CeBIT 2010 – Élmények Hannoverben

 

Idén március elején ismét lehetőséget kaptam, hogy meglátogassam a világ egyik legnagyobb informatikai kiállítását, a CeBIT-et, amely évente kerül megrendezésre. Most 5 napig tartott, március 2-től 6-ig. A helyszín a németországi Hannover városa, mely leginkább arról híres, hogy itt volt a 2000. évi világkiállítás. Ezt követően természetesen rengeteg kihasználatlan épület, csarnokok tucatjai, irodaházak, kiépített infrastruktúra maradt hátra. Ezek egy részét hívják ma Hannover Messe-nek. A Messe-n évente több kiállítást is szerveznek, olyan ez, mint nálunk a BNV. A CeBIT is a világkiállítási csarnokokban kapott helyet. Mielőtt rátérnék az ott szerzett élményeimre, írok pár sort az utazásról, és a szállásról.

Hannoverbe repülővel érdemes kimenni, hiszen így 1 napos autóutat spórolhatunk meg. A repülőút az Air Berlin járatával körülbelül másfél órás volt. Schwechatról indultunk, Bécs mellől. Az utunk sima volt, a fedélzeten mindössze egy Bounty csokit kaptunk. A repülőn üzletemberek tömkelege utazott, a hölgyek meglehetősen kis számban képviseltették magukat. A leszállást követően elindultunk megkeresni a Europcar irodáját. Kocsit mindenképpen kellett bérelnünk, hiszen Németországban elengedhetetlen az autó, ráadásul a CeBIT kifejezetten híres a rengeteg szóróanyagról, reklámtárgyról, amit a szemfüles látogatók kep016összegyűjthetnek a standokon. Rövid ügyintézés után be is pakoltunk a full extrás Audi A4 Combi csomagtartójába. Eddigi tapasztalataim azt bizonyítják, hogy a németeknél kizárólag vadonatúj és jól felszerelt autókat lehet bérelni. Első informatikával kapcsolatos élményünkön már 10 perc múlva túl voltunk. Ennyi idő kellett ugyanis, hogy az Audi német fedélzeti számítógépét angol nyelvűre állítsuk. A GPS beállítása és mobiltelefonunk szinkronizálása a kocsival ezután már gyerekjáték volt. Emlékszem hat éve még térképpel a kezünkben bolyongtunk Hannover külvárosában, mire megtaláltuk szállásunkat. A motel, amelyben szobát foglaltunk, egy Giesen nevű városkában volt. A hely körülbelül 15 percre van Hannovertől. Mondanom sem kell, hogy Észak-Németország ezen része szinte végig lakott terület, a villamoshálózat Giesen határáig nyúlik. A motel melyben megszálltunk három csillagos (Magyarországon ötöt is kapna), s a vendégek mindegyike a CeBIT-re jött.

Az utazás során meglehetősen elfáradtunk, megéheztünk. Úgy döntöttünk felkeresünk egy közeli német éttermet. Autónk adatbázisa segítségével kiválasztottunk egyet a közeli éttermek közül. Jól döntöttünk, mivel az étlapon több német specialitás is helyet kapott. Miután ettünk egy hatalmas adag csülköt, visszamentünk a motelba.

Másnap korán felkeltünk, és elindultunk a kiállításra. Erre azért volt szükség, mert különben nem lett volna parkolóhelyünk, csak kilométerekkel távolabb. A parkolóból a kiállítási területre egy hosszú légi folyosó vezetett be. Itt mozgó járda volt, az egész

Képgaléria - kattints a képre!



építmény az autópálya fölött ívelt át. Mivel ötnapos jegyünk volt, ezért a sorban állást is megúsztuk a pénztáraknál. Első napra azt terveztük, hogy gyorsan körbefutjuk azokat a csarnokokat, amelyek kevésbé érdekelnek, így több időnk marad a valóban izgalmas dolgokra. Mivel közel volt, a 9-es csarnokkal kezdtünk. Ebben volt az ún. Future Park (Jövő Park) és az Üzleti Kommunikáció. Nevével ellentétben a csarnok csalódást okozott, annyira unalmas volt, hogy 15 percet sem töltöttünk itt. Ezután a banki informatikával foglalkozó részek felé vettük az irányt. A 14-15-ös csarnokokban ATM-ek tengere fogadott minket. Széfek, biztonsági és adattitkosító eszközök, pénz szortírozó gépek tömkelege volt a felhozatal. Jellegéből adódóan az itt kiállítók nem a látványra helyezték a hangsúlyt. Rengetek cég csak papíron hozta el a termékeit. Ez érthető, hiszen egy 2x3 méteres stand bérlete körülbelül 10-15 millió forintba kerül.

A soron következő csarnok a számítógépes biztonságról szólt, itt kaptak helyet a nagy vírusirtó cégek standjai, az Eset, a Kaspersky, a Symantec, a Mcaffe. De nem találkoztunk például az F-Secure-ral. Persze lehet, hogy csak elkerültük, mivel arra nem volt idő, hogy minden csarnokot sorról sorra végigjárjunk. Az utóbbi kiállításokhoz képest feltűnően kevesebb volt az érdeklődő, illetve a felhajtás is kisebb volt. Legutóbb, amikor itt jártunk zacskókat, demó verziókat, óvszereket (Be Safe!) nyomtak a kezünkbe. Ezúttal „mindössze” három reklámtáskával és vagy húsz tollal lettünk gazdagabbak.

A 12-es és 13-as csarnokok a hálózati eszközökről és a szerverekről szóltak. A legtöbb standon routereket, switcheket mutattak be, de voltak olyan koreai vagy éppen tajvani cégek, amelyek kábelek kilométereivel jelentek meg a rendezvényen. Ez valóban innováció. Érdekesek voltak azonban a különféle szervertermeket bemutató standok, itt a konténerbe ágyazott mobil szerverszobáktól az alulról hűthető-fűthetőkig mindenfélét láttunk.

Mivel közeledett az ebédidő, ezért a kiállítási terület másik végén található bajor vendéglő felé vettük az irányt. Ez a vendéglátó egység a CeBIT egyik csúcspontja. Az étterem egy hatalmas épület. Belépve megdöbbentő látvány fogadja az embert. Az egész terem egy légterű, és vagy ezer fő befogadására alkalmas egy időben. Az asztalok százainál, mindenhol üzletemberek isszák a sört, eszik az ebédet. A pincérnők menyecskének öltözve tízesével hordják a korsókat, eközben igazi bajor zenekar szolgáltatja a muzsikát.

Miután megebédeltünk, a közeli 3-as csarnok felé vettük az irányt. Ha jól emlékszem itt találkoztunk kínai, koreai, tajvani cégek tucatjaival. Az itt kiállított termékek a megszólalásig hasonlítottak a világmárkák cikkeire. (Megjegyzem egyébként több nagy gyártónál láttuk, amint a kínai hölgyek minden lehetséges szögből végigfotózzák az újdonságokat.) Egyébként volt itt Wii utánzat; színes fejhallgató; hangszóró, amely egy papírdobozt használ hangkeltésre; olyan hangszóró, amelyből több darabot összedugva nagyobb lesz a hangerő. Volt iPhone utánzat, filléres kínai laptop, ami az első bekapcsolás után szétesik, de rengeteg más egyéb, teljesen igénytelen és fölösleges cuccot is láttunk. Jókat nevettünk egyes termékeken, de amikor már az ezredik Pen drive-ot nyomták a képünkbe, akkor a távozás mezejére léptünk.

Képgaléria - kattints a képre!

 

A délután folyamán még megtekintettük az idei kiemelt ország – Spanyolország – standjait is. Ez a csarnokrész lényegében egy országimázs reklám, érdemi fejlesztésekkel, újdonságokkal nem igazán találkoztunk. Ebben a csarnokban egyébként több régió cégei is közös standon állítottak ki. Így volt Dél-Ázsiai, és Közel-Keleti stand is. Találkoztunk még továbbá a német hadsereg bemutatkozójával is. Azt nem tudom, hogy mit kerestek egy informatikai kiállításon (mondjuk ezen a téren biztosan előrébb járnak nálunk), de rengeteg érdeklődőt vonzottak. Játékos versenyek keretében folyt a toborzás. Jelen volt még a német ADAC autóklub is. Ők kamionnal, illetve helikopter kiállításával próbáltak minél több érdeklődőt magukhoz csalogatni.

Estére nagyon elfáradtunk. Kissé csalódtunk a kiállításban, hiszen nem találkozunk még egyetlen általunk ismert nagy céggel sem, igaz, ezen a napon még sok csarnokot nem sikerült megnéznünk. Vacsorára a közeli Rewe áruházban vettünk hideg ételt.

A második napon egy órával később értünk ki a CeBIT-re, csak messzebb találtunk parkolóhelyet, így valamivel többet kellett gyalogolnunk, mire beértünk a kiállítási területre. Ezúttal az általunk a legérdekesebbnek vélt csarnokok felé vettük utunkat. Sikerült megtalálnunk az ASUS kiállítóhelyét is. A hatalmas területen notebookok és netbookok tucatjait mutatta be a gyártó. Láttunk Disney-s, kifejezetten gyerekeknek készült darabot is, illetve kb. 20x20x3 cm-s teljes értékű számítógépet is. A netbookok, vagyis a kis méretű és teljesítményű, elsősorban internetezésre alkalmas laptopok nagyon gyorsan terjednek manapság. Rengeteg gyártónál találkoztunk ilyen gépekkel; a Gigabyte-nál, a Fujitsu-nál, a HP-nál, illetve számos egyéb cégnél. Ezek leginkább árukban és külsejükben térnek el egymástól, teljesítményben nem igazán. Több helyen is láttunk elforgatható kijelzős gépeket, illetve olyan laptopokat, amelyeknek a kijelzőjét 180 fokkal elforgatva, majd visszahajtva, érintőkijelzős gépekké alakíthattuk őket.

Majdnem egy teljes csarnokot foglalt el a T-Mobile és a Microsoft együtt. A T-Mobile területe rózsaszín fényárban úszott. Itt különböző előadásokat tartottak, illetve falat is lehetett mászni jutalmakért cserébe. A Microsoftnál hatalmas tömeg volt. A kiállítás területén egyedül itt sikerült találni ingyenes, vezeték nélküli internet hozzáférést. A redmondiak a legújabb mobil operációs rendszerük, a Windows Mobile 7 bemutatására helyezték a hangsúlyt. Ezt élesben még nem lehetett kipróbálni, azonban egy érintőképernyős tévén megnézhettünk egy interaktív demót. Láttuk továbbá a Microsoft érintőképernyős újdonságát, a Surfacet. Ez egy dohányzóasztal formájú számítógép, melynek „asztallapja” egy érintőkijelző. Itt fotók és videók voltak megjelenítve kis képekként. Ide-oda lehetett őket dobálni az asztalon, nagyítani, kicsinyíteni és persze lejátszani. Volt olyan Surface, amelyen sakkozni is lehetett. A technológia még gyerekcipőben jár, de bizonyára ez lesz a jövő.

A 23-mas csarnokban egy nagyon érdekes esemény folyt. Itt kapott helyet az Electronic Sports League, vagyis az Elektronikus Sportok Ligája. Ez egy világbajnokság, melyet több versenyszámban is megrendeznek. Minden versenyszám egy-egy

Képgaléria - kattints a képre!



számítógépes játék: Counter Strike, Quake, World of Warcraft, A csarnokban helyet kapott egy hatalmas nézőtér és egy színpad, amelyen a versenyzők „gépeznek”. A háttérben három kivetítőn lehet követni az eseményeket. A meccseket folyamatosan közvetítik, akárcsak bármilyen egyéb sportban. A nézőtér mögött brutálisan erős számítógépeken lehet kipróbálni a legújabb játékokat, illetve aki elfáradt, az le is ülhet pihenni. A zenét egy Hummerből szolgáltatták, melynek a csomagtartóját tökéletesen kitöltötte a beépített hangrendszer. Számomra talán az ESL volt a legérdekesebb az egész CeBIT-en. Hihetetlen, hogy milyen szervezett formában folyik a legjobbak összecsapása a játékokban. Itt is ugyanúgy vannak világbajnokok, mint bármely más sportban. A legjobbak hatalmas pénzdíjakban részesülnek, s a nevüket megismeri a játékos társadalom.

Igencsak érdekes volt számomra, az International Design Forum kiállítása is. Ez egy díj, melyet évente ítélnek oda a legdizájnosabb elektronikai termékekre, a billentyűzetektől a tolókocsikon át egészen az ütve-fúrókig, szinte minden elképzelhető elektronikai eszközre. A győzteseket idén a CeBIT alkalmával állították ki egy külön épületben. Ez a tárlat valóban emlékezetes volt.

A rengeteg érdekességen kívül még említést tennék néhány csalódásról. Az előző évekkel ellentétben, nem találkoztunk az Intellel, a HP-val, az nVidia-val (ők korábban egy fél csarnokot béreltek az aTi-val). A mobiltelefon gyártók is meglehetősen szerény formában képviseltették magukat. A Nokia standja kemény 3x4 méteres méretével a Samsungot, a HTC-t és a Sony-Ericcson-t is megelőzte a versenyben. Újdonság abszolút nem volt, a piacon most is jelen lévő modelleket lehetett élőben kipróbálni.

Természetesen mindezeken kívül, rengeteg egyéb érdekességről lehetne még írni, holnapig tudnám sorolni, hogy mi mindent láttunk. Még érdemes megemlíteni a talán leginnovatívabb eszközt az egész CeBIT-en. Ez egy gondolatolvasó program volt. A felhasználó fejére egy a filmekben is gyakran látott, érzékelőkkel borított hálót kellett húzni, majd gondolni kellett egy betűre. A program körülbelül 5 perc alatt, olykor hibásan, de általában helyesen kitalálta a gondolt szimbólumot, és megjelenítette a képernyőn. Pár év múlva bizonyára több cég fog foglalkozni a technológiával, amiben minden bizonnyal hatalmas lehetőségek rejlenek.

A harmadik napon a gép indulása előtt még körbenéztünk Hannover belvárosában, ahol egyformán keverednek a történelmi és a modern épületek. Pár órát töltöttünk itt, majd kimentünk a reptérre. Rengeteg csomagunk volt. A hazaút során volt időm elgondolkodni a látottakon. Apró negatívumai ellenére a 2010-es CeBIT is rendkívül eseménydús, élményekben gazdag kiállítás volt. Örülök, hogy ott lehettem.

 

Írta és fényképezte: Árpádvezér