A honosító honlap
A magyar honosító oldal.
Képgaléria a lap alján!  Kattints az ikonra
Újdonság, hogy a képek diavetitős módban is, a galéria legalján lévő vezérlők nwn2-vezerlok segítségével is lejátszhatóak.


Neverwinter Nights 2 - játékbemutató.

Játszom a géppel, mindig is játszottam. Az a tapasztalatom, mindenki játszik, - ki a munkával (szerencsés ember), van aki hobbit iktatott be az életébe, sokan hétvégi kertekben palántáznak, de valami mindig van, csak meg kell keresni. Eleinte szégyelltem, mert sok ember szemében ez afféle hiábavaló dolog, ott ülni a monitor előtt, látszólag feleslegesen és nem csinálva semmi értékeset. Már nem érdekel, mert volt olyan, aki csóválta a fejét, amikor nálam járt, megmutattam neki a játékot, „kicsit leült elé” és azóta is ül otthon valamelyik játék előtt és játszik. Szóval én játszom, sokszor éjszakákon át Róma dolgait igazgatom, vagy a gaz árnyak ellen viselek hadat (mint most), vagy felderítek a német vonalak mögött. És elveszem a játékban, (hála a magasságosnak) hogy addig sem foglalkozom a napi kényszer feladatokkal.

Nos, hogy a témánál maradjak, ilyen játék a Neverwinter Nights 2 is.

Stílusa – szerintem stratégiai tulajdonságokkal megáldott szerepjáték. A történet a mágia ilyen-olyan könyvének szabályrendszerébe van beillesztve. Bármilyen furcsa is, van ilyen, létrehozták, és ennek szabályrendszerébe illesztenek játékokat, - a tatabányai Tescoban is láttam valamelyik kötetét. Aki már játszott a stílusnak nagy klasszikusaival (Morrowind, Gothic) annak első ránézésre a játék külseje - hogy is fejezzem ki magam – kissé „csinosnak” mondható. Túl szépek a figurák, jól öltözöttek, és még az árnyak is tiszta göncben kísértenek…:) Installáláskor szép, kövér 6,5 GB helyet foglal magának a játék. Karakterünket magunk generáljuk, ami azt jelenti, hogy nem csak a fajt - ember, elf, ogre, félember stb., és azon belül férfi, avagy nő akarunk-e lenni, - választhatjuk meg, hanem hajunk, szemünk, hangunk színét is. Ha előre tudjuk, milyen beállításúak szeretnénk lenni – jók, avagy esetleg negatív figurák, most külsőnkkel is alátámaszthatjuk azt. Nekem, türelmetlenségemben egy amolyan kissé „barbifiús” figurát sikerült összehoznom. (ehem)

A játékról úgy általában:

A fantasy világában játszódó szerepjáték, ahol (elvileg) dönthetünk, jók vagy rosszak szeretnénk-e lenni, és a cselekményt, a játék kimenetelét is ez által befolyásolhatjuk (elvileg). Sajnos a játék, csak részben idomul cselekedeteinkhez, az alapvető játékmenet ugyanaz marad, kis változások vannak csupán döntéseink nyomán. Maga a terep is ehhez hasonlóan csalódást okozott, egy-egy helyszín, város, vidék mindössze néhány négyzetkilométernyi, így különösebb kalandozásról, terep felderítésről csak álmodozhatunk, néhány perc csupán, egy helyszínt bejárni. A szereplők saját intelligenciája megenged néhány motorikus cselekedetet, - beszélgetnek az utcán, harcolnak, jönnek-mennek – azonban ez elég messze áll a Gothicos virtuális élettől, amikor az abban a világban lakók az egész napjukat értelmesnek látszóan töltik. Ezért, ha meg-megállt főhősöm, hogy kissé szemlélődjön, egyből egy panoptikumban találta magát, ahol a kerítés után nem lehet tovább menni és az emberek céltalanul lötyögnek. Ezért, itt nem érdemes ezzel időt tölteni, szorosan maradjunk a cselekmény mellett, kövessük azt. Ebben viszont jól vizsgázott a játék, kerek egész történetben veszünk részt, ahol a jó megküzd a gonosszal (minő váratlan fordulat). A harcokban számít minden csapattag és azoknak minden tulajdonsága, nem elég egyedül a hősünkkel játszani. Szereplőinket öltöztetjük, tulajdonságait csiszolgatjuk, mindenféle új képességeket szerzünk, varázslatokkal ruházzuk fel a játék során. Erőnket, ügyességünket, intelligenciánkat, egyéb képességeit fejlesztve juthatunk előrébb a történetben. A csaták élvezetesek, mindenkinek meg van a szerepe, stratégiai érzékünket néha alaposan próbára téve tudunk csak helyzeteket megoldani. Ezért volt, hogy újra játszottam részeket, mert elsőre elszámítottam magam, ezáltal nem a kívánt végeredményhez jutottam. A cselekmény sodró lendületű, elfeledteti az említett korlátokat, a történet jól felépített, az adott viszonyokon belül hihető, kellően változatos. A horror csak amolyan szalonba illő, de ez még nem feltűnő. Nem fogunk felugrálni a székből sápadtan, mert bejött egy árny a színre – nekem volt már erre más játékban tapasztalatom. Tehát, ajánlani tudom mindazoknak, akik szórakozni akarnak, és nem rettegni. Jó játék, de nem fog mély érzelmeket pengetni, viszont kellemes, belefelejtkezős délutánokat és estéket szerezhet a játszani vágyóknak.
Jó játéknak gondolom, és kell-e ennél több? :)

bgr-01
bgr-02
bgr-03
bgr-04