Láttad már az erdőt éjjel? – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ 

Láttad már az erdőt éjjel?

Készült: Győri Dia írása nyomán

 

 


Úgy alakult, hogy életem első éjszakai teljesítménytúráján a Gödöllői-dombságban vettem részt. A 30 km-es távon indultunk a társaimmal. Nagyon kíváncsi voltam, hiszen az elmúlt egy évben többször is hallottam a sztorit a tavalyi túráról, amely igazi kalanddá alakult az éjszaka folyamán kitört iszonyatos vihar jóvoltából :-) 

Azt tudom már magamról, hogy az alváshiányt nehezen tolerálom. Kíváncsi voltam, hogy ilyen környezetben ez milyen szinten zajlik majd.

 


Tavalyhoz képest most vihar nem volt, csak lágy, enyhe éj. A tücskök és a kabócák lelkes cirpelése töltötte be körülöttünk a levegőt, s ami nagyon meglepett: a madarak éjszaka is egyfolytában daloltak!

 

A rajt Gödöllőn az Erkel Ferenc általános iskolában volt. Este negyed kilenc felé értünk oda. Addigra már egészen nagy sor ácsorgott a suli előtt. Becsekkoltunk, aztán kezdetét vette a mulatság.

 

A kapott térképvázlat szerintem csapnivaló volt, de igazából meg sem próbáltam használni, mivel a társaim tudták az utat, lévén már nem először járták be.

Végül 20:40-kor sikerült elrajtolnunk. Azt még tudom, hogy az Erzsébet-parkon át vettük az irányt, de onnan aztán igazán nem sok ötletem van, ami az útvonalunkat illeti. Elmentünk a gyógyszergyár mellett, felmásztunk egy az autópálya fölött áthaladó útra, kaptattunk emelkedőn, csúszós sáros talajon, gyalogoltunk kivágott erdő helyén, melyen az út is eltűnt, s csak a szúnyogokat felriasztva, bokrokon átkelve tudtunk utunkra visszatalálni. Van emlékem hajnali ködös rétről, a Szent László-kilátóról és a mellette elhelyezkedő ellenőrzőpontról, s megvan Kerepes is, ahol megpihentünk kicsit. Később aztán Mogyoródon is átmentünk.

Láttad már az erdőt éjjel? – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ 

Fitten indultam a túrán, és hajnali olyan kb. 2-ig, úgy ahogy meg is voltam. A fejlámpát egész sokáig nem kapcsoltam fel, mert remekül lehetett látni, sokáig világosabb volt az ég minden másnál. Az időjárás is kitűnő volt, az idő nagy részében elegendőnek bizonyult a póló is. Esőt sem kaptunk, szóval idén nem lett belőle olyan világraszóló élmény dús kaland, mint amilyen tavaly volt a résztvevőknek :-) Ezt a tavalyit egyébként a pontőrökkel*  szóba elegyedve többször is felemlegették a "túlélők" :-)

*Pontőrök: ők vannak az ellenőrzőpontokon a túra alatt. Ők pecsételnek be az ún. itinerbe (ellenőrzőfüzet), bizonyítván ezzel, hogy ott jártál azon a ponton, valamint sokszor adnak frissítőket és, ennivalót is. Szóval ők a szervezőkhöz tartozó emberkék.

 

Láttad már az erdőt éjjel? – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Titkon reménykedtem, hogy olyan szerencsém lesz, hogy néhány éjszakai erdei állatot is megpillanthatok, de egy-két elkóborolt háziállaton kívül sajnos semmit sem láttam. Zömében sík terepen haladtunk, itt-ott volt csak egy-egy emelkedősebb rész. A bokaficamtól nem tartottam különösebben, arra szerintem ugyanis mindig van esély, világosban éppúgy, mint éjjel. Persze egy jó bakancs sok mindentől megvéd.

Bár nem tudom… Elég érdekes ez a sötétben túrázás. Nem úgy érzékeled a dolgokat, mint napfényben…

 

Hajnaltól kezdve lassan zombi módba kapcsolódtam. Egyre jobban rám telepedett az alváshiány következtében fellépő álmosság. A szemeim minduntalan megkíséreltek lecsukódni. Volt nálam egy energiaital (gondoltam, a túlélőkészletbe jó lehet), azt megittam, de nem nagyon rémlik, hogy bármi hatása lett volna. Annak ellenére, hogy a szúnyoghadak is mindent elkövettek, hogy ébren tartsanak, ettől kezdve vészesen lefelé ívelt a karrierem. Az álmosságból már nem tudtam kikecmeregni, félig lehunyt pillákkal, magam elé meredve, gépiesen lépkedve haladtam. Hihetetlen módon elfáradtam. Nem is értettem, elvégre a 30 km az nem kuriózum számomra. És mégis... A helyről egyáltalán fogalmam sem volt, de ha egészen ébren vagyok, sem sok lehetett volna, lévén koromsötétségbe burkolózott minden.

 

Láttad már az erdőt éjjel? – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Valahogy egyszer csak nekiállt pirkadni. Érdekes volt a gondolat, hogy mentünk egész éjjel. Az az időszak, amikor valóban sötét volt az ég, így visszatekintve elég rövidkének tűnt...

Nagyon szívesen lefeküdtem volna aludni, ez volt a legnagyobb vágyam. Leghátul vonszoltam magam, már csak a megszokás vitt előre.

A célba beérve enni-inni nem bírtam, csak azt néztem, hogy hová lehet leülni. Elképesztőnek találtam, hogy nincs egy szék sem odakészítve, ahová a megfáradt túrázó letehetné hátsóját. Úgyhogy nem törődve az egyetlen padon elhelyezett idegen csomagokkal, közéjük roskadtam, aztán csak pihegtem, próbáltam életben maradni. Még a hányinger is megkörnyékezett. 

Hajnali 5 óra után értünk be a célba, szóval a 8 órás szintidőből úgy 20 perccel csúsztunk ki. Ez azonban nem számított a szervezőknek, az oklevelünkön "szintidőn belül" szerepel, és kaptunk sünis kitűzőt is.

Egész éjjel meneteltünk... Kivoltam.

Láttad már az erdőt éjjel? – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Konklúzióim:

  • Az éjjeli teljesítménytúrának kizárólag a teljesítmény szempontjából van szerepe, élvezeti értéknek - ami a tájat illeti - híján van. (A társaságot most itt nem taglalom, mert az nyilvánvaló, hogy annak mindenféle helyzetben szerepe van, és jelen esetben semmi kívánnivalót nem hagyott maga után!)
  •  
  • Hozzátartozik, hogy életemben először jártam a Gödöllői-dombságban, és mit sem láttam belőle :-)))
  • bebizonyosodott, hogy jelen állapotomban nem bírom én az éjszakázást... Ez már a múltkori zempléni túlélő túrán is felsejlett, de most aztán csak megerősödtem ez irányú hitemben. Az életmódom, a fizikai állapotom szükségessé teszi, hogy éjszaka pihenjek.

 

 

Összességében: nagyon érdekes és hasznos tapasztalás volt. Azt szűrtem le belőle, hogy a jövőben ezt a fajta túrázást nem feltétlenül fogom erőltetni, mert nem adott annyi örömöt, ami miatt érdemes volna.

Hazafelé a HÉV-en már szunnyadtunk, és aztán még várt rám egy egyórás vonatozás Székesfehérvárra, azaz egy óra kemény küzdelem az elalvás ellen... Na, ez igazán pokoli volt.

 

Láttad már az erdőt éjjel? – készült: Győri Dia írása nyomán, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Minden nehézség ellenére mégis nagyon örülök, hogy lehetőségem volt kipróbálni ezt a fajta túrázást is, hiszen egy igazán különleges élményben volt részem :-)

 

Az eredeti, bővebb beszámoló a Vadregényes túrablogon olvasható

­

Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi