Érdeklődj:

"BODZA" irodalmi folyóirat - T. Ágoston László novellái - GYŐZTESEK - SZÜRKE

"BODZA" irodalmi folyóirat - Baranyi Ferenc költő versei

G. Kovács István - ROD STEWART - Nem smucig, csak sót! - banner

G. Kovács István

ROD STEWART

Nem smucig, csak skót!

G. Kovács István

 

Nem smucig, csak skót!

(Tanév eleji dolgozat)

 

Kedves Olvasó!

 

 

Bizonyára emlékszel általános iskolás korodból minden tanévkezdés első magyar dolgozatára: „A legszebb (legjobb, legmaradandóbb stb.) nyári élményeim” címmel kaptuk kezdő feladatunkat. Gyanítom, azért, hogy a tanárok rögtön felmérjék, ki miképp töltötte a szünidőt, milyen maradandó élménnyel kezdi az alig várt tanulást. Én most kipróbálom – nosztalgiázásból is -, milyen ez felnőtt fejjel. Egy dolgozat következik, egy szubjektív írás egy objektív eseményről.

A velem egykorúak biztosan tudják, a fiatalabbakat emlékeztetem, hogy a budapesti Ötvenhatosok terének neve a rendszerváltás előtt Felvonulási tér volt. Akkoriban évente minimum kétszer „dübörgött” a tér: április 4-én a harckocsik, egyéb katonai járművek és a Magyar Néphadsereg kiváló harcosainak bemutatójától, május 1-jén pedig a „pártunk és államunk vezérei” előtt tisztelgő dolgozó népünk lépteitől. 1997 óta újra dübörög a tér, de most már hála a jó istennek és a legnagyobb magyar telefonos cégnek, a rockzenétől. Évente egyszer itt kerül megrendezésre – egyre jelentősebb világsztárokkal – a „Kapcsolat koncert”. A rendezvénysorozat történetében első alkalommal elhatároztuk a párommal, hogy idén megnézzük, meghallgatjuk kedvencét, Rod Stewartot, június 26-án, a Kapcsolat koncert 14. aktuális buliján.

Ez volt a negyedik találkozásunk az idén 65 éves, Londonban született, de ízig-vérig skót énekessel. (A koncert előtt még nem tudtam, de már írásom elején elárulom: ez lett 2010 nyarán a legszebb élményem.) A kezdés előtt már 3 órával ott voltunk. Ennek, és feleségem mindent elsöprő rajongásának köszönhetően, ismét közvetlenül a színpad előtt, középen találtam magunkat.

Először 1986. augusztus 19-én, majd 1991, július 17-én a Hungária körúti MTK stadionban, harmadszor pedig 2005. június 6-án a Kisstadionban voltunk hasonló helyzetben: testközelben Rod Stewarttal.

A rock fenegyereke előtt felléptek a különböző Megasztár szériák felfedezettjei. Ha kevésbé görcsölnek az akarástól, ha nem akarják mindenáron egymást túllicitálni, ha majd természetesebbek lesznek, ha majd mindez kellő rutinnal párosul, biztos maradandóbb élményként emlékszem rájuk. Maradjunk annyiban: ők is lehetőséget kaptak.

Kb. félórás átszerelés után – a hófehérré varázsolt színpadon - megjelentek a zenészek és a vokálos lányok. Mintha skatulyából bújtak volna ki, a fiúk makulátlan alpakka öltönyben, fehér ingben vékony fekete nyakkendővel, a lányok csupa pirosban, ízlésesen, szexisen. Már az első pillanatban az a benyomásom: itt minden a helyén van. Aztán kezdődik a bevezető zene. Az első pár akkord után nyilvánvaló, hogy vérprofi zenészekkel van dolgunk. Pontosan kiszámított hatásszünet után megjelenik – szintén kifogástalanul elegánsan – Rod. Egy új feldolgozással, a Love Trainnel nyit. Az első pillanattól él a buli! Már a kezdő nóta közben úgy érezzük, a fellegekben járunk. Ehhez minden bizonnyal hozzájárul a mögöttünk szórakozó (a szervezők szerint) több mint kétszázezer ember tombolása, és az a ritka pillanat (ami itt másfél óráig tartott), amikor ez az irgalmatlanul sok ember eggyé vált.

Lehet, hogy Rod Stewartnál van jobb hangú énekes (maga sosem tanult énekelni!), lehet őt szeretni, lehet őt nem szeretni, de azt elvitatni, hogy tömegeket tud az első pillanattól elvarázsolni, azt nem lehet! A világon ő az egyik, aki még rossz formájában is képes felvillantani, hogy miért is lett sztár.

A legutóbbi, 2005-ös budapesti koncertjén markánsan két részre osztotta műsorát. Először nagy rock slágereiből adott elő, majd az 50-60 évvel ezelőtti nagy amerikai slágerekből álló programját mutatta be. A Kapcsolat koncerten egy teljesen új koncepció alapján összeállított rock koncertet hallhattunk, bevallottan a nosztalgia jegyében. Jön – talán tiszteletből – egy Bonnie Tyler feldolgozás, az It’s a Heartache, a skót dudás Rhytm of my Heart, ezúttal a dudák helyett egy nagyszerű gitárszólóval, majd a mindenkit intenzíven megmozgató Twistin’ the Night Away, és hogy ne pihenjünk, az énekes „diszkó” slágere a Do yu’ Think I’m Sexy? Aztán tisztelet az ősök előtt: I Don’t Want to Talk About It, és az első nagy sláger, a Maggie Mae, hogy utána mindenki végigzokogja az immár himnusszá előlépett Sailinget. A dalok közt a szokásos show elemek: kiváló rugóstílusban, dedikált focilabdák passzolása a közönség közé: Mindhárom vokálos lány megénekeltetése. (Próbáltam őket összehasonlítani a megasztáros lányokkal. Nem lehet!) Nagy örömünkre minden zenész megmutatta egy-egy szólóval, hogy mit tud. Mindenből annyit, amennyi kell. Minden, és mindenki a helyén. Bámulatos profizmus!

A Kapcsolat koncert szervezői is évről-évre nagyobb hozzáértéssel szervezik a programot. Reményeink szerint még nagyon sokáig. Magyarországon talán az egyetlen lehetőség évente, hogy a világsztárok belépődíjas koncertjeinek közönsége mellett olyanok is találkozzanak ilyen élményekkel, akik nem tudnak tízezer forintos nagyságrendű jegyeket megvásárolni. Köszönet érte a támogatóknak.

Végül, hogy ne csak csupa szépet írjak a koncertről, nem esett jól a furcsa-kurta vége. Rod Stewart - szokásától eltérően – a hatalmas tombolás ellenére csak egy ráadás számmal, a Baby Jane-nel jött vissza. Értetlenül álltam fukarsága előtt. Aztán párom mondta ki az igazságot:
„Ő nem smucig, csak skót!”

 

 

G. Kovács Pistike 7. b

 

Rod Stewart
Rod Stewart