VÁCI MIHÁLY SZELLEMISÉGE TATABÁNYÁN

 

 

Tatabányán a Váci Mihály Általános Iskolában beszélgettem 2004-ben Pálfi Antalné címzetes igazgatóval és Ferenczi Györgyné igazgatóval az életükről, az iskoláról, annak névadójáról, Váci Mihályról, és a tatabányai Váci-kultuszról. Ez az interjú megjelent a Halotti maszkoddal kezemben című kötetemben. 2009-ben újra felkerestem az iskolát és Ferenczi Györgyné igazgatót arról kérdeztem, hogy mi történt az iskolával 2004-től, és arról, hogy hogyan készülnek a névadójuk Váci Mihály születésének 85. évfordulójára. Mindkét írás a következőkben olvasható 

 

 

 

AZ ÚJAT AKARÁS ÉS A HAGYOMÁNYŐRZÉS

 

 

Tatabányán a Váci Mihály Általános Iskola folyosóján sétálok. Nézem a falakon, tablókon lévő fotókat, ami Váci Mihály életét tárja elém. Mellette Brém Ferenc szobrászművész Váci Mihályt ábrázoló bronz domborműve látható süttői márványon. A vitrinekben Váci Mihály könyvei, kéziratainak másolatai, fotók és érmek kötik le a figyelmem. No és Váci Mihály bronz mellszobra emlékeztet a névadó tiszteletére.

Emlékszem a 2002-es szoboravató ünnepségre, amikor itt szorongtunk. Erről a megyei újság a következőket írta: „Szobrot avattak a Váci iskolában. Szívünk téged ünnepel ma – énekelte a kórus a tatabányai Váci Mihály Általános Iskola névadó szoboravatójának ünnepségén tegnap délelőtt. Előtte Pálfi Antalné, az intézmény igazgatója köszöntötte a vendégeket, és méltatta annak irodalmi munkásságát, aki szerényen kopogtatott a költészet kapuján. Váci Mihály jelenség volt – mondta Pálfi Antalné -, minden ízében, cselekedetében, szavában, életében és halálában a közösségért, a jobb és igazabb jövőért önmagát áldozó ember (…) Az iskola húsz éve viseli Váci Mihály nevét, s most Brém Ferenc domborműve társaságot kap, egy bronz mellszobrot, köszönhetően Schalkhammer Antal országgyűlési képviselőnek (…) Váci Mihály barátai is mikrofonhoz léptek. Schalkhammer Antal a régi tatabányai Váci bányászklubokra emlékeztetett és megköszönte a gyerekeknek, hogy ápolják a hagyományokat. Baranyi Ferenc költő a barát tisztességét, Keres Emil színművész a vácis fiatalok kulturált, szép beszédét tartotta említésre méltónak. A szobor alkotója ifj. Szabó István elmondta: ebből a munkájából egy példány Budapesten áll, a másodpéldány évekig porosodott a műtermében, és örül, hogy most újra éled. Ladányi András a Váci-szellemiség folytatására buzdított. Sebestyén Lajos, az iskola tiszteletbeli tagja saját, „Elképzelt séta Miskával” című versét mondta el. Az ünnepség végén Schalkhammer Antal és Bencsik János polgármester leplezte le a szobrot.”

 

*** 

 

Az iskola könyvtárában – ahol a könyvespolcok fölött az írók költők portréi között Brém Ferenc Váci Mihályról készített szénrajza látható – beszélgetek Pálfi Antalné címzetes igazgatóval és Ferenczi Györgyné igazgatóval az életükről, az iskoláról, annak névadójáról, Váci Mihályról, és a tatabányai Váci-kultuszról.

– Felsőgallán a VI-os bányatelepen születtem 1944-ben – mondja Pálfi Antalné –, az általános- és a középiskolát is itt végeztem. Ezt követően az esztergomi Tanítóképző Főiskolán kaptam diplomát. Tanítottam Felsőgallán. Fiatalon, 1973-ban neveztek ki igazgatónak a felsőgallai Széchenyi István Általános Iskolába, majd 1977-ben, az akkor induló új Dózsakerti Általános Iskola vezetője lettem 2003-ig. A városban talán én vagyok az, aki egyfolytában – egy iskolában – harmincegy évig volt igazgató. Még most is tanítok itt az iskolában.

– Szentesen születtem, és ott jártam iskolába – veszi át a szót Ferenczi Györgyné –, majd Szegeden elvégeztem a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolát. A férjem révén lettem tatabányai 1975-ben. Pályakezdőként kerültem a kertvárosi általános iskolába. 1977-ben épült fel itt Dózsakertben ez az új lakótelepi iskola, aminek az igazgatója Pálfi Antalné Ilike volt. Ide a Dózsakerti lakótelepre költöztünk 1977-ben. Ekkor szólt nekem Ilike, hogy szüksége lenne magyar-ének szakos tanárra. Elvállaltam, így az iskola pedagógus alapító tagjai között vagyok. Kezdetben szakos tanárként dolgoztam, iskolai könyvtáros is voltam. Író-olvasó találkozókat szerveztünk. Később igazgatóhelyettesnek neveztek ki, amit 18 évig töltöttem be. Pálfiné nyugdíjba vonulása óta, 2003-tól én vagyok az iskola igazgatója.

– Mennyire ismerted Váci Mihály költészetét?

– Amint mondtam magyar-ének szakos tanár vagyok, így korábban már a középiskolában is, és még inkább a főiskolán – még mielőtt az iskola a nevét felvette volna – találkoztam Váci Mihály költészetével. Tudtam, hogy pedagógusköltő, ezért közelebb állt hozzám. A legnépszerűbb verseit ismertem alaposabban. A teljes irodalmi munkásságával akkor ismerkedtem meg, amikor névadóul választottuk. Itt az iskolában igazgatóhelyettesként, majd igazgatóként kapcsolódtam be az iskolai hagyományápolás tevékenységébe.

– Ez mit jelent?

– Igyekszünk Váci Mihályt és költészetét közelebb hozni a gyerekekhez.

– Számodra fontos Váci Mihály költészete?

– Számomra példa, mint pedagógus. Gondolatait lírában és prózában a rövidre mért életében igyekezett másoknak átadni, és ezt tudom én is közvetíteni a gyerekeknek. Korábban például tananyag volt a Mohos favödör című prózája, amit sokat elemeztünk. Most nem szerepel Váci Mihály, mint tananyag, de mi minden évben – a helyi tantervben – egy-egy Váci verssel megismertetjük a nagyobb, hetedik-nyolcadik osztályos gyerekeket.

– Te mikor ismerkedtél meg Váci Mihály költészetével? – fordulok Pálfi Antalnéhoz.

– Akkor, amikor az ország legfelkapottabb költője volt. Főiskolás voltam, amikor a Parnasszus tetejére tették Vácit.

– Ez az időpont talán 1965-ben volt, amikor megkapta a Kossuth-díjat.

– 1965-ben végeztem a főiskolán. Pályakezdő tanító voltam és a férjem bányász volt. Abban az időben a József Attila Megyei Könyvtárba jött író-olvasó találkozóra Váci Mihály Keres Emillel. A bányászok között is futótűzként terjedt a hír, hogy Váci Mihály le fog menni a bányába is Keres Emillel együtt. A megyei könyvtárban…

– Én is ott voltam azon a találkozón.

– …Váci Mihály elmondta, hogy a bányában egy egyszerű szénfalon dolgozó vájár kívülről tudta a versét, amit ott elmondott. Ez nagyon jól esett neki és tovább erősítette benne Tatabánya iránt érzett szeretetét.

– Erről Keres Emil a következőket, mondta nekem: „… úgy látszik híre ment a vágatokban, hogy a népszerű költő lemerészkedett hozzájuk, megálltak a gépek, megállt a munka a vágatokban, és imbolygó lámpásaikkal elkezdtek szállingózni felénk a bányászok. Egy fiatal bányász Miskát ott meg is szólította, s  naivan vitatkozott Miskával a költői pesszimizmus létjogosultságáról. Miska később többször is hivatkozott erre. Nagyon büszke volt, hogy egy fiatal bányász, versét idézve a föld gyomrában, a költészetről vitatkozott vele.”

– Neked mit jelentett Váci Mihály költészete?

– Az első verseskötete, az Ereszalja, máig megvan. Figyelemmel kísértem a költészetét és ebben vannak nagyon magvas gondolatokat tartalmazó versei, de vannak nagyon felkapott versek is. Én a 31 éves vezetői munkám alatt mottóként, szinte szállóigeként használtam a gondolatait a verseiből és a prózai műveiből. Amikor 2000. december 20-án, itt Tatabányán, a West étteremben volt a Váci Mihály „Élj tiszta tüzeidben” című könyvednek a bemutatója, az ott elhangzott verseket – amiket Keres Emil színművész tolmácsolt – mind kívülről tudtam. Pedagógusként pedig nagyon szeretem a hazaszeretetre utaló gondolatait. Számomra nagyon sokat jelentett, és jelent ma is Váci Mihály.

– Ahogy látom, mindkettőtöknek fontos, hogy Váci Mihály pedagógusköltő.

– Váci Mihályt a hivatásunk adta a költészetnek. Az, hogy egy kis tanyai iskolában a Manda bokorban kezdett tanítani, az neki is egy életre szóló élményt jelentett és ez kicseng a műveiből is annak ellenére, hogy más területeken dolgozott később. Én úgy gondolom, ahogy József Attila is egész népét tanította nem középiskolás fokon, ezt tette Váci Mihály is.

– Olyan költőt választottunk névadónknak, aki pedagógusként valamelyest úgy gondolkodik mint mi, ezáltal könnyebben tudjuk a gyerekekhez közelebb vinni a gondolatait – mondja Ferenczi Györgyné.

– Tatabányán Váci Mihálynak nagy kultusza volt, túl azon, hogy rokoni szálak fűzték a városhoz, hiszen felesége Juhász Mária itt született. Emlékszem író-olvasó találkozókra. A Bányászszínpadnak Váci Mihály műsorai voltak. Barátaim – Török Feri, Gengeliczki Laci, Kullai Zoli, vagy Tóth Zsóka – a Bányászszínpad tagjai Váci-verseket mondtak a legkülönbözőbb rendezvényeken és mondanak – sajnos Kullai Zoli 2003-ban meghalt a Tatabányai eocén bányászok könyvem bemutatója előtt, így ott már nem tudott Váci-verseket mondani – a mai napig. Az Új Forrás is sokat foglalkozott Vácival. Aztán kevesebbet hallottunk Váciról a halála után. Később elkezdődött Váci Mihály újra éledése Tatabányán. Ti mikor és hogyan kapcsolódtatok ebbe a folyamatba? Az iskola mikortól vette fel Váci Mihály nevét?

– 1977-től 1980-ig a Dózsakerti II. számú Általános Iskola volt a nevünk – mondja Pálfi Antalné. – Lélektelen volt számozott iskolának lenni. Több költő neve felvetődött, amikor névadót kerestünk, pl. Petőfi Sándor vagy Arany János. Ekkor adódott az ötlet, hogy válasszunk egy XX. századi költőt. Több név került szóba itt is, pl. József Attila, Ady Endre, de ilyen nevű iskolák már voltak. Olyan költőt kerestünk, akinek a szellemisége példaértékű mind a felnőttek, mind a gyerekek számára. Ekkor vetődött fel Váci Mihály neve. Mint a villámcsapás ért a felismerés. Az, hogy hogyan is feledkeztünk meg Váci Mihályról. Azért választottuk – a számozott iskolák közül elsőnek – Váci Mihály nevét, mert kötődése volt a városunkhoz – a felesége, Juhász Mária tatabányai születésű –, a másik oka pedig, hogy a mi hivatásunk adta az irodalomnak, hiszen nyíregyházi bokortanyai tanítóból lett költő. A tantestület egyhangú szavazással fogadta el Váci Mihályt névadónknak. Váci Mihály sokszor járt író-olvasó találkozóra Tatabányára Keres Emillel. Ki is, fejezte a városhoz való tartozását: „A bányászokat szeretem, rokonaim is élnek köztük.” Csodálatosan leírja, hogy hogyan szerette meg a szőke, szelíd, homokbuckás Nyírség után, az akkor még csilléktől zakatoló Tatabányát. Ahogyan Váci szerette Tatabányát, az egy kicsit a lokálpatriotizmusunkat is erősítette.

– A Váci kultusz kialakulásához egy kicsit talán én is hozzájárultam. A Dolgozók Lapja 1975. július 13-i számából idézek: „Tatabányán, az Ond vezér utca 8-as számú ház pincéjében péntek délután klubbot avattak. S nem akármilyet. Az első bányász ifjúsági klubot – önerőből – amelyet Váci Mihályról neveztek el (…) a klub vezetője Ladányi András elmondta milyen programokat, terveznek, s milyen célkitűzéseik vannak: Az első bányász ifjúsági klub megnyitása nagy előrelépést jelent a munkásfiatalok művelődésének az előmozdításában…”

– Amikor az iskola felvette Váci Mihály nevét – 1980-ban –, akkor vettük fel a kapcsolatot a Váci klubbal.

– Akkor én már Budapesten, a bányászszakszervezet kulturális osztályán dolgoztam.

– Nagyon sok közös programot tartottunk a bányászok – Váci klub – által szervezett Váci Mihály baráti körrel. Két autóbusszal, közösen a Váci klubbal, kirándultunk Nyíregyházára, ahol meglátogattuk Váci Mihály édesanyját is. Fantasztikus hangulatúak voltak ezek a rendezvények. Minden iskolai rendezvényünkre elhívtuk a Váci klub tagjait, és ők el is jöttek.

– „Tényleg csodálatos időszak volt ez.”- idézte fel a szoboravatón Schalkhammer Antal, midőn a régi tatabányai bányász klubbokra emlékezett.(Magyar Ifjúság 1977. március 11.) „…A Tatabányai Szénbányák 1976-ban alakult ifjúsági klubtanácsának rendes havi ülésére megjött az előadó. A játék, foglalkozás is volt egyben: a jelenlévő 10 klubvezető (…) némelyikük haján még ott csillog a nemrégiben befejezett műszak utáni fürdés nyoma (…) A falak borítása, a Guevara portré, a Váci Mihály részletek sem rejthették el, hogy egy lakóház zegzugosan épített légópincéjében vagyunk (…) Ladányi András, a klubtanács vezetője Nyíregyházáról került Tatabányára, több mint másfél évtizede. De már őslakosnak tekinti magát. Tanácstag, a KISZ apparátusban is dolgozott. Vájár, de sokrétű mozgalmi tapasztalatai vannak. Lekonyuló bajszú, okos szavú férfi. A szénbányák tizedik klubja most épül. A vállalat vezetői tudják, miért teszik. Mert nem mindegy, milyen körülmények között töltik szabadidejüket a fiatalok, s milyen a közérzetük (…) Schalkhammer Antal a bányász KISZ-bizottság titkára mocorog mellettem a széken, szeretne hozzászólni már egy napirenden lévő kérdéshez…”  

Ennyi kitérő után térjünk vissza az iskolához!

– Akkor, mint ahogy most is, létszámban a város legnagyobb iskolája voltunk és vagyunk ma is – mondja Pálfi Antalné. –Tizenegy első osztályban 1180 gyerek tanult. Dózsekert hétezer lakosa mind fiatal volt. Nem tudtunk minden gyereket fogadni, ezért busszal vittünk négy osztályt a másik iskolába.

– Milyen volt az avatóünnepség?

– Felkértük Brém Ferenc tatabányai szobrászművészt, hogy készítsen nekünk Váci domborművet. Elvállalta, de arra kért, hogy szerezzünk márványkövet – az nem áll rendelkezésére –, mert arra akarja a bronz domborművet tenni. Én mentem el a süttői márványbányába, ahol előttünk vágták le a kőfalból a márvány darabot és alakították ki a megfelelő méretre. Mivel kevés volt a pénzünk a domborműre, a gyerekek lelkesen gyűjtötték a papírt és megnyertük az országos gyűjtési akciót. Az avatási ünnepségre sokan elfogadták a meghívásunkat. Természetesen a névfelvétel előtt Váci Mihály feleségével, Juhász Máriával is felvettük a kapcsolatot. Minden olyan helyi irodalmárt meghívtunk, akik Váci Mihály barátai voltak. Így például Baráth Lajos írót.

 

***

 

 

Az iskola vendégkönyve és az abba beragasztott újságcikkek alapján idézzük fel a megnyitó pillanatait. A Dolgozók Lapja 1980. szeptember 30-i számába az áll: „Váci Mihály nevét vette fel egy tatabányai iskola és úttörőcsapata. (…) Az iskola udvarán felsorakozott diákok Váci Mihályra emlékeztek. (…) Pálfi Antalné igazgató szólt arról, hogy Váci Mihály érzelem- és gondolatvilága közel áll a pedagógusokhoz és a tanulókhoz, hiszen verseiben és országgyűlési képviselőként egyaránt a tanyasi gyerekek ügyében szállt síkra. (…) Az ünnepségen részt vett a költő özvegye, Váci Mihályné Juhász Mária, s avató szalagot kötött a csapatzászlóra. Hasonlóképpen meghívást kaptak az ünnepségre a Váci Mihály nevét viselő KISZ-szervezetek és szocialista brigádok. (…) Keres Emil színművész irodalmi összeállítása hozta még közelebb a Gyalog szerettem volna jönni költőjét a diákokhoz. Az iskola folyosóján elhelyezett Váci Mihály domborművet – Brém Ferenc alkotását – Payer István, az Új Forrás felelős szerkesztője a régi barát jogán leplezte le.” Váci Mihályné írta az első bejegyzést a vendégkönyv első oldalára: „Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy szülővárosom Tatabánya egyik szép általános iskolája Váci Mihály nevét vette föl. Kívánok az iskola tantestületének és tanulóifjúságának sikerekben, eredményekben gazdag éveket s a magam részéről ígérem, hogy mindig figyelemmel fogom követni, ami ebben az iskolában történik. Tatabánya, 1980. szeptember 29. Váci Mihályné” Néhány nap múlva szintén a Dolgozók Lapja készített interjút Váciné Juhász Máriával „Ércnél maradandóbb…” címmel, aminek az alcíme: Interjú egy iskola névfelvétele ürügyén. Ebből a cikkből idézek: „… Még életében tanúja voltam férjem népszerűségének. (…) Sokszor elgondolkodtam, ki is a költő? A társadalomban nincs az a szerepe, mint régen. Mégis akkor érzem, milyen óriási erő a költészet, amikor azt tapasztalom, hogy egyszerű emberek megértik verseit, s a maguk költőjének vallják Váci Mihályt. Az országban több száz kollektíva viseli a költő nevét. (…) Jó néhány kollektívával személyes kapcsolatom van, például egy veszprémi Váci-brigáddal, lelkes tagjai szervezték meg a Váci-brigádok országos találkozóját. Tetszett a gondolat, hiszen a legkülönbözőbb foglalkozású, az ország különböző pontjain élő emberek kerültek egymáshoz közel, s természetesen kicserélték Váci költészetéről alkotott gondolataikat. Kedves emlék fűz a Tatabányai Szénbányák Kelet I-es bányaüzeme Váci Mihály ifjúsági KISZ-klubjának tagjaihoz. Elmentem közéjük, s boldogan tapasztaltam, nem csupán formálisan felmondják férjem verseit, de áthatja őket valami szellemiség. Bátran gondolkodó, önmaguk megteremtésére törekvő fiatalokat ismertem meg bennük. (…) Gyakran megfordultunk a bányászvárosban, a rokonlátogatásokon kívül irodalmi esteket tartott itt a férjem. Nyíregyházán a falusi emberek életét tanulmányozta, Tatabánya a munkásember megismerésére nyújtott lehetőséget. Verseiben visszatér a csille s más egyéb bányászattal kapcsolatos képi téma. Régen a VI-os telepen laktunk. Meglepte Váci Mihályt, mennyi ott a madár, és sokan foglalkoznak galambtartással. Mindez szülőföldjére emlékeztette. Ugyanazzal a mikrovilággal találkozott, csak más miliőben, mint Nyíregyházán. (…) Egy kicsit elkeseredtem a televízióban látott olvasótábori beszélgetés hallatán. Kiderült abból, hogy nem érzik magukénak a költőt a megkérdezettek. A vádakra az Élet és Irodalom hasábjain reagáltam. Magyarországon sokféle irányzat él. Lehet, hogy túl borúlátó vagyok, de úgy érzem, egyik sem vallja magáénak Váci Mihályt…”

Hozzá kell tennem, hogy az Élet és Irodalom cikkéhez magam is hozzászóltam és a vitazárót az én írásommal zárták, és a címet is tőlem emelték ki: „A mi költőnk”. Többek között válaszoltam is Juhász Máriának: „Nem értek egyet Juhász Máriával, amikor azt írja, hogy bennünk, munkásokban egyesek összetörik Váci Mihály képét…”

Mennyire igazam volt – Tatabányán Váci Mihálynak a munkások között tekintélye volt –, bizonyítják a következő idézetek is:

Dolgozók Lapja 1982. március 3.

„Váci Mihály Baráti Kör alakul.  A Váci Mihály nevét viselő tatabányai brigádok (szám szerint három), továbbá a Tatabányai Szénbányák Kelet I-es bányaüzemének Váci Mihály ifjúsági KISZ-klubja, és a megyeszékhely Váci Mihály nevét viselő iskolája és úttörőcsapata már tavaly elhatározta, hogy baráti kört alakít. Céljuk a költő örökségének, szellemiségének ápolása megyénkben. (…) A kétnapos programra nyíregyházi, békési és veszprémi Váci Mihály nevét viselő kollektívákat is meghívtak. (…) A kör további célja, felkutatni a megyében lévő Váci Mihály nevét viselő közösségeket, s kérik csatlakozásukat…”

Dolgozók Lapja 1982. április 10.

„Megalakult a Váci Mihály Baráti Kör. Pénteken, Tatabányán a Bányász Művelődési- és Oktatási Központban, az országban egyedülálló kezdeményezésként megalakult a Váci Mihály Baráti Kör, azzal a céllal, hogy a költő életművének mind mélyebb megismeréséhez nyújthasson segítséget. Tavaly Veszprémben a Váci Mihály nevét viselő brigádok második országos találkozóján hangzott el először a tatabányaiak javaslata a VMBK megalakítása. A termékeny talajra hullott gondolatok eredményeként jöhetett létre az alakuló ülés, ahol a vendéglátókon kívül részt vettek még a Békés és Vidéke ÁFÉSZ, a Veszprémi Ingatlankezelő Vállalat és a DÉLKŐ Mecsekvidéki Kőbányák Váci brigádjainak képviselői. Ezt megelőzően tisztelgő látogatást tettek a költő sírjánál (…) Utolsó hivatalos napirendi pontként átadták a mostalapított Váci Mihály emlékplakettet. A Szunyogh László szobrász tervezte plakettet…”

Bányamunkás 1984. szeptember.

„Váci Mihály szocialista brigádok. Harmadik alkalommal rendezték meg a Váci Mihályról elnevezett szocialista brigádok országos találkozóját. Ez alkalommal Tatabánya adott otthont a 35 brigád majd száz tagjának. Az amúgy is forró augusztus eleji napokat tovább hevítette a találkozó résztvevőinek hangulata. A több mint tíz éve elhunyt Kossuth-díjas közéleti költő munkásságát elemző előadást tartott Czine Mihály irodalomtörténész (…) A brigádtagok megkoszorúzták a Váci Mihály emlékfát, mely a Népház parkjában őrzi a költő emlékét.”

Erről írta Váciné Juhász Mária az Új Forrás 1981. 5 számában: „Tatabányán ma Váci Mihálynak legalább annyi híve, kipróbált olvasója van, mint Nyíregyházán. Szocialista brigádok vették fel a nevét, Váci Mihály Ifjúsági Klub alakult, iskolát neveztek el róla, s ha jól tudom, alakulóban van egy Váci Mihály Baráti Kör is, amely egyik feladatának tekinti, hogy országosan is összefogja a költő híveinek táborát.”

 

***

 

– Milyen kapcsolatban voltatok Váci Mihály feleségével, Juhász Máriával?

– Ahogy mondtam a névadás előtt, megkerestem Máriát Budapesten – mondja Pálfi Antalné. – Eljött a névadó ünnepségünkre. Itt volt a 15 éves jubileumi ünnepségünkön, amikor a következőket írta az iskola naplójába: Köszönöm, hogy az iskola fennállása 15. évfordulóján rendezett gálaműsoron jelen lehettem. Óriási volt, felemelő, egyszerűen büszke voltam, hogy ez az iskola Váci Mihály nevét viseli. Itt szellem, együvé tartozás, lelkesedés és tehetség volt jelen. Szívből gratulálok először is az igazgatónőnek és az iskola egész tanári karának, a diákoknak pedig sok sikert kívánok a tanulásban, s kívánom, hogy legyenek olyan boldogok, mint ma voltak. Tatabánya, 1993. május 21. Váci Mihályné. A huszadik évfordulókor telefonon felhívtam Máriát, és elmondtam, hogy borzasztóan szeretném, ha itt lenne. Nekünk ez sokat jelentene. Akkor azt mondta, hogy nincs annyi pénze sem, hogy vonattal leutazzon Tatabányára. Engem akkor kirázott a hideg, hogy egy ilyen értékes ember, egy irodalomtörténész nyugdíjas korára ide jutott. Nagyon igaza volt Baranyi Ferencnek, amikor Juhász Mária búcsúztatásakor azt mondta: Kemény ember volt. Állta az ütéseket, nevelte bátran, szinte daccal megszült gyermekét és a legmegalázóbb helyzeteknek is méltósággal emelkedett fölébe. Volt, hogy egyik nap együtt szerepeltünk – természetesen ingyen – egy oly vidéki iskola ünnepségén, amely a férje nevét vette fel, másnap pedig szállodába ment edényeket mosogatni, hogy ki tudja fizetni a lakbért és a gázszámlát. Sosem tetszelgett a nagy özvegy szerepében, mindig olyan alázattal beszélt Váci Mihály költői értékeiről, mintha semmi szerepe nem lett volna ezen értékek létrehozásában. Pedig mindannyian jól tudtuk, hogy mit jelentett Vácinak egy ilyen feleség, egy ilyen asszonyember.

– Eljött az ünnepségre?

– Igen eljött – nemcsak útiköltséget fizettünk, hanem természetesen tiszteletdíjat is – és beszélt a gyerekekkel. Amikor először jött hozzánk - de még a 15 éves jubileumi ünnepségünkön is-, kicsattanóan egészséges – látható a fotókon is – és jól öltözött volt. Most viszont egy fekete-szürke csíkos – valószínűleg turkálóban vásárolt – pulóverben volt. Döbbenetes volt, hogy Máriának milyen anyagi gondjai voltak. Mondtam is akkor, hogy ez a társadalom szégyene.

– Ez már az az időszak volt, amikor igyekeztek – bizonyos irodalmi körök – Váci Mihály nevét és költészetét a feledés homályába borítani. Csend volt Váci Mihály költészete körül.

– Nálunk az iskolában sohasem volt csend. Mi a hagyományainkhoz ragaszkodva éltettük tovább Váci Mihályt. Nem foglalkoztunk a külvilággal. Itt Tatabányán nem kezdték ki Váci Mihály költészetét.

– Nagyon előrehaladtunk az időben. Az iskolának és a gyerekeknek mit jelentett az, hogy a névadójuk Váci Mihály?

– Váci nevét azért választottuk – a lélektelen számozás helyett –, hogy érzelmileg is kötődjenek a gyerekek az iskolához és ahhoz az eszméhez, ami Váci Mihály költészetében mindenütt megtalálható: a hazaszeretet, az emberség. Elég, ha csak az Egy-rangú nép című versére gondolok.

 

Olyan kis ország a hazám,

– ha szívemre szorítanám:

átütne rajta szívverésem,

mint szivárgó vér a kötésen.

 

Olyanok Vácinak ezek a gondolatai, hogy nem tudom lúdbőrzés nélkül tolmácsolni. Azonnal elkezdtük az iskolai szintű Váci szavalóversenyeket. Kétévente kiterjesztettük városi, majd megyei szintre. A kerek évfordulókon pedig országos szavalóversenyeket tartottunk a Váci Mihály nevét viselő iskoláknak. Fényképek őrzik ezeknek az eseményeknek forró hangulatát.

– Mint tanártól kérdezem – fordulok Ferenczi Györgynéhez –: jobban át kellett tanulmányozni Váci Mihály életét és műveit?

– Mi, a magyar munkaközösség, külön feladatunknak tekintettük Váci Mihály műveinek megismerését. Korábban, ha nem is került Váci Mihály a tantervbe – mert központi tanterv volt –, de az irodalmi szakkörök behatóan foglalkoztak Váci Mihállyal. A könyvtárhasználati órák is alkalmat adnak arra, hogy Váci Mihályról beszéljünk, vagy csoportfeladatként megoldják a gyerekek. Ezeket, a hagyományokat ma is folytatjuk. Most ez szabadabban és erőteljesebben működhet.

– Ez alatt mit ért?

– A szabad kerettanterven belül bevettük Váci Mihályt a helyi tantervünkbe. A magyar irodalom órákon legalább egy órát foglalkozunk minden évfolyamon Váci Mihállyal. Ez külön hangsúlyt kap a kerek évfordulók alkalmával. Az elmúlt évben volt Váci Mihály születésének 80. évfordulója, aminek a megünneplését már én szerveztem. Ilike Váci verseiből készített egy mottó gyűjteményt – ezek idézetek –, amit a felső tagozatos gyerekek elé tártunk. Versenyt indítottunk ebből, hogy akiknek kedvük van, ez a mottó szolgáljon ötletadóként, mintegy ihletet adva egy fogalmazás témájául. Nagyon szép írások születtek. A fogalmazási verseny győztese a díjat a Váci-ünnepségen vette át és bekerült az írása a Jegenye című iskolai újságunkba. Természetesen a fogalmazást írónak az egész verset is ismernie kellett. Karácsonykor nemcsak az ünnepélyre készültünk – amit minden évben megteszünk –, hanem olyan feladatokat adunk év elejétől a gyerekeknek, amelyekkel alaposabban megismerkedhettek Váci Mihállyal. A legügyesebbeket versengésre invitáltuk. Minden osztálynak meg kellett tanulni egy Váci-verset.

– Egy osztálynak egy verset kellett megtanulnia?

– Minden osztály minden tanulója megtanult egy verset. A magyar irodalmi munkaközösség csak úgy vette be a munkatervébe, hogy minden évfolyamnak ajánlottunk verseket. Az alsósoknak nem kellett egy teljes verset megtanulni, hanem a versből választottunk egy részletet vagy az egyszerűbb verseket ajánlottunk. Így minden gyerek megtanult egy Váci-verset.

– Az iskola mikor tart Váciról megemlékezést, a halála napján április 16-án, vagy a születésekor, azaz karácsonykor?

– Mi a születésnapját ünnepeljük meg minden évben, a karácsonyi ünnepségek előtt. Hagyomány az, hogy az életrajzából kis műsort adunk.

– Minden évben tartanak Váci Mihály szavalóversenyt?

– Minden évben meghirdetjük a kicsiknél és a nagyoknál is. A győztesek pedig a karácsonyi Váci-ünnepségen újra elmondhatják a verset a teljes iskolai közösség előtt.

– Úgy tudom, hogy az iskolának Váci-alapítványa is van.

– 1990. után országosan lehetősége volt az iskoláknak alapítvány létrehozására – mondja Pálfi Antalné. – Az elsők között alapítottuk meg az alapítványunkat – tíz évvel a név felvétel után – 63 ezer forinttal. Az alapítványunk neve: És nem elég akarni, de tenni, tenni kell!

– Miért ezt a nevet választottátok?

– Az a gondolat motoszkált bennünk, hogy nem elég akarni, de tenni, tenni kell. Nem örülnek ennek a bankok, mert jó hosszú a nevünk és sok karakterből áll. Az APEH-nek is kitűnt, mert bennünket már minden arra illetékes szervezet ellenőrzött.

– Mi célt szolgál ez az alapítvány?

– Az alapítványból semmiféle anyagi, vagy bér jellegű kifizetés nem történt. Egyedül a gyerekeknek adtunk anyagi támogatást nyelvi táborozáskor, amikor Londonba mentek. Mi 1981-ben kezdtük az angoltanítást az orosz mellett második idegen nyelvként. 1989-től pedig informatika-számítástechnika tagozattal is rendelkezünk. Az alapítványt azért hoztuk létre, hogy a számítástechnika és a nyelvoktatás fejlődését segítsük. Amikortól a személyi jövedelemadó egy százalékát föl lehet ajánlani alapítványoknak, attól kezdve nagyon szépen gyarapodtunk. Az elmúlt évben már fölötte volt az egymillió forintnak az egy százalékokból befolyt összeg. Ebből fejlesztettük a könyvtárat, a hangosítást, a lányok technikatermét, ahol az életvitelre készülnek fel a gyerekek. Fantasztikus konyhánk van. Csodájára járnak. Az is az elvünk, hogy a környezet esztétikája nevelő hatású. Az alapítvány összegét egy évig tartalékoljuk, hogy legyen kamat hozadéka, amit lekötünk. Ebből pedig a következő év nyarán történnek a beruházások. Minden évben valami nagy dologra ruházunk be – például 2003-ban a sportudvart újítottuk fel –, amire a költségvetésből soha nem lenne pénzünk. Ez a Váci-alapítvány nagyon sokat segít az iskolának.

– Említettétek az iskola újságát, a Jegenyét.

– Tíz éves volt az iskola – veszi át a szót Ferenczi Györgyné –, amikor elhatároztuk, hogy újságot jelentetünk meg. Így már hagyományként jelenik meg évente egyszer az iskolai újságunk, a Jegenye. A tartalmát a gyerekekkel állítjuk össze, amiben egyebek közt összesítjük az évi kiemelkedő eredményeket. Hagyományainkhoz az is hozzá tartozik, hogy a ballagási ünnepélyeinken Váci Mihály emlékplakettet kapnak a legkiválóbb tanítványaink.

– A rendszerváltás után nagyon sokan megkérdőjelezték Váci Mihály költészetét.

– Mint József Attiláét is.

– Ezt az iskola hogyan élte meg?

– Itt a mi közösségünkben – sem a szülői munkaközösségben, sem a tantestületben – el nem hangzott az, hogy nevet kellene változtatni. Itt Tatabányán van több iskola, amelyik nevet változtatott, sőt olyan is van, amelyik háromszor. Igaz, az elmúlt évi Váci-ünnepségünkön – ahova a sajtó képviselőit is meghívtuk – az egyik riporter feltette nekem a kérdést: Hogyan él most Váci Mihály? Nem érint-e bennünket az, hogy egyesek az elmúlt rendszerrel azonosítják Váci eszmeiségét? Elmondtam, hogy mi politikát nem fűzünk Váci munkásságához. Azt érezzük, hogy az iskolán kívül nem szavalják annyit, Váci verseit, mint régen. Viszont a városi szintű Váci szavalóversenyeken más iskolák is Váci-verssel készülnek fel.

– Most a XXI. században, mennyire érzitek korszerűnek Váci szellemiségét?

– Azt gondolom, hogy Váci Mihály nem kopott meg, főleg nem a gondolatai. Egy költő – mint minden ember –, viseli a saját korának a nyomait, ahogyan például Petőfi is. Sokszor bélyegként sütötték Vácira azt, hogy szocialista költő, mivel az a politika szinte mottóként használta bizonyos gondolatait. Túlhangsúlyozták egyes verseit, túl sokszor szerepelt abban az időben, ezért bizonyos emberekben élhet ilyen kép Váciról. Azonban én azt gondolom – az elmúlt évben ismerkedtem meg Váci biblikus verseivel és az 1956-os naplójával –, hogy Váci Mihály kritikus szemlélete az akkori hatalomról benne volt a korábbi műveiben is. Elég, ha csak az Utazás Bürokronéziában című szatirikus művére gondolok. Látta a szocialista rendszer fonákságait, és szóvá is tette azokat. Váci Mihály is úgy van, mint a nagy költők, hogy visszaadja saját korának jellegzetességeit, általános emberi útmutatást is tud adni, és a ma emberéhez is szól.

– Az itt tanuló gyerekek büszkék arra, hogy a Váci iskolában tanulnak?

– Mi igyekszünk erősíteni bennük a hitet, és azt, hogy ide tartoznak. Most is boldogan írtam ki az iskola kapujára, hogy a Váci iskola örömmel tud fogadni minden kisdiákot. Most van a beiratkozások ideje, és úgy néz ki, hogy az iskola négy első osztályt tud indítani. Attól féltünk, hogy el kell tanácsolni vagy húsz jelentkezőt. Hangsúlyozzuk a gyerekeknek, hogy mi Váci iskola vagyunk és kötődünk a költőhöz.

– Jelenleg mennyi gyerek tanul itt?

– Hatszáznegyven, és ahogy mondtam, négy első osztályt indítunk az idén. Jó híre van a Váci iskolának a városban, ami köszönhető a tantestületi közösségnek és az oktatás színvonalának. Fontos az újat akarás és ugyanakkor a hagyományőrzés.

– Az igazgatóváltás nem okozott gondot?

– Ez nálunk nagyon gördülékenyen történt. A programomban azt mondtam, hogy ami itt jó volt azt erősíteni akarom, és hagyományként tovább vinni. Van, amire tudunk építeni, viszont nyitottak vagyunk a modernre, az újra.

– Ez mit jelent?

– Most például Európai Uniós pályázat nyertesei vagyunk. Oktatás szempontjából egy új programot nyertünk el, ami valószínű, hogy ezt a vonzást a szülők körében erősítette.

– Konkrétan mit jelent ez az elnyert pályázat?

– Egy képességfejlesztés alapú programot kezdtünk el, amely nem annyira lexikális, hanem az alkalmazható gyakorlatközpontú tudást próbálja erősíteni. Egy modern, a huszonegyedik századnak megfelelő embert próbál formálni. Másfajta munkafolyamatokban kell már a jövő nemzedékének részt venni. Ehhez alakítjuk mi magunkat, át kell alakulni a tantestületnek is. Így próbálunk dolgozni és ezt a szellemet visszük a gyerekek közé is. A program keretében ehhez kapunk olyan anyagokat, amelyek ezt serkentik. Differenciáltan már elsőtől kezdve, pl. van, aki a szótagolásnál tart az olyan jellegű feladatot kaphat, van, aki pedig már kis történetet tud összefüggően elmesélni. Próbáljuk ezt az új módszert általánossá téve, de ugyanakkor a hagyományainkat megőrizve, mindig letisztítva, újra átgondolva felépíteni ezt az iskolát. Úgy gondolom, hogy talán ez a vonzerőnk. Szoktam mondani a tantestületnek is és vallom is Gárdonyi Géza gondolatát.

– A lámpást?

– Az Egri csillagokból azt, ahogy Dobó István várkapitány azt mondta a katonáinak: „A vár ereje nem a kőben van, hanem a védők lelkében.” Vagyis az épületünk olyan, amilyen. Az 1970-es években épült. Bizonyos nehézségekkel küzdünk, akár tantermek mérete miatt, vagy mert nincs aulánk, s a tornatermünk ehhez a nagy létszámhoz kevés. Az épület adottságai nem tőlünk függenek – nehézségekkel küzdünk –, de a benne lévő közösségben lelkiismeretesen tudjuk formálni a gyerekeket, s ez az igazi erőssége az iskolának.

 

(Részlet Ladányi András Halotti maszkoddal kezemben című kötetéből.)

 

 

 

 

VÁCI ÜNNEPSÉG A VÁCI ISKOLÁBAN KÉTEZERKILENCBEN

 

 

Tatabányán a Váci Mihály Általános Iskola könyvtárában beszélgetünk 2009. novemberében Ferenczi Györgyné igazgatóval Szunyoghné Kálózi Márta tanárnővel és Tatai Tiborral a „Tilos az A” webmagazin szerkesztőjével.

 

– A hetedik éve vezetem az intézményt – mondja kérdésemre Ferenczi Györgyné igazgató. Az első három évben a korábbi igazgató Pálfi Antalné is itt volt, mint tantestületi tag. Később már csak óraadó tanárként vett részt az iskola életében. Azonban a mai napig is figyelemmel kíséri az intézmény munkáját. Együtt voltunk alapító tagjai az iskolának. Az iskola névválasztásának ötlete is az alapító igazgatóé, de jelenlegi vezetőként igyekszem a névadóhoz fűződő hagyományokat, a névadó szellemiségét a tantestülettel, a diákjainkkal együtt ápolni.

– Az igazgatóváltásnál az iskola életében történt komolyabb változás?

– Nem kívántam mindent kisöpörni, amit a korábbi igazgató elért, így az iskola névadójának a hagyományápolását sem. Véleményem szerint a hagyományokra, a jól bevált gyakorlatokra, az egészséges rutinra éppen olyan szüksége van egy intézménynek, mint az állandó megújulni vágyás előre vivő lendületére. Ismerem a kezdeteket, a hagyományokat, és fontosnak tartom, hogy a ma itt tanuló gyerekeknek, a mai vácisoknak is legyen kötődése az iskola hagyományaihoz, közöttük a névadóhoz. Tudom, hogy ma éppen az ellenkezője hat.

– Ezt hogyan érted?

– Tatabányán az idei évtől iskola-összevonások történtek. Jelenleg hosszúnevű iskolák vannak, hiszen egy intézményhez több telephely is tartozik. A kötődés a névhez, a névadóhoz, mint szimbólumhoz is, mely az adott iskolai közösség összetartozását is jelzi, megbomlani látszik Szerintem ezzel nagy hibát követnek el a gazdasági szemléletű döntéshozók. Örömmel mondhatom, hogy ez a döntés a Váci-iskolát nem érintette, mi „magunkban maradhattunk.”

– Négy éve azt nyilatkoztad nekem, hogy hatszáznegyvenen vagytok: „… négy első osztályt indítunk az idén. Jó híre van a Váci iskolának a városban…” Azóta történt ebben változás?

– Jelenleg hatszázhét gyerek jár a Váci iskolába, akiket negyvenhat pedagógus tanít. Még egy intézmény van Tatabányán, amely hasonló létszámú, de az idei tanévtől összevontak általános iskolákat. Az általános iskolák közül mi, a – Váci és a Sárberki iskola – maradtunk meg önálló intézménynek. Az összes többi általános iskolát kettesével, hármasával – volt, ahol óvodával, művelődési házzal is – összevonták.

– Miért maradtatok ki az összevonásból?

– Tény, hogy kevesebb a gyerek, mivel demográfiai csökkenés van, főleg az általános iskola felső tagozatos létszámában. A fenntartó nem tud működtetni ennyi intézményt. Ugyanakkor politikai vita van arról, hogy egy intézményt bezárjanak-e vagy sem. Az önkormányzat képviselőtestülete abba nem egyezett bele, hogy intézményeket zárjanak be. Helyette olyan megoldást találtak, hogy összevontak közös igazgatás alá intézményeket. Volt olyan elképzelés is, hogy bennünket a Bánhidán lévő Jókai általános iskolával vonnak össze.

– De ez csak elképzelés maradt?

– Bánhidán szlovákok laknak. Ezért az volt az elképzelés, hogy szlovák ÁMK – Általános Művelődési Központ – lettünk volna. Viszont a mi iskolánk Dózsakertben – bár Bánhida szomszédságában – egy lakótelepen van, ahol zömében nem szlovákok élnek. Ha összevontak volna, akkor a gyerekek huszonöt százalékának vállalnia kellett volna a szlovák nyelv tanulását, hogy azt a bizonyos kissebségi normatívát igényelni lehessen. Ezt mi nem szívesen vállaltuk volna. A Szlovák Kisebbségi Önkormányzatnakbele kellett volna egyezni az összevonásba. Onnantól kezdve viszont elvesztette volna az egyetértési jogát a kisebbségi szlovák nyelvoktatás felett, és csak véleményezési joga lett volna. Ezt a Szlovák Kisebbségi Önkormányzat sem akarta. Így mi megmaradtunk önálló intézménynek.

 

 

– Mitől van az iskolátokban ennyi gyerek? Az emlékezetem, ha nem csal, akkor a Dózsakertben a lakótelep az 1970-es években létesült. Az akkor ideköltözöttek gyerekei már kinőtték az általános iskolát.

– Az iskolánkba járó gyerekek több mint harmincöt százaléka nem a mi lakótelepünkön él. Két éve törvények nehezítik a szabad iskolaválasztást. A törvény életbeléptetése előtt még több gyerek járt az iskolánkba a város többi területeiről. A törvény szerint először a közvetlen körzetben lakó gyerekeket kell felvenni, ha ide kívánja a szülő beíratni. Csak a fennmaradó helyre vehetek fel a város más részein élő gyerekeket, sőt sorsolásra is sor kerülhet, mint az idén is.

– Sorsolás?

– Ha ide jönnek a szülők beíratni a gyermeküket, és nekem mondjuk tizenöt gyerekkel több van a maximális létszám fölött, akkor a nem körzeti gyerekek szüleit be kell hívnom, és ki kell húzni sorszám alapján azt a tizenöt gyereket, aki létszámfeletti. Ez borzasztó. De nem lehet mit tenni. Az első osztályaink mindig teltházzal indulnak.

– Miért szeretnek ebbe az iskolába járni a gyerekek?

– Az 1970-es években épült lakótelepi iskolában vagyunk. Nem mondhatom azt, hogy a mi épületünk különleges. Sőt, a ma már korszerűtlen építészeti megoldások is napi gondot jelentenek. A teljes, de legalább egy nagyobb arányú felújítás is ráférne az épületre. És mégis van, ami különleges, az az iskolának a „lelke”. Ez a tantestületben lakik: az összefogás, a nevelésről vallott eszméink közelítése, azok az értékek, hagyományok, melyek itt az évek alatt felhalmozódtak. A gyerekek szeretnek itt lenni. A szülők azt állítják, örülnek annak, hogy a gyerekük Váci -iskolás. A szülők nagy része igényes, és azt mondják, hogy a gyereküknek olyan általános iskola kell, amit ha elvégez, utána a középiskolában a tanulmányi eredménye ne essen vissza. A tantestülettel együtt az az elvünk, hogy az innen középiskolába került gyerek önmagához képest megtartsa, vagy netán még javítsa az eredményeit. Nagy visszaesések ne legyenek. Követővizsgálatokat is végzünk, ahol megnézzük a középiskolába került gyerekeink első éves eredményeit. Előfordul, hogy még javítanak is a gyerekek. Azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy az alapok stabilak legyenek, amire építeni lehet, a hiányosságok miatt ne legyen a gyerekeknek kudarcuk.

– Ez megmutatkozik a továbbtanulók számában is?

– Minden végzős gyerek továbbtanul. A múlt héten volt pályaválasztási szülői értekezletünk. Minden középiskola – köztük hat gimnázium – eljött és népszerűsítette saját intézményét a végzős hetven nyolcadikos tanulónak. Szerintem – a hetvenvalahányból – tizenöt gyerek az, aki igazán gimnáziumba való, hiszen sokan elmennek már hatodikban a hatosztályos gimnáziumba és negyedikben is a nyolcosztályos gimnáziumba. Örökös nehézség az, hogy emiatt lecsökken az osztálylétszám, de többnyire nyáron mindig feltöltődik, mert a helyükre más iskolából jönnek gyerekek.

– Ezek szerint az iskola kihasználtsága megfelelő?

– Az iskola most is teljes befogadóképességgel működik. Itt mindig minden terem foglalt. Van uszodánk is, ami percre be van osztva. Délelőtt minden egyes órában két osztály van a tornateremben. Tehát teljes mértékben ki van használva az iskola.

– Mennyi olyan gyerek van az iskolában, akiknek a szüleik is itt tanultak?

– Ilyen kimutatásunk nincs, de jelenleg is legalább a tanulók harminc százalékának a szülei is itt tanultak, vagy a testvérük járt ide.

– Milyen tagozatai vannak az iskolának?

– A névadónkhoz, Váci Mihályhoz is kötődve az az elképzelésünk, hogy az anyanyelvi kultúra ápolása, az anyanyelv biztos ismerete; akár költők, írók tollából megismerve, akár a hétköznapi nyelvművelés szintjén az általános iskolánknak nagyon fontos feladata. 1981-től tanítunk angol nyelvet. A rendszerváltáskor nálunk az angol nyelvtanulásnak már hagyománya volt, ezért indítottunk angol tagozatot. A gyerekek első osztály második félévétől tanulnak nyelvet, legtöbben angolt, kevesebben németet. Három évig játékos kisiskolás nyelvtanulás van. Negyediktől heti három órában van nyelvtanulás. Ötödikben már látjuk, ki bírja a terhelést, és ők már heti öt órában tanulhatják az angol nyelvet. Erőségünk az angol, és a gimnáziumok építenek ránk. Ha a gyerek emelt szinten tanult és négyes-ötöse volt, akkor az duplán számít a felvételi pontoknál. Ez nagy vonzerő a szülőknek is, mert nagyobb biztonsággal kerül be a gyerek a gimnáziumba.

A másik tagozatunk az informatika. Ezt is régebben kezdtük. Itt az a célunk, hogy kicsi kortól tanulhassanak a diákok informatikát, de ez nem kötelező. Ötödikben kezdjük a tanítását, és akiket érdekel, azok hetedik és nyolcadik osztályban, heti négy órában tanulhatnak az informatika tagozaton.

Kiemelkedik még a sport: a fiútorna, a duatlon, a triatlon, az úszás, a kosárlabda, a foci és a tenisz. Minden évfolyamban megemeltük - heti három órára- a testnevelési órák számát,  a kötelező két és fél helyett.

A művészeti oktatás alapozó szinten folyik az iskolában heti egy órában énekből és rajzból. Itt működik a Bányász Táncegyüttes utánpótlás csapatának kis Cinege néptánc csoportja. Van társastánc is, ahova a gyerekek beiratkozhatnak. Egy színvonalas kórus is működik az iskolánkban.

– Az iskola névadója Váci Mihály. Tatabányán 2009-ben mennyire ismerik el a költőt?

– Mi Váci Mihályhoz és az ő művei által közvetített életszemlélethez ragaszkodunk. Amikor névadóul választottuk a költő-tanító Váci Mihályt, akkor őt példaképnek tekintettük – életét, munkásságát, költészetét – ma sem érezzük ezt ennyi év után másként.

 

 

Ezért soha nem merült fel az, hogy le kellene cserélni a névadót. Ma is azt mondhatom, hogy Váci Mihály pedagógus-költő volt. Gondolataival könnyen azonosulhat tanár, diák. Az a rövid élet, ami adatott neki, nagyon sok példát mutat a gyerekeknek. Ez az életút és a munkássága most is minta. Talán annyit elmondhatok, hogy a mai fiatalabb korosztály már nem ismeri eléggé Váci Mihályt. Ezt azt is bizonyítja, hogy sok levelet kapok úgy, hogy az iskola nevében Vácit cz-vel írják. Hivatalos szervezetek – így az önkormányzat sem – itt Tatabányán soha nem kifogásolták a rendszerváltás után azt, hogy miért a névadónk Váci Mihály. Igaz volt olyan újságíró, aki azt kérdezte tőlem: nem idejétmúlt-e már Váci Mihály költészete, és nem okoz-e ez nekünk gondot? Neki is azt mondtam: nem érezzük idejétmúltnak. Az, hogy Váci Mihály a szocializmusban élt – mint nagyon sokan mások –, az nem bűn. Hogy a műveiből a XX. század második felének Magyarországára ismerünk, az természetes. Ahogy mondtam Váci Mihály példakép az iskolánkban tanulóknak. A Váci-hagyományokat őrizzük.

– Az itt tanuló gyerekek ismerik Váci Mihályt?

– Ismerik. Nálunk minden évben van Váci Mihály szavalóverseny. Kétévente, pedig a város és a kistérség iskoláinak részére rendezünk Váci Mihály szavalóversenyt, ahol kötelező Váci Mihálytól egy verset elmondani.

– A tantervben benne van Váci Mihály?

– A szabad keretben mindig megismertetünk egy Váci Mihály verset, vagy prózát a felső tagozatosokkal.

– Hogyan készül az iskola Váci Mihály születésének 85. évfordulójára?

– Minden évben karácsony előtt az utolsó tanítási napon a karácsonyi ünneppel együtt ünnepeljük névadónk születésnapját, mert 1924. december 25-én született. Idén december 22-én az utolsó tanítási napon ünnepeljük Váci Mihály születésének 85. évfordulóját. Két részletben tartjuk az ünnepséget – mert kicsi a tornatermünk –, először az alsósoknak majd a felső tagozatosoknak.

– Mi lesz a program?

– A rendezvényünkön részt vesz a Budapesten működő Váci Mihály Kör – civil szervezet – amelynek az iskolánk is a tagja és a „Tilos az A” tatabányai webmagazin. Váci Mihály verseiből készült összeállítás, melyet hetedik-nyolcadik osztályos fiúk adnak elő, egyetlen lányszereplő közreműködésével. Mozgással, Váci életéből vetítéssel, zenével színesített a műsor. A dramatikus játékot a drámapedagógus tanárnőnk állította össze. A Váci Mihály Kör nevében részt vesznek az ünnepségen és elmondják Váci Mihályhoz írt verseiket: Hámori István Péter, Ladányi András, Madár János és Zsirai László költők. Ez után folytatódik a karácsonyi műsorral az ünnepség. Végül a meghívott vendégekkel és a „Tilos az A” szerkesztőjével, Tatai Tibor fotóművésszel találkoznak és beszélgetnek – író-olvasó találkozók formájában – az irodalomkedvelő felsős gyerekek a könyvtárban.

 

  Ugrás a lap tetejére!