KUNGL GYÖRGY

keramikus-szobrász kiállítása

 

Budapest,

Budapest Galéria Lajos utcai Kiállítóháza,

2008. december 04 - 2009. január 25.

 

 

Ha pontosak a nyilvántartásaink, akkor a Kungl György keramikus-szobrász műveit bemutató tárlat a tizenöt éves Első Magyar Látványtár 59. kiállítása. A Látványtár és a Kungl-művek összefonódása végigkíséri a tizenöt esztendős történetet: ezek a munkák már korán Vörösváry Ákos gyűjtői érdeklődésének és figyelmének fókuszába kerültek, és az évek során számos alkalommal megjelentek önálló kollekciókként, illetve a gyűjtemény egy-egy válogatásának fontos alkotóelemeként. Mert mint a többi Látványtárban őrzött munka, a Kungl-kerámiaplasztikák is különös sugárzású, különös varázzsal felruházott alkotások: olyan művek, amelyek szervesen illeszkednek a különleges szépségű, mély szellemiségű, talányokkal és furcsaságokkal éltetett műtárgyak és valamiképpen műalkotássá nemesedő egyszerű tárgyak együttesébe.

 

A Látványtár Kungl-kollekciója most két, a Spengler-Somlói-gyűjteményben őrzött alkotással kiegészülve a korábbi kiállítások sorozata által teremtett tradíció szellemében, mint kiállítás is önálló műalkotásként, szellemi-esztétikai produktumként jelenik meg, olyan jelenségként, amelyben nagyon fontos szerepe van a helynek, a környezetnek, a tér adottságainak és jellegzetességeinek, és annak a kapcsolatrendszernek, ahogy e környezetbe, e térbe a művek illeszkednek. Ahogy megteremtődik egyfajta egység. Kiemelt jelentőségűek az illesztő elemek, a kiegészítő, a műveket új kontextusokba helyező rekvizitumok – megannyi tényező érzékeny együttjátszása révén jön létre az az egyedi, egyszeri, megismételhetetlen aura, amely a korábbi Látványtár-kiállítások jellemzője volt, és amely ezt a tárlatot is élteti. Mindemellett meg kell emlékeznünk arról is, hogy Kungl-művek nem először szerepelnek itt, a Lajos utcai Kiállítóházban, és arról is, hogy a Szabadsajtó úti Budapest Galéria már több Kungl-vernissage színtere volt –, ám a Látványtár most először ad átfogó áttekintést a művész korai, kezdeti alkotóperiódusáról. Ha a művek keletkezési évszámait is sorra vesszük, akkor regisztrálhatjuk, hogy a New York, New York 1988-as, az Új barázda 1989-es, a Vízóraakna és az Amerikai nagykövetség Rómában, valamint a Garibaldi ágyúja lő 1991-es keletkezésű mázas porcelánplasztika, és ezeknél is néhány évvel még korábbiak a James Dean anti-nipp szobrok, amelyeket első alkalommal 1986-ban, egy szentendrei kiállításon mutatott be a művész. E tárlat kapcsán világított rá Dippold Pál, hogy Kungl György 1955. szeptember 19-én született, s az amerikai ikon, James Dean ezen a napon vásárolta meg azt a szédítő, 150 mérföldes sebességgel száguldó ezüstszürke – ma úgy mondjuk: ezüstmetál – Porsche Spydert, amellyel tizenegy nappal később a halálba száguldott. A különös alak-idézések, a furcsa architektúrák, a városrészletek, a műszaki objektumok, a motoros kapa, az elsütött ágyú már – és húsz-huszonöt év múltán még mindig – tárgyválasztásával, tematikájával is meglep, s ez a kerámiaművészettől és szobrászattól is idegen világ egy különleges, egyedi, a dombormű és a körplasztika között finoman egyensúlyozó plasztikai formarend létrehozásának, létrejöttének indukátora. Az önkényes méretváltások, a meglepő arányrendszerek, az alakok, a dolgok, a tárgyak egymáshoz kapcsolódása, a formák torzulásai, a formákat hangsúlyozó, plasztikussá emelő színek furcsaságai végül mégis valamifajta diszharmonikus rendet teremtenek. Másfél évtizeddel ezelőtt, akkortájt, amikor a Látványtár alapításának ötlete felmerült, azt jegyezhettük fel e munkákról, hogy bennük „A szobrászat, a kerámiaművészet, a tárgyformálás és a festői látásmód és eszközhasználat határai el- és összemosódnak, a funkciók és szerepek egymásba olvadnak. A szobrászi mű hideg-rideg tárggyá alakul, a hűvös tárgy ürességgel telített dísz szerepében tetszeleg, s az öntelt dísz tartalmakkal dúsított szoborként lép fel, hogy aztán illuzionisztikus, térhatású képként próbálhassuk meg értelmezni. Az eszközök és a hatások, a kifejezések és megjelenítések, az életterek és műéletterek kibogozhatatlan együtteséből hol ez, hol az az összetevő emelkedik ki, villan elő, hogy aztán átadja a helyét valami másnak. És ha a Kungl-művekhez való közeledésünk során idáig jutottunk, akkor rádöbbenhetünk: a jelekkel, a jelzésekkel, a jelképekkel, a szimbolikus, metaforikus elemekkel, vonatkozásokkal még nem is foglalkoztunk. A formai komplexitással adekvát, árnyalt, szövevényes jelentésvilág jelenlétének magyarázata látszólag egyszerű: a nyolcvanas évek Magyarországát a valóság és az illúzióik sajátos elegye, a tények és a látszatok közötti szakadék könnyed szökkenésekkel való semlegesítése, a mélység és a felület, a lényeg és a felesleg felcserélhetősége jellemezte. Ez volt a lényege, működésének alapja. Itt a hősök összementek, de zsugorodottságukban is nagynak próbáltak látszani: ez az akarás, ez az erőlködés ihlette talán a Kungl-alkotta miniatürizált monumentumokat, ez a kényszeredett jelentéktelenség ripacskodott a silány díszletek között. És ha feltesszük a kérdést: alapvetően milyen ez az eklektikájából egységet teremtő művészet – ironikus, parodisztikus, álpátosszal terhes, groteszk? –– akkor megkerülve a dilemmát, inkább csak azt mondhatjuk: fájdalmasan szemlélődő.”

 

  Nos hát, ha a múlt század nyolcvanas és a kilencvenes éveiben született műveket a kényszeredett jelentéktelenség silány díszletek közötti ripacskodásának visszatükröztetéseiként minősítettük, akkor napjaink szemszögéből, a jelennel szembesítve, a gyorsan múló idő faggatózásaira válaszokat keresve ugyan miként interpretálhatnánk ezeket az alkotásokat? A kiüresedettség változatlanságának mini-emlékműveiként? Vagy csupán az állandósulni látszó fájdalmas szemlélődés szomorú, szomorkás, letargikus, zárványszerű mű-dokumentumaiként? Vagy olyan művekként, amelyek elevensége nem csillapodik, amelyek magas esztétikai régiókba emelkedő aktualitása nem kopik meg, s amelyek újra meg újra új jelentésköröket nyitnak meg előttünk? Hát ez itt a kérdés, hát ezek itt azok a kérdések, amelyekre a művészet, e műegyüttes révén megpróbálhatunk válaszokat kreálni. A kérdésekre és a válaszokra azért van elengedhetetlenül szükségünk, mert az ún. valóság rendre csak hallgat.

 

                                                                               Wehner Tibor    

 

 

Kattints, ha szeretnéd bezárni!

 

 

 

 

Kungl György

 

2072 Zsámbék, Malom dűlő 11.

Tel: (23) 342-157;

E-mail:kunglgyorgy@t-online.hu

 

1955 született Tatán

1977-81 az egri majd a pécsi Tanárképző Főiskola hallgatója

1982-86 a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatja tanulmányait

1985-tól Zsámbékon él és dolgozik

 

Ösztöndíjak:

1988 a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió ösztöndíja

1989/90 a Római Magyar Akadémia ösztöndíja

1990-93 Derkovits ösztöndíj

2001; 2003; 2004 a Nemzeti Kulturális Alap alkotói ösztöndíja

 

Díjak:

1992 Pécs, Országos Kerámia Biennálé, II. díj

1994 Pécs, Országos Kerámia Biennálé, Különdíj

1996 Pécs, Országos Kerámia Biennálé, II díj

1996 Munkácsy-díj

 

Szimpozionok:

1988 Nemzetközi szobrász szimpozion, Riga (Lettország)

1989 Nemzetközi grafikai szimpozion, Szenyezs (Oroszország)

1991 East & West nemzetközi kerámia szimpozion, Kecskemét ICS

1992; 97 Nemzetközi kerámia szimpozion, Kecskemét ICS

1992; 93;95 Nemzetközi kerámia szimpozion, Siklós

1997; 98;99 DeForma Nemzetközi kerámia szimpozion, Siklós

2002 Falikút szimpozion, Kecskemét ICS

2006 Remember 56, Nemzetközi kerámia szimpozion, Kecskemét, ICS

 

Egyéni kiállitások:

1986 Szentendre, Pest megyei Művelődési Központ

1989 Budapest, Stúdió Galéria

1990 Róma, Római Magyar Akadémia

         Budapest, Francia Intézet (Gerhes Gáborral)

1991 Budapest, Várfok 14 Műhelygaléria

         Dunaújváros, Uitz Terem

1992 Párizs, Centre d’Animation Saint Michel

         Oosterbeek, Galerie Amphora (Hollandia) (Geszler Máriával)

         Budapest, Francia Intézet

1993 Budapest, Magyar Állami Operaház, Vörös Szalon (Gross-Bettelheim Jolánnal)

         Hamburg, Finanzbehörde, Banánterem

         Pécs, Parti Galéria

         Székesfehérvár, Árgus Galéria

1995 Budapest, Budapest Galéria

         Budapest, Vigadó Galéria

1998 Oroszlány, Művelődési Központ

2002 Verőce, Gorka Múzeum, Borromini forever

2003 Kuressaare, Linnagalerii (Észtország) (Nagy Mártával)

2004 Budapest, Budapest Galéria

2004 Budapest, MG. Galéria, Páros álom

2006 Kecskemét, Museion, Nemzetközi Kerámia Stúdió

2008 Budapest, Budapest Galéria Kiállítóháza, Porcelánpince

 

Válogatás csoportos kiállításokból 2000 után:

2000 Philadelphia, Washington, New York, Terra Csoport

      Budapest, Kassák Múzeum-Zichy Kastély, Interiur kalitkából szabadult madárral

2001 Godöllő, Királyi Kastély, Élmény és eszmény

      Veszprém, Gizella Királyné Múzeum, Piarista templom, Orbis pictus

      Nyon (Svájc) Muséé National Suisse, 6.Triennale Internationale Porcelaine

         Contemporaine

      Tapolca-Diszel, Az Első Magyar Látványtár Alapítvány Kiállítóháza, Írott képek

       Szentendre, Művészet Malom, Távol-Kelet Távol-Nyugat vonzásában

        Párizs, Grand Palais, Le Salon 2001

2001-2002 Kaunas, Riga, Tallin, Lahti, Splinters, a DeForma Alapítvány Gyűjteményéből

2002 Szombathely, Művészetek Háza, Atlantisz

2003 Budapest, Műcsarnok, Plastica Dreams, Szobrászat az installáció után

         Pécs, Közelítés Galéria, After Dreams

         Budapest, Vigadó Galéria, A monumentális szobrászat rajzai és képi tervei

2005 Kecskemét, Erdei Ferenc Művelődési Központ, I: Nemzetközi Szilikátművészeti

        Triennálé

2005-2006 Estonian Museum of Applied Art and Design,  Tallin, Estonia

        Arka Gallery, Vilnius, Lihuania, Museum of Decorative Applied ArtsRiga, Latvia In           …….time-in earth-in fire

2006,Pécs, Pécsi Galéria A Magyar Szobrász Társaság kiállítása

      Budapest, Octogonart Galéria Wunderkammer- Csodaszoba Baksa- Soós, Kungl, Makky,    …..Takács

      Kecskemét, Museion, Nemzetközi Kerámia Stúdió Művészek  1956-ról

2007 Pécs, Pécsi galéria, XX:Országos Kisplasztikai Biennálé

       Zsámbék, Kulcsosház Galéria, 1956 emlékére  

       Budapest, Vizivárosi Galéria, Horror Vacui, A Somlói-Spengler gyűjtemény kiállítása

2008 Kecskemét, Cifrapalota, II: Nemzetközi Szilikátművészeti Triennálé

2008 Tapolca -Diszel, Első Magyar Látványtár Kiállítóháza, Kivétel

 

Művei Közgyűjteményekben:

DeForma Alapítvány, Pécs

Első MagyarLátványtár Alapítvány, Budapest - Diszel

Janus Pannónius Múzeum, Pécs

Magyar Iparművészeti Múzeum, Budapest

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Magyarországi Francia Intézet, Budapest

Nemzetközi Kerámia Stúdió, Kecskemét

Clay Stúdió, Philadelphia

Somlói- Spengler Gyűjtemény

 

Köztéri alkotásai:

1996 Oszlop (Nappal) Pécs, Aqua üzletház

1997 Szökőkút, Eger, Philip Morris Dohánygyár

1998 Az I, Világháború hőseinek emlékműve, Pécs, Köztemető

2000 Homlokzati épületplasztika, Szeged, Media Markt Üzletház

2001 Lótusz-csobogó, Zsámbék, Zárdakert

2001 Topolya-emlékkút, Oroszlány

2003 Oszlop (Éjszaka) Pécs Aqua üzletház

         Szökőkút, Pécs Aqua üzletház

2003 Béka-ivókút, Kecskemét, Börtön, Anya-gyermek részleg

2003 Szalamandrák-csobogókútja, Kecskemét, Állategészségügyi Központ

2004 Szökőkútfigura és virágtartó edények, Budapest, Egészségügyi Főiskola

2005 Kner emlékkút, Gyomaendrőd

 

 

 

Kattints, ha szeretnéd bezárni!

Kungl György
szobrászművész