Az érem női oldala - P. Horváth Zsuzsi jegyzete - "Tilos az A" - http://tilos-az-a.hu

P. Horváth Zsuzsi

Az érem női oldala

NŐNAP 2011

P. Horváth Zsuzsi - Az érem női oldala -

Érdeklődj:

P. Horváth Zsuzsiegy korábbi írásai: Nyolc nap az ÉLET

Szőke herceg barna lovon - XXI. századi mese  |  A múlt évben történt... - 2010. Március 15.

Oszd meg másokkal: Oszd meg a Twitter-en!Oszd meg a Facebook-on! Oszd meg a Startlapon! Oszd meg az iWiW-en! Oszd meg a Google Reader-en!

P. Horváth Zsuzsi

Nőnek lenni... Nőnek lenni bonyolult feladat. Sohasem volt egyszerű, de most, a harmadik évezred hajnalán talán még bonyolultabb, mint amilyen a korábbi korokban volt. Szinte felsorolni is nehéz, hogy hányféle szerepkörben kellene helytállni nőként nap, mint nap.

 

De milyen is lenne a tökéletes nő?

 

Szerető társ:

Aki vonzó vadóc, izgalmas partner az ágyban, titokzatos asszony. Ugyanakkor a párja bizalmas jó barátja, akivel bármit meg lehet beszélni, tanácsot ad, vigasztal, ha kell. Eljátssza a gyengét, hogy a férfi erősebbnek tűnjön mellette, hisz ugyebár köztudott, hogy a női nem a gyengébb… Nem mutatja a fáradtságot, nem hivatkozik fejfájásra, nehéz napokra, egy személyben ő a párja szeretője, anyja, és ápolója, aki mindig fogja a kezét a bajban. Magabiztos, akkor is, ha nem olyan tökéletes (még ha megfeszül, akkor sem), mint a médiában bemutatott „bezzeg nők”, akik hibátlanra retusált idomokkal, vakító mosollyal az arcukon virítanak az újságok címlapjain.

 

Anya:

Aki életed ad, majd szinte teljesen feladva önmagát csak a gyermekeinek él. Etet, itat, pelenkáz, mesét mond, altatódalt dúdol csendesen. Simogat, becéz, álomba ringat és mindig, mindennek ellenére szeret. Az első ablak a világra, aki megmutatja a jó és a rossz határait. Biztos hátország, nyugodt kikötő, ahová a gyermek bármikor, bárhonnan visszatérhet.

 

Anyós:

Aki bár az anyósviccek állandó céltáblája, mégis, jó képet vágva megpróbálja elfogadni és megszeretni gyermeke választottját. Megkísérel nem beleszólni, kéretlenül nem okoskodni, de mindig segíteni, esetleg igazi diplomataként békét is teremteni, ha kell.

 

Háziasszony:

Takarítónő, mosónő és tökéletes szakácsnő egy személyben. Hétvégére sütemény költeményeket gyárt, és több fogásos ebéddel kápráztatja el a családot. Munka után a boltból a 15-20 kilós cekkerekkel könnyedén hazalibben, majd fél kézzel levezényli az otthoni második műszakot is.

 

Munkaerő:

Aki mindig rendelkezésre áll, sohasem késik, szó nélkül túlórázik. Megjelenése tökéletes, a cég iránti lojalitása megkérdőjelezhetetlen. Lehetőleg sohasem beteg (de még a gyermekei is makkegészségesek). A nem túl magas bér ellenére kifogástalan munkát végez, és folyamatosan továbbképzi magát.

 

Gyermek:

Aki idős, beteg szüleit (apósát, anyósát) önfeláldozóan gondozza, ápolja. Bevásárol, ételt visz, mosdat, kötöz, tisztába tesz, ha kell. Tűr, bír, szeret.

 

Ember:

Aki megvalósítja önmagát, karriert épít, keresi a kihívásokat, aki fontos céllal létezik a világban. Tervez, alkot, nyomot hagy maga után.

Hát az elvárások szerint valami ilyesminek kellene lennünk, de sajnos, mi nők távolról sem vagyunk tökéletesek. Sok-sok női szerepet játszunk életünk színpadán, s hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe a többi szerep rovására, sőt vannak olyan helyzetek is, amelyekben egyedül, akár férfi szerepekben is helyt kell állnunk. És bizony, néha előfordul az is, hogy némelyik szereposztásban kudarcot vallunk…

 

Bizonytalan világunkban a hagyományos családmodell felborulni látszik. Nagy a ránk nehezedő nyomás, fenyeget a munkanélküliség. A nők gyakran kényszerülnek családfenntartó szerepkörbe, bűvészkednek a számlákkal, és hó végén sokan, szinte a semmiből varázsolnak ételt az asztalra. Sok a válás, rengeteg gyermek nő fel csonka családokban. A házasság intézménye válságban van. Talán a bizonytalan jövőkép, az anyagi gondok, a tolerancia hiánya, talán az egymásba vetett bizalom megingása miatt. Ugyanakkor a társadalom elvárása szerint szülni kellene, gyerekeket nevelni, így garantálva a szebb jövőt. Nehéz feladat, talán túlságosan is az.

 

Nagy felelősség hárul ránk, nőkre, hiszen sok minden múlik rajtunk. Ebben a zűrzavaros világban őriznünk kell (kellene) a családi fészek melegét, okosan egyengetni az új nemzedék sorsát, és vigyázni, óvni az „erősebbik” nem egészségét (hisz a férfiak tragikusan korán halnak).

S ahogy telnek az évek, meg kell birkóznunk még valamivel: a feltartóztatatlanul közeledő öregedéssel. Jó, ha méltósággal párosult bölcsességgel tudjuk elfogadni az idő múlását, hiszen ha szerencsénk van, akkor az egykori szépség elvesztéséért bőven kárpótolhat bennünket egy ránk váró új szerep: a nagymama szerepe.

 

Bárhogy is van, bármilyen bonyolult és nehéz is, nőnek lenni jó, nőnek lenni csodálatos, hiszen megadatott nekünk az életadás és a szeretet képessége, és ez így van, nem csak Nőnapkor, hanem az év másik háromszázhatvannégy napján is.

 

 

P. Horváth Zsuzsi jegyzete