A Tarcsay - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 
   

 

A Tarcsay

 

 

Tarcsay. A neve számomra már márkanév. Ő az egyik legjobb kortárs magyar festőművész-grafikus, akit ismerek.  Nagyon termékeny alkotó, akinek jó ideje nyomon követem a munkásságát. A grafikáival, a képeivel és a fotóival tele van a világháló, de Tarcsay Béláról, az emberről nagyon keveset lehet tudni. Az önéletrajza is igencsak szűkre szabott a honlapján:

A Tarcsay - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 


„1952-ben születtem Nagykanizsán. 2000-től Szegeden élek. 1994-től foglalkozom a képzőművészettel. Első önálló kiállítással szülővárosomban Nagykanizsán jelentkeztem. A siker felbátorított. Az olajfestés mellett grafikával és pasztell technikával próbálkozom. Képeimen a természet szeretetét szándékozom megjeleníteni. Képzőművészeti tudásomat autodidakta módon szereztem. Rendszeres résztvevője vagyok  tokaji, balatoni, erdélyi alkotó táboroknak.”

 

 

 Számomra hihetetlen, hogy egy ember leél 42 esztendőt az életéből, aztán egyszer csak történik valami, ceruzát, szenet, krétát vesz a kezébe és képeket kezd el alkotni. Úgy gondoltam, biztosan volt azért valami előzménye a dolognak. A következő sorokban a művész vall magáról:

 

 

 

A Tarcsay - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ 

 

„Már gyerekkoromban is sokat rajzolgattam. A családunkban többen is jó kézügyességgel rendelkeztek, rendelkeznek. Apai nagymamám nagyon jól festett, de csak hobbiból, anyai nagynéném pedig festőművészként tevékenykedett. Ő mindig is szeretett volna foglalkozni velem, de valahogy folyton más dolgom akadt. A művészet és a természet szeretetét a  szüleimnek köszönhetem.

A Tarcsay - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Gyerekként erdész szerettem volna lenni, mert az  öcsémmel, nagyon szerettük az erdőt és az állatokat. Sajnos másként alakult az életem. Átlagos tanuló voltam. Apámat fiatalon leszázalékolták, így az általános iskola után autószerelő inasnak álltam, hogy anyagilag is be tudjak segíteni a családnak. Kitanultam a szakmát, és az akkori NDK-ba mentem dolgozni. Ettől kezdve egy kicsit összekuszálódott az életem. Megismerkedtem egy lánnyal, aki aztán hazajött velem Magyarországra.

 

Amikor hazaköltöztem, a vasúthoz kerültem, mint gőzmozdony fűtő, majd később már dízelmozdonyon utaztam. Ami ezután jött: kaland, sok utazás, barátok, tönkrement házasság, válás… A volt feleségem a gyerekkel visszaköltözött Németországba. Ezután beköszöntött az életembe egy új szerelem és hamarosan megköttetett egy újabb házasság. Született még két gyermekem, a műhelyben pedig dízelmozdony szerelő lettem. Eléggé zűrzavaros évek következtek: másodállások, szőlőhegy, munka az éjszakában. Pénz volt, megértés nem. Pokol. Válás. Padló.

 

Akkor kezdtem el rajzolni csak úgy magamnak. Inni nem akartam, valamit kellett csinálnom, hát rajzoltam, festegettem.  Kiszakadtak belőlem a dolgok. Az voltam én. Azóta sem tudok olyan képeket festeni. Sajnos már csak egy van belőlük, az édesanyámnál.

 

Valamelyik újságban olvastam, hogy van a városban valami képzőművész kör. Fogtam a rajzaimat, és odamentem, hogy mondjanak véleményt róluk. A nagynénémhez nem akartam fordulni, mert ő mindig elfogult volt velem szemben. A  népművelő hölgy megkérdezte, hogy mennyi rajzom van, mert csinálna nekem egy kiállítást. Mondtam, ez a pár darab. És mennyi kép kell egy kiállításhoz? Azt mondta 25 -28 db. Egy hónap múlva jelentkeztem nála a képekkel. Eladtam a nyakláncomat is hogy be tudjam kereteztetni őket. A nagynéném nyitotta meg a kiállítást. Hát így kezdődött…

A Tarcsay - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Az első kiállítás nagy siker volt. 14 képet vettek meg a kollekcióból. Boldog voltam. A hölgy, aki szervezte biztatott, hogy ezt tovább kell vinni, tovább kell csinálni. Szerzett is számomra kiállítási lehetőségeket jó és kevésbé jó helyeken egyaránt.

 

Eljutottam Pestre a Rátkai Klubba, Pécsre, Miskolcra, Hévízre. Kb. 30 kiállításom volt másfél év alatt. Azt hittem én vagyok a nagy festő, elszaladt velem egy kicsit a ló. Később kiderült, hogy a hölgy üzletet látott bennem és ezért volt a nagy felhajtás. Munka mellett, éjszaka is festettem. Egy idő után észrevettem, hogy lélektelenek a képeim, görcsös, merev, semmitmondó munkák kerültek ki a kezem alól. Azt mondtam, nem csinálom tovább. Elég volt. Nem tudok festeni. Erre aztán jött a szöveg, hogy nem ezt ígértem, hálátlan vagyok, és hogy mi mindent megtett értem. Nem értette meg, hogy elegem lett az egészből. Kimerültem. Összevesztünk. Otthagytam. Jó fél évig ecsetet sem tudtam venni a kezembe.

 

Ez idő alatt volt időm átértékelni az elmúlt időszakot és sok mindenre rájöttem. Rádöbbentem, hogy milyen kicsi is vagyok valójában, és milyen keveset tudok. Elkezdtem szégyellni magam.

 

A Tarcsay - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Ezután sokat olvastam, tanultam művészettörténetet, tanulmányoztam a klasszikusok munkáit. Komolyan kezdtem foglalkozni a rajzolással. Bizonyítani akartam azoknak, akik bíztak bennem, de önmagamat is becsaptam volna, ha feladom. Hiszen, akkor miért volt a sok kiállítás, mire fel volt a nagy felhajtás? Be akartam bizonyítani, hogy igenis képes vagyok továbbcsinálni, de másképp.

A Tarcsay - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A MÁV Művelődési Ház igazgatónője szólt, hogy van egy alkotótábor Tokajban, lenne-e kedvem részt venni rajta. Örültem a lehetőségnek. Elmentem és nem bántam meg. Egy kitűnő tanár, Kárpáti Gusztáv, és egy baráti társaság fogadott. Sokat tanultam, más technikákat láttam. Elkezdett érdekelni a grafika.

A művelődési házon keresztül kapcsolatba kerültem a MÁV Művészeti Iskolájával is. Ők szintén szerveztek alkotótáborokat, mégpedig a Balaton mellett, Balikó András irányításával. Azóta is tartom velük a kapcsolatot. Rendszeresen járok alkotótáborokba, és nagyon sok barátot sikerült a művészet által szereznem. Értékes embereket. Komolyan vettem a munkát, rengeteget rajzoltam. Majdnem mindent lerajzoltam, amit megláttam. Kihívásnak tekintettem, hogy vajon meg tudom-e csinálni.

Lassan kialakult a látásmódom. Próbáltam, próbálom kevés eszközzel a lényeget megfogni. Szeretem ábrázolni a mozgást, a különös helyzeteket, megragadni a fényt és az apró részleteket.

A magam kezébe vettem az életem. Ismerősök, ajánlások, kilincselések által ismét kiállítottam, de csak módjával, és a saját tempómban.

Aztán 1999-ben, a tokaji alkotótáborban megismerkedtem egy tündéri szegedi hölggyel. Barátságnak indult, de komoly kapcsolat lett belőle. Ő is egyedül volt, én is, így nem volt semmi akadály. Majd egy éven keresztül minden hétvégén utaztam Szegedre. Éreztem, hogy ő az, akivel el tudom képzelni az életem. Tudtam, hogy nekem kell változnom, nekem kell kompromisszumot kötni magammal, ha azt akarom, hogy jó legyen a kapcsolat. 2000-ben végül Szegedre költöztem. Nem volt épp zökkenőmentes a lakhelyváltoztatás - elsősorban a munkahelyváltás miatt-, de aztán szépen elrendeződtek a dolgok. Szegeden is a vasúthoz kerültem, ahol új emberként, duplán kellett bizonyítanom.

 A Tarcsay - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Szegeden még jobban kinyílt előttem a világ. Rajzszakkörbe jártam, ahol Pataki Ferenc irányításával dolgoztam. Ő vezetett rá az emberábrázolás fontosságára, az arányok betartására, és ott jöttem rá arra is, hogy a grafika jobban megy nekem, mint a festés. Elkezdtem érdeklődni a pasztell és a tusos dolgok iránt. Úgy éreztem, hogy igazán ezekkel az anyagokkal fogom tudni kifejezni magam, ha megtanulom a kezelésüket, és jobban megismerem őket.



Az Internet is egy újabb nagy lökést adott. Láttam, hogy a világban mások milyen sokoldalú, milyen mesteri módon alkalmazzák ezeket a technikákat. Leginkább Pósa Ede munkái ragadtak magukkal. Az ő alkotásai nagyon közel állnak hozzám. Volt szerencsém személyesen is találkozni vele. Emberileg is nagyra tartom, sokat tanultam, és tanulok tőle. Más mesterek műveiből is próbáltam ellesni dolgokat. Ha valamiről úgy éreztem, hogy tudom hasznosítani a saját munkámban, akkor azt kipróbáltam.

Kapcsolatba kerültem a Kisteleken működő képzőművészeti kör vezetőjével, Szombathelyi Árpád festőművésszel. Őáltala jutottam el Erdélybe először. Erdély világa rabul ejtett. Több alkalommal is volt szerencsém látni Erdély csodáit, s az óta is újra és újra építkezem az ott átélt élményekből.

 A Tarcsay - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Legszívesebben pasztellel, szénnel, és tussal dolgozom. Próbálom megtalálni a különböző technikák között a számomra legmegfelelőbb kifejezésmódot.

Szeretem az állatábrázolásokat, de nem beállított pózban, hanem úgy, hogy valami mondanivaló, valamilyen érzelem, sugározzon a képről. Egy vonalat többféleképpen lehet meghúzni. Lehet az csupán egy egyszerű vonal, de akár életre is kelhet a papíron. Hát én azt szeretném, hogy éljen az a vonal!

 

Szívós munkával, művészi alázattal alakítgattam, alakítgatom a saját stílusom. Az ember mindig fejlődik. Fejlődni akarok, mert nem tanultam a Képzőművészeti Egyetemen, és emiatt úgy érzem, hogy bizonyos fokig hátrányban vagyok. Egy autodidakta festő mindig hátrányban van a profikkal szemben, és sokkal jobban kell bizonyítania ahhoz, hogy elfogadják. Többek között ezért is jelentett sokat számomra, hogy az Amatőr Művészek Országos Kiállításán az egyik alkotásom megkapta a Művelődési Minisztérium Képzőművészeti Lektorátusának a különdíját. Büszke vagyok arra, hogy részt vehettem a Nemzetközi Vasutas Képzőművészek Kiállításán Párizsban, majd Svájcban, és arra is, hogy meghívtak kiállítani az indiai Guadara városába.

 


2009-ben nagy fordulat állt be az életemben. Szerencsés voltam, - mert minden feltétel adva volt- és nyugdíjba mehettem. Azóta azt csinálhatom, amit mindig is szerettem volna. Rajzolok, pasztellezek, fotózok és fotózok, aztán megint csak pasztellezek és rajzolok.

Sokat utazom. Orbók Ildikó fotóművész hatására megszerettem a fotózást. Az ő bíztatására most már nem csak a vázlatfüzet, hanem a fényképezőgép is állandó társam a barangolásaim során.

Lehet, hogy merészség, de ki merem mondani: boldog embernek érzem magam!"

Még több kép - ITT! )
 

Szerkesztés és grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi

 A Tarcsay - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/