Prágai idegenvezető
  Prágai útikalauz
Képgaléria a lap alján
  Kattints az ikonra

Miért nem éreztem jól magam Prágában?

 

     Szeptember közepén, egy kellemes vénasszonyok nyara utolsó napjaiban indult el autóbuszunk tatabányai és budapesti lengyel katolikusok által szervezett 3 napos hétvégi „zarándoklatra” Prágába. A kirándulás főszereplője ezúttal a Tatabányai Lengyel Kisebbségi Önkormányzat volt, ami az autóbusz költségét finanszírozta.
Vezetőnk, Agnieszka nővér (lengyel apáca, aki mellesleg nagyon csinos, és végtelenül kedves, fiatal hölgy) lelkesen készített bennünket a látnivalókra, és hogy nagyon olcsón megússzuk a kirándulást, egyetemi kollégiumban szerzett nekünk szállást és reggeli, ill. esti étkezést. A szállás ehhez képest is elég szerénynek, a menza viszont elfogadhatónak bizonyult.
      A szálláson szerencsére kevés időt töltöttünk, a megérkezés délutánjától az utolsó nap délutánjáig a belváros és a vár kacskaringós utcáit jártuk, és a nevezetességekkel ismerkedtünk.

     Prága építészetileg csodálatos város, rengeteg látnivalóval. Bizony többször is meg-megingott nemzeti büszkeségem a gyönyörű Várat (Hradzsin), székesegyházakat, templomokat, hidakat, stb. látva, mert talán a hirtelen jött bőség miatt nemigen tudtam minden nevezetesség mellé egy hasonló nagyságrendű budapestit állítani. Mindenképpen Prága mellett szól a tisztaság is. A három nap alatt a belvárosban forgolódva még a villamos vagy metró megállókban sem emlékszem eldobott szemétre.
      A kiváló adottságot, a történelem során nagyrészt épen maradt gyönyörű épületeket a turisták milliói látogatják a világ minden tájáról. Pénteken, szombaton és vasárnap is annyi turista mászkált a nevezetes helyeken, hogy egymást érték az emberek, és Moldva folyót (csehül: Vltava) átszelő sok híd közül az ősi, gyalogos Károly hídon, a Hradzsinban, a belvárosban, vagy a zsidó negyedben és más szűkebb helyeken is csak könyökölve lehetett előre jutni. Ha valaki csak másodpercekre is lemaradt a csoportjától, csak nagy nehézségek útján tudott újra visszatalálni a hömpölygő tömegben, vagy ahogy velünk is előfordult, az eltévedt hölgy csak azért tudott a szállodába visszatérni, mert emlékezett a villamos számára, ami a közelben megállt. Ez persze a csoport jobb tájékoztatásával, és némi fegyelemmel kiküszöbölhető.
      Prága turisztikai zsúfoltsága nekem nagyon visszatetsző, viszont a városnak magának rengeteg hasznot hajt. Az egyébként valóban szép látnivalókat ugyanis számomra igen szokatlanul drága belépőjegyekkel lehetett csak látogatni, ez úgy általában 300 cseh korona (mintegy 3000 Ft) volt, és a tíz méterre levő másik kis múzeumban újra ki kellett (volna) fizetni. Az ingyenesen megtekinthető Szent Vitus székesegyházba emiatt a - terelő korlátok ellenére, és a gyorsan hömpölygő embersor mellett is - csak több órás várakozással lehetett bejutni annak, aki azt feltétlenül meg szerette volna nézni.
     A vendéglátóhelyek tömve voltak vendégekkel. Bizony előfordult, hogy nem jutottunk be egy étterembe, mert nem volt szabad hely. A nevezetes látnivalók környékén az árak is nevezetesek voltak, a Károly híd melletti szálloda teraszán elfogyasztott 1 pohár (3 deci) sör 900 Ft + 15% szerviz költségbe került, de legalább nagyon finom volt. Ötven méterrel odébb, a mellékutcában ezt már a feléért, vagy harmadáért is megkaphattuk.
      Ez a turista-kopasztás vette el a jókedvemet a város látogatása alatt a már említett zsúfoltság mellett. A kereskedők három vásárlásom alatt háromszor csaptak be, amikor nem kiszámolva adtam át a pénzemet. Egy véletlenül éppen néptelen pályaudvari büfében a kiszolgáló boszorkányos ügyességgel a szemem előtt kétszer számolta át a visszajárót, s amikor később elővettem, vettem csak észre, hogy 100 koronával kevesebbet adott vissza.
      Ha szép várost akarunk látni, Prága ezek közé tartozik. Annyira tetszett, hogy elhatároztam, veszek egy Prága könyvet, és elmélyedek a részletekben. Ekkor a képeimet feliratozni is tudni fogom majd. Addig, akiket a fontosabb nevezetességek nevei, funkciói, stb. is érdekelnek, keresse fel Prága honlapját (lásd fennt), melyet több nyelven is meg lehet találni.

    Mindenkinek ajánlom, nézze meg Prágát. De a kóbor turista legyen nagyon óvatos, és fizetéskor ne szégyellje átszámolni a visszajárót!

Lejegyezte: Zábráczki József

Miért nem éreztem jól magam Prágában?

 

     Szeptember közepén, egy kellemes vénasszonyok nyara utolsó napjaiban indult el autóbuszunk tatabányai és budapesti lengyel katolikusok által szervezett 3 napos hétvégi „zarándoklatra” Prágába. A kirándulás főszereplője ezúttal a Tatabányai Lengyel Kisebbségi Önkormányzat volt, ami az autóbusz költségét finanszírozta.
Vezetőnk, Agnieszka nővér (lengyel apáca, aki mellesleg nagyon csinos, és végtelenül kedves, fiatal hölgy) lelkesen készített bennünket a látnivalókra, és hogy nagyon olcsón megússzuk a kirándulást, egyetemi kollégiumban szerzett nekünk szállást és reggeli, ill. esti étkezést. A szállás ehhez képest is elég szerénynek, a menza viszont elfogadhatónak bizonyult.
      A szálláson szerencsére kevés időt töltöttünk, a megérkezés délutánjától az utolsó nap délutánjáig a belváros és a vár kacskaringós utcáit jártuk, és a nevezetességekkel ismerkedtünk.

     Prága építészetileg csodálatos város, rengeteg látnivalóval. Bizony többször is meg-megingott nemzeti büszkeségem a gyönyörű Várat (Hradzsin), székesegyházakat, templomokat, hidakat, stb. látva, mert talán a hirtelen jött bőség miatt nemigen tudtam minden nevezetesség mellé egy hasonló nagyságrendű budapestit állítani. Mindenképpen Prága mellett szól a tisztaság is. A három nap alatt a belvárosban forgolódva még a villamos vagy metró megállókban sem emlékszem eldobott szemétre.
      A kiváló adottságot, a történelem során nagyrészt épen maradt gyönyörű épületeket a turisták milliói látogatják a világ minden tájáról. Pénteken, szombaton és vasárnap is annyi turista mászkált a nevezetes helyeken, hogy egymást érték az emberek, és Moldva folyót (csehül: Vltava) átszelő sok híd közül az ősi, gyalogos Károly hídon, a Hradzsinban, a belvárosban, vagy a zsidó negyedben és más szűkebb helyeken is csak könyökölve lehetett előre jutni. Ha valaki csak másodpercekre is lemaradt a csoportjától, csak nagy nehézségek útján tudott újra visszatalálni a hömpölygő tömegben, vagy ahogy velünk is előfordult, az eltévedt hölgy csak azért tudott a szállodába visszatérni, mert emlékezett a villamos számára, ami a közelben megállt. Ez persze a csoport jobb tájékoztatásával, és némi fegyelemmel kiküszöbölhető.
      Prága turisztikai zsúfoltsága nekem nagyon visszatetsző, viszont a városnak magának rengeteg hasznot hajt. Az egyébként valóban szép látnivalókat ugyanis számomra igen szokatlanul drága belépőjegyekkel lehetett csak látogatni, ez úgy általában 300 cseh korona (mintegy 3000 Ft) volt, és a tíz méterre levő másik kis múzeumban újra ki kellett (volna) fizetni. Az ingyenesen megtekinthető Szent Vitus székesegyházba emiatt a - terelő korlátok ellenére, és a gyorsan hömpölygő embersor mellett is - csak több órás várakozással lehetett bejutni annak, aki azt feltétlenül meg szerette volna nézni.
      A vendéglátóhelyek tömve voltak vendégekkel. Bizony előfordult, hogy nem jutottunk be egy étterembe, mert nem volt szabad hely. A nevezetes látnivalók környékén az árak is nevezetesek voltak, a Károly híd melletti szálloda teraszán elfogyasztott 1 pohár (3 deci) sör 900 Ft + 15% szerviz költségbe került, de legalább nagyon finom volt. Ötven méterrel odébb, a mellékutcában ezt már a feléért, vagy harmadáért is megkaphattuk.
      Ez a turista-kopasztás vette el a jókedvemet a város látogatása alatt a már említett zsúfoltság mellett. A kereskedők három vásárlásom alatt háromszor csaptak be, amikor nem kiszámolva adtam át a pénzemet. Egy véletlenül éppen néptelen pályaudvari büfében a kiszolgáló boszorkányos ügyességgel a szemem előtt kétszer számolta át a visszajárót, s amikor később elővettem, vettem csak észre, hogy 100 koronával kevesebbet adott vissza.
     Ha szép várost akarunk látni, Prága ezek közé tartozik. Annyira tetszett, hogy elhatároztam, veszek egy Prága könyvet, és  elmélyedek a részletekben. Ekkor a képeimet feliratozni is tudni fogom majd. Addig, akiket a fontosabb nevezetességek nevei, funkciói, stb. is érdekelnek, keresse fel Prága honlapját (lásd fennt), melyet több nyelven is meg lehet találni.

    Mindenkinek ajánlom, nézze meg Prágát. De a kóbor turista legyen nagyon óvatos, és fizetéskor ne szégyellje átszámolni a visszajárót!

Lejegyezte: Zábráczki József