmetes spermahajder, aki buzgón szeretne eljegyesedni

Viktor Dánielt bedobták a „mélyvízbe”, és a szemünk láttára sikeresen megtanult „úszni”, ugyanis a Viharos éjszakában debütált a színpadon. Mindebből persze a közönség semmit sem vett észre, hiszen Dániel simán vette az akadályt.

Az előadás után a nyitott ajtó mellett cigarettázva vezeti le a felgyülemlett feszültséget. Elmondja, hogy civilként egy multi cégnél dolgozik, ahol gyakran kell prezentációkat tartania, így a színpadi tapasztalatokat jól hasznosíthatja a munkája során is. Kovács Olivér barátjaként került a társulatba, ahol nem kis meglepetésére rögtön rá is osztották Rica Venturiano szerepét. A próbafolyamat során több nehézséggel is szembesült. Egyrészt a szoros munkaidő beosztásába nehezen tudta beilleszteni a próbákat, másrészt tartott a szerepéből adódó szerelmes jelenetektől. Nem volt benne biztos, hogy hitelesen tudja-e megformálni a hősszerelmes levéltáros figuráját. Szerencsére ezek a félelmei alaptalannak bizonyultak. Életében először állt a „világot jelentő deszkákra”, de annyi bizonyos, hogy nem utoljára.

Kovács Olivér- az ambíciózus, lobbanékony természetű Titirca ténsúr, aki nem rest használni a medvetáncoltatóját férfiúi becsülete védelmében, s aki sohasem lát tovább a saját orránál

Olivér már a termeténél fogva is tekintélyt parancsoló látvány, messziről kitűnik a premier utáni állófogadáson a tömegből. Nem csoda, hogy a szereposztás szerint a nagyhatalmú, köztiszteletben álló Titirca ténsurat személyesíti meg. Korábban is láthattuk már színpadon az Ostoba lány című darabban, egy izgalmas epizódszerepben. A Viharos éjszakában most komolyabb feladatot kapott, s ez által egy új színt is megcsillanthat a tehetségéből, hiszen itt a komikusi vénáját is meg kell mutatnia. Ez koránt sem lehet egyszerű, mivel Olivér életében – mielőtt a társulat tagja lett - nem volt semmiféle előzménye a színjátszásnak. Csernográcz Mária – aki most a Viharos éjszaka súgója – fiával barátkozott, és így került az Orfeusz Társulat holdudvarába. Eleinte súgóként és háttéremberként segítette a próbákat és az előadásokat, aztán fokozatosan egyre nagyobb szerepeket bíztak rá. A társulat tagjai a kezdetektől fogva segítőkészen, barátként fogadták, s előreláthatóan, fiatal férfi karakterként a jövőben is ígéretes feladatok várnak rá.

Erős Dávid – az agyafúrt inas, aki szőrösszívű gazdája éberségét kijátszva védelmezi a titkos szerelmeseket, és közben bármit megadna egy slukk cigiért

Dávid alakítása Spiridon szerepében Munkácsy Ásító inasát idézi fel bennem. Egy kicsit szemtelen, egy kicsit nagyszájú és szétszórt, de egészében mégis szerethető figura.

Előadás után már épp indul haza, de még sikerül elcsípni a ruhatár előtt pár kérdés erejéig.

A mindössze 18 esztendős fiú az Árpád Gimnázium végzős diákjaként meglepő magabiztossággal van jelen a színpadon, a lámpaláznak még a nyomát sem lehet felfedezni rajta. Nem csoda, hiszen a szereplés a vérében van. Az Orfeusz Társulathoz Gerhát Barbara révén került, aki korábban szintén az Árpád Gimi padjait koptatta. Dávid ifjúsága a zene és a színpad bűvöletében telt. 2009-ben bejutott az Édes Anyanyelvünk Nyelvhasználati Verseny országos döntőjébe. 10 éven keresztül zongorázni és trombitálni tanult a Zeneiskolában. Jelenleg az éneklés a szívügye. Sokféle stílus érdekli a poptól a rockon és a musicalen át egészen az operáig. Ez utóbbiról tévénézőként is meggyőződhettünk a Csillag Születik című tehetségkutató műsor vetítésekor, amikor nagy sikert aratott Fluor „Mizu” című dalának opera feldolgozásával. Bár az érettségi után a bécsi egyetemre készül felvételizni angol – német - magyar fordító szakra, de hobbi szinten, továbbra is szeretne a színjátszással foglakozni.

P. Horváth Zsuzsi jegyzete

KÉT FÉRFI – EGY ESET

Megkérdeztük a rendezőket

Rendeztetek-e már korábban is közösen darabot?

László Tibor: Ez évek óta így megy, folyamatosan alakult ki, Feri eleinte csak besegített, aztán már egyenrangú társként dolgoztunk együtt.

Pápai Ferenc: Tiborhoz, az Orfeusz Társulat nagytürelmű vezetőjéhez baráti szálak fűznek. Őszinte érdeklődéssel vagyunk egymás iránt. Színjátszóként mindig is a darabok egésze szerint igyekeztem megtalálni szerepemet, ahogyan társulati tagként is hasonlóan próbálom tenni a dolgomat. Tibor és a társulat egyaránt elfogadta a próbafolyamatban azokat az értelmezési javaslataimat, technikai ötleteimet, amelyekkel előálltam. A windsori víg nők, vagy amit akartok volt az első eset, hogy egy-egy jelenet dinamikájának, irányának meghatározását Tibor rám bízta. Hasonlóan dolgoztunk együtt a Kvartett, Az ostoba lány és a Viharos éjszaka esetében is. Tibor bízott bennem és úgy érzem, eredményesen egészítjük ki egymást.

Kinek mi volt a feladata, kinek mi volt az erőssége a közös munka során?

László Tibor:Én találom ki, hogy mit játszunk, a szereposztást, a játékteret és a nagyobb összefüggéseket, Feri pedig a színészi munkában, a színész-vezetésben dominál.

Pápai Ferenc: Tibor társulatvezetőként a darabválasztást és dramaturgiai munkát éppúgy elvégzi, ahogyan szerepet oszt, díszletet tervez és gyártat, képviseli társulatunkat, egyeztet stb. Egyértelműen Ö a motor. Én – maradva a beugrott képnél – afféle kenő- vagy adalékanyag vagyok – remélem hatásfoknövelő…
Én leginkább azzal foglalkozom, hogy a szerepeiket formáló társaimnak lehetőségeket, akár konkrét magvalósítási javaslatokat kínáljak, azzal a szándékkal, hogy a színdarab által kijelölt mezőn belül maradjunk, ugyanakkor távolabbra is mutassunk. Hogy a szerepek/szereplők motivációi világosak legyenek, s azok valamilyen testet kapjanak, amelyek aztán alkalmasak szituációépítésre. Leegyszerűsítve: elemzésre, spekulálásra bíztatom a színjátszókat.  

Voltak-e viták, és ha voltak, akkor kinek a szava volt végül a döntő?

László Tibor: A próbákon még minden cseppfolyós, minden alakulóban van. Ilyenkor természetesen vannak vitáink egymással, és a színészekkel is néha. Igazi demokrácia van nálunk, nem úgy, mint a politikában. Minden elképzelést kipróbálunk, aztán majd eldől, hogy melyik a jobb. Gyakran a két változat megszül egy harmadikat.

Pápai Ferenc:Vita nem, értelmezési különbségek, hangsúlybeli eltolódások igen. Azokat a próbafolyamat alatt tisztázzuk. Pontosabban tisztázódnak, hiszen arra való a próba, hogy megtaláljuk az összhangot a darab, a színpadra állítás elképzelése és a színészi lehetőségek között. Mivel a legelejétől közösen dolgozunk és célunk is azonos, így az is izgalmas szellemi kaland, hogy egy-egy problémát miként tudunk megoldani, s abban a játszók mennyire rugalmasan vesznek részt. Mert a legeslegvégső szó a színészé. 

Mi jelentette a rendezői munka folyamán a legnagyobb nehézséget?

László Tibor: Hogy nem tudunk kellő hatékonysággal dolgozni. A tagjaink munka után kicsavarva érkeznek, vagy nem érkeznek, mert több műszakban dolgoznak, vagy távoli munkahelyről nem érnek oda a próbára időben, és a munkánknak emiatt alig van értelme, gyümölcse.

Hadd tegyem hozzá azt is, hogy mi jelenti a legnagyobb örömöt:

Az a munka, és az az eredmény, amikor megszületik valami kettőnk között, köztünk és a színészek között, az előadás és a közönség között. Ezeknek az ihletett pillanatoknak a szellemi izgalma az, amiért érdemes csinálni.

Pápai Ferenc: Társulatunk próbalehetőségei. Próbatermünk egy szobácska, aminek a tere korlátozza a színészi és rendezői munkát egyaránt. A játszók – munkájuk, megélhetési elfoglaltságuk mellett/mögött – tudnak készülni és próbálni. A hatékony színészi munka nyitottságot, állandó készenléti állapotot, szellemi és fizikai kondíciót igényel. Darabot építeni úgy lehet, ha a színészi reprodukálás és előrelépés összefonódik, ha a drámai helyzetek, konfliktusok élesek és fényesek maradnak. Ha a nézőben a ráismerés öröme a csodálkozással párosulhat; hát én még ezt/így/ilyet nem láttam.

A színész magabiztossága, uralma szerepe fölött, szándékainak egyértelműsége s, hogy mindezt elfogadhatóan (sőt!) formázza meg – ez a legnagyobb munka. A játszók tapasztalata, színpadi gyakorlata, mesterségbeli tudása nagyon különböző. A próbafolyamat, tehát többféle figyelmet, fegyelmet követel meg, aminek nem mindig tudunk megfelelni. Persze előbb-utóbb mindenkinél megtörténik a csoda, s átérezheti a színjátszás örömét és felelősségét. Bizonyság, hogy társulatunk épül.

Mi a különbség a Viharos éjszaka 2008-as és a 2011-es feldolgozása között?

László Tibor:Alapvetően más volt a szereposztás 2008-ban, az akkori összetétele a Társulatnak más volt, mint a jelenlegi. Ezért is vettük elő újra. Az új szereplők jobbak, ambíciózusabbak, és ez jó hatással van azokra is, akik változatlanul benne maradtak a darabban. Az előadás színesebb, mozgalmasabb és harsányabb lett a rendezésben is és a színészi játékban is. Mellesleg 2008-ban nem volt hozzá zene, most azzal is gazdagodott.

Pápai Ferenc: A mostani változat letisztultabb, játékosabb, ahol az összekuszálódott szálak a második felvonásban tényleg viharosan tekerednek tovább. És a vígjáték közéletre reflektáló vonulata – egyszerűbben: politikuma – felüdülést kapott. (Talán nem is annyira tőlünk, hanem a mai mindennapok szóhasználatától. Csupán három!!! év, de mégis jobban hasonlít a darab eredeti frazeológiája a közbeszédhez, mint 2008-ban.)

Négy szereplő – fő- és karakterszerepeket formáló – változott a hétszereplős előadásban. Közülünk Dani színjátszóként most debütált. 

Másként rendez-e az, aki színészként is játszik?

László Tibor: Nehéz úgy rendezni, hogy valaki játszik is. Önmagunkra is figyelni, és a többiekre is, belülről nézni és kívülről is látni, ez nem megy akadálytalanul. Nálunk annyival könnyebb, hogy ketten vagyunk, kisegítjük egymást.

Van egy másik válaszom is. Másként rendez az, aki tehetséges és érzékeny színész. Hamarabb meghallja, ha a partnere hamis vagy üres, ha a szó és a gondolat, a szándék és a cselekvés nincs szinkronban. Ezért van nagy szükségem Ferire.

Pápai Ferenc: Nem tudom, inkább sejtem, hogy igen. Ezt azok a játszók tudnák megítélni, akikkel dolgoztunk. Ritmust és eszközöket, színpadi pozíciót stb. a helyzetekhez és a formálódó karakterekhez keresek. Az igaz, hogy a szerepek/játszók felől keresem az értelmezés érvényes megoldását, s annak játszhatóságát azonnal végigfuttatom a fejemben. Siker, ha egy-egy elgondolást önmagától elválaszthatatlanul épít fel a színész, mert akkor kezdődik az igazi színjáték. 

Mik a terveitek a következő színházi szezonra?

László Tibor: Noel Coward FORGÓSZÍNPAD című színjátékát tervezzük bemutatni. Nem könnyű, mert sokszereplős. Ez a darab egy nyugdíjas színésznőket befogadó otthonban játszódik. Jó szereplehetőségeket kínál, és témájában, valamint a szerepek-szereplők korában közel áll hozzánk.

Pápai Ferenc: Ahogy korábban már mondtam, László Tibor dolgozik a lehetséges bemutatókon. Több mindent előkészített, szereposztáson is gondolkodik. Tehát vannak távolabbi tervek. Mostanában kezdtünk bele a Forgószínpad című – színészotthonban játszódó – vígjátékba. Ebben az előadásban nem játszom, de nagyon fontos és szép munkának ígérkezik, ahol a humor, az érzelem, a finomság együttesen mutatkozik meg mélyen drámai helyzetben. A feladat óriási, de társulatunkban benne van a sikeres megvalósítás lehetősége. Remélem ehhez én is hozzá tudok járulni.

Kovács Olivér és Poroszlay Sándor

Kovács Olivér, Süveg Szilvia és Viktor Dániel

Kovács Olivér

Erős Dávid

Magyar Katalin és Pápai Ferenc

Viktor Dániel és Erős Dávid

Pápai Ferenc

Poroszlay Sándor