Kompetens lettem! – Mire jó a tudatos együttműködés? – Egy kompetenciafejlesztési tréning tanulságai – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Kompetens lettem!

 

Mire jó a tudatos együttműködés?
Egy kompetenciafejlesztési tréning tanulságai

 

Nemrégiben a munkám kapcsán egy Balaton parti városkában négy teljes napot töltöttem el azzal, hogy fejlesszem az együttműködési kompetenciámat. (Kompetencia = alkalmasság, képesség.) A tréninget* egy olyan tréner vezette, aki mellesleg pszichológus is volt.

 

Kompetens lettem! – Mire jó a tudatos együttműködés? – Egy kompetenciafejlesztési tréning tanulságai – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
22 fős csapatunk tagjai elég változatos módon álltak hozzá ehhez a négy naphoz. Egyesek a kényszer keserű terhe alatt eleve elutasítóan jelentek meg, a többség talán kevésbé ellenállóan, de azért nem kitörő örömmel jött, és elenyésző volt azok száma, akik szívesen és kíváncsian érkeztek. Ez utóbbiak közé tartoztam magam is, aki önként jelentkeztem a munkahelyemen a tréningre. Engem nagyon érdekelnek az ilyen jellegű dolgok, ezért örömteli várakozással és játékokra kiéhezve érkeztem. A képzést egy bulinak fogtam fel, és reménykedtem, hogy találok majd magamhoz hasonló embereket, akikkel esténként (és napközben is) jól érezzük majd magunkat.

 

Első nap – Csapat születik

Kompetens lettem! – Mire jó a tudatos együttműködés? – Egy kompetenciafejlesztési tréning tanulságai – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
El kell ismerni, a trénerünk remekül irányította a társaságot. Sokan voltunk, nagyon-nagyon különbözőek, és először is egy csapattá kellett kovácsolódnunk ahhoz, hogy aztán majd csapatként együttműködve meg tudjunk oldani bizonyos feladatokat.

Az első lépés a nevek megjegyzése volt. A tréner egy remek húzással élt: azt mondta, hogy ne egyszerűen egymás keresztnevét próbáljuk megjegyezni, hanem mindenki találjon ki a keresztnevéhez alliteráló jelzőt is.
Így jöttek létre Rendes Riták, Zene Zolik, Illedelmes Ilik, Izgalmas Ildikók, Zseniális Zsuzsik, Derűs Diák, Jó Józsik, Tudományos Tamások, Móka Mikik és Poénos Petik stb. Jókat nevettünk, mikor körben haladva mindenki elmondta a nevét…
És így valóban sokkal könnyebben ment a memorizálás, bár azért nem zökkenőmentesen.

 

Eztán pár fős csapatokra osztódtunk, és meg kellett beszélnünk az alapszabályokat. Ennek végén újra egy nagy csapat lettünk, és közösen beszéltük át a csoportunk alapszabályait.  Ezek egy táblára kerültek fel, és végig kint voltak a falon. Többek között létrehoztuk a Bizalom Körét, azaz megbeszéltük, hogy ami bizalmas, egyéni információ elhangzik a csapattagok között, az a csapatban is marad. Megegyeztünk egy egyezményes jelben, amely azt volt hivatott kifejezni, hogy ha valaki már nagyon sokat beszél, túlragoz, akkor ezt jelezzük felé (T betű mutatása két kézzel). Leszögeztük, hogy érzésekkel nem vitázunk, illetve hogy a beszédünket egyes szám első személyben igyekszünk mondani. Néhány technikai dolgot is megbeszéltünk, a szellőztetéstől a mobiltelefon használaton át egészen a mosdóba való kimenetelig. Felkerült a táblára az aktív részvétel, a passzivitás tolerálása, és persze a jókedv és a humor is.

 

Kompetens lettem! – Mire jó a tudatos együttműködés? – Egy kompetenciafejlesztési tréning tanulságai – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A továbbiakban kaptunk fejenként 3 db ragasztós cetlit, amelyekre az elvárásainkat kellett felírnunk saját magunkkal, a csoporttal és a trénerrel kapcsolatban. Majd egyenként elmondtuk őket a többieknek, és felragasztottuk a cetliket egy táblára, mely szintén egész végig kint volt a falon, a szemünk előtt.

A nap második felében még az ismerkedés jegyében egy úgynevezett „humán bingó” nevű játékot játszottunk. Egy A/3-as papírt kaptunk, mely számtalan rubrikára volt osztva, mindegyik rubrikában egy állítás. Az volt a feladat, hogy minél több állításhoz találjunk embert, akire igaz az állítás, és vele írassuk alá a rubrikát. A cél az lehetett, hogy beszélgetéseket kezdjünk egymással, és ismerkedjünk. Véleményem szerint kicsit leegyszerűsödött a dolog, mert néhányan úgy csinálták, hogy megfogták a másik papírját, és az összes rájuk jellemző állítást aláírták.

 

Ezután egy nagy csapatjátékban vettünk részt. Mindannyian kaptunk egy képet, amelyet nem mutathattunk meg a többieknek, csak beszélhettünk róla. Egy bizonyos idő alatt aztán egy sort kellett a papírokból letenni a földre (a rajtuk lévő képek logikája szerint), fehér oldallal felfelé. Az egyszer lerakott kép nem volt újra felvehető.

Úgy éreztem, hogy ez a játék órákon át tartott. Nehéz volt, főleg mivel ilyen sokan voltunk, és sokszor mindenki egyszerre akarta mondani, mi van az ő képén, mert életbevágóan fontosnak tartotta, hogy a többiek is tudják. Ez ütötte az egyik alapszabályunkat, miszerint „egyszerre csak egy beszél”, úgyhogy többször egymásra szóltunk, vagy a tréner ránk. Még tanultuk ezt a dolgot. Emellett az is elkezdett megmutatkozni, hogy kik azok, aki erősebb személyiségek, és kik azok, akik nem feltétlenül akarják a frontvonalba tenni magukat, hanem inkább elfogadó, végrehajtó típusok. Végül kiraktuk a képsort, és miután felfordíthattuk a képeket, kiderült, hogy hibátlanul oldottuk meg a feladatot. Utána átbeszéltük alaposan, hogy mi hogyan zajlott a játékban, azaz, hogy mitől, és hogyan tudtunk egy csapatként működni. Írásban rögzítettük a sikeres együttműködés feltételeit, szintén táblára, mely szintén végig kint maradt, és a napok folyamán mindig bővült a lista.

 

Kompetens lettem! – Mire jó a tudatos együttműködés? – Egy kompetenciafejlesztési tréning tanulságai – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A sikeres együttműködés feltételei szerintünk:

  • bizalom
  • kétirányú, nyílt kommunikáció
  • egymás meghallgatása
  • egyéni korlátok és csoportos korlátok ismerete és kommunikációja
  • motiváció megléte
  • tudásmegosztás
  • feladatmegosztás
  • közös koncepció kialakítása
  • vezető elfogadása
  • rugalmasság
  • felelősségvállalás
  • célorientáltság, megoldásra törekvés
  • egyéni érdekek háttérbe szorítása
  • fegyelmezettség
  • kitartás
  • kreativitás
  • a siker megünneplése
  • kölcsönös segítségnyújtás
  • összefoglalás, helyzetértékelés, tanulságok levonása

 

 

Második nap – Mi a szereped a csoportban?

Másnap beszéltünk a motivációról, mely lehet belső és külső is. Ha hiányzik a belső, akkor még lehet külsővel némileg kipótolni (pl. hogy a főnök vagy egy csapattárs valamivel ösztönzi a dolgozókat, ha azoknak nincs belső motivációjuk).

Elhangzott, hogy ha valaki nem vesz részt a csoport munkájában, akkor ez által a csapat szegényebb lesz, és értékvesztést szenved el.

 

A tréner 4-5 fős kis csoportokra osztott minket. Minden csoport kapott 20 db A/4-es lapot. Ezután volt némi időnk stratégiát kidolgozni, aztán pedig meghatározott idő alatt a lapokból minél magasabb tornyot kellett építenünk.

A mi csapatunk egy darabig úgy működött, hogy egy fő tervezett és épített, három meg nézte J Én sajnos nem nagyon láttam át, hogy hogyan kívánunk építkezni, és így nem is igazán vettem részt a feladatban. Nem voltam eléggé motivált. A tornyunk azért nagy nehezen alakulni kezdett, de váratlanul - még az „osztályozás” előtt- ledőlt… Smile

 

Most egy tesztet töltöttünk ki, amelyet egy Meredith Belbin nevű kutatónő talált ki. A teszt arról szólt, hogy egy csoporton belül milyen szerepek alakulnak ki a közös munka során.

 Kompetens lettem! – Mire jó a tudatos együttműködés? – Egy kompetenciafejlesztési tréning tanulságai – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Nyolcféle csoportszerepet különített el:

  1. vállalatépítő
  2. elnök
  3. serkentő
  4. palánta
  5. forrásfeltáró
  6. helyzetértékelő
  7. csapatjátékos
  8. megvalósító

 

 

A kitöltött tesztünk pontszámaiból láthattuk, hogy mely csoportszerepeket töltjük be a leggyakrabban, és melyeket a legritkábban. Nálam az elnök (nyugodt, magabiztos, nagy önuralma van, tisztázza a célokat, jól delegál) és a serkentő (ideges, aktív, dinamikus, nyomás alatt nő és fejlődik, bátorsággal és tenni akarással leküzdi az akadályokat) kapta a legalacsonyabb pontokat. A legmagasabbat pedig a csapatjátékos (együttműködő, diplomatikus, társas hajlamú, jóindulatú, érzékeny, figyelmes, hallgat, épít és elhárítja a súrlódásokat) és a vállalatépítő (konzervatív, kötelességtudó, kiszámítható, hatékony, az ötleteket gyakorlati cselekvésekbe fordítja át). Természetesen a teszt eredménye nem kizárólagos és örök érvényű, inkább csak az arányokat mutatja az alkalmazott csoportszerepek között.

Számomra nem volt igazán meglepő a saját eredményem, hiszen nagyjából én is ilyennek ismertem magam.

 

Harmadik nap – Játékos együttműködés

A következő napot egy megint csak hosszú és alapos játékkal kezdtük: a padlóra kellett felragasztanunk csíkokból egy 6x8-as táblát, valamint stratégiát és névsort kellett kitalálnunk, mindezt egy bizonyos időkorlát alatt. A feladat az volt, hogy a „folyó” (azaz a tábla) egyik partjáról a másikra átkeljünk egyesével, csak cölöpökre lépve. A cölöpök hollétét a tréner mondta meg, de csak az után, hogy egy ember már belelépett egy négyzetbe. Tehát gyakorlatilag meg kellett jegyezni, hogy hol van a cölöp, tehát hogy milyen útvonalon lehet átkelni a „folyón”. Aki olyan helyre lépett, ahol nem volt cölöp, a vízbe esett, és a sor végére került. Átkelni megint csak időkorlát alatt kellett. A cél az volt tehát, hogy az egész csapat átkeljen a folyón egy adott idő alatt. Amíg ember volt a táblán („folyón”), addig senki sem beszélhetett. Tehát aki épp átkelt, és segítségre várt, annak hátra kellett fordulnia, és a többiek mutogatással kommunikáltak vele.

Kompetens lettem! – Mire jó a tudatos együttműködés? – Egy kompetenciafejlesztési tréning tanulságai – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ Izgalmas volt. Egyesek átsuhantak a táblán, mert könnyen az agyukba égett a cölöpök helye, mások viszont nehezebben jegyezték meg az útvonalat, s többször is megerősítésre volt szükségük. A játék befejezése után megint átbeszéltük az egészet. Kiviláglottak az egyéni korlátok (pl. ha valaki nehezebben jegyezte meg a cölöphelyeket), és az is, hogy nekik egyéni segítségnyújtásra van szükség. Kiderült, hogy ezt fel tudják-e ismerni a csapattagok (ez nálunk jól működött). A kétirányú kommunikáció is megjelent, azaz hogy a táblán haladó, amikor felismeri, hogy elbizonytalanodott, hátrafordul-e segítséget kérni a csapattól. És a játék kihozott egy nagyon érdekes jelenséget: a napi rutin, a berögzült dolgok, a megszokott tényezők hatékonyságcsökkentő hatását. Egy lépés ugyanis megspórolható lett volna, de már a legelejétől kezdve mégis mindig mindenki ugyanúgy lépett, megszokásból.

 

Eztán megint csak egy izgalmas és érdekes játék következett: a tehenes-farmos játék, avagy az Állami Gazdaság J Kb. 5 fős csapatokra oszlottunk, és mind egy-egy külön kis gazdaságot alkottunk. Volt egy nagy közös legelőnk, melyen a tehénkéinket legeltettük. Tavasszal min. 1, max. 2 tehénkét kaptunk az államtól, amit ősszel az visszavett. A legelőn legeltetett össztehénszámtól függött, hogy mennyi gyarapodás van az évben, azaz hogy él meg a gazdaságunk. Egymással nem tárgyalhattak a gazdaságok (illetve kétszer volt tárgyalás kitűzve, melyre minden gazdaság 1-1 főt delegált), és 14 éven keresztül le kellett nyilatkoznunk, hogy melyik évben hány tehénkét küldünk a legelőre. Talán kissé macerás így elmagyarázni a játék lényegét (bár a trénernek sikerült nekünk átadni, hogy mit játsszunk). A játék végén ismét levontuk a tanulságokat:

  • a versengés valahogy zsigerből jön az emberből
  • a legoptimálisabb volna konstans együttműködésre törekedni, mert hosszú távon az a legjobb
  • nagyon fontos tényező a bizalom
  • belénk nevelődött az, hogy akkor nyerünk, ha a másik pedig veszít. Ez nem mindig van így, és jobb, ha nem így van.

 Átbeszéltünk 4 fogalmat:

Kritika

Dicséret

Konstruktív visszajelzés (építő jellegű)

Támogató visszajelzés

minősít

ösztönöz

objektívebb, de érzést fejez ki

konkrét viselkedésre irányul

szubjektív (érzés kifejezése)

önbizalmat ad

viselkedésre irányul

azonnali jelzés (a viselkedés után rögtön)

személyre irányul

serkenti az önbecsülést

konkrét

általánosít

továbbgondolásra buzdít

védekezésre sarkall

 

Kompetens lettem! – Mire jó a tudatos együttműködés? – Egy kompetenciafejlesztési tréning tanulságai – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A kritika átfordítható építő jellegű visszajelzésre, pl. ha azt mondják, „Bunkó vagy!”, akkor visszakérdezhetek: „Fejtsd ki, hogy miért?”

 

Ezen a napon játszottunk még egyet, egy igazán fejtörős játékot. Két csoportot alakítottunk ki, és mindkét csoportban 2-2 ember a megfigyelő szerepét töltötte be, ők nem játszottak. Minden csoporttag kapott egy lapot, amire információk voltak írva. Azt nem mutathattuk meg a csapattársaknak, csak beszélhettünk róluk (felolvashattuk). És valamelyik lapon az információk között ott volt az is, hogy mi a feladatunk. Nagyon dörzsölt játék volt, tele kitalált mértékegységekkel, és jól megcsűrve-csavarva, de logikusan felépítve. Időre megcsináltuk, és aztán a két csapat eredményeit összevetettük. Volt egy elszámolásunk, de ezt leszámítva azt a tanulságot vonták le a megfigyelők, hogy jól működött a csapatunk, volt vezetőnk, mindenki aktívan részt vett a feladatban, figyeltünk egymásra (ez azért még mindig nehéz pont volt).

 

Kompetens lettem! – Mire jó a tudatos együttműködés? – Egy kompetenciafejlesztési tréning tanulságai – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Még egy nagyon rafinált játékot említenék, amelyben a legfőbb nehézséget az jelentette, hogy az együttműködés egy nagyon fontos pillérét, a szóbeli kommunikációt lebombázta a trénerünk. Nem volt szabad ugyanis a feladat teljesítése közben beszélnünk. Itt az egész csoport egy csapatként dolgozott. Nekünk kellett meghatároznunk a stratégiát, valamint a célt, azaz hogy mennyi idő alatt hány pontot akarunk szerezni. A feladatot úgy kellett végrehajtani, hogy a teremben elhelyezett különböző színű (és így különböző pontértékű) műanyag poharakat befőttes gumi és madzag segítségével (kézzel való érintés nélkül) úgy tornyozzuk egymásra, hogy minél több pontot eredményező építmény jöjjön létre. Kialakult az Építők csoportja, és a többiek pedig a kezük alá dolgoztak. Tehát szótlanul vonultunk fel-alá a teremben, a műanyag poharak lezuhanásai hallatszottak, meg kuncogások, lélegzet visszafojtások, a végén pedig hatalmas tapsvihar. Nagyszerű feladat volt, igazi csapatmunkaként hajtottuk végre, és mindenki közösen és szívből ünnepelte meg a sikert a végén. Természetesen ezt a feladatot is jól kiveséztük utána.

 

A napot egy nagyon vicces feladattal zártuk: az „idősek otthona” játékkal. Neve azt jelenti itt most, hogy úgy kellett beszélnünk és nevetnünk, hogy a fogunk ne látszódjék ki. Aki túlnevette magát, vagyis kivillant a foga, leült. Körbe kellett állnunk, és aki elkezdte, az mondott egy állatnevet a tőle jobbra álló embernek, fogatlanul. Az illető elismételte neki az állatnevet, majd megfordult, és új állatnevet mondott a másik szomszédjának. És így tovább. Nagyon vicces és kuncogásra sarkalló állatok jutottak eszekbe, pl. rókamanguszta, gnú, verő-költő bodobács, szurikáta, úgyhogy néha hatalmas nevetések voltak, és sok ember leült. Smile Véleményem szerint nagyszerű húzás volt egy ilyen vicces feladattal zárni a napot!

 

 

Negyedik nap – Elvárások  kontra eredmények
 

Az utolsó napunkat egy fogalom tisztázásával kezdtük:

Konfliktus: egy véleménykülönbség versenyhelyzetnek, sérelemnek való megélése.

Megcsináltunk egy tesztet, mely a Thomas-Kilmann-féle problémakezelési stratégiák nevet viseli.

Kompetens lettem! – Mire jó a tudatos együttműködés? – Egy kompetenciafejlesztési tréning tanulságai – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
E szerint ötféle problémakezelési stratégiát különíthetünk el:

  1. versengő, domináns: mindenáron a saját érdekét érvényesíti, minden mást semmibe vesz
  2. alkalmazkodó: a saját érdekeit teljesen alárendeli mások érdekeinek, azaz együttműködésben kiváló, de önérvényesítésben szinte nulla
  3. elkerülő: sem a saját, sem mások érdekeit nem képviseli, azaz elkerüli a konfliktushelyzetet
  4. problémamegoldó: arra törekszik, hogy a saját és mások érdeke is érvényesüljön, ez az úgynevezett győztes-győztes szituáció
  5. kompromisszumos: minden szempontból nagyjából középen helyezkedik el.

 

Az én tesztem szerint én a legtöbbször alkalmazkodó vagyok, szinte soha nem vagyok versengő, a másik hármat pedig nagyjából azonos sűrűséggel használom, alig elmaradva az alkalmazkodó sűrűségétől. Nagyjából ezt is tudtam eddig magamról, ez csupán megerősítés volt.

 

Fontosnak tartom megemlíteni az „értékvita” fogalmát, mely tulajdonképpen az arról való vitatkozást jelenti, hogy kinek mi a fontos. Ez egy meddő vita, hisz a fontosság szubjektív dolog, véleményem szerint az egyetlen helyes reakció ilyenkor az elfogadás.

 

Kétfős csapatokra oszlottunk, és most párokban játszottunk. Mindkét fél kapott 1-1 papírt, ami egy leírást tartalmazott egy emberről és annak életkörülményeiről. A leírásból kibontakozott a feladat is: tárgyalnunk kellett a másikkal, és érvényesíteni az érdekeinket. No, ez a feladat nekem nem ment. Megpróbáltam a tudós, gazdag és rámenős kutatóval azonosulni, de a végén meggyőzöttnek éreztem magam arról, hogy mégse az én érdekeim érvényesüljenek, hanem engedjek a tárgyalópartneremnek J Úgyhogy az önérvényesítés továbbra is a gyengém…

 

Kompetens lettem! – Mire jó a tudatos együttműködés? – Egy kompetenciafejlesztési tréning tanulságai – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ A napot, és egyben a 4 napos tréninget egy szuper jó feladattal zártuk: 5 csapatot alkottunk, és minden csapatnak meghatározott instrukciók alapján luxus-fürdőkádat kellett terveznie Smile Nagyon aktívan kivettem a részem a feladatból: az egyik meghatározó ötlet tőlem származott, és emellett a rajzolásban is tevékenykedtem. Nagyon élveztem! Szerintem zseniális kádat terveztünk, zseniális névvel! Lelkesedésem odáig fajult, hogy úgy volt: én megyek ki egy csapattársammal előadni a többieknek a kád-projectet. Azonban amikor az első csapat kivonult, és az egyik lány nekiállt prezentálni, majd’ hanyatt estem attól, hogy milyen frenetikusan adja elő a dolgokat, és ettől bizony az inamba szállt a bátorságom… Az önbizalmam a béka feneke alá került, ez pedig további negatív érzéseket támasztott fel bennem, nevezetesen: szégyenérzet kerekedett rajtam felül amiatt, hogy cserbenhagyom a csapattársamat, és nem megyek ki vele prezentálni. Merthogy nem mentem… Hatalmasat tapsoltunk a lány előadása után, és én a csapattársaim nógatására sem mentem ki. A többiek szerencsére toleránsan fogadták a dolgot, számomra viszont ez az eset megint ékesen mutatta az alacsony önbizalomszintemet…

 

Ezután újra elővettük az első napon felírt elvárásainkat, átolvastuk és értékeltük őket, a többiekkel megbeszélve. Esetemben a magammal kapcsolatosan megfogalmazott elvárásaimból sajnos nem teljesült minden, ugyanis nem voltam elég aktív és nyitott.

 

A legfantasztikusabb számomra az volt, amikor mindenki értékelte az eltelt négy napot. Akik az elején szkeptikusok voltak, a végére azok is megenyhültek. Kifejezték a tetszésüket, hasznosnak ítélték a tréninget, és elmondták, hogy nagyon jól érezték magukat. Szerintem zseniálisan jó csapatunk volt. A jókedv és humor mindennapos volt, rengeteget nevettünk, a játékok folytán pedig sok mindenre tudatosan figyeltünk oda, amikkel a hétköznapokban eddig nem foglalkoztunk, hanem csak átsiklottunk fölötte.

 

Kompetens lettem! – Mire jó a tudatos együttműködés? – Egy kompetenciafejlesztési tréning tanulságai – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Úgy vélem, ha az itt megélt tudatosságot át tudnám ültetni a hétköznapjaimba, akkor ugyan többet kellene dolgoznom, de nagyobb sikereket is érhetnék el, és fejlődhetnék a kollégáimmal való együttműködésben.

 

Összegezve: én abszolút hasznosnak ítélem ezt a tréninget. Így is nagy élmény volt, hogy ismeretlenekkel kerültem össze, de ajánlom azoknak is, akik a közvetlen kollégáikkal együtt szeretnék végigcsinálni.

Készült: 2014 februárjában

  Kompetens lettem! – Mire jó a tudatos együttműködés? – Egy kompetenciafejlesztési tréning tanulságai – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/






Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi

 

* A Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Program keretén belül megtartott Államreform Operatív Program (ÁROP) 2.2.23. – 2013. számú projekt („Közigazgatási szervek munkatársainak kompetencia fejlesztése”)
Felhasznált fotók forrásai: hcrenewal.blogspot.hu, samindo.co.id, uastudent.com, kimauclair.ca, sparkspace.com, kingpinlifestyle.com, becausetheysaidso.blogspot.hu, moniquehowat.com, killerstartups.com, b.isha.ws, aubankaitis.files.wordpress.com, http://counselingcenter.gsu.edu, alesandrab.wordpress.com