Tengerre magyar! –írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 P. Horváth Zsuzsi:

Tengerre magyar!

Krupié voltam egy óceánjárón

 

 

„Bejártam a világot. Láttam, amit még senki más, de semmi, semmi sem fogható a nyílt tengerhez.”
(idézet a Szindbád című filmből)

 

Tengerre magyar! –írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Amióta az eszemet tudom, mindig is vonzottak a távoli tájak, a felfedezésre váró, izgalmas helyek, és a világraszóló nagy kalandok. Gyerekkoromban arról ábrándoztam, hogy ha majd felnövök, híres utazó leszek, és bejárom az egész földkerekséget. Egyik kalandregényt faltam a másik után, és természetesen a főhős helyébe képzeltem magam. Az élet aztán más lapokat osztott számomra. (Vagy talán csak nem volt elég merszem, hogy kezembe vegyem a sorsomat, és az álmaim után menjek?) Mindenesetre a mai napig becsülöm azokat az embereket, akik ki tudtak lépni a megszokott, bejáratott, biztonságos életükből, bele mertek vágni a Nagy Kalandba, és bátran elindultak az ismeretlenbe.

Számomra ilyen Nagy Kaland a tengeri hajózás is. Most következő interjúalanyomat, aki krupiéként egy ideig óceánjárókon dolgozott egy régi kedves ismerősöm ajánlotta a figyelmembe. A tengeren szerzett élményeit, tapasztalatait most a „Tilos az A” webmagazin olvasótáborával is megosztja:

 

 

Tengerre magyar! –írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Eredetileg kereskedelmi szakközépiskolát végeztem, de sohasem dolgoztam a szakmámban, ugyanis az iskola után rögtön egy kft. titkárságvezetője lettem. Egy év elteltével elhatároztam, hogy elvégzek egy krupié tanfolyamot, ugyanis az volt az álmom, hogy bekerüljek egy kaszinóba. Nagyon vonzott ez a világ, mert akkoriban több olyan barátom is volt, akik járták a világot és tengerjáró hajók luxuskaszinóiban dolgoztak. Ennek ellenére a tanfolyam elvégzése után közel hat évig itthon ragadtam egy hazai kaszinóban. Csak ezután mentem külföldre, és ettől kezdve olyan két éven keresztül hajóztam.
Egy ideje már újra Magyarországon élek, mert úgy döntöttem, - miután nőnek születtem, és elmúltam harminc éves – hogy most már inkább szerzek egy olyan szárazföldi munkát, ahol nem kell éjszakáznom, és ami mellett akár gyereket is vállalhatok. A tengerjáró-kaszinós életforma olyan, mint egy drog. Ha az ember hozzászokik egy bizonyos életszínvonalhoz, akkor elég nehéz lemondania róla. Nekem sikerült. Átképeztem magam kozmetikusnak. Idén tettem le az utolsó vizsgámat. Ha valaki családot szeretne, akkor időben kell váltani, időben kell abbahagyni ezt a vándor életmódot. Mára, mondhatni „leszoktam” a kaszinózásról és a hajózásról, de mesélni azért szívesen mesélek róla.

Hogyan kezdődött el ez az egész? Konkrétan hogyan lehet munkát vállalni egy hajón?

Ez számomra nagyon egyszerű volt. A kaszinóban - ahol krupié voltam - az egyik kedves kollégám elmondta nekem, hogy szeretne tengeren dolgozni, és megkérdezte, hogy vele tartanék-e. Ő már korábban is hajózott, és újra vissza akart menni. Persze rögtön benne voltam a dologban. Mivel voltak korábbi kollégáink, akik akkor is kint dolgoztak különböző óceánjárókon, tudtuk, hogy kinek kell az önéletrajzokat eljuttatnunk. Első körben azt a választ kaptuk, hogy teljes a létszám, és nincs szükségük új emberekre. Két-három hét múlva viszont felhívtak, hogy lenne számunkra egy hajó. Pár hét elteltével aztán már kint is voltunk.

 

Tengerre magyar! –írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Honnan indult ez a hajó?

Velencéből.

És mi volt az útvonala?

Ennek a hajózási társaságnak a hajói szerte a világban közlekednek. Velencei indulással több utat is szoktak szervezni. Mi az Olaszország- Görögország- Horvátország - Olaszország útvonalon közlekedtünk. A második szerződésemnél már Törökországig is elmentünk.

Milyen hosszú egy-egy ilyen út?

Általában egyhetesek. Vasárnap indultunk, Velencében felszedtük az utasokat, és a következő vasárnapra tértünk vissza.

Aztán számodra kezdődött az egész elölről? Ugyanazt az útvonalat többször is végigjártad?

Igen. Ezek a hajók az egész nyári szezonban a Földközi-tengert járják. Aztán november eleje-közepével szétszélednek a világban. Elmennek Dél-Amerikába, Brazíliába, Dubai környékére vagy a norvég fjordokhoz.

Tengerre magyar! –írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Szezon végén az új helyre magukkal viszik a korábbi személyzetet is, vagy új embereket vesznek fel?

Általában úgy szokták időzíteni, hogy a személyzetet lecserélik, mert ekkorra rendszerint épp lejár a szerződésük.

Milyen hosszú egy ilyen szerződés?

Nekem még nyolc hónapos szerződéseim voltak, de ez a beosztástól és a felelősség mértékétől is függ. Például a kapitányok, vagy akár az én menedzsereim is három-négy hónapra szerződtek.

Jól lehet ezzel keresni?

Cége válogatja. Nekünk például volt ugyan egy alap minimálbérünk, de a borravaló tette ki a fizetés nagyobb részét. Az, hogy mennyi jattot keresel, az attól is függ, hogy milyen útvonalon, milyen hajón, milyen vendégkörrel utazol. Fontos, hogy mennyire új a hajó, mennyire jó az az út. Az első szerződésemen szinte nem kerestem semmit, a másodikon már valamivel jobb volt a helyzet.

A jól kereső hajóutakat ki kell fogni, vagy ki kell érdemelni?

Ki kell fogni. Ez egy lutri.

Tengerre magyar! –írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

És mielőtt felkerültél a hajóra nem is volt semmiféle felvételi?

Nem volt.

Nyelvből sem?

Amikor az elején felhívtak telefonon, hallhatták, hogy jól beszélek angolul. Ezen kívül ismerték az egyik menedzserünket az itthoni kaszinóban, és tőle kértek referenciát rólunk. Én kilenc évig tanultam angolul, olaszból pedig érettségiztem, tehát nekem egyik nyelv sem okozott problémát.

Tengerre magyar! –írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Milyen volt a munkaidő beosztásod?

Amikor a hajón voltunk, akkor nem volt szabadnap, nyolc hónapon keresztül minden nap dolgoztunk. A szerződésünk lejártával egyben kaptuk meg az összes szabadnapunkat.

Nem volt ez így nagyon fárasztó?

Dehogynem.

Hány órás munkanapjaid voltak?

Ez változó volt. Előfordult, hogy tizenhat órákat dolgoztam, időnként aztán még ennél is többet, vagy valamivel kevesebbet. Ez menedzserfüggő is volt, és attól is függött, hogy éppen mennyien voltunk az adott munkára. Volt, hogy arra sem volt időnk, hogy le tudjunk menni enni…

Egyébként itt mekkora hajókról van szó?

Dolgoztam kisebb és nagyobb hajón is. Ezek durván olyan 1500-2500 személyesek voltak.

Tengerre magyar! –írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Mekkora legénység van egy ilyen hajón?

Olyan 600-900 főnyi. Ha belegondolsz, akkor kellenek takarítók, szakácsok, karbantartók. A kapitánytól kezdve a tűzoltókig, a hulladékkezelőkig sok-sokféle szakma képviselteti magát. Ez egy mini város. Meg hát ugye egy ember nem lehet talpon huszonnégy órán keresztül, mindenkinek kell, hogy legyen váltása. A kisebbik hajón a személyzet olyan volt, mint egy nagy család, mindenki ismert mindenkit. Azt tudni kell, hogy a hajón a személyzet két részből áll. Van a crew és van a stuff. A crew-ba tartozik bele a személyzetnek az a része, akik nem feltétlenül vannak kapcsolatban az utasokkal. A stuff tagjai pedig azok, akik a szolgáltatásokat nyújtják a vendégek számára, például a shop dolgozói, a fotósok, a kaszinósok stb. A crew tagjai nem is nagyon mehettek a hajónak abba a részeibe, amelyek az utasok számára voltak fenntartva.

Kaptatok valamilyen kiképzést vészhelyzet esetére is?

Amikor felszálltunk egy hajóra, el kellett végeznünk egy egyhetes tanfolyamot (boat drill), amelyen környezetvédelemről és a hajó biztonságáról szereztünk ismereteket. Minden hajó más-más felszereltséggel rendelkezik. Megtanultuk, hogy az adott hajónak hány vízzáró ajtaja van, hány mentőmellény, hány mentőcsónak áll rendelkezésre. Az utasokkal is gyakorlatoztunk. Ezt emergency drill-nek hívták. Gyakoroltuk, hogy mit kell tenniük vészhelyzet esetén.

 

Kerültetek az utatok során komolyabb viharba? Adódtak veszélyes helyzetek a tengeren?

Tengerre magyar! –írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Átéltünk jó pár vihart. A hullámok kicsit megdobálták a hajót, meg néha majdnem az oldalára is fordult, de nem borultunk fel sose. Történt olyan is, hogy kigyulladt a hajókonyha… Akkor úgy volt, hogy el kell hagyni a hajót mindenkinek. Rajtunk volt már a mentőmellény is, de aztán végül sikerült eloltani a tüzet. Jöttek a görög haditengerészet hajói segíteni, megpróbálták szél ellen fordítani a hajót. Ez egy elég nagy tűz volt, kiégett a hajó hátulja teljesen. Van egyébként külön vészjelző kódja a személyzetnek, amit a vendégek nem értenek. Amikor ezt hallottuk, tudtuk, hogy valahol kigyulladt valami. Mindenre volt külön kód, külön kürtjel.

Nem féltél?

Nem.

 

Milyen volt a szállásotok? Hányan laktatok egy kabinban?

Általában egy kabin kétszemélyes volt. Beosztástól függően voltak kisebb és voltak nagyobb kabinok. A kabin úgy nézett ki, hogy bementél, és jobbra-balra állt egy-egy ágy, és ha szerencséd volt, akkor volt ablak is, de laktam tengerszint alatti kabinban is. Minél kisebb beosztásban dolgozott valaki, annál lejjebb volt a hajó fenekében a szállása.

Megválaszthattad a lakótársadat, vagy egyszerűen beosztottak valakit melléd a megkérdezésed nélkül?

Nem választhattunk. Ebből voltak is problémák. Mindezt tetézte még az is, hogy két szoba osztozott egy fürdőszobán. Gyakran adódtak nehéz pillanatok.

Tengerre magyar! –írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Nem is lehetett változtatni menet közben?

Hát, nyomós indokot kellett találni hozzá. Volt olyan szobatársam, akit nem minősítek, de mellette aludni, pihenni nem nagyon lehetett. Összességében azért elmondható, hogy szerencsém volt, mert minden szerződésem alatt olyan három-négy hónapon át egyedül lakhattam a kabinomban.

Nem voltál tengeribeteg, vagy klausztrofóbiás a hajón?

Én egy „külön állatfajta” vagyok, mert nem hogy nem vagyok tengeribeteg, de kifejezetten szeretem, amikor ringat a hajó. De volt olyan munkatársam, aki pl. nem bírt rendesen aludni, mert mindenféle neszre felriadt. Fel volt szerelve a hajó két végében egy-egy webkamera, amelyeknek a képét a kabinunkban is láthattuk. Rajta volt a dátum, és az is, hogy hány óra van. Azt is láthattuk a képernyőn, hogy éjszaka van, vagy nappal. Ha friss levegőre vágytam, akkor felmentem a fedélzetre.

Tengerre magyar! –írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Volt külön személyzeti fedélzet?

Igen. Volt külön fedélzetünk, napozónk, bárunk, jakuzzink, társalgónk, volt mindenfélénk.

Bulizhattatok is?

Persze. Többször is rendeztünk bulikat.

Sok magyar dolgozik a tengeren?

Sok, most már egyre több, és határon túli magyarok is vannak.

Többektől hallottam, hogy a magyarok furcsa mód nem mindig tartanak össze külföldön. Te mit tapasztaltál?

Hát, lehet, hogy ennek igazat kell, hogy adjak…  A magyarok sajnos egyáltalán nem tartanak össze.

És amikor nem dolgoztál, akkor mivel töltötted el az idődet?

Többek között azért is döntöttem a kaszinózás mellett, mert a kaszinósok abban a jó helyzetben voltak, hogy amikor a hajó kikötött, akkor a kaszinó nem lehetett nyitva. Van egy olyan szabály, hogy a kaszinó csak a szárazföld elhagyása után nyithat ki. Így általában én is partra szállhattam, ha kikötöttünk.

Milyen helyekre jutottál így el?

Jártam Mallorcán, Egyiptomban, Tripoliban. Görögországban láttam Korfut, Mykonost, Santorinit, Krétát és Athént. Megfordultam Dubrovnikban, és Olaszországban is több helyen: Bariban, Nápolyban. Eljutottam Teneriffére, Barcelonába, Portugáliába, de még Doverbe és Amszterdamba is. Sok helyen jártam, és akkor még nem is soroltam fel mindent.

Tengerre magyar! –írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Általában mennyi időre köt ki a hajó?

Ez attól függ. Például Krétán mindig délelőtt voltunk. Reggel nyolckor kikötöttünk, és tizenkettőkor indultunk tovább. A személyzet mindig később mehetett ki egy picit. Meg kellett várnunk, amíg az utasok kiszálltak, és aztán nekünk egy fél órával hamarabb is kellett visszaérnünk. A hétnapos utakba általában mindig beraknak egy olyan napot is, amikor nem köt ki a hajó. A tíznapos utaknál három-négy ilyen nap is lehet.  Ennek nyilván az a célja, hogy minél több pénzt költsenek el a fedélzeten az utasok.

Mi volt a legnagyobb élményed? Mi fogott meg a legjobban?

Egyiptomban megnéztem a piramisokat és a szfinxet. Kikötöttünk Alexandriában és onnan busszal utaztunk tovább Kairóba. Törökországban eljutottam Efezusba Mária házához. A legeslegnagyobb élményt mégis a Karib-szigetek jelentették. Ott a volt párommal jártam, aki szintén a hajón dolgozott. A Karib-szigeteken gyakorlatilag nem is aludtam. Amint lehetett, már mentem is ki a tengerpartra és süttettem magam a nappal.

Úgy összességében milyen szempontból érte meg ez az egész? Anyagilag inkább, vagy élménygyűjtés, tapasztalatszerzés szempontjából?

Minden téren megérte. Kicsit cigányélet volt ugyan. Szerintem két, három szerződés az, ami még poén, amikor még bulizol, és jól érzed magad, de ha tovább maradsz, utána már jobban észreveszed a dolog árnyékos oldalát is.
Mindent összevetve azért, ha mérlegre teszem a hajós életet, abszolút pozitív a végeredmény. Rengeteg ismeretséget kötöttem, sokat buliztunk. Nehéz munka, nem egy leányálom, de aki bírja a gyűrődést, annak egy életre szóló élményt jelent.Tengerre magyar! –írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Készült: 2013 júniusában

(A cikkben felhasznált képek csupán illusztrációk.)

 

 Tengerre magyar! –írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/