Hanácsek Erzsébet
KARÁCSONYFA
Ragyogtatja a tél a gyermeki vágyat,
büszkén tartja a fenyőágat.
Tűleveleire csöndből szőtt hókristály ül,
ringatja a szélben nesztelenül.
Feldíszíti álmainkat, csodától kékes,
elkápráztat, kozmikus színektől ékes.
Meg-megcsillan rajta a holdsugár,
aranyló fényben pompázik már.
Karácsony ezernyi apró fénye,
békességet hozott a szobányi télbe.
Az adventi szeretet gondol a Napra,
égő gyertyákat küld a csillagokra.
CSILLAG KÖZELÍT
Apa sürög,
anya főz.
Plafonig ér
a gőz.
Száll az illat,
kisült a kalácsom.
Csillag közelít,
eljött a karácsony.
TÉLI FÉNY
Hajnal gyönge sugara szelíden keltet,
ködből szivárgó fény köszönti a kertet.
Szikrázik, megcsillan a megdermedt tájon,
s nyugtatgatja sugarát fehér hókristályon.
És ezernyi csodás alakot ölt a jég,
ablakát nem engedi széttörni még.
Most alvó gyöngyként pihen a természet,
zengő liget, fű, fa és bokor sem éled.
Ha eljön a március, Nap csurog alá,
a tájnak és csöndnek kék eget kínál.
Hanácsek Zsuzsanna
KARÁCSONY
Ma este
tele van a szívem
szeretettel,
mert Ti itt vagytok velem.
Ma este
örömtől ragyog a lelkem,
mert Ti énekeltek nekem.
Ma este
boldogság lakik bennem,
mert érzem,
Ti is szerettek engem.
Ma este szent
láng vetül
életembe,
s elkísér a végtelenbe.
Hámori István Péter
PICURKA
Picurka reggel
odaült
szívemre.
Bús volt, s kimerült.
Azt mondta: mától
itt lakom,
s belakta
mindkét pitvarom.
Picurka drágám,
aranyom,
lassan ki-
vívod haragom.
Ne rúgd úgy fájó
szívemet,
(huncut a
szeme, kinevet.)
Picurka, hogy bánsz
Te velem,
szerinted
ez a szerelem?
Okozod tán a
vesztemet,
ragaszko–
dásod eltemet.
Picurka menj el
íziben,
nem kell i–
lyen lány kicsiben.
Találok szebbet
magasat,
karcsút de–
rékban darazsat.
Picurka halkan
kesereg,
mákkönnye
arcán lepereg.
Belőlem röppen
tovaszáll,
nem jön ő
vissza soha már.
Üresek kamrák
pitvarok,
Picurka
hűtlen itt hagyott.
Azóta mindig
keresem,
de ő nincs arra,
erre sem.
Úgy tűnt el,
ahogy érkezett.
Nem is volt tán, csak
képzelet.
Ladányi András
FENYŐÁLOM
Fenyőfáknak csúcsa nagy,
hosszú havas árnyat hagy.
Nyílik télen jégvirág,
reszket tőle fél világ.
Nem félek én hidegtől,
csak a babám szemétől.
Ha fagyosan néz reám,
sötét égbolt zuhan rám.
Szeme mikor mosolyog,
napkorong is somolyog.
Elolvad a jégvirág
gyönyörű lesz a világ.
Karácsonyfa díszben áll,
csillog rajta sok-sok ág.
Zsoltárt zengnek ágai,
teljesülnek álmai.
ÉN VOLTAM A TÉLAPÓ
Én voltam a télapó,
hasam volt vagy két akó.
Kicsi volt rám a zakó,
összement a pantalló.
Én hoztam a nagy telet,
üvöltöző nagy szelet.
Kitártam a kezemet,
öleltem a felhőket.
Én ráztam a felleget,
hulljon hó hát eleget.
Hó takarta az eget,
messze űzte meleget.
Én hoztam ajándékot:
jó gyereknek kalácsot,
rossz gyereknek virgácsot,
kedvesemnek virágot.
Én kerestem múltamat,
megtaláltam magamat.
Keresd te is múltadat,
utoléred magadat.
Én látok a jövőbe,
csukott szemmel figyelve.
Nem nézek a tükörbe,
csak a szemed tükrébe.
Én voltam a télapó.
Te is voltál télapó?
Ha nem voltál télapó
legyél te is télapó.
FELDOBTA TALPÁT
Jégen lépked százlábú,
havon ballag száztalpú.
Toppan ötven bal láb,
dobban ötven jobb láb.
Cuppan lábon kalocsni,
siklik jégen kalucsni.
Ötven bal láb dobban,
ötven jobb láb toppan.
Lépett egyet a száz láb,
egyhelyben jár a láb száz.
Ötven bal láb botlik,
ötven jobb láb csúszik.
Száz láb levegőbe rúg,
kalocsni messze zúg.
Száz láb oda-vissza
mászik, mint giliszta.
Siklik, repül, kalimpál,
száz láb feldobta talpát.
SZÓFRÖCSKÖLŐ
Sziszegő szél száll szirteken
szomorún sziszen, szívemen.
Szállnék szemed szivárványán,
szelíd szavak szómáglyáján.
Hangod hallom hét határon
hóviharban hideg hangon.
Hónak hátán hang hullámzik,
homlokodon haj hintázik.
Három holló hozta hátán,
hegedűnek hideg húrján.
Hangod húzva, híva, hívott
hozzád haza hóban húzott.
Színes széles szivárványon
szelek szárnyán széllel szállok.
Szembe szállok szószátyárral,
szófröcskölő szófofóval.
HÁMORI ISTVÁN PÉTER
költő előadásában hallhatók az alábbi szerzők versei:
Hanácsek Erzsébet
KARÁCSONYFA
CSILLAG KÖZELÍT
TÉLI FÉNY
Hanácsek Zsuzsanna
Ladányi András
FENYŐÁLOM
Madár János
KARÁCSONY
Szilvási Csaba
UFÓK
Zsirai László
KARÁCSONY ARÁCSONRÍMEK ÉS RITMUSOK AJÁNDÉKA
Ilyenkor, a karácsonyi ünnepkörben mindig eszembe jut Weöres Sándor, akivel a Budapesti Történeti Múzeumban találkoztam személyesen, ahol az éppen megrendezett kiállítás megnyitóját olvasta fel kéziratából. Komoly férfi állt a mikrofon mögött, barna öltönyben, nyakkendősen, amolyan művészet-tudós, aki megőrizte magában a gyermeki lélek nyíltságát, őszinteségét, igazságát. Ahogy Hegedüs Géza írta A költői mesterség című művében: „A vers a nyelvben levő hangtani elemeknek észlelhető törvényszerűség szerint való visszatérése”.
Rímek és ritmusok ajándékát adta gyermekolvasóinak Weöres Sándor, a hazai gyermekvers-írás koronázatlan királya. Valóságos szóünnepet teremtett kedves, játékos, csengő-bongó kis verseivel, amiket szinte kivétel nélkül minden gyermek ismer, és szórakozva, vidáman mondogat. Akár a következőt is, ami így kezdődik: „Nől a dér, álom jár, / hó kering az ág közt. / Karácsonynak ünnepe / lépeget a fák közt”. Weöres, a hazai gyermekvers-költészet atyamestere, generációkon keresztül tanítja a remekül csengő rímek, aranyos ritmusok szép érzelmeket, jó gondolatokat kifejező erejét. A költő legszebb hagyatéka szülőkről gyermekekre öröklődik, harmóniát teremt, mosolyra csábít.
A tatabányai Váci Mihály Általános Iskola tanulói éppen a karácsony előtti napok egyikén ünnepséggel emlékeznek meg névadójukról. A verskedvelő gyerekek köreibe ellátogató kortárs költők – a Váci Mihály Kör tagjai – örömöt ébresztő, szívet melengető, ünnepi hangulatot teremtő ajándéka az itt közölt vers-csokor. Kicsik, nagyobbak, s a nekik felolvasó felnőttek e versek által is átérezhetik a költészet ízeinek varázslatát.
Zsirai László költő
a Váci Mihály Kör tagja
VERSEK ÉLŐBEN
Madár János
KARÁCSONY
Csillagfényben
aranyág.
Aranyágon
alma.
Őrzi három
télapó.
Úgy sem alszom
el ma.
Egész éjjel
csodálom
ezt a
szép fenyőfát.
Gyertyafényes,
csillagszórós,
csilingelő
ágát.
Karácsony,
karácsony.
Kisült a
kalácsom.
Kóstoljátok,
egyétek,
a mákost is
vegyétek!
TÉLI ÖRÖM
Szelek
kertje alól
a tél
berobogott;
hófehér
szekerébe
hófehér lovat fogott:
elindult
a gyerekekkel
árkon-bokron át,
nézik őket
s örömükben
egymásnak
integetnek
a fák.
Szilvási Csaba
UFÓK
Ufóföldön nincsen fóka,
csak sok kis pufók ufóka.
És hogy hol élnek ők vajon?
Egy óriási csészealjon,
amely egy csodás, imbolygó
lapos, mesebeli bolygó.
Mindegyik vezeti saját,
kis repülő csészealját.
Most repültek el a pufók,
csészealjon szálló ufók.
És hogy hová a csudába?
Hát az Ufó-ufodába.
Ott úfkálgat, mint a fóka
a sok kis pufók ufóka.
A RÁK, A RÁJA ÉS A CÁPA
Elhagyták a remek arák,
így lett a rák remeterák.
Mikor megcsalta arája,
szerzetesnek állt a rája.
Halhódolóit szerette,
mindet sorban meg is ette,
s nem lett apáca a cápa.
HARANGISKOLA
Egy öreg fa-haranglábban,
a Nagyharang Iskolában
harangnebuló-rosszcsontok,
csengettyűk, csengők, kolompok,
aprócska kölyökharangok
tanulják a haranghangot.
A tanárok, komoly, rangos,
bronzköpenyes nagyharangok
egyszer „bimm”-et, egyszer „bamm”-ot
szólnak, s lassan, bölcsen cammog
vaskos nyelvük erre-arra,
egyszer jobbra, egyszer balra.
A szünetben sok kis ringó,
ingó-bingó harangbimbó
fürgén szaporázó nyelve
csengettyűzik csilingelve.
Bár kedvük még csendül-bondul,
a Vészharang rájuk kondul:
„Befelé, vagy jaj lesz nektek.
Már öt perce becsöngettek!”
PANDA-HANDABANBA
Mint a randa Panda Vanda
terjeszt, hogy
„A lajhárbanda
lusta, ostoba és bamba”,
az rágalom,
csupán sanda
vád,
rút panda-handabanda.
AGYABUGYA
Fityfiritty országban már ősidők óta
Kótyomfitty a király, a vén kelekótya.
A feleségének, kinek neve Hebe,
volt egy hebehurgya, játékos ölebe.
A királyné asszony és retyerutyája
rettentően büszke volt a kiskutyára.
Ám egy napon eltűnt a kis helyretyutyus
Kutyuli-mutyuli, a helyre kis kutyus.
Kisült, hogy a király – két garast kért érte –
a kutyavásáron elkótyavetélte.
Hebe asszony otthon sodrófával várta
a kótyagos királyt, s elagyabugyálta.
Zsirai László
KARÁCSONY ARÁCSON
Balatonarácson
szél zörög a rácson,
mikor megérkeznek
csengettyűzős szánon.
Kisházuk kéménye
füstölög az éjbe’…
Csillagfényes ablak
néz a tó jegére.
A szobában öröm
csillog fenyőágon,
Balatonarácson
ilyen a Karácsony!
TÉLI ERDŐN…
Téli erdőn baktat a ló,
lába alatt hangos a hó.
Dallam ébred amerre lép,
ritmikusan roppan a jég.
A szán mellett egy kiscsikó
szaladgál és a kedve jó.
Kísérik a fényes-fagyott
útja során az angyalok.
Vigyáznak, hogy merre fusson,
s amerre fut, el ne csússzon.
A faluból szól a harang:
boldogító giling-galang.
GOMBAVERS
Erdő mélyén
él a gomba,
kalaposan
aranyos.
Többnyire szép,
néha ronda,
mert mérgesen
haragos.
A kifejlett
mosoly teli,
kosárkába
tehető,
szakértőnek
kell dönteni:
vajon meg is
ehető?
A mérgező,
gyilkos rondát
azon nyomban
kidobják,
ám a finom
főzőgombát
illatozzák
a konyhák.
TÉVÉHÍRADÓ
– Mondjátok meg
kedves halak:
mekeg-e a
Kecske-patak?
– Megmondanánk,
de a halak
a víz alatt
nem hallanak.