Van az a pont – írta: Dénes Ágnes, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Van az a pont

 

 

 

 


Van az a pont – írta: Dénes Ágnes, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Zuhany alatt állok, kefével sikálom lábamról a koszt. Rám férne már egy pedikűr is. Éjfél múlt, holtfáradtan esem az ágyba. Szokásos mozdulattal gyűröm a kispárnám, elnyújtózom a puha matracon. Meleg víz, szappan, kispárna, ágy. A biztonságérzet illúziója.

Van az a pont, amikor nem lehet kívül maradni. Amikor a tétlenség már nem semleges passzivitás...

Az én kényelmes magándrámákkal berendezett életemben csak súrlófénynél csillannak meg az emberi krízishelyzetek. Mit tudnék én tenni? Szépen összegyűjtöm a használt ruháim és előbb-utóbb elajándékozom. Pont, ahogy a hulladékot is szelektíven gyűjtöm. Olykor megkönnyebbülök, ha hamarabb indul a kocsisor, mint  a kéregető érne el hozzám. Nem tudok mindenkinek adni - mentegetem magam.

Van az a pont – írta: Dénes Ágnes, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Van az a pont, amikor nem lehet másfele nézni. Amikor lehetetlen érintetlen maradni.

Budaörs kisváros, itt nem koldulnak a lámpáknál, a hajléktalanok és nehéz sorsúak is diszkréten elbújnak az érzékeny tekintetek elől, menekültek meg pláne nincsenek. Békés polgári lét.
De egyre gyakrabban találnak meg ismerőseim, barátaim kérései. Ha jónak érzem a célt, ha még viselhető teher, akkor miért is ne? Apróságok sora, de éppen elég, hogy lássam, halljam, hogy óhatatlanul bevonódjak. Mert már itt van körülöttem, és ha nem veszek róla tudomást, akkor sem lesz másként.

Van az a pont, amikor saját értékrendem tagadnám meg, ha nem cselekednék.
Van az a pont, amikor csak úgy tudok ember maradni, ha emberséggel élek.

 



A méltatlan helyzetbe került embereket nem tudom megmenteni. Ahogy nem feladatom ítélkezni sem, vagy dönteni, ki "jogosult" segítségre és ki nem.
Én adott helyzetet látok, segítség kérőket, és teszem, amit belátásom és érzésem szerint tenni tudok.

Számomra ismeretlen világban, ismeretlen emberekkel működöm együtt, magam is meglepve, mennyire kívül tudok maradni az elkerülhetetlen személyes vitákon.

Meglep, hogy megérintenek ugyan az egyéni sorsok, de a racionális, a probléma megoldó részem azelőtt bekapcsol mielőtt elmerülnék a sajnálat érzésében.
Számomra eddig ismeretlen erőt fedeztem fel magamban.

 

A gyűlölködés belőlem mindig is zsigerből erős távolságtartást váltott ki, éppúgy, mint bármilyen más szélsőség. Jó ideje igyekeztem távol tartani magam az általam ismert világ hatalmi játszmáitól.

De van az a pont, amikor ez nem megy tovább.
Van az a pont, amikor igazán csak egy út marad.

 

Van az a pont – írta: Dénes Ágnes, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Grafika: P. Horváth Zsuzsi