Folytatás a 2. résztől...

 

Szabó Bettina: - Örülök is, hogy kiskoromban nem kaptam lovat. Hiába szereti valaki a lovát, ha nem ért hozzá… Egy ismerősöm is nemrég vett lovat. Gyakran látom, hogy teljesen lehajtja - csurog a lóról a víz-, majd sétáltatja egy kicsit és beköti vizesen az istállóba. Ettől megfázhat a ló. Vagy pl. látta, hogy én levágtam a lovam sörényét, és hogy milyen jól néz ki. Akkor ő is levágta, sőt a farkát is, hogy majd nyárra az is megnő. Csak azt nem tudta, hogy a ló farka nem nő újra, vagy csak nagyon lassan. Így tulajdonképpen megcsonkította az állatot, aki farok nélkül nem tudja elhessegetni a legyeket.

 

Tatai Tibor: - Milyen érdekes! Meséljetek még ilyenekről! Mit kell tudni a ló egészségéről?

 

Bettina: - Amit sokan nem tartanak be, hogy lovaglás előtt be kell melegíteni a lovat. Ahogy az ember a sportpályán is teszi: először bemelegítés, majd a végén levezetés. Nem szabad a lovat agyonhajtani. A sorrend: először lépés, majd ügetés, aztán vágta, végül pihenés. Mielőtt bevisszük az istállóba, addig kell léptetni, amíg megszárad a ló, és a szügyét is meg kell nézni, hogy mennyire meleg.

 

Szabó Zsolt: - A szügy a ló melle. Elöl, a nyaka alatt. Fontos az is, hogy a ló Húsvétkor, Karácsonykor, és Szilveszterkor is kér enni! A gazdának a karácsonyfa mellől is ki kell menni az állathoz, etetni, becsukni, biztonságba helyezni, kitakarítani az istállót…

 

Tibor: - Ha kimész a lovadhoz, mi a dolgod vele?

 

Bettina: - A sorrend változó. Attól függ, hogy milyen az idő, mennyire érek rá. Ami biztos, hogy minden nap meg kell etetni, itatni a lovat, kitakarítani a helyét…

 

Tibor: - A ló rendbetétele, a takarítás mennyi időt vesz igénybe?

 

Bettina: - Reggel és este összesen kb. két óra.

 

Zsolt: - Ha tisztességgel kitakarítod, friss almot teszel alá, figyelsz a változatos étrendjére, itatod, ez minimum egy óra. A bőrét, a szőrét illik naponta tisztítani, sőt a patáját akár naponta többször is, mert könnyen elfertőződhet.

 

Bettina: - Lovaglás előtt mindig meg kell tisztítani a lovat. A koszos, poros ló hátát a nyereg feltöri. Meg egyébként is, hogy néz az ki, hogyha koszos lovon lovagol az ember? Azért is jó naponta leápolni a lovat, mert ha az istállóban netán bármi sérülése történik, akkor mivel a fejétől a patájáig többször is végigsikálom, eközben mindent észre lehet venni.

 

Zsolt: - Ez is komoly feladat. Figyelni kell az állat egészségét minden értelemben, hogy időben kezelhessünk minden problémát.

 

Tibor: - A ló nem szeret egyedül lenni? Amikor vele vagy, társalogtok?

 

Bettina: - Neki leginkább a többi ló a fontos. Szerintem a rangsor: a többi ló, az ennivaló, és csak utána jövök én.

 

Tibor: - Igen?

 

Bettina: - Ha földes karámban vagyunk, akkor amerre megyek, mindenhova jön utánam. Ha viszont már legelhető részre érünk, akkor már nem is foglalkozik velem. Bár, ha van nálam alma, vagy például zab, akkor rögtön odajön hozzám! Amikor te ott voltál, érdekesnek találta, hogy jött valaki, és engem sem látott egész nap, ezért aztán legelészés helyett mégis inkább odajött hozzánk.

 

Tibor: - Szóval nem úgy van, hogy csak áll a ló az istállóban, és amikor szükségem van rá, akkor felülök…

 

Zsolt: - Abszolút nem! Egy motoros barátom megkérdezte: „Miért jó lovagolni?”. A motorhoz nem kell Karácsonykor is kimenni. Ha nincs kedve motorozni, beteszi a gépet a garázsba és kész. Igaz, nem is kapja meg azokat az élményeket, amiket egy lovas kap az állattól.

 

Tibor: - Ezek szerint minden áldott nap legalább két-három órát foglalkozol a lóval?

 

Bettina: - Nyáron reggeltől estig kint vagyok. Megetetem a lovat, leápolom, lovagolok, kitakarítom az istállót és a környékét. Mindig találok valami tennivalót, mert ez nekem szórakozás.

 

Tibor: - Gyakorlatilag ezek dolgos kint létek.

 

Bettina: - Ha nagyon akarom, lerendezhetem mindezt egy-két óra alatt, de ha lovagolni szeretnék, akkor előtte le kell ápolni, be kell melegíteni a lovat, és én ezt nagyon szeretem. Két-három órás tereplovagláskor csak mászkálunk az erdőben, vagy a mezőn. Ilyenkor nagy élmény, ha őzekkel, vagy más vadakkal találkozunk. Nem bújnak, vagy menekülnek el rögtön, mert a ló számukra természetes zajokat csap, ellentétben az emberrel. Ilyen élmény nincs az állatkertben vagy a tv-ben.

 

Tibor: - Nyilván ezért csinálod.

 

Bettina: - Igen. Viszem a pónit és a kutyát is, jönnek mellettünk szabadon…

 

Tibor: - A póni megy utánatok?

 

Zsolt: - Igen, úgy, mint a kutya.

 

Tibor: - Hány kutyád van, Bettina?

 

Bettina: - Most már négy, de ilyenkor csak a Castort viszem, ő bírja a tempót. Két kutyám öregecske, a negyedik kutyám meg még eléggé új, nem tudnám lóhátról kezelni. De ha Castornak azt mondom a lóról, hogy: „Lábhoz!”, akkor odajön a ló lábához. Ugyanúgy szót fogad, mintha ló nélkül lennék.

 

Tibor: - A póninak is tudsz vezényszavakkal parancsolni?

 

Bettina: - Nem annyira. Itt a tavasz, egyre többször lemarad friss füvet legelni. Általában hagyom. Egy idő után rájön, hogy elmentünk, és elindul utánunk.

 

Zsolt: - A csordaösztön! Megy a másik lóhoz.

 

Bettina: - A póni vak a bal szemére – amikor vettük, ezt még nem tudtuk -, néha lemarad legelni, én kiabálok neki, akkor nagy nehezen elindul, és néz össze-vissza, hogy látja-e valahol Brahimot. Néha föl-alá futkos, nyerít, nem talál minket. Olyankor vissza kell mennem érte, hogy észrevegyen.

 

Tibor: - Arról beszélhetünk-e, hogy egy lónak a tartása mennyibe kerül?

 

Bettina: - Bértartásban nagyon drága, ha lovardába adjuk. 40-50 ezret is elkérnek érte havonta. Etetéssel együtt, ha van lehetőség saját telken tartani, és tavasszal (amikor olcsó), meg tudjuk venni a takarmányt egész évre, akkor 15-20 ezer körül mozog a havi ellátás. Nyáron, ha friss füvet kaszálunk, még kevesebb is lehet.

 

Tibor: - Tehát úgy vehetjük csak ezt az összeget, hogy emellett még rengeteget kell dolgozni is.

 

Zsolt: - Van, hogy délután hatkor hazaérek, s ez után megyünk ki egy-két órát kaszálni, hogy ne csak száraz takarmányt, hanem friss zöldet is ehessenek a lovak.

 

Tibor: - Te mit élvezel ebben az egészben? Valljuk be őszintén, úgy kell dolgoznod, mint egy parasztembernek.

 

Zsolt: - Ez munka. Reggel hatkor indulok, este hatkor érek haza, s fáradtan kimegyek a lovardába, teszek-veszek, s nem biztos, hogy sietek haza, hanem dolgozgatok. Dolgozni és dolgozgatni nem ugyanaz. Sokszor szellemi kikapcsolódás, hogy valami mást csinálsz, s addig, amíg kaszálok – hála istennek, géppel -, addig csak arra gondolok, hogy ún. rendre vágjam a füvet, hogy könnyű legyen összeszedni, hogy ne vágjak bele egy téglába, amitől kimegy a kés éle, hogy ne vágjam le a lábamat, vagy a segítőmét. Szóval, csak a kaszálásra koncentrálok olyankor. Kikapcsolom az anyagi problémákat, a munkával kapcsolatos gondokat, az élet kemény dolgait.

 

Tibor: - Kiszellőzik a fejedből a sok probléma.

 

Zsolt: - Etetem az állatokat, és az ember-állat kapcsolat köt le, ha nem is ülök fel a lóra.

 

Tibor: - Én és a kutyám, állandóan egymás mellett, néha egymás útjában vagyunk a lakásban. Ebbe én előbb-utóbb belefáradok.

 

Zsolt: - Van ilyen. Nem akarok egyenlőségjelet tenni a gyerek és az állat közé, de bizony a gyerekkel kapcsolatban is előfordul az ilyen. A gyerek sem játékszer. Vannak kötelezettségek, gondok, örömök. Nem biztos, hogy a mínusz tíz fokban is szívesen megyek ki a lovardába vizet húzni.

 

Bettina: - Télen nem tudok minden nap kimenni a lovakhoz. Ezért aztán ha kijutok, akár havazásban, hidegben is lovagolok, hogy bepótoljam a kiesett napokat.

 

Zsolt: - Az állatnak létszükséglete a mozgás.

 

Tibor: - Mekkora hely, mennyi mozgás kell egy lónak?

 

Bettina: - Minél több mozgás, lehetőleg természetes környezetben, ez a lényeg. Például az én lovamat hiába hajtom futószáron, vagy esetleg bent lovagolok vele, látom rajta, hogy még menne ki a szabadba. Ilyenkor rossz a hangulata, de ha kimegyünk terepre, nem is kell nagyon meghajtanom, hogy kimozogja magát, mégis láthatóan vidámabb lesz utána.

 

Zsolt: - Itt is ahhoz kell visszanyúlni, hogy valójában milyenek az állat ősi körülményei? Az embernek sem mindegy, hogy futógépen fut, vagy kint a természetben.

 

Tibor: - És hogyan tartod őket? Zárt istállóban, vagy ridegtartásban?

 

Bettina: - Télen az istállóban, ami majdnem teljesen zárt épület, védett az eső, és a szél ellen. A fűtés természetellenes lenne a lónak. Ha fűtött helyen lenne a ló, és onnan vinnénk ki a hidegbe, akkor megfázna.

 

Tibor: - Télen hány fok van az istállóban?

 

Zsolt: - Fagypont közelében van a hőmérséklet.

 

Tibor: - A ló egész nap csak álldogál?

 

Zsolt: - Nem. Az nem is jó neki, ha csak áll. A közhiedelemmel ellentétben a ló néha lefekszik, nem csak állva, de fekve is alszik. Az istállót a maga testmelegével bemelegíti valamennyire. Tető alatt, szélvédett helyen vannak, ez a nagyon zord időtől megvédi őket. Általában esőben, hóban, vagy nagyon zord időben vannak a lovak istállóban. Télen is ki szoktuk engedni őket, és ezt nagyon élvezik. Ahogy a kutya belefetreng a hóba, a ló is nagy örömmel teszi ezt.

 

Tibor: - Ezt nem gondoltam volna…

 

Bettina: - Nyáron a porban szeret hemperegni. A ló így tisztítja magát.

 

Tibor: - Hallottam, hogy a vaddisznó is azért fetreng a sárban, hogy az élősködőktől megszabaduljon.

 

Bettina: - Igen, a ló esetében is ugyanígy van.

 

Tibor: - Mi baja lehet egy lónak?

 

Zsolt: - Az egyik legismertebb veszély, ami a lóra leselkedik: ha megreked a bélgáz. Ezt hívják kólikának. Ezért nagyon fontos, hogy mit eszik a ló. A nyúl hasonlóan hajlamos erre.

 

Bettina: - A másik jellemző betegsége a lónak, a kehesség. Megfázásból alakulhat ki legkönnyebben, de a penész is okozhatja. Vigyázni kell, hogy az alom se legyen penészes, mert ez kehességet (tartós tüdőbetegséget) okozhat a lónál. Ha kehes lesz egy ló, akkor már nem lehet ugyanúgy mozgatni, mert köhög, nem kap rendesen levegőt.

 

Tibor: - Mi az, amit nem ehet egy ló?

 

Bettina: - A penészes takarmány a legnagyobb ellenség. De vannak olyan növények is, amelyek a ló számára mérgezőek, vagy káros anyagokat tartalmaznak.

 

Zsolt: - A májbetegség is gyakori a lovaknál. Nagy mennyiségű káposzta is okozhatja. Nagyon kell vigyázni a ló lábára is, mert lábprobléma esetén a létszükségletét, azaz a mozgást veszíti el az állat.

 

Tibor: - Volt már problémátok valamelyik lóval?

 

Bettina: - A póni májbeteg. Az orvos szerint ez azért alakult ki, mert régen nem etették rendesen. Amióta táplálék kiegészítőt kap, ez nem okoz problémát. Egyébként a maradandó májbetegség húzódott rá a szemére is.

 

Tibor: - A kutyusomon én azonnal észreveszem, ha másként lép, mozog, látom, hogy milyen a kedve…

 

Zsolt: - A lovat, ha nem is viszem ki terepre, csak a karámban mozgatom, akkor is figyelni kell. Figyelni kell a mozgását, a reakcióit, a hangulatát, hogy észrevegyük a problémát, már az elején.

 

Tibor: - Milyen módon gondozzátok még a lovakat?

 

Zsolt: - Ahogy mi emberek rendszeresen vágjuk a körmünket, a ló patáját is tisztítani, vágni kell.

 

Tibor: - Mi az a csutakolás?

 

Bettina: - A vizes lovat összetekert szalmával megtisztítjuk. A csutakkal (szalmával) majdnem szárazra törölhetjük a lovat. Valószínűleg innen ered a csutakolás kifejezés. Egyrészt kipucoljuk, ami a szőre közé került, másrészt az izzadtságot felitatjuk a testéről. Bár lovas szájából én még eddig csak egyszer hallottam, ma már ezt lóápolásként emlegetik.

 

Tibor: - Amikor menni készülsz, azt megérzi a lovad? Hogy viseli a távozásodat?

 

Zsolt: - Igen, tudja, hogy én most elmegyek és otthagyom. Nem örül ennek, viszont ha jövök, akkor megismeri az autómat, és sokszor vágtázva jön elém a kerítéshez.

 

Bettina: - De, ha van vele másik ló, akkor nem nagyon törődik azzal, hogy elmegyek.

 

Tibor: - Sokáig lehet egyedül hagyni egy lovat?

 

Zsolt: - A ló is társas lény. Az egyedül tartott ló is jobban ragaszkodik. De ha társa van, azért akkor is jön az autóhoz. Megszaglássza, megvizsgálja. Előfordult, hogy amikor nem voltam ott a kocsinál, a nyitott ajtón behajolt az autóba és az orrával a kormányt vizsgálgatva megnyomta a Suzuki dudáját.

 

Tibor: - Mennyire értelmes a ló?

 

Bettina: - Nagyon. Mindent megért, és semmit sem felejt el.

 

Zsolt: - A rossz élményeket is nagyon megjegyzi! Ide kapcsolódik, amiről korábban beszéltünk, az óvatos nevelés.

 

Bettina: - A módszer fontos, de a ló szerintem könnyen tanul.

 

Zsolt: - A ló emlékezik, és különbséget tesz az emberek között. Az én viszonyom a lóval és Bettina viszonya a lóval más-más. Különbséget tesz közöttünk.

 

Bettina: - Mielőtt megvettük Brahimot, volt három póni, akiket belovagoltam (egy idős bácsinak segítettem). Rosszul bánt velük, verte az állatokat. Reggel kihajtotta az istállóból, este ostorral behajtotta őket, mert nem tudta megfogni az állatokat. Én belovagoltam a pónikat, már kötőfékkel ültem rajtuk, a legkisebb mozdulatomra is reagáltak,. Az én jelenlétemben gyerekeket lehetett lovagoltatni rajtuk. Viszont egyszer felült egyikre a gazdájuk, és addig ügyeskedett a póni, amíg le nem tudta magáról dobni, illetve rákényszerítette, hogy szálljon le róla. Amikor engem meglátott nyerített, és hozzám jött. Egyszer egy búcsúba mentünk ki lovagoltatni. Én vezettem ezt a lovat, tehát neki én voltam az isten (és nekem is ő volt a kedvencem). Elmentem - valamit vettem magamnak-, s amikor visszaértem, összevesztem a gazdájával. Üvöltött velem, hogy miért hagytam ott, mert a távollétemben megbolondult a ló. Egyszerűen nem tudtak vele mit csinálni, amíg én nem voltam ott. Hát, ezt a lovat szívesen megszerezném, ha tudnám, hova adták el. Ilyen kapcsolat, ilyen jelenség más lóval még nem fordult elő. Brahimmal is különleges a kapcsolatom, de vele más nem foglalkozik. Hogy ez a póni jobban szeretett engem, mint a gazdáját – mondhatnám, engem szeretett és nem a gazdáját -, nagyon jó érzés volt és a munkámat, a módszeremet, a türelmemet, az állatszeretetemet igazolja vissza.

 

Tibor: - 20 éves vagy. Hogy szervezed meg a nyaralást, a bulikat?

 

Bettina: - Kezdetben, ha nyaralni mentem, Irén (akinek a telkén tartom a lovaimat) foglalkozott az állataimmal, de mivel apu egyre többet járogatott ki, így manapság már apura bízom a lovakat, és a kutyákat is.

 

Zsolt: - Nekem is meg kellett tanulni mindent. Kapcsolatba kellett kerülnöm az állatokkal. Ahhoz, hogy nekem is szót fogadjanak a lovak, vagy a kutyák, velük kellett lennem. A kutyaiskolában megtanítják a jeleket, a parancsokat. A ló arra fog menni, amire te egy lábmozdulattal kéred, de ettől még nem fog odamenni hozzád, amikor dolgozol, hogy megszaglássza a vállad. Ez egy kapcsolat. Ebbe nekem is bele kellett nőni. Kevesebb szabadidővel rendelkezem, mint a Bettina, de a módszerben utol akarom érni őt, ezért már tőle kell tanulnom. Bár én előbb mentem ki terepre, előbb tanultam meg jól lovagolni, mint Bettina, de ő már annyira előrehaladt, - az állatszeretete nagyot lendített rajta-, hogy most már én tanulok tőle.

Már beszéltünk arról, hogy túl az állatszereteten ez egy kemény munka. Húsvétkor, Karácsonykor is az. De ha az ember vállalt valamit, akkor azt tegye tisztességgel. Sok jót kapunk az állatoktól. Vannak kötelezettségek, amiknek eleget kell tenni, akár a téli fagyban is, és akkor is, ha besokallunk néha. De ha felülsz a lóra – mint Nils Holgerson a lúdra–, és megkéred, hogy vigyen el ide vagy oda, kanyarodjon, gyorsítson, lassítson, és megteszi a kedvedért, - és nem azért, mert különben agyonvered -, akkor érzed, hogy érdemes volt álmodni, vágyakozni, tervezni. Mert valóra vált egy mese.

 

 

Szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi