Csáki Melinda

Útlevél vagy személyi

Útlevél vagy személyi - Csáki Melinda jegyzete - "Tilos az A" - http://tilos-az-a.hu - banner

Érdeklődj!

Hasonló, utazással kapcsolatos, megjelent írásainkból:

AMERIKALAND - New York - Pardavi Tamás útinaplója Amerikából  |  AMERIKALAND - Las Vegas  - Arpadvezér útinaplója Amerikából

 

Oszd meg ezt a lapot másokkal is: Oszd meg a Twitter-en!Oszd meg a Facebook-on! Oszd meg a Startlapon! Oszd meg az iWiW-en! Oszd meg a Google Reader-en!

Csáki Melinda - portre - "Tilos az A" - http://tilos-az-a.hu

 

 

 

Csáki Melinda

 

 

Magamról pár sort? Hm...

 

Végzettségemet tekintve japanológus vagyok. Sokáig tolmácsként dolgoztam és a munkám által sok helyre eljutottam Európában. Mindig szerettem nemzetközi környezetben lenni és mindig érdekelt, hogyan élnek mások, máshol.

Magyarországról két és fél éve indultunk el férjemmel és a macskánkkal. Hogy miért? Erre meg magam is keresem a választ. Egyet viszont biztosan tudok: sosem fogom megbánni, hogy így tettünk. Utazásaink során sok új dolgot tanultunk, tapasztaltunk a világról és leginkább magunkról. Ezeket szeretném megosztani azokkal, akiket esetleg érdekel.

 

 

 

 

Útlevél vagy személyi

 

 

Személy szerint én nagyon tudok az Európai Uniónak örülni. Már csak azért is, mert tényleg lehet határok nélkül utazni.

Nagyon sokan emlékeznek még rá, hogy nem is olyan rég, aligha lehetett útlevél és sokszor egyéb iratok nélkül túl messze, vagy túl sokáig elutazni.

Pár éve a lejárt személyi igazolványomat kártyásra cserélhettem. Bár van útlevelem (arra az eshetőségre, ha mégis unión kívül utaznék), nemigen használom. A kártyás személyi ugyanis tökéletesen helyettesíti az uniós országokon belül az útlevelet. Magyarország és Franciaország között például sikerült úgy elautókáznunk, hogy még csak nem is igazoltattak minket sehol. Pár kilométer erejéig még Svájcot is érintettük, ahová elvileg illene útlevelet vinni, hiszen nem tagja az Európai Uniónak, de a svájci „határőr” is csak egy intésre fárasztotta magát. Nehogy véletlenül megálljunk ellenőrzésre… (Persze azért, aki Svájcba utazik, ne felejtse otthon az útlevelet, hátha ügybuzgóbb határőrbe botlik.)

Így hát amióta tehetem, kizárólag csak kártyás személyivel utazom, hiszen jogom van hozzá. Nincs is ezzel gond… legtöbbször.

Az elmúlt öt évben mindössze kétszer kerültem mulatságos helyzetbe az útlevél helyett használt magyar személyi igazolványommal.

Magyarország kis ország és bár nekünk magyaroknak az iskolában, úgy ahogy legalább megtanítják az európai országokat, Európa többi részén nem ritka az, hogy nem tudják, hol van kicsiny hazánk. Tapasztalatom szerint például a belgák vagy a franciák nehezen tudják Magyarországot a térképre elképzelni. A franciákon különösképpen csodálkozom, hiszen nekik magyar származású elnökük van…

Visszatérve azonban a kártyás személyihez: körülbelül két éve férjez mentem, és mivel ez által megváltozott a nevem, az esküvő másnapján, gyönyörűen megformált frizurámmal elmentem új okmányokat készíttetni. Mondanom sem kell, életem legcsinosabb igazolványképe található az óta is a személyimen illetve a jogosítványomon.

Pár hónappal ezután éppen Budapestről repültünk férjemmel az Egyesült Királyságba, Bristolba, ahol a repülőtéren a határőrök, Unió ide vagy oda, még mindig komolyan veszik a munkájukat. (Nem úgy, mint Svájcban.) A repülőről leszállva az utasokat egy nagy terembe irányították, ahol szalagkorláttal egy elképesztő minószi labirintus volt kialakítva. A labirintus végén körülbelül hat-hét útlevél ellenőrző pont volt található.

Úgy gondolom a hölgynek, aki az én személyimet ellenőrizte, nem tetszett a tény, hogy nem útlevéllel igazolom magam. Az angolok, bár nagyon rég az Unió tagjai, még mindig nehezen fogadják el az ezzel járó utazási előnyöket, főleg ha úti célunk az ő országuk. A határőr hölgy közölte velem, hogy az igazolványképem nem felel meg a valóságnak. Miután elmondtam, hogy az esküvőm másnapján készült a kép, egy hosszú kérdéssorozattal találtam magam szemben. Miért, hová, kihez utazom, mennyi ideig maradok, miért, stb. Épp úgy, mint a régi időkben. Persze kivetni valót a válaszaimban nem találhatott…

Egy másik alkalommal Franciaország Bergerac városából repültünk ismét az Egyesült Királyságba. Ám ezúttal a franciákkal „gyűlt meg a bajunk”. Legelőször a légitársaság check-in pultjánál ülő hölgy csodálkozott rá erősen a személyi igazolványainkra. Ezt követte egy segítségkérő telefonhívás, majd egy másik, világlátottabb kollega érkezése, aki szemügyre véve a kártyás okmányainkat közölte, hogy rendben vannak, mehetünk a biztonsági ellenőrzéshez. Valahogy úgy éreztem, hogy még mielőtt megközelítettük volna a fémérzékelő kaput, a fele biztonsági ember már minket figyelt. Mivel gyakorlott repülők vagyunk, a kapun minden gond nélkül átjutottunk, anélkül, hogy bejelzett volna. Ám a kapu túloldalán mégis férjemmel, mindkettőnket félreállítottak. A személyi igazolványunk tüzetes átnézése után, következett a még tüzetesebb motozás. Méghozzá annyira, hogy már-már kezdtem megijedni, valami gond van. Persze nem volt. A hivatalos körök megtétele után megtudtuk, történelmet írtunk a bergeraci repülőtéren. Előttünk magyar személyivel onnan, még senki nem akart elrepülni az országból.

Tanulság: talán olykor mégiscsak hasznos, ha van nálunk útlevél. Kivéve persze, ha az adott idegen nyelv gyakorlása céljából mélyebb társalgásba szeretnénk bocsátkozni a hatóságokkal.

Személy szerint, a legtisztább szándékkal, én a továbbiakban sem adom fel a magyar, uniós személyimmel való próbálkozásokat.

 

Csáki Melinda

 

Útlevél vagy személyi - Csáki Melinda jegyzete - "Tilos az A" - http://tilos-az-a.hu - kep1Útlevél vagy személyi - Csáki Melinda jegyzete - "Tilos az A" - http://tilos-az-a.hu - kep2Útlevél vagy személyi - Csáki Melinda jegyzete - "Tilos az A" - http://tilos-az-a.hu - kep3Útlevél vagy személyi - Csáki Melinda jegyzete - "Tilos az A" - http://tilos-az-a.hu - kep4 Útlevél vagy személyi - Csáki Melinda jegyzete - "Tilos az A" - http://tilos-az-a.hu - kep5