Szabó Lőrinc: Húsvét reggel

 

Böjti szelek

fújdogálnak-

tollászkodik

a búbánat.

De az éjből

jó ízekkel

bomlik ki

a húsvét reggel.

 

A felhőket

az ég alja

rózsavízzel

meglocsolja,

majd magasba tartja-

lássák

óriás

piros-tojását!

 

 

 

Szabó Lőrinc: Húsvét vasárnap

 

Húsvétvasárnap

egész tucat

tojást találsz a

virágok alatt.

 

Itt? Ott! Hol? Amott,

a tüskebokorban!

Fuss ide, amoda,

dugdossa a laboda!

Móra Ferenc: A húsvéti tojások

 

 

Az erdő közepében, egy vén cserfa alatt kicsi házikó állott. A házikóban lakott Tapsi úr a feleségével meg a két

gyerekével. Rendes, jóravaló erdei nyulak voltak Tapsiék, és bár hosszú volt a fülük meg kurta a farkuk, senkinek az erdőben panasza nem lehetett ellenük.

Egy reggelen, éppen újév reggelén, Tapsiné azt kérdezte az urától:

- No, édes apjukom, mit főzzek ma ebédre?

Az öreg nyúl egyet-kettőt szippantott a pipájából, és azt mondta:

- Jó lesz egy kis takarmányrépa. Ha meg találsz a piacon édes káposztatorzsát, hozhatsz belőle a gyerekeknek.

A gyerekek nagyon szerették a káposztatorzsát, és örömükben mindjárt ugrálni kezdtek az asztal körül. Tapsiné asszony pedig a cseléddel elment a piacra.

Hanem jó félóra múlva már vissza is jött megint, átfázva a nagy hidegtől, tüsszentve, és üres kosárral.

- Hol van a répa? - kérdezte az öreg nyúl.

- Hát a káposztatorzsa? - kérdezték a kicsinyek.

- A káposztatorzsának már elmúlt az ideje, a répáé még meg se jött. A vásáros kofák a nagy havazás miatt be se jöhettek a falvakból, még csak gyönge fahéjat sem tudtam venni. Egy pár fiatal fának szóltam ugyan visszajövet, de ők azt mondták, hogy ebben a kegyetlen hidegben nekik is kell a héjuk. Az öreg nyúl megvakarta erre hosszú füle tövét, a kicsinyeknek pedig sírásra állott a szájuk. Kevés szecska volt ugyan még a kamrában, de ilyen napon, újév napján, még a mezei egér asztalán is különb ebédet tálalnak föl.

Az öreg nyúl egyet-kettőt szippantott a pipájából, és azt mondta:

- Baj, hát baj, de azért nem kell ám mindjárt sírni!

Aztán odafordult nyúlné asszonyhoz, hogy öltöztesse fel jó melegen a gyereket. Az asszony fel is öltöztette őket, meleg kendőt is kötött mindegyiknek a nyakára, hogy köhögést ne kapjanak a reggeli ködben.

- Gyerekek - mondta az öreg nyúl -, menjetek át a tisztásra az erdész bácsihoz. Köszöntsetek rá illedelmesen, mondjátok, hogy boldog újévet és jó egészséget kívántok neki, és hogy jó szívvel venném, ha valami kis finom főzelékfélével segítene rajtunk.

A gyerekek mindjárt szaladni akartak, de az apjuk utánuk szól:

- Azt mondom, ne bácsikázzátok az erdész urat, hanem szólítsátok tekintetes úrnak.

Az anyjuk pedig azt mondta:

- Meg ne álljatok a jégen csúszkálni! Ha meg azokkal a bolondos vizslakölykökkel találkoztok, kerüljétek el őket okosan, hogy fogócskát ne játsszanak veletek megint. A gyerekek kézen fogva mentek az erdőn át, az erdészlak felé. Meglehetősen jól viselték magukat, csak néha böktek meg alattomban egy-egy havas bokrot, hogy egy kis havazást csináljanak. Az erdész urat a kert alatt találták a három kisfiával. A kisnyulak elmondták a mondókájukat, az erdész meg tüstént beküldte a fiait az erdészméhez, hogy adjon valamit a nyulaknak. Adott is négy-négy nagy répát. A kisnyulak a répákkal hazafelé mentek. Mikor az ismerős erdőbe értek, jókedvük kerekedett, és futkosni kezdtek. Azzal ijesztettek egymásra, hogy „Jön a róka!” Aztán nagy versengéssel iramodtak házuk felé. Aznap nyúléknál igen jó ebéd volt. Első fogásuk répaleves, aztán pirított répa répamártással, a harmadik fogás répafőzelék, végül kirántott répa. A télnek vége lett, és a nyulak egyszerre csak azon vették észre magukat, hogy a hó elkotródott a házuk tájékáról, és hogy régi ismerőseik, a vándormadarak megint ott csicseregtek a fák között, csodálatos dolgokat mesélve idegen országokról, hol a télen jártak.

A nyulaknak most már nem kellett többé az erdészhez fordulniuk, ha megéheztek, mert az erdő tele volt bársonyos fűvel és illatos herével. Hanem azért nem feledkeztek meg erdészékről. Az öreg nyúl azt mondta:

- Ilyen nagy úrral jó fenntartani a barátságot, és nem lehet tudni, mi lesz a jövő télen.

Éppen húsvét éjjelén volt, mikor a legnagyobb csendben furcsa egy társaság sompolygott az erdészék kertjébe.

Tapsiék voltak meg a rokonságuk. Elől Tapsiné ment, egy-egy piros tojást vitt a hóna alatt. Aztán Tapsi úr jött, ez meg akkora húsvéti tojást hengergetett maga előtt, amelynél nagyobbat és szebbet sose láttam. Kék bársonyból volt ez a húsvéti tojás, arany abronccsal. Aztán jöttek a többiek, ők meg kosárban, pici szekérben hozták a sok húsvéti tojást. Mikor a kertbe értek, serényen munkához láttak. A kicsinyek ügyes fészkeket raktak a fűben, a bokrok alatt, az öregek meg óvatosan elosztogatták a tojásokat a fészkekben. Mikor elvégezték a munkájukat, uzsgyi, visszairamodtak az erdőbe.

Másnap az erdész már korán reggel lent járt a kertben. Később odaszólította a gyerekeket is:

- Gyerekek - mondta -, nekem úgy rémlik, mintha nyomokat látnék a kertben. Ha itt jártak, akkor itt is hagytak valamit. Jó lesz egy kicsit körülnézni a bokrok alatt.

A gyerekek szétfutottak a kertben, aztán itt is, ott is hallatszott az örömkiáltásuk, amint egy-egy húsvéti tojással megrakott fészekre bukkantak. Az a kékbársonyos, aranyabroncsos tojás, melyet Tapsi úr maga görgetett be a kertbe, tele volt cukorral. Én is megkóstoltam, mert éppen akkoriban vendégségben voltam az erdészéknél, és egész komolyan mondom, hogy alig ettem még ennél édesebb cukrot.

Húsvéti kisokos

 

 

A Húsvét a kereszténység legnagyobb egyházi ünnepe, Krisztus feltámadásának a napja. Úgynevezett változó ünnep, időpontja a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnapra esik. Legkorábban március 22-én, legkésőbb április 25-én ünnepeljük.

A húsvéti tojás egyházi áldásban részesült, a feltámadó Krisztust szimbolizáló tárgy, amelyet festéssel, karcolással és még számos egyéb módon lehet díszíteni.

 

Nagyböjt:

A nagyböjt az egyházi évben hamvazószerdától húsvétvasárnapig terjedő, Jézus negyvennapi böjtölésének, majd kínszenvedésének emlékezetére szentelt negyvennapos időszak.

 

Hamvazószerda:

A húsvéti nagyböjt első napja, melyen szigorú böjtöt tartottak. A húsvéti ünnepekre való előkészület ideje. Megemlékezés Jézus böjtölésének, illetve kínszenvedésének időszakáról. A VII. századtól vált szokássá a bűnbánati felkészülés. II. Orbán pápa 1091-ben rendelte el, hogy a papok minden keresztény homlokát hamuval kenjék meg ezen a napon. Ez a szokás a katolikusoknál mindmáig fennmaradt. A templomban a mise után a pap az előző évi szentelt barka hamuját megszenteli, s azzal rajzolja a keresztet a hívek homlokára, annak bizonyságára, hogy a halandók porból lettek, s porrá lesznek. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert.

 

Virágvasárnap:

Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben.

Ezen a napon vonult be Jézus Jeruzsálembe kereszthalála előtti vasárnapon

 

Nagycsütörtök:

Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a Getsemáné-kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra.

 

Nagypéntek:

Húsvét előtti péntek. Ezen a napon emlékeznek a keresztények Jézus kereszthalálára.

 

Nagyszombat:

A nagyböjt és a nagyhét utolsó napja, a húsvéti örömünnep kezdete. Este kezdődik az ünnep a tűzszenteléssel, ezt követi a keresztvíz-szentelés majd a vigília (éjjeli) mise, ez már a feltámadást ünnepli.

 

Locsolkodás:

A locsolkodás a megtisztulás jelképe. Az a legenda húzódik meg a hátterében, amely szerint a Jézust őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást hirdető asszonyokat, hogy elhallgassanak.

 

Húsvéti bárány:

Az egyik legősibb húsvéti jelkép a húsvéti bárány. Eredete a Bibliában keresendő. Jézus Krisztus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért. Ezért nevezik őt a mai napig Isten bárányának.

 

Húsvéti nyúl:

A nyúl, ahogy a tojás is, már az ókor óta termékenységi szimbólumok: mivel a nyulak nagyon sok utódot nevelnek fel. A tavaszi napforduló idején a föld megnövekvő termékenysége jelképének tartották őket. A húsvéti nyúl a gyermekfolklór része: a gyermekek „hisznek” a húsvéti nyúlban, amely tavasszal, általában húsvétkor, titokban ajándékot hoz nekik.

 

Húsvéti tojás:

A tojás az élet, a teremtés szimbóluma. Ez az egyik legtökéletesebb forma, amelyet a természetben találhatunk, és egyben magában rejti a születés, az élettelenből élővé válás titkát. A tojás díszítése és ajándékozása ősibb szokás a keresztény Húsvét ünneplésénél. Hazánkban avar kori sírban is találtak festett, karcolt díszítésű tojást, de már az ősi Egyiptomban tettek ilyet a sírokba.

 

Barka

A Jeruzsálembe bevonuló Jézust pálmaleveleket lengetve üdvözölte a nép. A hazai éghajlati viszonyok között ezeket a pálmaleveleket helyettesíti a fűzfabarka; egyrészt ennek emlékére szentelik meg azt virágvasárnap, s őrzik a megszentelt barkaágat otthon, hosszú időn keresztül.

Ugyanakkor a barka a természet tavaszi újjáéledésének is hírnöke, de újabban tojásfának díszítve is egyre több helyen jelenik meg.

 

 

Gyűjtötte: P. Horváth Zsuzsi

 

Locsolkodás