Még a rendszerváltás előtt, a nagy áruházak elterjedésével, mint például a Skála áruházlánc, jelent meg, a ma már a mindennapivá vált fogalom, a „plázázás”. A kezdeti negatív kicsengése, a céltalan, semmittevő lődörgésre utalt, amellyel az ember az időt múlatta, lévén, hogy értelmesebb elfoglaltság nem jutott az eszébe. A „szép, új világ”, az Európai Unióhoz való csatlakozásunk, meghozta számunkra a piacgazdaság természetes velejáróit, mint például a multinacionális cégeket, a nagy üzlethálózatokat. Az üzleti élet szabad áramlásával, szépen bekopogtatott ennek egy sajátos velejárója is: a nyugat kultúrája. Az addig irigyelt életmód, amely a kínálat bőségéből, a csillogásból, az üvegből és fémből emelt épületekből áll, tanyát vert nálunk, és köszöni szépen, nagyon jól megvan. Egyszeriben természetes lett, hogy már minden faluban van egy autós szaküzlet, hogy vállalkozunk azért, hogy megéljünk és, hogy van, aki ennek a sikertörténetnek a csúcsán foglal helyet, és van olyan is, akinek ez nem sikerült. Ez így természetes, - mert ha végiggondoltuk, ha nem - erre vállalkoztunk, amikor az „átkosból” a rendszerváltással beléptünk egyenesen a szabadversenyes kapitalizmusba.

A változás új szemléletet követel és megszüli, vagy alkalmazza azokat a nyugatról importált fogalmakat, amelyekkel ma már együtt élünk. Ilyen számomra a „shoppingolni”, a „trendi”, és amiről - többek között - szót szeretnék most ejteni: a „megyünk a Mekibe” fogalom. Igen. Ezek nem mindig csengenek valami jól, ha halljuk őket, de nyilvánvalóan egy életformát tükröznek, amely meghonosodott nálunk, amelynek oka van, és ami magyarázatot ad fennmaradásukra.
Jegyzetem apropója, hogy egy régi jó barátommal, Megyesi Lajossal futottam össze a minap, aki ebben az egyáltalán nem egyszerű mai világban építkezik, felújítja üzletét, a tatabányai McDonald’s-t, amely köztudottan a „jól menő” vállalkozások közé tartozik. Őt hallgatva, jutottam a gondolatra, hogy jó alkalom ez arra, hogy az engem mindig is izgató kérdésekről faggassam. Szerettem volna megtudni, hogy vajon mitől is válhatott sikeres vállalkozóvá. Mert ugye, - ha hihetünk a nyugati üzletfilozófiának, - a marsallbot mindenkinek a zsebében van, csak tudnunk kell azt használni.

A megbeszélt randevúnk előtt, délelőtt 9 óra körül csörgött a telefonom és szólt, hogy az időpontunkat módosítani kényszerül, mert ki kell ugrania Bécsbe, el kell intéznie valamit. De, ha megfelel délután 3 órára újra itthon vagyok - mondta - és akkor tudunk beszélni.
Bécs, ha meggondoljuk, mégiscsak a szomszédos Ausztriában van, és aki már járt ott, tudja, ahhoz azért nem kis szervezőkészség kell, hogy ezt a távot oda-vissza röpke hat óra alatt megjárjuk, és még a dolgunkat is elintézzük közben. Akkor ez ennyi mára - nyugtáztam magamban - bár azért nem vetettem el teljesen a riportkészítés lehetőségét.
Jól sejtitek, délután 3 óra öt perckor csengett a telefonom. Ha gondolod, akkor ráérek - mondta nem kis elképedésemre.

Már messziről látható az építkezés. Megváltozott az épület formája. Eltűnt a megszokott McDonald’s-os épületkép. A helyét - részben a régi formát takaró - kocka-féle épület vette át. Az épület készültségi foka, ránézésre úgy kilencven százalékos lehet, mindenütt állványok és melósok. Mindezek ellenére gépkocsikat látok a McDrive beállóiban, - az üzlet ezek szerint nem állhat meg, a kiszolgálás folyamatos.
Megyesi Lajost a fényképezőgépem lencséjén keresztül pillantom meg. Láthatóan az építkezés bejárása folyik. Éppen széles karmozdulatokkal, a munkálatok felé mutatva a mellette álló, jegyzetelő vállalkozónak magyaráz.
Intek neki, de nem akarom zavarni, követem őket az épületek belsejébe.

- Amint látod, semmi nem maradt a régi. - mondja, amikor végre kezet tudunk fogni. Körbe vezet, megmutatva az újdonságokat. Láthatóan a nap minden erre alkalmas percét itt tölti, mindenről tud, és kézben tartja az eseményeket. Miközben a gépemmel kattogtatok, érzem a büszkeséget a hangján, és azt az örömöt, amit akkor érzünk, ha valami igazán jó dolgot hozunk létre. Végül, a most is működő konyha mögötti parányi irodában ülünk le beszélgetni.

- Jó időben voltál jó helyen? – kérdezem - Vagy más is kellet ahhoz, hogy a McDonald’s üzletét vezesd?
- Nem egészen így történt. A McDonald’s, mint te is tudod, úgynevezett „franchise” üzlet, ami annyit jelent, hogy magát a technológiát bérlem. Vagyis az épület a bank és az én tulajdonom, de amivel itt végül találkozni fogsz, amiért ez az egész vállalkozás van, vagyis a McDonald’s technológiáért súlyos pénzeket fizetek. Ahhoz, hogy ezzel foglalkozhassam, két évet töltöttem az elsajátításával. Tehát korántsem olyan egyszerű történet ez.

- Már korábban is voltál vezető állásban, mégis miért döntöttél úgy, hogy vállalod az újrakezdést, hisz, ha jól értesültem, a betanulás évei alatt a teljes ranglétrát meg kellett másznod, vagyis voltál krumplisütő, kiszolgáló és így tovább…

- Igen, valóban, a barátaim nem kis megdöbbenésére, amikor a Nyugati pályaudvar McDonald’s üzletébe betértek, én fogadtam őket. Az üzletet söpörtem éppen, mert akkor ez volt a feladatom.

- De mindezt úgy vállaltad, hogy tudtad, a végén üzletvezető lehetsz?
- Nem, ez nem volt lezsírozva, ha nem feleltem volna meg, például kiadónak, akkor elváltak volna az útjaink. Nem voltak a jövőre nézve biztosítékaim. Az nem számított, hogy volt már tapasztalatom arra nézve, hogy miként kell egy több emberből álló teamet vezetni. Előtte a tatabányai Sport Létesítményeket Üzemeltető és Szolgáltató Kht.-t vezettem. Amire büszke vagyok, az az, hogy nem tudok elég gyors lenni, még a mai napig is előreköszönnek a volt munkatársaim.

- Mi történt, miért volt a váltás?
- Kezdetben az egyesületet a még meglévő bánya üzemeltette. Aztán, úgynevezett profiltisztítás során, kikerült a gondviseléséből, és az önkormányzat vette át a pénzügyi felügyeletet. Ekkor az üzemeltetés alaposan megváltozott, napi gondot jelentett az anyagi feltételek megteremtése, szponzorokat kellett keresnem a működéséhez. Ez, és a gazdasági nehézségek megoldása jó iskolát jelentett ahhoz, hogy ma megteremtsem az üzlethez szükséges feltételeket. Később, problémák merültek fel a városi finanszírozással is, és az egyesület felszámolásra került. Meg kell jegyeznem, minden a legteljesebb rendben, egy fillér hiány nélkül zajlott le. A végén, ott álltam munka nélkül és el kellett döntenem, mihez fogok kezdeni.

- Hogy döntöttél a McDonald’s mellett?
- Sorbavettem a lehetőségeket, megnéztem, mi az, aminek jövője van, amiben van arra biztosíték, hogy az elkövetkező években is munkát ad nekem. Olyan nem jöhetett szóba, ahol megint kiszolgáltatott helyzetbe hoznám magam, ezért a vállalkozás mellett döntöttem. A lehetőségek sorában megtetszett az a profizmus, kiszámíthatóság, és jövőkép, amelyet a McDonald’s franchise sugallt. Persze itt kőkeményen a valamit valamiért elve uralkodik, tehát vállalnom kellett a megmérettetést, el kellett fogadnom a betanulás, az úgynevezett training időszakát, mert másképpen ez nem működik. Csak akkor lehetek biztos, hogy az elkészített ételek a megfelelő minőségben készülnek el, ha oda tudok állni a sütő mellé és meg tudom tanítani mindazt, ami az elvárás. Ezért végig kellett járnom a ranglétrát, és ha nem feleltem volna meg, az első alkalommal elköszöntünk volna egymástól. Ott senki sem törődött azzal, hogy honnan jövök, csak a teljesítmény számított.

- Ha jól tudom, jelentős sikereket értél el?
- Igen, - mosolyodik el – a végén már én vezettem a székesfehérvári és a Nyugati pályaudvaron lévő üzleteket.

- Gondoltam, hogy nem csak önerőből építkezel, de ennyire jelen van a bank az életedben?
- Itt minden a banké elsősorban. Gondolj bele, egy ilyen üzlet üzemeltetéséhez hány emberre van szükség. Ahhoz, hogyha beállsz kocsival a Drive ablakához, elmondod a megrendelésed, és a következőnél már meg is kapod a frissen elkészített Big Mac-ed, vajon mennyi munkára van szükség? Emellett itt vannak a technológia sajátosságai, a megszabott minőség, és ezt nem csak a végtermékre kell érteni, hanem a nyersanyagokra is, amiből az ételek készülnek, mert azok is különlegesek. Az előírások szigorúak, ezeknek csak úgy lehet maradéktalanul megfelelni, ha képes vagy elsajátítani, magadévá tenni ezt a típusú gondolkozást. Ma, a Kisbéren, és a Vértes Centerben lévő üzletekkel együtt 70 dolgozó bérét kell kitermelni, az áruforgalmat zökkenőmentesen lebonyolítani. És persze itt van ez az építkezés is, amelynek a végösszegét meg sem merem mondani, másrészt még én is csak körülbelül tudom. Ezért aztán mindenben a bank is benne van. Dolgozunk, a befolyt összegből fizetem a franchaise-t, az üzletek fenntartását, a plázában az üzlethelyiség bérét, a bejövő árukat, a dolgozók bérét, most az építkezést, és ki tudja mi mindent még…

- Mikor is nyitott Tatabányán az üzleted?
- 1994. december 9-én.

- Voltak a kezdetekben nehézségeid?
- Akkor még a Kaiser’s mellett volt a McDonald’s, és nekem az volt a célom, hogy az emberek ne azt mondják, hogy – találkozzunk a Kaiser’s-nál - hanem, hogy - találkozzunk a McDonald’s-nál. Nem volt egyszerű történet becsempészni az emberek tudatába az üzlet nevét, mint fogalmat. Rendkívül sokat dolgoztunk ezért. Magyarországon a látogatottságot tekintve mi vagyunk a hatodik-hetedik üzlet, az átlag vásárlásban, pedig az elsők.

A tatabányai McDonald's 2008. év októberében, az átépítése befejezése előtt. - Kattints a képre!
A tatabányai McDonald's 2008. év októberében, az átépítés befejezése előtt.

- Mi volt az oka, hogy építkezésbe kezdtél?
- Ekkora forgalom mellett elhasználódnak az épületek, másrészt, ha már építkezünk, akkor valósuljon meg az álmom. A vendégek számára kényelmesebb belső teret, és egy külön kávézót is építünk. Mint ahogy mutattam is, korszerű hűtőtermet, nagyobb munkaterületet kapnak a dolgozóink. Hasznosítom az eddigi évek tapasztalatait, így egy kicsit jobb és nagyobb lesz minden.

- Napjainkban egyre inkább elterjedőben vannak a gyorséttermek. Miért válasszuk ezek közül éppen a McDonald’s üzleteit?
- Ennek több jó oka is van. Először is, aki ide betér, az egy megbízható minőséget kap, ha éjjel tizenegy óra van, akkor is, ha reggelizni szeretne, akkor is. Ma már az áraink is nagyon kedvezőek. – Hol kapsz ma, olyan jó minőségben, mint nálunk, kétszáz forintért egy valamirevaló szendvicset? A másik érvem pedig a barátságos, hangulatos környezet, amellyel a vendégeinket várjuk. Ha valaki például egy családi rendezvényt, mondjuk egy születésnapot szeretne itt lebonyolítani, nálunk kultúrált körülmények között, kedvezményes áron megteheti, és akkor nem kell az otthonát romba döntenie. Vagy vegyük az üzleti kapcsolatokat. Éttermünk az M1-es autópálya mellett van, félúton Tatabánya és Vértesszőlős között. Az üzleti megbeszélések megtartása itt, mindenkinek kényelmes megoldás lehet. Nem kell a városba bemenni, megkeresni egy ismeretlen helyszínt, minket könnyen megtalálhat az idelátogató idegen is.

- Ezek szerint elsősorban a minőséget és a praktikumot tartod a legfőbb vonzerőnek?
- Feltétlenül. A minőségről még annyit, hogy nálunk minden termék a legmagasabb követelménynek, az ISO 901-es szabványnak felel meg. Hallottál már a „boldog tyúkok tojásáról”?

- Ehem… Ezt meg hogy érted?
- A McDonald’s-nál létezik egy ilyen előírás. Vagyis azok a tojások, amelyeket megveszünk, nem származhatnak kényszer körülmények között tartott tyúkoktól. De ugyan ilyen az az előírás is, miszerint, a kávé, amelyet itt megvásárolsz, nem származhat olyan területről, amely az őserdő irtásokkal szomszédos. Ez egyrészt tükrözi a McDonald’s szemléletmódját, másrészt valóban jobb az a nyersanyag, amely ilyen körülmények között kerül az üzletünkbe. Észrevehető az ízében, hogy minőségi termékről van szó.

- Ismerve a nehézségeket, amelyek egy ilyen építkezés során mindennaposak, gondolod, időben el fogtok készülni?
- Amint látod a McDrive most is, az építkezés ellenére folyamatosan üzemel. A vásárlók a megszokott minőséggel találkoznak, ha betérnek hozzánk. Sajnos egy átépítés során számos előre nem látható probléma is felmerülhet. Legutóbb azt mondtam, november 3-án ki fogjuk nyitni az éttermet, történjen bármi. Sajnos ez nem jött össze, de mindent megteszek azért, hogy a csúszás minél rövidebb legyen. Persze mindig adódhat valami - és itt hosszan sorolja a különböző engedélyek beszerzésének és más nehézségeknek a buktatóit.

- Meghívsz a megnyitóra?
- Olyan megnyitó, amire te is gondolhatsz, valószínűleg nem lesz. Az, hogy például a vezérkar a McDonald’s központból mikor fog ráérni, egyelőre eléggé kiszámíthatatlan. Azon a napon, amelyen újra kinyitunk, természetesen szívesen látlak.

Hirtelen az asztalra helyezett lámpa elalszik, s a konyhából sürgető kiáltás hallatszik: Elment az áram, valami lecsapta a biztosítékot! Lajos azonnal felpattan, félszavakkal elnézést kér, még egy futó kézrázásra jut ideje. Az ajtóban még visszafordul, mosolyogva hunyorít. Majd értesítelek! – mondja, és siet a dolgokat rendbehozni.

- Én itt leszek! - szólok utána, de már nem hallja. Már csak a feladatnak él.

Tényleg eljövök, kíváncsi vagyok, milyen lesz az üzlet, hogy jut a végére az építkezésnek, és egyáltalán, látni szeretném, hogy minden rendben lezajlott. Mert ennyi akarat, ennyi tettvágy biztosan meghozza az eredményét. Már attól is, hogy csak fotózok és hallgatom, kicsit úgy érzem, valamennyire részesévé válhatok a dolgoknak. És ez egy ritka jó érzés…

Tatai Tibor