Természetvédelmi terület, mint azt a néhány évvel ezelőtt elhelyezett tájékoztató táblák is jelzik.
Lám, a táblák itt-ott megkoptak, írásuk nehezen olvasható, mint ahogy megkopott a mögötte húzódó szándék is: a Május 1. park valódi természetvédelmi területet legyen. A nagy csinnadrattával kihelyezett táblák mellett jött a város vezetésétől kapott ígéret is, miszerint a bányásznapi vásárokat az általa okozott természetrongáló hatások elkerülése végett áthelyezik a többi hasonló rendezvénynek is helyt adó csónakázó tó melletti területre. Eltelt azóta néhány év, de a bányásznapi rendezvények továbbra is a Május 1. parkban kerülnek megrendezésre. Évről évre felszántják az árusok portékáit szállító járművek a park fövenyét, melyet aztán a több ezer látogató „gondosan” le is tapos.
Nem beszélve arról az iszonyatos szemétmennyiségről, melyet az árusok maguk mögött hagynak a vásár végeztével.
Persze a Május 1. park képét nem csak a bányásznapi rendezvények csúfítják. Ott van a szabadtéri színpad kérdése, melyről már sokan sok cikket írtak, de elmozdulás nem látszik. Néhány emlékeztető fotó:
Nem véletlen, hogy téli felvételt mellékelek, hisz ezen a szabadtéri színpad siralmas állapotán kívül jól látható egy másik jelenség is, mely szerint a parkot gépkocsik keréknyomai szelik át, holott állítólag az összes bejárat sorompóval védett.
Nem tudom, a „Facsemete nevelő” mi célt szolgál, de benne facsemeték helyett csak sörös dobozokat és szemetet lehet találni.
A város vezetésének nem csak a Fő térrel kellene törődnie, hanem a város többi részével is, pl.a természetvédelmi területnek jelölt részekkel (is). A város lakóinak pedig jobban kellene vigyáznia a természet adta értékeinkre.
E szavakat lejegyezte:
Gádoros László,
tatabányai lakos