A kép a "The Day After Tomorrow" c. film plakátja felhasználásával készült

Érdeklődj:

Hó-var-jú - Drahos Adrienn korábbi írása

Álom luxuskivitelben - Egy mai történet Szabó Bettináról  |  "Blueseum" sorozat 15. rész - Dee Purple

Drahos Adrienn - Fából vaskarika, amerikai módra - "Tilos az A" - http://tilos-az-a.hu

Fából vaskarika, amerikai módra

Drahos Adrienn jegyzete New York-ból

"Tilos az A" - http://tilos-az-a.hu

Tudtuk, hogy jönni fog a hó. A hírek szajkózták Holle Anyó szakadt párnáját. Meg is tettem minden szükségeset a 60 cm hóra várva: reménykedtem benne, hogy mégsem esik, betáraztam, mintha húsz embert kosztolnék negyven napig és kivettem egy nap szabadságot.

 

Nos a férjem konzervatív: elment hólapátokért.

 

Az éjszaka a hulló hó varázsa ébren tartott. Pehely-függönyén keresztül csak sejteni lehetett a szomszéd házakat és reggelre a tájat felismerhetetlenné tette a fehér. Na de ekkorra már tűkön ültem. Alig vártam hogy a téli szünetüket itthon töltő gyermekeim felébredjenek és kezdjük a lapátolást.

 

Szükségességét vitatható háztartási zajjal megsegítettem az ébredésük folyamatát, majd széles vigyorral javasoltam a lapátolást. Hát lelkesedésem nem talált viszonzásra. Már amennyire a téma természete engedi, később átfogalmaztam a javaslatot: kevés sikerrel. További próbálkozásaimra is csak nem szűnő morgás volt a válasz és vesztegetési kísérleteim sem jártak sikerrel, így végül egyedül öltöztem a lapátoláshoz.

 

A garázson keresztül léptem ki a házból, mert a bejárati ajtót a szél hótorlasszal csomagolta. Így láttam meg a pár házzal lejjebbi szomszédunkat buzgón hadonászni az utca végéről. Integetett, közelebb bukdácsolt, majd megkérdezte tőlem, hogy itthon vannak-e gyermekeim a téli szünetre, és ha itthon, akarok-e gyereket cserélni.

 

Az agyam sebesen forgott. A részeg és a bolond eshetőségét vizsgálgatva az utóbbira szavaztam. Esetlenül fogalmazgattam, hogy az enyémeket már egészen megszoktam, mire elnevette magát.
Valószínű a napszemüveg nem takarta a kérdőjelet homlokomon így tovább világosította a témát:

A te autóbeállód kb. akkora, mint az enyém. Legyen X dollár és küldd a gyerekeket. Az enyémek is nálad lesznek 5 percen belül. Benne vagy?

 

Visszamentem a nappalinkba és leadtam a drótot gyerekeimnek, hogy egy X dolláros hólapátolás várja őket a lenti sarki háznál. Mondatom vége már kondenzcsíkjukról pattant vissza.

 

A következő három órát agy-munkával töltöttem; döntésemet próbáltam nagy erőfeszítéssel igazolni. Sokra nem jutottam. A kételyeim viszont elmúltak mikor a hazatérő gyerekek kipirult arcát és fülig érő mosolyát megláttam. Ugrándoztak, viccelődtek, és a kis pénzecskéjüket lobogtatták kajánul.

 

A szomszéd gyermekei ugyanilyen boldogan távoztak.

 

Az enyémek megkönnyebbülve nyugtázták, hogy a mi beállónk takarítása nem várt rájuk majd a terjengő fahéj illatának forrása az elmúlt három órát is hamar történelemmé tette.

 

Fából vaskarika? Na ja.


Értelme valóban nem volt, de haszna igen. Nekem nem kellett sem a számat, sem az öregedő csontjaimat koptatnom. Az almás pite elkészült időre és kedves kis forralt borom sem hűlt ki a hidegben.
Gyerekeink megtanulták annak a pénznek az értékét, amit az esti mozira vagy egyébre valószinűleg amúgy is odaadtunk volna. Nem utolsó sorban önbecsülésük, büszkeségük és önérzetük épült miközben zsebük egy kis zöldszinű masszázsban részesült.

 

Tágra nyilt szemekkel fogadjuk be ezt az új (gondolat)világot, ahol a jobb zsebből a bal zsebbe tett bankó is képes megszépiteni a napunk.

 

...Várjunk csak, most hogy is van ez?...........

 

Fából vaskarika?