Nevezd meg a szerzőt! - Ne add el! - Ne változtasd! -
2.5 Magyarország License.Based on a work at tilos-az-a.hu.
MEGHÍVÓ
Az Irodalmi és Képzőművész Asztaltársaság szervezésében rendezzük meg városunk polgára
Barcs János
/Petőfi, SZOT és Váci Mihály díjas/ író-költő
SZARVASOK TÁNCA verseskötetének és KUTYUGATÁS c regényének könyvbemutatóját
2009. június 06-án 15 óra 30 perckor
Szigethalom Városi Szabadidő Központjának Színháztermében
/Szigethalom, Sport u. 4./
Az ünnepség fővédnöke és elnöke:
Fáki László
polgármester
A könyveket és a költőt bemutatják:
Madár János
költő, a RÍM könyvkiadó vezetője, és
Góg János
Juhász Gyula díjas költő a Raszter Könyvkiadó vezetője
A könyvekből versek, és részletek hangzanak el Barcs János és az Asztaltársaság tagjainak előadásban.
Gitározik és énekel
Semes-Bogya Eszter, és a Szigethalmi Felnőttkórus
A könyvbemutatót állófogadás és baráti beszélgetés követi a Szabadidő Központ ZÖLD – termében.
Részletes felvilágosítás és bejelentkezés:
Balázs Sándor
Tel: 0036/30-8263759; E-mail: balazs.sandor45@gmail.com
Szigethalom, 2009. május 12.
Fáki László
polgármester
ELMENTÉL
Szervác József emlékére
Százággal tűző napsütésben:
Csepel öreg temetőjében,
szívinfarktustól gyötört szívvel,
állok a ravatalod előtt.
Eltört a pohár, nincs több fröccs!
Siratlak haver, nagy költő-ács.
Nem tudom: még ki sirat meg.
bennem örök marad a neved.
Elmentél, Jóska, oda túlra,
Miért voltál erre rászorulva?!
Most magához karol a Nagy Úr,
s nem látod többé, hogyan vadul
körülünk a szánalmas világ:
Belepte sírod sokszín virág.
Jóska! Siratva emlékezem,
s ez marad egyetlen fegyverem.
Elvitted ifjú álmaidat…
Sebesebben, mint a gyorsvonat.
S fülembe Bella szavaival
együtt harsog a bölcs Kossuth-dal.
(Budapest, Csepel 2001. június 27.)
TÁJKÉP
Költészetnapi emlék
Píros kukorica színű hajnal.
Rigó-füttyös árnyas Tisza-part,
ökörnyál úsztató szél-villanás;
hallgat a tiszaparti határ.
Zöldell a mogyoró és a kökény:
harmat csillan a bodza bokron,
vadpontyok ívnak a vad partok alatt,
két őzbak alatt roppan a gally.
Őzsuta surran fehér fenékkel –:
s iramodnak az őz-tehenek…
Új csírát szült a mag, érik a lomb.
Horgász ballag, napfény kíséri,
egy parti zsombékon vadkacsa ül:
testével fészkét melegítve…
Szárnyalj messze csongrádi gondolat:
Távolból harangbongás hallik –:
Mintha ma költőket köszöntene
kongásával lelket simogat…
S a horgász csendben ballag a parton
töretett napjaira gondol…
(Csongrád, Vándor tanya 2009. április 4.)
VILÁGOLJATOK GYÓGY-LÁNGOK!
Űzzétek el a háborút!
Úgy is sok már a nyomorult!
A parttalan világ fölött, –
korbácsolt felhő hömpölyög.
Tombol most nagy dinom-dánom: –
S késő lesz a szánom-bánom…
Fogódzkodjatok emberek;
mint földben –, a hajszálgyökerek.
Gyújtsatok világosságot: –
Világoljatok gyógy-lángok!
Tiszta lángok, – büszke fények –
őrizzetek emberséget…
Űzzétek el a háborút! –
Köztünk már sok a nyomorult!
EPILÓGUS
Szebb jövőről álmodom mában;
vaskos könyveim között szűkös szobámban.
Sokan vannak, kik ezért megkövetnek:
míg gúnyolódva rajtam – félrelöktek!
Gond-lírámmal még hasznos is lehetek: –
S jöhet idő, mikor fölnevethetek!
(Tököl, 1996. augusztus 26.)
VISSZASZÁMLÁLÁSOM MEGKEZDŐDÖTT
A megfoghatatlan jelen, érthetetlensége aggaszt!
Ez a bizonytalan kiszámíthatatlanság…
Múltak eltűnt emléke sokszor kísérget s kifaggat,
de lelkemnek ez hars kincs, korbács és olajág.
Fáradságot nem ismervén élek – Tagadhatatlanul;
lelki mozdulatlanságban, míg imádkozom…
Bölcselő nyarakról álmodozva s futva harántul: –
S várok új sugarat, mely besüt ablakomon.
Visszaszámlálásom megkezdődött elmúlt nyarakban: –
S génjeim találkozása –: őslényem titka…
Erők rejtőzködnek csontjaim közti génbankjaimban:
Jó Istenem! Hányszor hunyt ki bennem a szikra?!
Romfalakkal körülvett pusztákból messzire menekültem:
S gondommal tisztásra érkeztem –, megmenekültem…
(Tököl, 2002. október 20.)
