SZAKONYI KÁROLY (Németh Károly) író, dramaturgSZAKONYI KÁROLY (Németh Károly) író, dramaturg.

(Bp., 1931. okt. 26.)

ELTE BTK, magyar-népművelés szakán végzett 1961–63-ban. 1951–59-ig segédmunkás majd raktáros, kocsikísérő-szállító, betanított munkás, képügynök, pénzbeszedő.
1963–66 a Nemzeti Színház, 1975–78 a miskolci Nemzeti Színház, 1982–88 a győri Kisfaludy Színház, 1988– a pécsi Nemzeti Színház, 1992– a debreceni Csokonai Színház dramaturgja,1977-től 1982-ig a Kortárs, 1984– a Magyar Nemzet munkatársa, megszűnéséig a Hevesi Szemle, 1989–1991-ben az Új Idő szerkesztőbizottságának, 1990–1991-ben az Új Írás Tanácsadó Testületének a tagja, 1993-tól a Lyukasóra címzetes kiadója, szerkesztőségi tagja.
A Magyar Írószövetség (1956) (a drámai szakosztály elnöke) tagja. A hetvenes évek elejétől két évtizedig részt vett az Irodalmi Alap vezetésében. A hetvenes évek végétől tagja a Kazinczy-díj kuratóriumának, majd a Szabó Lőrinc Alapítvány kuratóriumának. 1992-től a Domján Edit Alapítvány kuratóriumának elnöke. Részt vett a Nemzeti Kulturális Alapprogram könyv-kollégiumában, majd a Páskándi Alapítvány döntéshozó testületében. Évekig tagja volt a Kossuth-díj Irodalmi Albizottságának, s máig tagja a Francia Drámaírók Szövetségének (Société des Auteurs et Compositeurs Dramatique), (1962 óta), Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Kitüntetései: SZOT-díj (1963), József Attila-díj (1970), Gábor Andor-díj (1974), Literatúra-díj (1995), Szép Ernő-jutalom (1995), Kossuth-díj (1997), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkereszt (1991), Magyar Művészetért Díj (2003).
Főbb művei: Középütt vannak a felhők (1961), Túl a városon (1964), Férfiak (1965), Porcelán baba (1967), Francia tanya (1969), Harmincnégy ember (1971), Tudatom, jól vagyok (1976), Emberi üdvözlet (1980), Magányos biciklista (1983), Északi tábor (1984), Vendég a palotában (1985), Képnovellák (1987), Bolond madár (1989), Gondviselés csevejszolgálat (1990), A barátság könyve (1990), Napfényes Granada (1991), Ember az alagútban (1994), Álomirodalom (1994), A bűntény (1996), Szívek zárkái (1997), drámák: Életem, Zsóka (1963), Ördöghegy (1968), Adáshiba (1970), Honkongi Paróka (1973), Holt lelkek (1976), A hatodik napon (1978), Holdtölte (1982), Ki van a képen? (1986), Apák és fiúk (1989), A pénz komédiája (1994), Vidám finálé (1995), A félkegyelmű (Dosztojevszkij nyomán, 1995), Szent Péter esernyője (Mikszáth nyomán, 1996), Bűn és bűnhődés (Dosztojevszkij nyomán, 1998), tv- és rádiójátékok.

Kanizsa józsef író, költő, meseíróKANIZSA JÓZSEF író, költő, meseíró

(Zajk, 1942. augusztus 27. – Jelenleg Kőbányán él.)

Zala megye szép tája, Zajk, szülőfalum indított el író, költő utamra. Gyermekkorom óta foglalkozom versírással. Írok gyerekeknek gyermekverseket, meséket. Eddig a 23 kötet közül 9 kötetben gyermekvers található és három könyvben a mesék, 11 kötetben felnőtt versek jelentek meg.

Legutolsó gyermekvers kötet: Karácsonyi béke, 2008-ban (kifestő) meséskönyv, Csillag-csengők, 1998-ban, meséskönyv, Sántalábú Vadkacsa lakodalma (mesék), 2008-ban, és a felnőtt kötetek: a Zajki verses emlékképeim, és a Vinni tovább 2005-ben, Fény-glóriában 2007-ben, Csendvarázs (Koncz Etával közös), Igazgyöngy (R. Vitál Máriával közösen) jelent meg. Első írásaim is Zalában, a Zalai Hírlapban jelentek meg 1958-ban, s azóta is ez a hagyomány töretlen. Ez mellett korábban is, és jelenleg is sok irodalmi folyóiratban, lapban, antológiában jelentek, jelennek meg verseim, műveim. Különböző rádiókban hangzottak, hangzanak el verseim, vagy a velem készített interjúk. Több televízióban szerepeltem, foglalkoztattak vagy mutattam be írókat, képzőművészeket. A Budapest TV-ben a NAP EMBER is voltam 2005-ben. Különböző kitüntetéseket is kaptam, ezek közül: Szocialista Kultúráért, 1986-ban, Krúdy-bronzemlékérem, 1989-ben, Zrinyi Miklós Diákköztársaság Érdemérem, 1998., a Magyar Kultúra Lovagja, 2002., Krúdy-ezüstemlékérem, 2002., Krúdy Emlékplakett, 2007. Több körnek, egyesületnek alapító tagja, a Krúdy Gyula Irodalmi Körnek 1986-tól, 22 éve a titkára vagyok. 2005-től alapítottam meg, ahol élek, a Kőbányai Írók, Költők Egyesületét, itt tiszteletbeli elnök vagyok. Több lapnak voltam külső munkatársa, mint újságíró, lapot is szerkesztettem. Eddig több mint ötven kötetnek voltam szerkesztője s majdnem ugyan ennyinek voltam a lektora és 150 kritikám jelent meg. Kiállításokat már negyven éve nyitok meg. Fiatal tehetségekkel foglalkozom már harminc éve. Életrajzom szerepel: KISLEXIKON-ban, WHO IS WHO" nemzetközi lexikonban, KI KICSODA ZALA MEGYÉBEN, 2005., Irodalmi Évkönyvben.

       Kibővül a portál azáltal, hogy Bodza néven irodalmi rovat indul. Ez a rovat nem csupán
bővülést jelent, hanem minőségi változást. A rovat szerzői – bár nem mind e táj szülötte
– az irodalom eszközeivel kívánnak az olvasó szívére, az érzelmeire hatni. Ebben a zaklatott világban talán elfeledkezünk a világ minden zajáról, ha megrezdül bennünk egy húr a vers olvasásakor.
       A bányászat a bányász is előbukkan egy-egy megrendítő versben, novellában.
Az általános emberi értékek felöl közelítünk amikor Váci Mihály szellemiségét tekintjük iránytűnek erre utal a rovat címe a Bodza. Ezzel nem zárunk ki semmilyen irányzatot, amely értéket képvisel. A költő a hasonló című versében írja a bodzavirágról:

       „Botladozó, tördelt zarándok, / árnyak nagy kazlai alatt, / keserűn áldod a világot, / s szórod rá csillagaidat.”

Ladányi András


Balázs Sándor író, költő
Balázs Sándor Turza író, költőéletrajz
Csák Gyula író
CSÁK GYULA író életrajz
Cserni Magdolna költő
CSERNI MAGDOLNA költőéletrajz
zeneszerző, előadóművész, „daltulajdonos"
Dinnyés József
DINNYÉS JÓZSEF zeneszerző, előadóművész, „daltulajdonoséletrajz
Ferencz Győző író, újságíró
FERENCZ GYŐZŐ író, újságíróéletrajz
Kanizsa József író, költő, meseíró
Horváth József  költőéletrajz
Kassai Franciska
költő, író, zeneszerző, gitáros-énekes előadóművész
KASSAI FRANCISKA költő, író, zeneszerző, gitáros-énekes előadóművészéletrajz

Keres Emil színész, rendező
Keres Emil színész, rendezőéletrajz

Kővári Tibor költő
Kővári Tibor költőéletrajz
Madár János író, költő
Madár János író, költőéletrajz
Molnár Géza író
Molnár Géza íróéletrajz
Nagy István Attila költő, újságíró
Nagy István Attila költő, újságíróéletrajz

Papp András író, költő
életrajz
Sebestyén Lajos költő
Sebestyén Lajos költőéletrajz
T. Ágoston László író
életrajz
Varga László író, újságíró
Varga László író, újságíróéletrajz

Váci Mihály
Rovatvezető Ladányi András író a Váci Mihály Kör titkára
Tájékozódj a
Váci Mihály Kör honlapján!

BARANYI FERENC költő, műfordítóBARANYI FERENC költő, műfordító.

(Pilis, 1937.)

1962-ben az ELTE bölcsészkarán szerzett magyar-olasz szakos tanári oklevelet, majd a könyvterjesztésben dolgozott. 1963-tól az Egyetemi Lapok munkatársa, 1968-tól az Ifjúsági Magazin főszerkesztő-helyettese. 1969-től a Magyar Ifjúság rovatvezetője. 1972-től szabadfoglalkozású. Csaknem húsz évig a magyar televízió zenei osztályának főmunkatársa.

Huszonhét verseskötete közül egy Olaszországban, olasz nyelven jelent meg. Regényt, színművet, zenés tévéjátékokat, dokumentum-játékokat és tanulmányköteteket is írt. Műveit Itálián kívül Angliában, Belgiumban, Finnországban, Franciaországban, Szlovákiában és a volt Szovjetunióban is kiadták. Fordítói munkássága is jelentős: Dante, Pascoli, Ungaretti, Montale, illetve Charles d’Orleans, André Chénier és Lamartine műveit ültette át magyarra. Olasz irodalmi díjak birtokosa, József Attila-díjas, Madách-díjas, Gábor Andor-díjas, Nádasdy Kálmán-díjas, megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Keresztjét, majd a Tisztkeresztjét. 2008-ban megkapta a Kossuth-díjat.

BARANYI FERENC költő, műfordítóLADÁNYI ANDRÁS író, szerkesztő.

(Nyíregyháza 1945. november 27.)

Az általános iskolát Borbányán, a hároméves vájár iskolát Tatán (MüM 311. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet 1960-1963), a gimnáziumot Tatabányán végezte, majd az Egri Tanárképző Főiskolán szerzett népművelés-pedagógia szakos tanári diplomát. Különböző iskolák – szociológia, újságíró stb. – levelező tagozatán tanult.

Tizenöt évig dolgozott a bányában Tatabányán – X-es, XI-es, XV-ös, VI-os akna, Kelet I. Bányaüzem, Csordakúti Bányaüzem – vájárként. Az ifjúsági mozgalomban is tevékenyen részt vett, később népművelőként a tatabányai Népházban is dolgozott. Tatabányán 1975-ben a Váci Mihály Ifjúsági Klub egyik megalapítója és első vezetője később a Bányász Ifjúsági Klubtanács – tíz ifjúsági klub – vezetője. 1977-től 1983-ig a bányászszakszervezet központjában a kulturális osztályon – Budapesten – az iparág közművelődését irányította, 1983-tól 2002-ig a bányászszakszervezet központi lapja, a Bányamunkás főszerkesztője.

Újságírói munkája mellett könyveket ír, 2006-ban jelent meg tizennyolcadik kötete „Halotti maszkoddal kezemben” címmel. Irodalmi munkásságáért és főleg a 2000-ben írt Váci Mihály „Élj tiszta tüzeidben” című irodalmi szociográfiájáért 2001-ben MSZOSZ Irodalmi Díjat kapott. Az utóbbi években a Művészetek Völgye falvairól írta a következő könyveket: Monostorapáti a völgy kapuja (2004), Kapolcshoz hű maradni (2005), Monostorapáti (Fotóalbum 2005), Falvak a Művészetek Völgyében (2006).

2004-ben a Váci Mihály Kör – országos civil szervezet – titkárának választották meg.

BARANYI FERENC költő, műfordítóPAPP ANDRÁS író, költő.

(Nyíregyháza 1938)

Borsod-megyében, Alberttelepen él. Nyíregyházán, a Kossuth Gimnáziumban érettségizett, majd munka mellett elvégezte Miskolcon a Bányaipari Technikumot, végül pedig az egri Tanárképző Főiskolán népművelés-könyvtár szakos diplomát szerzett. Volt kőműves, asztalosok mellett segédmunkás, lőszerkarbantartó betanított munkás, bányában csilletoló, bányamérő technikus, műszaki előadó, majd nyugdíjazásáig, mintegy 25 éven át az Alberttelepi Hunyadi János Művelődési Ház igazgatója. Elvégezte a két éves amatőr színjátszórendezői tanfolyamot is, és közel 30 évig vezetett és rendezett színjátszó csoportot.

Több mint 50 éve ír verset, novellát, krokit, riportot. Húsz évig volt a Borsodi Bányász című vállalati lap külső munkatársa. Jelenleg az Észak-Magyarország közli időnként írásait.

A Miskolci Irodalmi Rádióban, 2007-ben a „legjobb szerző” címet nyerte el. Verseskötete „Embernek maradni” címmel 2004-ben, novellás kötete „Sorsok és álmok” címmel 2008-ban jelent meg. A Miskolci Irodalmi Rádió kiadásában „Imádság örömért” címmel verses CD lemeze jelent meg 2007-ben. Közel harminc antológiában, gyűjteményes kötetben jelentek meg írásai. Tagja a szabolcsi Váci Mihály Irodalmi Körnek, a kazincbarcikai Szirt körnek, alapítója és vezetője az alberttelepi Rímek nevű irodalmi alkotóközösségnek.

BARANYI FERENC költő, műfordítóT. ÁGOSTON LÁSZLÓ író, újságíró.

(Tas, 1942. október 14.)

A kunszentmiklósi Damjanich János Gimnáziumban érettségizett 1960-ban, majd tíz éven át volt segéd – majd betanított munkás Szigethalmon és Budapesten. 1970-től újságíró. 1971-73-as évfolyamban végezte el az újságíró iskolát, majd 36 évesen főiskolai diplomát szerzett. Üzemi, intézményi lapok munkatársaként, szerkesztőjeként dolgozott. Nős, három gyermek apja.

A Magyar Írószövetség tagja. Több író-, költő barátjával 1982 őszén megalakították a Krúdy Gyula Irodalmi Kört, melynek alapító titkára volt. A rendszerváltás idején az Írók Szakszervezetének tagja lett, s 1991 - 92-ben tagja volt az Írók Alapítványa kuratóriumának is.

Első novellája 1966. decemberében jelent meg a Csepel újságban. Novelláit, elbeszéléseit, szatíráit, meséit közölte a Népszava, Népszabadság, megyei lapok, Somogy, Hévíz, Hevesi Szemle, Új Hevesi Napló, Lant, PoLísz, Ezredvég, Új Horizont, Keresztény Élet, JEL, Amerikai Magyar Népszava, Amerikai Magyar Szó, Bécsi Napló, kanadai Krónika, Kaláka, belgiumi Kilátó, stb.

Írásait mintegy két tucat antológiába válogatták be, de önálló kötete csak a 2001-ben jelenhetett meg. 1989-ben Krúdy Emlékérmet kapott, majd 1999-ben dicsérő oklevéllel ismerte el munkásságát a Szabad Magyar Újságírók Szövetsége /Washington/.

2001-ben jelent meg a Hol lakik az Isten? című novellás-, majd még ugyanebben az esztendőben az Aranyka című gyermektörténet kötete. 2004-ben a Kinek dolgozik az idő? című szatíra-, az Ördögszekér című novelláskötete, valamint az Egy pohár vihar című kisregénye. 2005-ban jelent meg A két Lenkey című történelmi regénye (első kiadás),melyért Fehér Mária alkotói díjban részesítette a NAP - Alapítvány.2007-ben második kiadásban jelentette meg A két Lenkey-t a Lenkey Társaság Kulturális Örökség Egyesület, melynek felügyelőbizottsági tagjává választották.

Jelenleg a főváros XVII. kerületében, Rákoshegyen él, a Rákosmenti Irodalmi Műhely tagja.

BARANYI FERENC költő, műfordítóSZILVÁSI CSABA tanár, költő.

(Nagyszőlős 1943. november 21.)

A nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban érettségizett 1961-ben. 1966-ban a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-orosz szakos középiskolai tanári diplomát szerezett.

1966-73-ig a tatabányai Péch Antal Bányaipari Aknászképző Technikumban tanított. 1973-tól 1991-ig Fehérgyarmaton dolgozott, egy évig a 142. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben, majd 17 éven keresztül a Zalka Máté Gimnáziumban.

1991-ben visszakerült Tatabányára, régi iskolájába, az időközben kissé átalakult "Péch Antal Műszaki Szakközépiskola és Gimnázium"-ba. Jelenleg is itt dolgozik, magyar nyelv és irodalmat és német nyelvet tanít.

Irodalmi tevékenysége a Ludas Matyiban megjelent humoros versikékkel kezdődött. A hetvenes-nyolcvanas években már publikált, verseket, novellákat a Népszabadságban, az Ország Világban, a Képes Újságban, az Ifjúsági Magazinban és a Magyar Ifjúságban. A Kelet-Magyarország című napilapban illetve a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemlében és a Pedagógiai Műhelyben is rendszeresen jelentek meg írásai, sőt régebben a 24 ÓRÁ-ban is publikált. Többször nyert regionális és országos irodalmi illetve nyelvészeti jellegű pályázatokon.

Első gyermekverskötete, a TEREFERE-TELEFON 1991-ben jelent meg Budapesten az Euromédia Kiadó gondozásában. 2002-ben a Minerva Kiadó megbízásából fordította németről magyarra a XX. századi német irodalom egyik sikerkönyvét, Will Berthold GYEREKGYÁR című regényét. 1999-ben az Együtt Tatabányáért Egyesület adta ki KURRENTY KÖBÖLÖNC, 2002-ben pedig PONGPINGVINEK című újabb gyermekverskötetét. 2004 –ben az Alfadat Kiadó gondozásában megjelent A TEREMTŐ EMBERI KÉZ címmel – Harmati János fotóművész képeivel – tizenöt országos hírű iparossal, mesterrel, kézművessel, népművésszel készített riportokat tartalmazó kötete.

UFÓFÖLDÖN címmel már sajtó alá rendezte újabb gyerekverskötetét, és augusztus 26-án Bencsik János mutatta be a Vértes EXPÓ-n megjelent – színes fotókkal illusztrálva – A teremtő emberi kéz című kötet folytatásaként AZ ALKOTÓ KÉZ, ÉSZ, SZÍV című könyvét is.

BARANYI FERENC költő, műfordítóZSIRAI LÁSZLÓ költő.

(Sopron, 1956. ápr. 18.).

Szülővárosában, a Széchenyi István Gimnáziumban érettségizet, majd l982-ben újságíró szakképesítést szerzett Budapesten. Harminchárom éve Budapesten él. Volt könyvesbolti eladó, újságíró, lap- és könyvszerkesztő, 1991 óta szabadfoglalkozású. Versei és más írásai 1973 óta jelennek meg különféle hazai és külföldi lapokban, folyóiratokban, antológiákban, s hangzanak el rádiókban. Több országos szépirodalmi és sajtópályázat díjazottja. Önálló művei: Karácsony Arácson (gyermekversek, 1991), Július fénycseppjeiben (versek, 1994), Lélekrajz (tematikus válogatott versek, 2007).

Balázs Sándor Turza író, költőBALÁZS SÁNDOR TURZA író, költő

1945 április 13-án/ pénteken/ születtem Szentlőrinckátán..
45 évig Budapesten éltem, ma Szigethalmon.

2001 óta írok rendszerességgel. Négy verseskötetem jelent meg:
2003: Hadüzenet
2004: Kivágattatik
2005: Ember csak…
2006: ...legalább két latort.
Az antológiákat – bár fontosak számomra – nem tudom számszerűsíteni.
Új kötetem a Hétkrajcár Kiadó gondozásában, nyomdai előkészítés alatt.
Több irodalmi társaságnak vagyok tagja: Tamási Lajos, Váci Mihály, Vadász Könyvklub.
A 2006-ban alakult Szigethalmi Kultúra Baráti Kört menedzselem.
Írok novellákat és újságcikkeket is.

Barcs János író, költőBARCS JÁNOS író, költő

(Barcs, 1927.)

Jelenleg Szigethalmon él és alkot.
1949-től jelennek meg versei és prózai írásai – napi-, hetilapokban, folyóiratokban: Forrás, Somogy, Kincskereső, Látóhatár, Hitel, Kelet Felől, Élet és Irodalom, Föveny, Napút, Polisz, stb. Ugyanakkor számtalan antológiában olvashatjuk írásait (Barcsi Kalendárium, Gondjainkra bízva, Üzenet társainak, stb.).
Eddig megjelent kötetei: Hosszú virrasztás, 1969; Fekete barázdák, 1983; Földre hajló ég, 1983; Falak oltárán, 1987; Könyvek beszélnek, 1988; Figyelő csend, 1990; Hajnali stafétafutam (közös kötet Vajdics Mihállyal), 1995; A Dráva parttól Szicíliáig (közös kötet a feleségével, M. Bakos Máriával), 1996; Negyedik házasság, 1998; Frontszakácsok, 1998; Fodor András és Barcs János költők levelezése, 2000; Előkerült versek, 2000; Lengyelek (kétnyelvű trilógia), 2001; Gyermekálom, 2004; Lila bádog, 2005; Szarvasok tánca, 2008; Kutyaugatás, 2008.
SZOT-ösztöndíjas 1979-1980-ban, majd két ízben nívódíjat kapott (Táncsics Kvk. Nívódíja, 1984; a Somogyi Lapkiadó Vállalat Nívódíja, 1984.).
A Magyar Írószövetségnek és az Írók Szakszervezetének tagja. A Váci Mihály Irodalmi Kör alapító- és vezetőségi tagja.
Írói, költői munkáságát – 2002-ben – Petőfi-díjjal ismerték el.
2008-ban Váci Mihály Díjjal jutalmazták.

Hámori István Péter költőHÁMORI ISTVÁN PÉTER költő

(Miskolc, 1945. május 7)

Tizenegy éves korom óta Budapesten élek. Itt végeztem általános- és középiskolai tanulmányaimat, itt írtam első verseimet, s – két év, Tapolcán letöltött, sorkatonai szolgálat után – itt kezdtem el dolgozni is. Voltam színházi díszletező, raktáros, anyagbeszerző, ifjúsági vezető, pártmunkás, könyvterjesztő, lapkiadó, érdekvédő, mindeközben elvégeztem, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola könyvtár-pedagógia szakát.

Első cikkeim a Népszavában, a Mai Magazinban, országos és budapesti ifjúsági lapokban jelentek meg. Verseimet a Tisztás, a CET, az Ezredvég irodalmi folyóiratok, a Kelet-Magyarország és különböző szakszervezeti lapok közölték, közlik. Prózai műveimhez hasonlóan – melyek többnyire újságírói munkásságom kötetbe foglalt darabjai –, költészetemben is a publicisztika az irányadó.

Szándékom szerint azok életsorsa jelenik meg költeményeimben, akik – koruknál fogva – egy másfajta létezési formában felnövekedve, idegenül, esetlenül és sokszor tehetetlenül mozognak a felgyorsult világban.

Soha nem akartam felcímkézett költő lenni. Sem közéleti, sem alanyi. Sem pártos, sem általános. De nem kívántam függetleníteni magam a körülöttem és bennem zajló élettől, s elképzelhetetlennek tartom. hogy ne legyen markáns véleményem mindarról, ami embert érint. Ha ez azzal jár, hogy azok köze sorolnak, akik kimondják, amit éreznek, és akiket ezáltal, megosztott világunkban az elesettek, kiszolgáltatottak, esélytelenek oldalán határoznak meg, büszkén vállalom.

S amíg lesz erőm, hogy ehhez tartsam magam, tán értelme is lesz annak, hogy verseket írjak.

Koosán Ildikó költőKOOSÁN ILDIKÓ (dr. Koosán Ilona) költő

(Borsod megyében, Szikszón született)

Elemi iskolát és gimnáziumot Alsófernezelyen, Nagybányán, orvosegyetemet Debrecenben végezett.

Első munkahelye a tatabányai Cement és Mészművek, ahol üzemorvosként közel két évig, majd e mellett a VII, és XII aknánál részfoglalkozású üzemorvosként dolgozott.
Üzemorvosi posztgraduális képzései: főleg bánya-egészségügyi profillal, (a bánya, mint munkahely egészségkárosító tényezőinek megelőzési lehetőségei).
Később laboratórium és higiénés szakorvos-, majd egészségügyi szervezőként:
Bicskén rendelőintézeti laboratóriumi szak-főorvos, Veszprémben, megyei intézményben osztályvezető, Vas megyében, Szombathelyen megyei intézmény élén igazgató főorvos közel tíz éven át.

Gyermekkora óta ír, kisebb-nagyobb intenzitással. Nyugdíjazása után több mint egy tucat antológiában. néhány irodalmi lapban, és két önálló kötetben jelent meg írása, (a harmadik folyamatban): Létezés fűszálra fűzve, 2006; Indexre tett tévelygéseim, 2007.
2007-ben az aquincumi költőversenyen különdíjban részesült.

Tagja az Írószövetség „Nagy Lajos” Irodalmi és Művészeti Társaságának, a Magyar Orvosírók és Képzőművészek Körének és a szabolcsi Váci Mihály Irodalmi Körnek.
Az írás mellett az utóbbi években fotózással a színek és formák világát, szépségét igyekszik megörökíteni.

Szarka István költőSZARKA ISTVÁN költő

1941. július 30-án születtem Dévaványán.

Fogadott szülőföldek: Tatabánya, Budapest,
Kiskőrös, végül ismét Budapest (Békásmegyer).
1953-tól 1967-ig laktam Tatabányán (gimnazista évek,
költői pályakezdés, családalapítás, ingázás az orvostudományi egyetemre, sportpályafutás), de
azóta is hazajárok. Feleségem, Klemencz Éva tanár.
Három gyerekünk, négy unokánk van.

1957 óta költőnek tudom magam. 1958 óta publikálok.
Tagja vagyok az Írószövetségnek és a Nagy Lajos Társaságnak. Tizenkét könyvem jelent meg eddig.
Számos irodalmi pályázat helyezettje, számos antológia társszerzője vagyok.

Varga László író, újságíróVARGA LÁSZLÓ író, újságíró

(Pécs, 1944)

Pécsett a patinás nagy hírű Nagy Lajos gimnáziumban érettségiztem és itt egy fiatal rendkívül felkészült, nagy tudású házaspár (Szende Béla és Ibolya) szerettette meg velünk a magyar irodalmat és a nyelvtant, valamint a stilisztikát is. Sokat köszönhetek nekik.

Érettségi után felvettek a Szegedi József Atilla Tudományegyetem bölcsészkarára: ”O” –évfolyamra: magyar-történelem szakra.

Pécsett kellett konzultációkra járni, és mellette munkát kellett vállalni! Így kerültem a Mecseki Ércbányászati Vállalathoz, segédmunkásnak gépkezelőnek, majd földalatti csillésnek és operátornak. Összesen 6 évet dolgoztam fizikai munkásként, és hálás vagyok ezekért az esztendőkért, mert az uránbányászok között nevelődtem, tanultam emberséget, kitartást, egymás megbecsülését, és tiszteletét. Több írásomban is róluk szólok, krónikázok.

A „munkás-évek” után „kiemeltek” és ifjúságvezetőként dolgoztam a KISZ Baranya megyei bizottságán, majd tovább tanultam, és okleveles újságíró lettem.(később, már felnőttként beiskoláztak a Marxista-leninista-estiegyetem szakosítójára, ahol sikeresen államvizsgáztam filzófiából és szociológiából)

25-35 éveim között, az akkori ifjúsági sajtóban, dolgoztam: újságíróként, szerkesztőként innét kerültem még viszonylag fiatalon, korán rokkantsági nyugdíjba! (Lábamputáció miatt.)

A hatvanas években Pécsett alapító és vezetőségi tagja voltam a "MI68 nevű pécsi fiatalírók-költők csoportjának a KISZ égisze alatt, ez a csoport almanachot és antológiát adott ki! 1969-ben jelentek meg az első novelláim az ”Útközben” című pécsi fiatal írók-költők antológiájában. 1984-ben”Sorsvállalók”címmel válogatott, bányászokról szóló riportkönyvem jelent meg, az akkori Nehézipari Minisztérium (dr. Kapolyi László miniszter) és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete támogatásával. Közben megyei lapokban és a Magyar Ifjúságban publikáltam tárcáimat, és novelláimat. A rendszerváltás után az Ifjúsági Magazintól az Esti Hírlaphoz kerültem olvasószerkesztőnek később önkormányzati lapokat szerkesztettem és írtam.

Sebestyén Lajos költőSEBESTYÉN LAJOS költő Felsőgalla,

1926. augusztus 24.

Édesapám kőfejtő volt a tatabányai kőbányában. Öten voltunk testvérek. Tizennégy éves koromtól kezdtem dolgozni, mint mészrakógyerek. Gyenge fizikumú lévén a nehéz munkához, betegségek miatt harminckét éves korom óta rokkant-nyugdíjas vagyok (1958-tól szilikózis miatt nyugdíjaztak a bányától), a mészkemence, kőbánya, alumíniumkohó és szénbánya után.

1967-ben Váci Mihály indított el a költészet gyötrelmes útján az Új Írásban.

Ismerve a különleges társadalom sokféleségét a gombamód szaporodó kolóniák, lakótelepek hatajtós utcák szinte rokoni szeretet tartását. És tapasztalva a nyerseség visszatartó őszinteségét versírói rejtőzni akarásomat a lélek nem engedte, mert nem az egekbe vágyakoztam lent akartam és akarok maradni ember közelbe és szív közelbe írásaimmal.

Megjelent könyveim: Szülőföldem iparvidék (versek) 1964, Tisztelet Tatabányának (Oratórium szövegkönyv) 1977, Szólok kérdezve kérdezetlen (versek) 1991, Arcok a „hatajtós” hétköznapokból 1998, Kopogtam a városkapun 1999, Tisztelet Tatabányának, a bányászoknak 2002, Csendes lázadás (versek) 2004, Ahol elfordul az ösvény (versek gyerekeknek) 2006, A politikához dilettáns Sebestyén Lajos dilemmái 2007.

Kitüntetéseim: Komárom Megyei Tanács Művészeti Nívódíja 1982, Váci Mihály Emlékérem 1984, A 125 éves Nógrádi Szénbányák Irodalmi Pályázat második helyezette 1986, Szakszervezetek Országos Művészeti Nívódíja 1988, Tatabánya Kultúrájáért 1999.

Madár János író, költőMADÁR JÁNOS író, költő

(Balkány, 1948. szeptember 16)

Budapesten, Nagybátonyban és Tokajban él.

A Rím Könyvkiadó vezetője, a Kelet Felöl című irodalmi és művészeti folyóirat alapító főszerkesztője.

A Magyar Írószövetség, az Írók Egyesülete és az Írók Szakszervezete tagja. A Bátonyterenyei Írók Körének vezetője.

Verseit, tanulmányait, szociográfiáit olvashatjuk: a Kortárs, Palócföld, Hitel, Alföld, Új Írás, Forrás, Mozgó Világ, Jelenkor, Napjaink, Új Auróra, Kelet Felöl, Látóhatár, Kincskereső, Duna-part, Új Holnap, Műhely, Somogy, Dunatükör, CET, Ezredvég, Napút, Partium, Tekintet, Bárka, Lyukasóra, stb. című irodalmi folyóiratokban.

Öt önálló kötete jelent meg eddig: Szóljatok rám (Nyíregyháza, 1984); Kövek szólítanak (Csepel, 1984); Rovátkált énekeddel (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987); Gyanútlan világ (Hungarovox Könyvkiadó, 2007); Hullong az idő (Orpheusz Könyvkiadó, 2008). Megjelenés előtt áll: Kettészelt ének című válogatott verseskötete (Belvárosi Könyvkiadó); valamint az Évszakok, gyöngyök című gyermekverses kötete (Móra Könyvkiadó). Szerepel a Kortárs Magyar Írók Kislexikona 1959-1988 című kötetben (Magvető Könyvkiadó, 1989); és a többkötetes Új Magyar Irodalmi Lexikonban (Akadémia Kiadó, 1994). A közel három évtizede működő Váci Mihály Irodalmi Kör és a Szabolcsi Írótábor alapítója, vezetője. Pro Civitatae kitüntetést kapott (2002) az irodalmi, művészeti, helytörténeti értékek megmentéséért végzett munkájáért.

DINNYÉS JÓZSEF zeneszerző, előadóművész, „daltulajdonos"DINNYÉS JÓZSEF zeneszerző, előadóművész, „daltulajdonos"

(Szeged, 1948. augusztus 4.)

Életút: Iskoláit (1954-1966) Szegeden végezte. 1963-ban kezdett énekelni. 1966-tól hivatásos előadóművész, sanzonénekes. Alapító tagja és dalszövegírója volt az első magyarul éneklő szegedi zenekarnak, az Angyaloknak. 1967-ben „Karrier” című, Veress Miklóssal közösen írt dalával lett országosan ismert, amellyel 2. helyezést ért el az első magyar pol-beat fesztiválon. Egy szál gitáros, szájharmonikás, közéleti témákat megéneklő dalai miatt egy ideig magyar Bob Dylanként, „Bob Dinnyésként” emlegették. 1973-as, első kislemezén két Buda Ferenc- és egy Morgenstern-vers mellett egyetlen saját szerzeménye, az „Aranyos emberek” szerepelt. 1974-től Művészeti Alap Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületénél zeneszerző. 1996 megalakult és formálódik a Vers és Zene Társulat. 1999-ben megalapíttatott az Aranyalmás Kiadó.
Díjai: 2001 – a Magyar Kultúra Lovagja, 2001 – Kanizsa Pro Urbe emlékplakettje, 2003 – Béres Ferenc-díj, 2006 – Radnóti díj – az irodalom népszerűsítéséért, 2007 – Nemzeti önazonosságunk védelmezője díszoklevél Erdélyben, 2008 – Balassi emlékérem
Könyv: Dalaim könyve (1998)
Kazetta: 1985 – Határtalanul, 1986 – Al venko! (eszperantó nyelvű megzenésített versek, Lingvo-Studio), 1991 – Kín és dac [1], Énekmondó, Töretlen hittel, 1992 – Ezt nem fújta el a szél (Bob Dylan dalai; [2]), 1993 – Új utakon
CD-lemez: Dal a jövőről ( Ratkó József énekelt versei), A törvény boldogít (zsoltárok), Énekének (Buda Ferenc, Ratkó József és Utassy József versei kisiskolásoknak), Dalok az országút széléről, Aranyalbum, Kortársaim (32 költő 32 verse), Márczius örökködike, Tizenhat zsoltár, Vigasztaló ( a XIX. század énekelt versei ), Vascsillag ( Buda Ferenc megzenésített versei), Béke tanszék ( Petri Csathó Ferenc megzenésített versei), Az út ( Dinnyés József dalszövegei ), Balladák, Égen, földön (Serfőző Simon megzenésített versei), Úti áldás ( hitvalló magyar költők énekelt versei ), Kalász László énekelt versei, Mondjátok el ( Fáy Ferenc megzenésített versei), Panaszdalok - ( Határ Győző énekelt versei ), Az építő múlt dalai ( Váci Mihály énekelt versei ), 100 dal 4 CD-én ( előkészületben )

Avar István színészAVAR ISTVÁN színész

(Egercsehi 1931. március 20.)

A II. világháború után négy évig bányászként dolgozott szülőfalujában. Kezdetben pap akart lenni, de rokonai és barátai biztatására 1949-ben beiratkozott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. A főiskolán 1954-ben végzett. 1954-től a Pécsi Nemzeti Színház művésze lett. 1960-tól a Madách Színház, 1966-tól a Nemzeti Színház, 1985-től ismét a Madách Színház tagja. 2000-től a Pesti Magyar Színház társulatának művésze.

A Színház- és Filmművészeti Főiskola színpadi beszéd tanára, 1987-től egyetemi tanár, 1988-tól tanszékvezető.

1973-1990 között országgyűlési képviselő, a Kulturális Bizottság tagja.

Kitüntetései:
Jászai Mari-díj 1963, 1969. Érdemes művész 1972, Kossuth-díj 1975, SZOT-díj 1978, Kiváló művész 1980, Greguss-díj 1990, a Nemzeti Színésze 2001, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt Középkeresztje a csillaggal 2007.

Több, mint 84 fontosabb színházi, és 51 film- és televíziós film főszerepét játszotta el.

Keres Emil színész, rendezőKERES EMIL színész, rendező

(Szombathely, 1925. június 9.)

Négy évvel azután, hogy elvégezte a Színiakadémiát (1950), már a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója lett (1954-56). Előtte azonban már játszott a Magyar Néphadsereg Színházában és 1951–54-ben a Nemzeti Színházban.
1956-ban a Vígszínházba került. 1961-től a Jókai Színházban játszott, majd ismét direktorrá nevezték ki, ezúttal a Thália élére. Több mint egy évtizedig igazgatta a társulatot, majd 1973–1985 között a Radnóti Színpad igazgatója, ugyanekkor a Színházművészek Szövetsége előadóművész tagozatának elnöke. Innen ment nyugdíjba 1985-ben, de nem adta fel munkáját, hiszen színészként azóta is gyakran fellép.
A Karinthy Színházban, és a Budaörsi Játékszínben, néha pedig a Városmajori Szabadtéri Színpadon lép fel.

Díjai: Jászai Mari-díj (1953, 1963, 1981), Kossuth-díj (1965), Érdemes művész (1974), Kiváló művész (1985), Magyar Köztársasági Érdemrend (2004), VOXCar-díj (2007), a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat 2007. novemberében vette át a magyar Oscarnak is nevezett VOXCar gáláján.

Főbb szerepei: Horatio (Shakespeare: Hamlet), Petruchio (Shakespeare: A makrancos hölgy), József Attila (Gosztonyi János: Tiszta szívvel), Raszkolnyikov (Dosztojevszkij–Baty: Bűn és bűnhődés), Vladimir (Beckett: Godot-ra várva), XII. Pius (Hochhuth: A helytartó), Josef K. (Kafka–Gide: A per), Fény (Csurka István: Ki lesz a bálanya?), Nagy Lajos (Nagy Lajos: Budapest Nagykávéház), Kuligin (Osztrovszkij: Vihar)

Filmjei: Tabló (2008), Konyec (2007), Csudafilm (2005), Egy szép nap (2004), Lili (2003), A Hecc (1989), Kojak Budapesten (1980), Az Elefánt (1978), Abigél (1978, Kántor (1976), Beszterce ostroma (1976), Kalevala (1974), Gözfürdő (1973), Szeptember végén (1973), Harminckét nevem volt (1972), Hekus lettem (1972), Villa a Lidón (1971), Egy óra múlva itt vagyok (1971), A 0416-os szökevény (1970), Igéző (1970), Kalevala (1969), Szemüvegesek (1969), Próféta voltál szívem (1968), Az aranykesztyű lovagjai (1968), Nem várok holnapig (1967), Változó felhőzet (1967), Húsz óra (1965), Gyerekbetegségek (1965), Máli néni, A nagy hal, Gyarmat a föld alatt (1951).

Kővári Tibor költőKŐVÁRI TIBOR költő

(Bakonyság, 1944. március 8.)

A gyermekkorom emlékei Nyárádhoz és környékéhez kötnek Kapcsolatom családi szállakkal szülőföldemhez ma is élő.
Életem meghatározó állomásai még Győr és Csepel. Öntödében dolgoztam. Fémöntő szakmából mesterfokozatot szereztem, majd a Kossuth Lajos Kohó és Gépipari Technikumban érettségiztem. Fémöntőként, gyári középvezetőként, majd, önálló vállalkozóként múlattam munkáséveim.

Ma Budapest tövén lévő agglomerációs településen, Szigethalmon élem családom körében irogató, szemlélődő, nyugdíjas életem.
Tizennégy éve, hogy spirituális élmény hatására emelkedettebb érzelmi síkra kerülve versesformában szólalnak meg bennem érzések; gondolatok Ezen élmények jelentősen megváltoztatták szemléletem, látásmódom, értékrendem. Bántón telepednek rám gyermeteg vágyak önzése mentén keletkező gyarlóságaink; érzem a nyomor és ezen vágyak, gyarlóságok összefüggéseit, sóvárgást generálnak bennem lélek Isteni tisztaságát magán viselő, új létforma felé, magamon érezve és mentálisan megélve eme út küzdelmes voltát, a régi világunk széthullásának bizonyosságát, a végkifejlet döbbenetét.

Tizennégy antológia mellett irodalmi folyóiratokban jeletek meg írásaim.
Első önálló kötetem 2008-ban jelent meg IGAZ KÁPRÁZAT címmel.

Molnár Géza íróMOLNÁR GÉZA író
(Rákospalota, 1923. nov. 6.)

Politikai Főiskola 1950-1952. 1940-1942 címfestő, 1942-1944 egy kötőüzemben tisztviselő. 1944-1949 újságíró vidéki lapoknál. 1949-1953 az MDP sajtó alosztályvezető helyettes. 1953-1956 az Írószövetség titkára. 1956-1957 a Magvető Kiadó szerkesztője. 1957-1962 az Élet és Irodalom főszerkesztő helyettese, a Népszava kulturális rovat vezetője. 1962-1965 Párizsban a Magyar Intézet kulturális attaséja. 1965-1969 a Magyar Hírlap főmunkatársa. 1969-1972 az Írószövetség külügyi titkára. 1976-1978 a Művészeti Alap igazgatóhelyettese. 1987- a Nagy Lajos Irodalmi Művészeti Társaság elnöke. A PEN Club intézőbizottság tagja.

Kitüntetései: SZOT-díj (1959), József Attila-díj (1968), Gábor Andor-díj (1978).

Regények, novelláskötetek: Új utakon (ifjúsági regény, 1951), A szerelmes kisinas (novellák, 1956), Hullámverés (regény, 1958), Márta (regény, 1959), Város a felhők alatt (regény, 1962), Holtak fogságában (regény, 1964), Harangos óra (novellák, 1966), Vasárnap mindig esik az eső (regény, 1969), Sárkányok fiai (útirajz, 1969), Elfogynak az éjszakák (1970), A vadászpilóta szerelme és halála (regény, 1971), Külvárosi barangolás (szociográfia, 1976), Mint egy francia király (regény, 1975), Az ég kékje könnyebb (novellák, 1976), Villa Tahitiban (regény, 1976), Dr, Klauss különös élete (regény, 1979), Három halál szerelmei (regény, 1981), Arcok fények és eltűnőben (1982), A magány átkozott szombatja (elbeszélések, 1984), Az elpazarolt birodalom (regény, 1986), Fent a Nagy-Rabszolga-tónál (elbeszélések, 1988), A tizennyolcadik születésnap (regény, 1988), Parázs, Anna ünnep (dráma, 1969), A Báró és a gyilkos (1990), Világvége márciusban (1990), Bertrand atya testamentuma (elbeszélések, 1995), Az orvos (1998), Hózápor Budán (válogatott elbeszélések 1998), A katedrális fényei (regény, 1998), Lángoktól ölelve (2003), Trombi, a kiselefánt (meseregény), Csúcsok-szakadékok, Szerencsés feltámadás (2006)

Film: Őrjárat az égen (fekete-fehér magyar tévéfilmsorozat, 1970)


Kattints itt, ha szeretnéd bezárni!

Ladányi András Váci Mihály szobrával

Kedves olvasóink!
Tisztelt szerzőink!

A „BODZA" irodalmi magazin első száma rendhagyó módon került a nyilvánosságra. Rendhagyó, mert nem a teljesen elkészült végleges magazint lapozhatják. Szemünk előtt alakul, bővül az irodalmi újság.
Ennek több oka is van. Mivel ez az első szám ezért minél előbb szerettük volna elindítani. Másrészt viszont olyan egységek – vers, novella stb. – kerülnek bemutatásra, amelyek önállóan is „fogyaszthatók”.
A „Tilos az A” honlap szerkesztője Tatai Tibor grafikus és fotóművész. Ő készíti az írások kivitelezését. Mindez időt vesz igénybe.
Elnézést és türelmet kérek azoktól a szerzőktől, akiknek a művei még nem láthatóak. Igyekszünk minél előbb olvashatóvá és nézhetővé tenni valamennyi alkotást.
Az e számunk szerzőinek neve, fotója és életrajza már megtekinthető.
A magazinban lévő írásokat nem csak nézni, olvasni lehet, hanem egyes versek hallhatók is lesznek – megzenésített versek – és láthatók is neves színészek előadásában.

A „BODZA" második számát akkor kezdjük készíteni, amikor az első számban valamennyi szerzőtől közlünk írást.
A későbbiekben tematikus számokat is szeretnénk készíteni.

Felhívom a figyelmet arra, hogy a „Tilos az A” főoldalán – a baloldalon – a Lapozgató alatti kockából lehet belépni a BODZA főoldalára.

Kattints itt, ha szeretnéd bezárni

Tájékozódj a
„BODZA" aktuális híreiről!

CSÁK GYULA író CSÁK GYULA író

(Nyíregyháza, 1930. jan. 12.)

Ipari tanuló, kereskedelmi iskolát végzett, majd Debrecenben népi kollégista. A polgári iskola befejezése után (1945) a helybéli Nemzeti Parasztpárti titkára mellett dolgozott, majd volt kovácsinas, fodrászinas, Pesten kifutófiú.
Pályáját újságíróként kezdte, de már igen fiatalon, az ötvenes években megjelentetett irodalmi riportokat, elbeszéléseket is a tiszántúli Építünk és a fővárosi Új Hang című folyóiratokban. Írói munkássága azonban, a kezdeti kísérletek után, a hatvanas években bontakozott ki igazán.
1945-tól 1948-ig a debreceni Tiszántúli Néplap (1948–1950), a Néphadsereg (1950–1953), a Szabad Föld szerkesztője (1953–1957), az Élet és Irodalom rovatvezetője (1956–1969), szabadfoglalkozású író (1969–1976), a Magyar Írók Szövetsége külügyi titkára (1976–1984), a delhi Magyar Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatója (1984–1987).
A Mélytengeri áramlás című szociográfiáját nagy irodalmi vita követte. Szociográfiát készített Püspökladányról. Parabolisztikus regényei a főszereplő groteszk figuráján keresztül a fényes szellők nemzedékének ellentmondásos helyzetére utalnak.
Művei: Baráti egyetértésben (1957); Háromszor a tűzvonalban (1958); Augusztusi éjszaka (1959); Mélytengeri áramlás (1963); Két karácsony között (1966); Ember a kövön (1969); Álomzug (1971); Bontják a kemencéket (1971); A tolvaj és a bírák (1974); Örökzöld (1975); A szikföld sóhaja (1977); Hármaskönyv (Glemba, Az őszülés váratlan órája, A legnagyobb sűrűség közepe) (1979); Vadász (1981); Érzelmeink mély kútja (1984); Vadregényes pusztaság (1985); Közös magány (1986); Szeplőtelen Kelemen (1986).
Öt színdarabját mutatták be és számos rádiójátéka hangzott el.
Díjak: SZOT-díj (1973); József Attila-díj (1975); Nagy Lajos-díj (1991).

CSERNI MAGDOLNA költőCSERNI MAGDOLNA költő

(Budapest, 1941. december 1.)

Bár Budapesten születtem de születésem óta Domonyban élek. Az általános iskolát is itt végeztem. Dolgoztam Tsz-ben, majd az Ipari Műszergyárban betanított munkásként. Munka mellett leérettségiztem, ezt követően diplomát szereztem az egri Tanárképző Főiskola népművelés-pedagógia szakán. Ekkor már a Műszergyárban közművelődéssel foglalkoztam és az üzemi lap szerkesztőbizottságában dolgoztam. Régóta írtam verseket. Az üzemi lapban több versem és prózai írásom is megjelent. Később Domonyban tanítottam három évig, majd az aszódi javítóintézetben dolgoztam nevelőtanárként közel tíz évig. 1996 óta nyugdíjban vagyok.
Amikor nyugdíjas lettem összegyűjtöttem írásaimat.
2001-ben egy kollégám kötetében jelent meg 10 versem. A kötet címe: Kettős kereszt.
Megjelent verses köteteim:

Lélekkönyvek (2002), Karikázó fények (2004), Nincs más menedék (2008)

FERENCZ GYŐZŐ író, újságíróFERENCZ GYŐZŐ író, újságíró

(Budapest, 1937. december 15.)

Budapest kellős közepén, a VI. kerületben születtem 1937.december 15-én, aztán amikor hazánk bölcs hadüzenetét követően ellepték fővárosunk egét a Szabadítók (Liberátorok) és megszórtak bennünket jenki bombákkal, a szenespincében átrettegett két eset után a szüleim úgy döntöttek, hogy  elköltözünk apám, Ferencz Károly ablaktisztító munkás zalaszentmihályi 5,5 holdas „birtokára”. Ebben a zalai, akkor 3000-es lakosú községben írtam meg első tudósításomat az úttörőszövetség lapjába, a Pajtásba; tudósítói igazolványom száma 10, keltezése 1952. szeptembere. Pár hónap múlva, 1952. november 14-én a Zala című megyei napilapban is közölték írásomat, s ezt a Szabad Föld követte. Ettől kezdve folyamatosan jelen vagyok a magyar sajtóban, s ez meghatározta az életpályámat is.
Érettségi után két héttel, 1957. július 1-től a Zalai Hírlap gyakornoka, majd 1 hónap múlva – tekintettel 4 éves külsőző múltamra – munkatársaként dolgoztam egészen 1964. január 1-jéig.  A megyei párt végrehajtó bizottság – amelynek első titkára olajipari kazánkovácsként kezdte meg a szakmáját Bázakerettyén, a hazai kőolaj-és földgázbányászat bölcsőjében, – kinevezett az akkor még nem létezett Dunántúli Olajmunkás felelős szerkesztőjévé, azaz megalapítójává. Ezt a tisztet töltöttem be egészen a rendszerváltásig, 1991. december 31-éig. Ezen évtizedek alatt lettem külső munkatársa a Bányamunkásnak.
Időközben államvizsgákat tettem szociológiából, filozófiából és orosz nyelvből.
Első fordításom Jevtusenko egyik verse volt a Zalai Hírlapban 1962-ben, majd folyamatosan jelentek meg vers,- és prózafordításaim orosz, ukrán, egyszer-egyszer szlovén és szerb szerzőktől  az Életünkben, a Nagyvilágban, az Ország Világban, a Népszabadságban, Népszavában, a Magyar Hírlapban, valamennyi megyei napilapban, és 8 könyv is napvilágot látott az átültetésemben.
Nyugdíjasként megkezdtem az Olajmunkás – vele együtt a dunántúli kőolajipar – történetének feldolgozását történelmi riportként.

Ennek része az itt olvasható két írás.

KASSAI FRANCISKA költő, író, zeneszerző, gitáros-énekes előadóművészKASSAI FRANCISKA költő, író, zeneszerző, gitáros-énekes előadóművész.

(Szombathely)

Hanghordozóin főleg általa megzenésített verseket és úgynevezett dalkölteményeket ad elő. Az „Idők hava” c. legutóbbi lemeze olyan dalokat tartalmazott, melyeknek szövegéből kettőt itt közreadunk, a címadót, valamint a Szerelem címűt. Ezek a művek ugyanis az igényes irodalmi sanzonok közé tartoznak.
Kassai Franciska költői, dalszerzői, és előadói munkásága élesen nem választható szét. Legalább is az alkotó erre törekszik.
Eddig megjelent könyvei: Nyíllal átlőtt madár (versek) a Zrínyi Miklós Társaság kiadása. 1990, Örömmadár (mesék, dalok, versek) Z-füzetek. 1991), A vágy színei (meseregény) Z-füzetek. 1993), Sírdogál a szépség (versek) Hungarovox Kiadó. 2003.
Művei még a következő antológiákban jelentek meg: Maradj velem (K.U.K. Kiadó. 1999), Őrizem a szemed (K.U.K. Kiadó. 2000), Üzenet társainak (Csongrádi Alkotóközösség Antológiája, 2006, 2007, 2008), a RIM Könyvkiadó antológiájában (2007-ben és 2008-ban), valamint a Nagy Lajos Társaság öt antológiájában.
Nagy Lajos díjas.
Az Ezredvég Alapítvány elnöke.

Vávi Mihály életrajza életrajz
Kattints ide, amikor szeretnéd bezárni!

VÁCI MIHÁLY

költő, műfordító

(Nyíregyháza – Ókisteleki szőlő, 1924. december 25. – Hanoi, 1970. április 16.)

 

1943-ban Nyíregyházán végezte el a tanítóképzőt. A képesítő vizsga után a II. Mandabokorba helyezték ki tanítónak.

A háború után bekerült Nyíregyházára tanítani. Előbb a négyes iskolába tanított, aztán a Kossuth Gimnáziumban adott magyar órákat. Áthelyezték a kertészeti iskolába nevelőnek – miután egészségi állapota némiképpen megjavult – azután kinevezték a kollégium igazgatójává, majd kollégiumi előadóvá. Néhány hónapig mindkét állást betöltötte. Egy évig dolgozott, mint megyei kollégiumi előadó.

Ifjúkorától betegeskedett, gyenge szervezete miatt folyamatosan a halál árnyékában élt.

1950. december 1-én kinevezték a Közoktatásügyi Minisztérium Ösztöndíj Osztályára. 1953. december 1-jén áthelyezték a Tankönyvkiadó Vállalathoz szerkesztőnek, ahol számos irodalomtankönyvet szerkesztett.

1960-tól az Élet és irodalom munkatársa, 1961-től halálág (1970-ig) az Új Írás folyóirat szerkesztője.

1963-tól haláláig országgyűlési képviselő.

Első versei 1955-ben jelentek meg az Új Hang c. folyóiratban (Illyés Gyula ajánlására), s ugyanebben az évben megjelenik Ereszalja c. verseskötete. 1958-ban hat versét beválogatják a Tűz-tánc c. antológiába. Az 1961-ben megjelent Mindenütt otthon c. kötete országos érdeklődést keltett. A hatvanas évek első negyedétől számítható művészetének szokatlanul nagy népszerűsége. Sokat utazott külföldre, ezek az utazások hatással voltak gondolkodására és költészetére egyaránt.

Kulturális delegáció tagjaként Vietnamban érte a halál.

Kitüntetései: József Attila-díj (1956, 1962), Kossuth-díj (1965).

Kötetei: Ereszalja (Versek. Bp. 1955, Magvető.), Bodza (Versek. Bp. 1959, Magvető.), Mindenütt otthon (Versek. Bp. 1961, Szépirodalmi Kiadó.), Tvardovszkij, Alekszandr: Egyre messzebb (Fordította Váci Mihály. Bp. 1962, Európa Kiadó.), Szegények hatalma (Versek. Bp. 1964, Magvető.), A zsezse-madár (1960-64. Tanulmányok, cikkek, vallomások (Bp. 1964, Szépirodalmi Kiadó.), Kelet felől (Válogatott versek. Bp. 1965, Magvető.), Akác a forgószélben (Válogatott versek. Bp. 1966, Kozmosz Könyvek.) Eső a homokra (Versek. Bp. 1968, Magvető.), A sokaság fia (Posztumusz versek. Bp. 1970, Szépirodalmi Kiadó.), Százhúszat verő szív (Válogatott versek. Bp. 1971, Magvető.), Toldi feltámadása (Összegyűjtött prózai írások. Bp. 1972. Szépirodalmi Kiadó.), Utazás Bürokronéziában (Szatirikus korkép, mely 1950-1967 között íródott. Bp. 1978. Magvető.), Váci Mihály összegyűjtött művei (Bp. 1979, Magvető.), Értelmes terhek alatt (Válogatott versek. Bp. 1984, Szépirodalmi Kiadó.), Rózsák a jégen (Válogatott prózai írások. Bp. 1990, Magvető.), Valami nincs sehol (Válogatás Váci Mihály verseiből. Miskolc, 1994, Felsőmagyarország Kiadó.), Valami nincs sehol (Váci Mihály, Simon István és Garai Gábor válogatott versei. Bp. 2003, Papirusz Book Kiadó.), Lobogó jegenyék (Ismeretlen napló 1956 októberéből, versek és vallomások. Bp. 2004, Közdok Kiadó.), Pirók, télen (Gellérthegy, Lágymányos tájékairól. Versek, próza, beszélgetések Bp. 2005, Váci Mihály Kör.), A Napló. [Hasonmás kiadvány Váci Mihály 1956-os naplójáról.] Szerkesztette, a borítót készítette és a bevezető tanulmányt írta: Ladányi András. Kiadja: Váci Mihály Társaság Kulturális Egyesület, Nyíregyháza; Váci Mihály Kör, Budapest. Készült: Beregi Nyomda, Vásárosnamény. Nyíregyháza, 2006. október 23. 54 oldal.

Váciról szóló kötetek: Kovács Sándor Iván: Váci Mihály (Bp. 1972.), Somogyi Jolán: Váci Mihály, 1924-1970 (Emlékezések és szemelvények. Nyíregyháza, 1974.), Váci Mihály emléknapok (szerk. Margócsy József. Nyíregyháza, 1986.), Ladányi András: Váci Mihály "Élj tiszta tüzeidben.” (Interjúk. Bp. 2000.), Toldi Éva: A szegénység, a szelídség és a szolgálat lírikusa. Váci Mihály biblikus költészete (Bp. 2004.), Tar János: Mi igaz és mi nem. Váci Mihály életével kapcsolatos ellentmondások, tények (Nyíregyháza, 2004.), Ladányi András: Halotti maszkoddal kezemben (Interjúk, vallomások, dokumentumok Váci Mihályról. Nyíregyháza, 2006.).

Kattints ide, amikor szeretnéd bezárni!

 

 

HORVÁTH JÓZSEF költőHORVÁTH JÓZSEF költő

(Dombrád, 1935. március 31.)

Az általános iskolát szülőfalujában végezte. Nyíregyházán az Állami Tanítóképzőben 1954-ben kapott tanítói oklevelet. Az Egri Tanárképző Főiskolán magyar nyelv-irodalom és történelem szakos általános iskolai tanári diplomát szerzett 1963-ban. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen történelem szakon középiskolai tanári diplomával fejezte be tanulmányait.

Nyíregyházán és környékén tanított.

Diákkorától ír és publikál. Verseit közölte: Az Alföld, Tiszatáj, Népszabadság, Nők Lapja, Pedagógiai Műhely, Kelet-Magyarország, Erdélyi Tükör, Új Ember, Comfesszió, Kelet felöl.

Több antológiában szerepelt: Hallgasd álmaim neszét, Nemzedékek, Gondjainkra bízva, Időjelek, Békével jöttem, Mégis tavasz, Ki vált meg minket, Emlékezések Váci Mihályról, Arcok és énekek.

Irodalmi rendezvényeken rendszeresen műsorokat adnak meghívott előadóként feleségével együtt.

Tagjai: a Váci Mihály Irodalmi Körnek, a Bessenyei György Irodalmi és Művészeti Társaságnak, a Művészbarátok Egyesületének.

Előadásokat tartanak Nyugdíjas Otthonokban, Baráti Társaságokban, Képzőművészeti Kiállításokon.

Példaképei: Arany János, Petőfi Sándor, Váci Mihály.

Megjelent verseskötetei: Gyökereidet el ne ereszd (1991), Idekötöz mindhalálig (1997), Emlékek fénye az ének (2008).

NAGY ISTVÁN ATTILA költő, újságíróNAGY ISTVÁN ATTILA költő, újságíró

(Debrecen, 1947. október 27.)

1972-ben végeztem a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán. Ezután tíz évig a fehérgyarmati Zalka Máté gimnáziumban tanítottam. 1976-ban védtem meg doktori értekezésemet a régi magyar irodalomból. A gimnáziumban töltött egy évtized alatt számos tanulmányt írtam, amelyek a Szabolcs-Szatmári Szemlében, a Kritikában, a Napjainkban, az Alföldben láttak napvilágot. Módszertani cikkeim, tanulmányaim a Magyartanításban, illetve a Köznevelés című hetilapban jelentek meg.

1982-ben a megyei tanács művelődési osztályára kerültem. 1985-ben államvizsgáztam a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, s még ebben az esztendőben a Városi Televízió stúdióvezetőjévé neveztek ki.

Rövid két év múlva ismét taníthattam, mert a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola tanára lettem. 1989 szeptembere óta a Kelet-Magyarország szerkesztőségében dolgoztam, egészen 2007-es nyugdíjaztatásomig. Nyugdíjasként azt teszem, amit szeretnék, vagy amit engednek. 

Eddig a következő önálló munkáim jelentek meg:

Módszertani segédanyag a gimnáziumi irodalomtanításhoz Nyíregyháza, 1982 (Megyei Pedagógiai Intézet), Társadul szegődöm (versek) 1983, Arcok és művek (1986) tanulmányok, Arcod félhomálya (versek) 1986, Gyönyörű álom (novellák) 1991, Szavak foglya (versek) 1993, Századvégi időfutás (publicisztikai írások) 1994, A csoda szomjúsága (válogatott versek) 1995, A szerelem szigete (regény) 1996, A szóra bírt mindenség (tanulmányok, műelemzések) 1996, Összezárt szárnyak (aforizmák) 1977, Levelekben az eltűnt ifjúság (levelek) 1998, Érettségi bankett novellák) 1999), Kegyelemre ítélve (versek) 2000, Parázsló szavak (versek) 2001, Megrendezett pillanatok (írások a színházról) 2001, Egy lépéssel közelebb (műelemzések) 2002, A fogva tartott képzelet (versek) 2002, Egyetlen érzés mámorában (válogatott versek) 2005, Két évszázad határán (publicisztikai írások) 2007.

Átlépés a Karácsonyi ünnepi különszámhoz - kattints a nyílra!
Átlépés a Karácsonyi ünnepi különszámhoz - kattints a nyílra!
Átlépés a Karácsonyi 2009-es számhoz,

2008-as számhoz