Szamódy Zsolt a kiállításának képeiről...

 

Kevés ázsiai tapasztalattal érkeztem Indiába, két thaiföldi út után.

 

Az első időszak a meglepetésé volt, alapvetően más világba érkeztem, mint amit eddig tapasztaltam. Úgy emlékszem, több mint tíz nap kellett, hogy érezzem, van valami kapcsolatom az országgal. Az első így is az volt, amit elfogadtam: Itt Indiában bármit is gondolok valamiről, amikor azt hiszem, tudom mi az igazság, akkor a következő pillanatban megtapasztalom az ellenkezőjét.

Ez az érzés a kint töltött egy hónap alatt csak erősödött. Mindössze annyi változott, hogy egyre többször éreztem jól magam az ottani emberek között. Először Agra sok turistával, majd Varanasi még többel és hívő zarándokokkal. Jó volt innen tovább utazni a Gangesz közelében olyan városokba, mint Allahabad és Gaya, ahol gyakorlatilag nem volt turista. Szerencsés, hogy az út végén érkeztünk Amritsarba, mert a Szikh vallás központi városa és főleg az ott élő nép fontossá vált számomra.

Varanasi, részlet a kiállítás képeiből.
Képgaléria - kattins a képre!

Ellentétben korábbi sorozataimmal itt főleg kontaktust kerestem az ott élőkkel, az utcával közvetlen kapcsolatban élő, dolgozó emberekkel. Érzésem szerint sokszor sikerült, ha csak rövid ideig is, de valódi kapcsolatokra leltem, közben empatikus tekintetekkel és emberi érzésekkel találkozhattam. Szándékom szerint nem a megszokott érdekességét akartam mutatni ennek a különleges világnak, hanem olyasmit, ahol párhuzamot vonhatunk a saját életünkkel és ezen keresztül válik láthatóvá a különbség.

 

Láthattam, de nem tartottam fő témámnak a koldusokat, kígyóbűvölőket és a rituális halott égetést, mivel úgy éreztem ez csak a közvetlen felszín. Én szerettem volna egy kicsit mélyebbre látni, vagy legalább közelebb kerülni az ott dolgozó átlagemberekhez. A képek akkor készültek, amikor utazásunk során beleolvadtunk a lüktető, zsúfolt nyüzsgő világba, nem rikított rólunk, hogy idegenek vagyunk, amikor az utcán, vagy a chowk (bazárnyegyed) sikátoraiban a harmadik, vagy negyedik napon újra végigmenve már többen ismerősként üdvözöltek, megszoktak. És talán be is fogadtak.

Keleti Éva fotóművész kiállítást megnyitó gondolatai.

 

Csak egy pillantás…

 

Csak egy pillantás Indiára. Nem átfogó tekintet, nem mindent felsoroló gondolatok, csak rácsodálkozás. Rácsodálkozás a színekre, hangokra, illatokra. Rácsodálkozás az emberekre – gyerekekre és idősökre, nőkre és férfiakra.

 

Annyi minden újat mond ez a kiállítás. Nem esik a szabvány idegenforgalmi fotókba, nem ismételgeti a sztereotípiákat, hanem elmondja , elmeséli a fotográfus élményeit egy idegen országról, távol Európától, távol a megszokásoktól és az európai mindennapi élettől.

 

Lám a mindennapok... Ez a rácsodálkozás a mindennapi Indiát tárja elénk. A hétköznapokat, az élet apró eseményeit. Ezek nem is események, ez az élet maga.

.

Az indiai élet színes. Boldogan köszöntöm a Gandhi narancssárgáját, a pirosra festett falakat, az iskolai egyenruha sötétkékjét, a táncoló mécsesek fényeit, a szerzetes lila ruháját.

Szamódy Zsolt – hiszen az ő képei láthatóak Indiáról a Fészek Művészklub kiállítási termében – megérezte Indiát. A tőle megszokott szakmai tudással új felfedezéseket tesz. Érdekes és sokszor különleges kompozícióit alázatosan aláveti a dokumentarista ábrázolásnak. A fotográfus észrevétlen marad, előtérbe kerül az érzés, amit lát, ami meghatja és amit közvetíteni akar a számunkra.

 

Emberek…a kisfiú a Gangesz vizében, ugyanitt a szent mosakodást végző asszonyok, a sötétben hajóként imbolygó mécseseket meggyújtó fiatal férfi.

Felszállnak a galambok a régi épület tetejéről, piros ház falát kóstolgatja a   szent tehén. A szürkébe, színtelenbe hajló kép, a  lepényt készítő férfiről. Pihen az utas a narancssárga ködben, a semmibe zakatoló vonaton.

 

Tárgyak…színes nyakláncok kavalkádja, száradó  tarka fehérneműk, ruhák,  egy varrógép, mécsesek vallási jelekkel ékesített asszonyok kezében, biciklik, csónakok, napernyők, félbevágott sertés a hentesbolt kirakatában és festett falak.

 

Különleges képek. Szokatlan kompozíciók.

Félbe vágott kép, egy asszony és egy férfi néz a semmibe. Magasról letekintek egy labirintusra és nagy sokára észreveszem, hogy a szememet az első pillanattól kezdve egy piros folt, egy asszony kicsi képe vonzza. Utcai nyüzsgés, emberek jönnek-mennek. Árusok zűrzavaros hada. És mégis rend van a képen, határozott rend. Azt látom, amit a fotográfus láttat.

 

Ez mind India, Szamódy Zsolt Indiája. 50 kép a mindennapokról, a legelső érzésekről, a fotográfus csodálatáról.

Kattints itt, ha szeretnéd bezárni!


Szamódy Zsolt

 

06-30-9579339;

E-mail: photomed@chello.hu

 

 Testnevelési Főiskolát 1978-ban végezte el, sporttevékenysége mellett középiskolás kora óta foglalkozik alkotó fotográfiával. Első egységes kiállítása - Vízpart cimmel1989-ben készült el.

 Nagyobb visszhangot a Komáromban található Monostori - erődről készített sorozata vált ki 1991-ben. Az MHB Művészeti Alapítványa alkotói ösztöndíjának segítségével folytatja a munkát éveken keresztül. 1998-ban Csikány Tamás, Horváth Csaba történészek és Wehner Tibor művészettörténész tanulmányával Komárom Erődváros címen fotóalbum jelenik meg, mely a  NKÖM fotóillusztráció különdíjában részesül A Szép Magyar Könyv  pályázaton.

1999-ben Gaál József képzőművésszel közösen, Katakomba címmel új kiállítás készül az erőd fotográfiák felhasználásával, az anyag meghívottként vett részt a 2001-ben az Országos Fotóművészeti Kiállításon. A Műcsarnokban.

   Fotografálja a már bezárt, vagy közvetlenül bezárás előtti, lebontásra váró ipari üzemeket. A tatabányai Cementgyár, és erőművek rendszeres látogatója. A magyarországi átalakulásokat megfigyelve, az eseményeket követve rögzíti, és magas színvonalon dokumentálja a változásokat, önálló művekben menti át a pusztuló, rövidesen eltűnő objektumokat. Igyekszik következetesen fényképezni az ember beavatkozása következtében megváltozott civilizált környezetet, legyen az épített vízpart, kikötő gyár vagy katonai erődrendszer. 1991-től kezdve kenuval járja a Tiszát Kárpátalján és itthon. A Balaton, a balatoni vitorlázás visszatérő témája. 1997-től a tengeri hajózással,  a kapcsolódó témakörök megismerésével egészül ki tevékenysége,  az Égei-, a Jón-tengeren és az  Adrián fotografál.

2003-ban Lévai Ádám grafikusművésszel, Wehner Tibor íróval közös kiállítást hoz létre – A szellem titokzatos lénnyé válása címmel – a „Tatai tóban lakozó lény bemutatására”.

Az elmúlt évek képanyagából Jelenlét címen egy új, önálló sorozatot készít, ez a több fejezetből álló sorozat valójában a korábbi képek folytatása, ahol az emberi tevékenység nyomait mutatja be. 2005-ben Príma díj Komárom-Esztergom Megye jelöltje, melynek köszönhetően egy új fotóalbum létrehozására nyílik lehetősége. Az elkészült albumot

2006 őszén a Jövő Háza galériájában mutatja be Tengeren innen - Adria jelenlét címmel. Ötven+1 címmel Szunyogh László szobrászművésszel közös kiállításon mutatja be az anyagot Tatabányán. 2007-ben Lényfeltárás címen mutatja be a tatai tóban, az ott lakó lényről készített képanyagot és Soave címen a Castello Scaligero-ban készült anyagot, melyet akvarell papírra felhordott fortem emulzióval saját készítésű hordozón dolgoz ki. 2007-ben egy hónapot Indiában tölt, az itt készült képanyagot Első tekintetre címmel 2008 májusában mutatja be a Fészek Művészklubban. A Tengeren Innen- Adria jelenlét kiállítást az Atlanti-óceán partján készített képekkel kiegészítve Tatán és utána Nagyváradon állítja ki ugyanebben az időben.

A Magyar Fotóművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja. 1998-tól a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnökségének tagja. A Komárom-Esztergom megyei Kernstok Károly Alapítvány kuratóriumának tagja. 1998-ban a 2. Országos Fotóhetek, 1999-ben megrendezésre kerülő Országos Fotóhónap rendezését végző kuratórium tagjaként dolgozik, ezt a munkát a Fotóhónap 2002 lebonyolításáig végzi.

2002 decembere óta a Magyar Fotóművészek Szövetsége elnöke.

A Fotóhónap2006 rendezvényeit, és a Magyar Fotóművészek Szövetsége ötvenéves fennállásának megemlékezéseit készítette elő 2006-ban, majd a következő évben nemzetközi építészeti pályázatot rendez,  A Fotóhónap 2008 – Dialógus címmel rendezte meg a Magyar Fotóművészek Szövetsége fotófesztiválját

 

 

 

 

Önálló kiállítások:

1986 Népház, Tatabánya

1987 Budapesti Fotóklub, MADOME

1989 Közművelődés Háza, Tatabánya

1990 Lehel Gimn. Jászberény, Kernstok Terem, Tatabánya; Budapesti Fotóklub, Iskola Galéria, Miskolc;

  1. Erőd, Komáromi Kisgaléria
  2. Erőd, Kernstok Galéria Tatabánya, Grassalkovich Kastély, Gödöllő;

         Duna Menti Múzeum Révkomárom (Szlovákia);

  1. Erőd, Aalen (Nszk), Fotógaléria, Miskolc; Zsigmond - Akna, Jászai Mari Színház Tatabánya

1994 Tatai képek, Kuny Domokos Múzeum, Tata

1996 Magyary Zoltán MK, Tata

1997 Duna Múzeum, Európa Közép Galéria Esztergom; Kortárs Galéria, Tatabánya;

1998 Komárom Erődváros könyvbemutató kiáll. Collegium Budapest

1999 Katakomba (Gaál József - Szamódy Zsolt) Népház Tatabánya

2000”Tisza" Miró Fotógaléria Budapest

2001 Vitorlázás a Földközi-tengeren, ibis Budapest Volga Szálloda;

2002 Jelenlét c. kiállítás, Népház, Tatabánya,

2003 „A szellem láthatatlan lénnyé válása” Lévai Ádám-Szamódy Zsolt-Wehner Tibor kiállítása – Tata, Vár

2004 „A szellem láthatatlan lénnyé válása” Lévai Ádám-Szamódy Zsolt-Wehner Tibor kiállítása –

 Komárom, Monostori Erőd 

2005 Fasebek – Jelenlét ,Tatabánya Keri Galéria;

2005 Vitorlázás – Budapest, Volvo Galéria

2005  „A szellem láthatatlan lénnyé válása” Lévai Ádám-Szamódy Zsolt-Wehner Tibor kiállítása - 

          GIM-HÁZ, Gödöllő 

2005-2006 A FOLYÓ Győr, Arany János Műv. Ház; Szeged, Grand Cafe; Tatabánya, Erkel F. Zeneiskola

                                                                                            ( Mühely folyóirat különszám illusztráció)

2006 Tengeren Innen – Adria jelenlét – Jövő Háza, Piros-Fekete Galéria

2007 Ötven+1 Szamódy Zsolt – Szunyogh László közös kiállítása, Tatabánya, Kortárs Galéria

2007 Lényfeltárás, Kolta Galéria, Bp. Eszterházy Kastély – Tata

2008 Tengeren Innen – Adria jelenlét, Tata; Nagyvárad

2008 Első tekintetre, India, Fészek Művészklub, Budapest.

                                                                                                                     

 Publikációk: Erőd, Fort Sandberg (kiállítási katalógus) 1991, Photography Yearbook, Fountain Press1992, 1993;

 Itt vagyunk, kortárs fotóművészeti album1992; Expozíció 93, Pelikán Kiadó: Az év fotói 1994, 1995;

                    Komárom Erődváros fotóalbum, Komárom V. Önk.           1998, 2004

                    Ruják István: Magyar vizek vitorlásai, Atheneum kiadó 1999, 2002.

                    Tengeren innen – Adria jelenlét, fotóalbum 2006

Csoportos kiállítások:  

Jelentősebb kiállítások: Pentacon - ORWO 1981 (díjazott) , 1983 (díjazott)

                                  Országos Fotótárlat, Tata 1985, Budapest 1987 

                                  Esztergomi Fotóbiennale 1986, 1992, 1994,1996, 1998 különdíj , 2000

Magyar Fotográfia: Műcsarnok 1989 (díjazott); Változások, Budai Vár 1991; Vigadó Galéria 1993;

                                 Látható Jelen, Ernst Múzeum 1995 (különdíj);

                                 Országos Fotóművészeti Kiállítás, Műcsarnok 2001

New Zealand Int. Exh. of Photography 1989 (FIAP díj)

International Exh. of Photography YMCA. Hongkong 1989

MHB Művészeti Alapítvány ösztöndíjasainak kiállítása 1992 Műcsarnok

A Nemzetközi Fotóriporteri Workshop kiállításai 1992

Zsámbék, Budapest - Iparművészeti Múzeum, Vigadó Galéria                      

Több szem. , Vigadó Galéria Budapest 1996

A MFSZ Első Alkotócsoportjának tagjaként:

Csoportkép, Vigadó Galéria Budapest 1995

Kortárs Magyar Fotó, Pécs 1995, 1997

Camera Soave, Italy 1996, 1997, 1998, 1999, 2000, 2004

Fotóhónap, Pozsony 1997

Berlin, Magyar Kultúra Háza 1997

 

 

I. Országos Fotóhét Iparművészeti Múzeum Budapest 1998

     II. Országos Fotóhetek Exponált világ 1999 kiállításai:

                        Katakomba Gaál József, Szamódy Zsolt Komáromi Kisgaléria

                  Volt egyszer egy cementgyár, Kortárs Galéria, Tatabánya

                  Vitorlás élet a Balatonon, Balatonfüred; XXS fotográfiák Bolt Galéria

                 Természetelvű Fotográfusok, bemutatkozó kiállítás, Postás Műv. Közp.

                  Csoportkép II.      Bauxit Műv Központ, Tapolca;

                 Természetelvű Fotográfusok kiállítása, Tapolcai Művészeti Nyár 1999

 Országos Fotóhónap:  Előre Állóhajó, Hajó című pályázat I. díj 2000

 

Tatabánya, 2009-01-05                                                                                           Szamódy Zsolt

 

  

Kattints itt, ha szeretnéd bezárni!

 

Kattints, ha szeretnéd bezárni!

 

 

 

Mond, hol kaphatok egy pohár tiszta vizet?

 

Szamódy Zsolt fotókiállítása, Fészek Klub, 2008. 05. -

 

 

India fölfedezése mindig is izgalommal töltötte el az európai embert. Az útikalauzok, utaztató regények mindig is nagy népszerűsége újabb és újabb rétegeket tárt föl az egzotikus tájak történetéből, szokásaiból, életmódjából. A kötetek hol ügyetlen, hol meg túlzott, a képzelettel vegyes emlékezetre hagyatkozott illusztrációik után jött a fénykép feltáró, a valóságot föltáró illúziója. S hogy a megismerés, szilánkos valójában most kezd tudatosulni, most, amikor már a kép manipulációja technikailag egyszerű.

 

India. Hányféleképpen láttuk már? Profi természetfotókon a National Geographic-ban, giccses képeslapokon, magazinokban, a baráti társaság mérhetetlen mennyiségű úti élményének rögzítéseként, gyors híradások illusztrációjaként, megrázó szociofotókon. S még mindig lehet újat mondani róla, van fölfedezni való terület, s elsősorban van új látásmód, gondolat, amely Indiát eddig még nem ismert aspektusból tárja elénk. Így tesz velünk, és a képekkel Szamódy Zsolt Fészek Klubban látható kiállítása zavarba ejtően őszinte, látszólag eszköztelen jelbeszédében. Eszköztelen, mert nem dramatizál, sem a képkivágattal, sem a fényekkel, nem felkiáltójeleket használ, leszűkítve azzal az indiai társadalom európaiak által éppen csak hogy megközelíthető mélységeit. Nem erőlködik, hogy különleges pillanatokat, érdekesnek vélt helyzetek lesipuskása legyen, hanem sétál és figyel. Erősen koncentrál, fürkész, majd csak úgy elsüti a fényképezőgépet. Nem dokumentál, látszólag nem tesz különbséget érdeklődése tárgyában. Lehet az piac, fürdés, épület, diáklány, vagy ámuldozó negyvenes férfi. Szabadjára engedi a néző szemét a kalandozásban, úgy csatlakozhatunk bele a képekbe mintha sétára indulnánk, olyanra, amelyben nem látványosan, de radikálisan félretesszük konvencionális látásmódunkat, ne a reklámokból áradó különlegességekre, és a dramatizált információk ideologikusságára figyeljünk, hanem merjük önállóan fölfedezni a világot.

Vegyük észre, hogy ezek az emberek vidámak, mosolygósak. Hiába zsong a fejünkben a sok statisztikai adat, katasztrófahír, a hétköznapokat az élet vágya lengi be. Ha ezek a fogalmak, hogy demokratikus, antidiszkrimináció nem járatódtak volna le, akkor most használhatóak lennének Szamódy Zsolt indiai képeire, amelyek a megértést, az elfogadást szolgálják. Arra ébresztenek rá, hogy a fotókon látható embereket, tájakat, szokásokat ne a beidegződött, egzotikus szemszögből figyeljük, hanem a szó legelemibb értelmében embertársainkként fogadjuk el a mindennapjaikat élő asszonyokat, férfiakat, gyerekeket és időseket.

A képek erőssége az idő, a tradíció rétegzettségének föltárása, együttláttatása. A jelen, a félmúlt és a múlt egyszerre, egymással teljes harmóniában mutatkozik meg a fényképeken. Szamódy képei nem kizárólagosan egy időpillanatra koncentrálnak, bár helytálló lenne csak a 21. századi Indiáról, vagy a kulturális örökségről is egy-egy sorozat. De a fotóst éppen az egybeépülés, az összefonódás érdekelte. Farmer és / vagy hagyományos viselet, esetleg iskolai egyenruha? Napszemüveges buddhista szerzetes? Tradicionális guggolásban olvasni a friss híreket a málló vakolatú kolonizmus által létrehozott szegényes negyedben? Mindez egyszerre: India. A fegyver vagy hit erőszakosságával betelepített szokások, természetesen tudjuk, hogy konfliktusokat szülnek, de itt, a hétköznapokban: a piacon, az ajtó előtti pletykában, vagy a templom előtti álldogálásban, nézelődésben összesimulnak.

Szamódy lencséje megrázkódtatások helyett békességet keres és talál Indiában, amelynek meglátásához és megértéséhez a finom, egyszerű formális megoldások segítenek hozzá.

 

Uhl Gabriella

 

 

Kattints, ha szeretnéd bezárni!