Hanácsek Erzsébet

 

 

KARÁCSONYFA

 

Ragyogtatja a tél a gyermeki vágyat,

büszkén tartja a fenyőágat.

Tűleveleire csöndből szőtt hókristály ül,

ringatja a szélben nesztelenül.

 

Feldíszíti álmainkat, csodától kékes,

elkápráztat, kozmikus színektől ékes.

Meg-megcsillan rajta a holdsugár,

aranyló fényben pompázik már.

 

Karácsony ezernyi apró fénye,

békességet hozott a szobányi télbe.

Az adventi szeretet gondol a Napra,

égő gyertyákat küld a csillagokra.

 

 

CSILLAG KÖZELÍT

 

Apa sürög,

anya főz.

Plafonig ér

a gőz.

 

Száll az illat,

kisült a kalácsom.

Csillag közelít,

eljött a karácsony.

 

 

TÉLI FÉNY

 

Hajnal gyönge sugara szelíden keltet,

ködből szivárgó fény köszönti a kertet.

 

Szikrázik, megcsillan a megdermedt tájon,

s nyugtatgatja sugarát fehér hókristályon.

 

És ezernyi csodás alakot ölt a jég,

ablakát nem engedi széttörni még.

 

Most alvó gyöngyként pihen a természet,

zengő liget, fű, fa és bokor sem éled.

 

Ha eljön a március, Nap csurog alá,

a tájnak és csöndnek kék eget kínál.

 

 

 

Hanácsek Zsuzsanna

 

 

KARÁCSONY

 

Ma este

tele van a szívem

szeretettel,

mert Ti itt vagytok velem.

 

Ma este

örömtől ragyog a lelkem,

mert Ti énekeltek nekem.

 

Ma este

boldogság lakik bennem,

mert érzem,

Ti is szerettek engem.

 

Ma este szent

láng vetül

életembe,

s elkísér a végtelenbe.

 

 

 

Hámori István Péter

 

 

PICURKA

 

Picurka reggel

odaült

szívemre.

Bús volt, s kimerült.

Azt mondta: mától

itt lakom,

s belakta

mindkét pitvarom.

Picurka drágám,

aranyom,

lassan ki-

vívod haragom.

Ne rúgd úgy fájó

szívemet,

(huncut a

szeme, kinevet.)

Picurka, hogy bánsz

Te velem,

szerinted

ez a szerelem?

Okozod tán a

vesztemet,

ragaszko–

dásod eltemet.

Picurka menj el

íziben,

nem kell i–

lyen lány kicsiben.

Találok szebbet

magasat,

karcsút de–

rékban darazsat.

Picurka halkan

kesereg,

mákkönnye

arcán lepereg.

Belőlem röppen

tovaszáll,

nem jön ő

vissza soha már.

Üresek kamrák

pitvarok,

Picurka

hűtlen itt hagyott.

Azóta mindig

keresem,

de ő nincs arra,

erre sem.

Úgy tűnt el,

ahogy érkezett.

Nem is volt tán, csak

képzelet.

 

 

 

Ladányi András

 

 

FENYŐÁLOM

 

Fenyőfáknak csúcsa nagy,

hosszú havas árnyat hagy.

Nyílik télen jégvirág,

reszket tőle fél világ.

 

Nem félek én hidegtől,

csak a babám szemétől.

Ha fagyosan néz reám,

sötét égbolt zuhan rám.

 

Szeme mikor mosolyog,

napkorong is somolyog.

Elolvad a jégvirág

gyönyörű lesz a világ.

 

Karácsonyfa díszben áll,

csillog rajta sok-sok ág.

Zsoltárt zengnek ágai,

teljesülnek álmai.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ÉN VOLTAM A TÉLAPÓ

 

Én voltam a télapó,

hasam volt vagy két akó.

Kicsi volt rám a zakó,

összement a pantalló.

 

Én hoztam a nagy telet,

üvöltöző nagy szelet.

Kitártam a kezemet,

öleltem a felhőket.

 

Én ráztam a felleget,

hulljon hó hát eleget.

Hó takarta az eget,

messze űzte meleget.

 

Én hoztam ajándékot:

jó gyereknek kalácsot,

rossz gyereknek virgácsot,

kedvesemnek virágot.

 

Én kerestem múltamat,

megtaláltam magamat.

Keresd te is múltadat,

utoléred magadat.

 

Én látok a jövőbe,

csukott szemmel figyelve.

Nem nézek a tükörbe,

csak a szemed tükrébe.

 

Én voltam a télapó.

Te is voltál télapó?

Ha nem voltál télapó

legyél te is télapó.

 

 

FELDOBTA TALPÁT

 

Jégen lépked százlábú,

havon ballag száztalpú.

 

Toppan ötven bal láb,

dobban ötven jobb láb.

 

Cuppan lábon kalocsni,

siklik jégen kalucsni.

 

Ötven bal láb dobban,

ötven jobb láb toppan.

 

Lépett egyet a száz láb,

egyhelyben jár a láb száz.

 

Ötven bal láb botlik,

ötven jobb láb csúszik.

 

Száz láb levegőbe rúg,

kalocsni messze zúg.

 

Száz láb oda-vissza

mászik, mint giliszta.

 

Siklik, repül, kalimpál,

száz láb feldobta talpát.

 

 

SZÓFRÖCSKÖLŐ

 

Sziszegő szél száll szirteken

szomorún sziszen, szívemen.

Szállnék szemed szivárványán,

szelíd szavak szómáglyáján.

 

Hangod hallom hét határon

hóviharban hideg hangon.

Hónak hátán hang hullámzik,

homlokodon haj hintázik.

 

Három holló hozta hátán,

hegedűnek hideg húrján.

Hangod húzva, híva, hívott

hozzád haza hóban húzott.

 

Színes széles szivárványon

szelek szárnyán széllel szállok.

Szembe szállok szószátyárral,

szófröcskölő szófofóval.

HÁMORI ISTVÁN PÉTER

költő előadásában hallhatók az alábbi szerzők versei:

 

Hanácsek Erzsébet

KARÁCSONYFA
CSILLAG KÖZELÍT
TÉLI FÉNY

 

Hanácsek Zsuzsanna

KARÁCSONY

 

Ladányi András

FENYŐÁLOM
ÉN VOLTAM A TÉLAPÓ
FELDOBTA TALPÁT
SZÓFRÖCSKÖLŐ

 

Madár János

KARÁCSONY
TÉLI ÖRÖM

 

Szilvási Csaba

UFÓK
A RÁK, A RÁJA ÉS A CÁPA
HARANGISKOLA
PANDA-HANDABANBA
AGYABUGYA

 

Zsirai László

KARÁCSONY ARÁCSON
TÉLI ERDŐN…
GOMBAVERS
TÉVÉHÍRADÓ

RÍMEK ÉS RITMUSOK AJÁNDÉKA

  

 

Ilyenkor, a karácsonyi ünnepkörben mindig eszembe jut Weöres Sándor, akivel a Budapesti Történeti Múzeumban találkoztam személyesen, ahol az éppen megrendezett kiállítás megnyitóját olvasta fel kéziratából. Komoly férfi állt a mikrofon mögött, barna öltönyben, nyakkendősen, amolyan művészet-tudós, aki megőrizte magában a gyermeki lélek nyíltságát, őszinteségét, igazságát. Ahogy Hegedüs Géza írta A költői mesterség című művében: „A vers a nyelvben levő hangtani elemeknek észlelhető törvényszerűség szerint való visszatérése”.

Rímek és ritmusok ajándékát adta gyermekolvasóinak Weöres Sándor, a hazai gyermekvers-írás koronázatlan királya. Valóságos szóünnepet teremtett kedves, játékos, csengő-bongó kis verseivel, amiket szinte kivétel nélkül minden gyermek ismer, és szórakozva, vidáman mondogat. Akár a következőt is, ami így kezdődik: „Nől a dér, álom jár, / hó kering az ág közt. / Karácsonynak ünnepe / lépeget a fák közt”. Weöres, a hazai gyermekvers-költészet atyamestere, generációkon keresztül tanítja a remekül csengő rímek, aranyos ritmusok szép érzelmeket, jó gondolatokat kifejező erejét. A költő legszebb hagyatéka szülőkről gyermekekre öröklődik, harmóniát teremt, mosolyra csábít.

A tatabányai Váci Mihály Általános Iskola tanulói éppen a karácsony előtti napok egyikén ünnepséggel emlékeznek meg névadójukról. A verskedvelő gyerekek köreibe ellátogató kortárs költők – a Váci Mihály Kör tagjai – örömöt ébresztő, szívet melengető, ünnepi hangulatot teremtő ajándéka az itt közölt vers-csokor. Kicsik, nagyobbak, s a nekik felolvasó felnőttek e versek által is átérezhetik a költészet ízeinek varázslatát.

 

Zsirai László költő

a Váci Mihály Kör tagja

KERES EMIL

színművész előadásában hallható:

 

Hámori István Péter

PICURKA

VERSEK ÉLŐBEN

Madár János

 

 

KARÁCSONY

 

Csillagfényben

aranyág.

Aranyágon

alma.

Őrzi három

télapó.

Úgy sem alszom

el ma.

Egész éjjel

csodálom

ezt a

szép fenyőfát.

Gyertyafényes,

csillagszórós,

csilingelő

ágát.

Karácsony,

karácsony.

Kisült a

kalácsom.

Kóstoljátok,

egyétek,

a mákost is

vegyétek!

 

 

TÉLI ÖRÖM

 

Szelek

kertje alól

a tél

berobogott;

hófehér

szekerébe

hófehér lovat fogott:

elindult

a gyerekekkel

árkon-bokron át,

nézik őket

s örömükben

egymásnak

integetnek

a fák.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szilvási Csaba

 

 

UFÓK

 

Ufóföldön nincsen fóka,

csak sok kis pufók ufóka.

 

És hogy hol élnek ők vajon?

Egy óriási csészealjon,

amely egy csodás, imbolygó

lapos, mesebeli bolygó.

 

Mindegyik vezeti saját,

kis repülő csészealját.

 

Most repültek el a pufók,

csészealjon szálló ufók.

És hogy hová a csudába?

Hát az Ufó-ufodába.

 

Ott úfkálgat, mint a fóka

a sok kis pufók ufóka.

 

 

A RÁK, A RÁJA ÉS A CÁPA

 

Elhagyták a remek arák,

így lett a rák remeterák.

 

Mikor megcsalta arája,

szerzetesnek állt a rája.

 

Halhódolóit szerette,

mindet sorban meg is ette,

s nem lett apáca a cápa.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

HARANGISKOLA

 

Egy öreg fa-haranglábban,

a Nagyharang Iskolában

harangnebuló-rosszcsontok,

csengettyűk, csengők, kolompok,

aprócska kölyökharangok

tanulják a haranghangot.

 

A tanárok, komoly, rangos,

bronzköpenyes nagyharangok

egyszer „bimm”-et, egyszer „bamm”-ot

szólnak, s lassan, bölcsen cammog

vaskos nyelvük erre-arra,

egyszer jobbra, egyszer balra.

 

A szünetben sok kis ringó,

ingó-bingó harangbimbó

fürgén szaporázó nyelve

csengettyűzik csilingelve.

 

Bár kedvük még csendül-bondul,

a Vészharang rájuk kondul:

„Befelé, vagy jaj lesz nektek.

Már öt perce becsöngettek!”

 

 

PANDA-HANDABANBA

 

Mint a randa Panda Vanda

terjeszt, hogy

„A lajhárbanda

lusta, ostoba és bamba”,

az rágalom,

csupán sanda

vád,

rút panda-handabanda.

 

 

AGYABUGYA

 

Fityfiritty országban már ősidők óta

Kótyomfitty a király, a vén kelekótya.

 

A feleségének, kinek neve Hebe,

volt egy hebehurgya, játékos ölebe.

 

A királyné asszony és retyerutyája

rettentően büszke volt a kiskutyára.

 

Ám egy napon eltűnt a kis helyretyutyus

Kutyuli-mutyuli, a helyre kis kutyus.

 

Kisült, hogy a király – két garast kért érte –

a kutyavásáron elkótyavetélte.

 

Hebe asszony otthon sodrófával várta

a kótyagos királyt, s elagyabugyálta.

 

 

 

Zsirai László

 

 

KARÁCSONY ARÁCSON

 

Balatonarácson

szél zörög a rácson,

mikor megérkeznek

csengettyűzős szánon.

 

Kisházuk kéménye

füstölög az éjbe’…

Csillagfényes ablak

néz a tó jegére.

 

A szobában öröm

csillog fenyőágon,

Balatonarácson

ilyen a Karácsony!

 

 

TÉLI ERDŐN…

 

Téli erdőn baktat a ló,

lába alatt hangos a hó.

Dallam ébred amerre lép,

ritmikusan roppan a jég.

 

A szán mellett egy kiscsikó

szaladgál és a kedve jó.

Kísérik a fényes-fagyott

útja során az angyalok.

 

Vigyáznak, hogy merre fusson,

s amerre fut, el ne csússzon.

A faluból szól a harang:

boldogító giling-galang.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

GOMBAVERS

 

Erdő mélyén

él a gomba,

kalaposan

aranyos.

Többnyire szép,

néha ronda,

mert mérgesen

haragos.

 

A kifejlett

mosoly teli,

kosárkába

tehető,

szakértőnek

kell dönteni:

vajon meg is

ehető?

 

A mérgező,

gyilkos rondát

azon nyomban

kidobják,

ám a finom

főzőgombát

illatozzák

a konyhák.

 

 

TÉVÉHÍRADÓ

 

– Mondjátok meg

kedves halak:

mekeg-e a

Kecske-patak?

 

– Megmondanánk,

de a halak

a víz alatt

nem hallanak.