Blueseum – 23. rész – Led Zeppelin – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Blueseum 23. rész - Egy erősen szubjektív rock történet

Led Zeppelin

Blueseum – 23. rész – Led Zeppelin – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 

 

A rock zene egyik legnagyobb zenekara 1968 nyarán alakult. Kezdetben New Yardbirds néven szerepeltek, Jimmy Page vitte tovább a nevet és megörökölte Peter Grant menedzsert is. 1969. január 12. egy új időszámítás kezdete a rock-ban, ekkor jelent meg bemutatkozó lemezük, Led Zeppelin címmel. Jimmy Page és John Paul Jones jelentős stúdiózenész múlttal rendelkezett, John Bonham és Robert Plant pedig kiváló társnak bizonyult. Ritkán találkozik négy zseni, jelen esetben ez történt. A Good Times Bad Times egy lendületes, rövidkedarab, megadja az alaphangot. Megjelenik a zenekar egyik védjegye, a kemény, nyitó riff. A Babe I’m Gonna Leave You-ban pedig a másik, az átmenet nélküli ritmus- és hangulatváltás. Volt egy kis pengeváltás a gyerekkori jóbaráttal, Jeff Beck-kel, mert a gitáros szerint a két zenekar első lemeze hasonlít egymásra. A You Shook Me az egyetlen szám, amelyik mindkettőn szerepel. Érdemes meghallgatni őket és nyilvánvalóvá válik a különbség. A két album közötti párhuzam a Jeff Beck Group lemezre (Truth) nézve nagyon-nagyon hízelgő! A Dazed And Confused – a Yardbirds I’m Confused címmeljátszotta a dal ősét –az első nagy Zeppelin kompozíció, sok-sok finomságot tartalmaz. Mérföldkő a rockban! A második oldal a Your Time Is Gonna Come-mal kezdődik, Plant elképesztő dolgokat művel a hangjával. A Black Mountain Side-ot már a Yardbirds-szel is játszotta Page, White Summer címmel. Ezen a felvételen Viram Jasani segített be tablán. A Communication Breakdown két és fél percbe sűrített Led Zeppelin esszencia. A mindenki által előadott I Can’t Quit You Baby-hoz is hozzá tudtak tenni! Különösen igaz ez a másik standard-ra, Howlin’ Wolf darabjára, a How Many More Years-re. Ami egy csoda! Page és Jones kvalitásait már ismerhette a világ, nem hiába hívták őket segíteni oly sok lemez felvételéhez. Plant elképesztő hangja, hihetetlen technikája és Bonham fantasztikus dörömbölése – iszonyatos erővel tolja a Led Zeppelin szekerét –ámulatba ejtett mindenkit.

 

 

 

 

 

Blueseum – 23. rész – Led Zeppelin – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 

 

 

Blueseum – 23. rész – Led Zeppelin – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Szinte állandóan úton voltak, közben rögzítették második lemezüket.

 

Vajon mi lett volna belőlük, milyen életművet hoztak volna létre, ha megadatik nekik a nyugodt alkotómunka lehetősége? Peter Grant iszonyatos tempót diktált, így aztán nem volt idő és mód elmélyült munkára, s ez bizony hallható is!

 

1969. október 22-én jelent meg második lemezük, a Led Zeppelin II. A Whole Lotta Love dögös hard-rock darab, a csapat védjegyévé vált. Nagyon rendben van! A What Is And What Should Never Be értékei ellenére, szépek benne a hangulatváltások, nekem soha nem jött be, s ez igaz a Lemon Song zenei bravúrjai is. A Thank You elejéről sajnos lehagyták, a koncerteken megismert - hol hosszabb, hol rövidebb - orgona bevezetést. Persze így is szép. A második oldal a kemény Heartbreaker-rel indul és összeér a következő, kicsit lazábbra vett Livin’ Lovin’ Maid (She Just A Woman)-nel. Ügyes dolgok hallhatók a Ramble On-ban, de én nem szeretem. A Moby Dick-ben Jimmy Page tanárian vezeti fel John Bonham dobszólóját. Egyike azon számaiknak, amik egyszerűségük ellenére, belevésődnek az ember tudatába. Nagyon jól jön ide a lazán induló Bring It On Home, ami kegyetlenkedésé fajul, majd szépen zárul le.

 

A hangulat- és ritmusváltás a Led Zeppelin egyik legerősebb fegyvere. Ez a lemez más, mint az első, s nekem komoly hiányérzetem van. A Whole Lotta Love, a Heartbreaker, a Livin’ Lovin’ Maid és a Moby Dick a Communication Breakdown vonalát követi, a Thank You az I’m Gonna Leave You-ét. Eddig rendben is van, de nyoma sincs az I Can’t Quit You és a You Shook Me fajta bluesoknak. Nem szólva a Dazed And Confused-ről és a How Many More Times-ról!

 

1970. október 5-én jelent meg a Led Zeppelin III. album.  Alkotóházba vonultak, ott született a zene. Bron-Y-Aur egy ház Dél-Walesben, Plant ott lakott néhány évig gyerekkorában. Az Immigrant Song és a Since I’ve Been Lovin’ You akár az első két lemezen is helyet kaphatott volna. Az első egy egyszerű, kemény, rövid darab, a második egy szép blues. Mindkettő klasszikus szám. A többi kompozíció – Friends, Celebration Day, Out On The Tiles, Gallows Pole, Tangerine, That’s The Way, Bron-Y-Au Stomp, Hats Off To (Roy) Harper – kellemes, tábortűz melletti dalocska. Változtatni akartak, eltértek a kemény, induló riff és erős ritmus- és hangulatváltások gyakorlatától. Na, ez sikerült is. Page alaposan felpuhította a hangzást az akusztikus gitárral.  A közönség jól fogadta a lemezt, a lista élére került. Gyanítom, hogy szinte bármit kiadhattak volna, ugyanilyen sikert értek volna el vele.

 

Az 1969-1971 között készült, a BBC által leadott koncertjeik anyaga 1997-ben jelent meg CD-n, BBC Sesssions címmel.

1971. november 8-án adták ki a Led Zeppelin IV. albumot. Furcsa a számok sorrendje. Két gyors számmal – Black Dog, Rock And Roll – indul, mindkettő jó koncertdarab. Majd két lírai kompozícióval – The Battle Of Evermore, Stairway To Heaven – folytatódik. Az elsőben a később fiatalon elhunyt folk-rock énekesnő, Sandy Denny (Fairport Convention, Fotheringay) énekel duettet Plant-tel. A második, a talán legismertebb Led Zeppelin-szám.  Szépen felépített remekmű. Két, kicsit darabosra vett, de érdekes kompozíció következik, a Misty Mountain Hop és a Four Sticks. Utóbbi Bonham négy husángjáról, azaz dobverőjéről szól. Ezek a párok sajnos így egy kicsit kioltják egymást. A Going To California jól ellensúlyozza a korábbi, egyébként élvezhető durvaságokat. A When The Leeve Breaks az első album anyagából sem lógna ki. Mi ez, ha nem dicséret?

 

S ezzel le is zárult egy korszak, a Led Zeppelin a továbbiakban – egy-két szám kivételével – már csak koncerteken tudja a maga által felállított mércét elérni.

 Blueseum – 23. rész – Led Zeppelin – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 Blueseum – 23. rész – Led Zeppelin – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 Blueseum – 23. rész – Led Zeppelin – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Blueseum – 23. rész – Led Zeppelin – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Az 1972 nyarán, Kaliforniában felvett felvételeik 2003-ban jelentek meg How The West Was Won címmel. Van néhány súlyos darab rajta, mint például a 25 perces Dazed and Confused, a 23 perces Whole Lotta Love, a Since I’ve Been Loving You és a Stairway To Heaven.

1973. március 28-án adták ki a Houses Of The Holy albumot. A Song Remains The Same egy bonyolult, de nem túl érdekes darab. A Rain Song üres, csak várja, csak várja az ember, csak történik végre valami, de nem. Az Over The Hill And Far Away középső része kifejezetten idegesítő. A Crunge, a Dancing Days, a D’Yer Mak’er és az Ocean még paródiának is gyenge. A No Quarter hangulata megfogja a hallgatót, Jones billentyű-, Page gitárjátéka és Bonham dübörgése nagyon rendben van – de ez már nem a Led Zeppelin.   

1975. február 24-én került a boltokba a Physical Graffiti dupla album. Kis túlzással a borító jobb, mint a zene. Ha ezzel az anyaggal megkeres egy ismeretlen zenekar egy kiadót, elnéző mosoly kíséretében küldik el őket. Elképzelhető, hogy éppen ezért hoztak létre saját kiadót, melynek logó-ja William Rimmer Fall Of Day festménye alapján készült. A Custard Pie, a Rover, a Trampled Under Foot, az In The Light, a Ten Years Gone, a Wanton Song és a Sick Again ötlettelen, unalmas, idegesítő, helyenként újhullámos elemeket tartalmazó darab. Az In My Time Of Dying 11 perc zavar, tanácstalanság. A Houses Of Holy, a Down By The Seaside, a Night Flight, a Boogie With Stu és a Black Country Woman szánalmas tingli-tangli, lötyögés. A Bron-Y-Aur 2 perc tiszta zene. A Kashmir nehezen indul, gyötrelmes a ritmusa, de a keleties motívum végül is elfogadhatóvá teszi.

Véleményem szerint, az ebben az időben készült bootleg albumokon játszott a legjobban a Zeppelin. A Tour De Force-on (Live at the Forum, Inglewood, L.A., California – 27th March 1975.) található Dazed And Confused 45 perces, a No Quarter 30 perces és a Moby Dick 24 perces verziója a  zenekar legjobb darabjai közé tartozik. Az 1975. május 17-18-án és 23-25-éna londoni Earl’s Court Arena-ban készült The Complete Earl’s Court Arena-n is hosszú, kidolgozott kompozíciók hallhatók.

1975. május 25. és 1977. április 1. között egyetlen koncertet sem tartottak. Ennek több, egymástól független oka volt, többek közt Plant 1975. augusztus 4-i balesete, amelynek során bokatörést szenvedett. 1976. március 31-én került a boltokba a Presence album. Szinte semmi, említésre méltó sincs rajta. A Tea For One ellenben a zenekar egyik legkomolyabb darabja – egy fantasztikus nagy blues!  1976. szeptember 28-án jelent meg a három évvel korábban, a new york-i Madison Square Gardenben rögzített koncert anyaga, dupla albumon, The Song Remains The Same címmel és bemutatták a sok vitát kiváltott filmet is, Peter Clifton és Joe Massot munkáját. Természetesen más érzéseket, gondolatokat vált ki az emberből, ha a lemezt hallgatja, vagy pedig a filmet nézi. A bevezető képsorokban egy gengsztertörténet látható, az egyik főszereplő a menedzserük, Peter Grant. Ez így rendben is van. Az érkezés a repülőtérre, a rendőri kíséret, a biztonsági intézkedések mutatják, hogy nem babra megy a játék. Ez már nem a zenéről, ez már a befektetésről és a profitról szólt.

 

Blueseum – 23. rész – Led Zeppelin – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 Blueseum – 23. rész – Led Zeppelin – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 

Blueseum – 23. rész – Led Zeppelin – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Nem rajongok a Rock And Roll-ért, a The Song Remains The Same-ért és a Rain Song-ért, de akkor bizony megfogott. Érthető. Mi, a Vasfüggöny keleti oldalán élők elöször láttuk a Led Zeppelint színpadon. A Celebration Day csak a lemezen szerepel, ez nem nagy baj, azonban érthetetlen, miért csak a filmben volt hallható és látható a Black Dog és a Since I’ve Been Loving You.

A Rain Song képsorainak Robert Plant a főszereplője, hajóval érkezik, lovon vágtat, megvív a rosszal és eljut a raboskodó szőke lányhoz. A No Quarter sokkal izgalmasabb, jobb mint a stúdiófelvételen, nagyon kitesz magáért minkenki. A zene alatti filmben John Paul Jones-t látjuk. Álarcos haramia, aki egy csapat élén, garázdálkodik, majd egy éjszakai temetőn átlovagolva hazatér a családjához, ahol szerettei és háza népe fogadja. Jimmy Page filmje a Dazed And Confused-ban látható. Látjuk, amit nagy nehézségek árán mászik fel a hegyre, ahol egy agg embert talál, aki önmaga. A következő képsorokon egyre fiatalodik, egészen vissza az embrionális állapotba – aztán ismét megkövült arcú öreg lesz. Színes sugarak bocsátva ki. John Bonham nem cifrázza, semmi hókusz-pókusz, Ő motorral és sportautóval száguldozik, sörözik és tehenet fej – mindezt a Moby Dick alatt teszi. Leginkább ezek a képsorok miatt támadták a filmet. Én nem kerestem bennük választ az élet nagy kérdéseire, engem szórakoztattak. Szépen formázott a Stairway To Heaven, megragadóak a közönségképek, méltó befejezés a Whole Lotta Love.

1977-es amerikai turnén kiváló bootlegek készültek: Great Chicago Fire, Cincinnati Riot Disaster, How Many Years Gone With The Wind, The Dragon Snake, Magical Sound Boogie.  A Destroyer (1977. április 27., Cleveland) a legerősebb anyag.

Szerintem a kalóz albumokon találhatók a legjobb Led Zeppelin darabok!

1979. augusztus 15-én jelent meg az In Throught The Out Door album, melyen újhullámos darabok, szörnyű rock’n’roll tingli-tanglik és érzelgős számok váltják egymást. Utolsó turnéjuk alatt készültek a Tour Over Dortmund 1980., a Cologne 1980.,  a   Brussels Affair, a Live In Rotterdam, a Hotter Than Hindenburg  és a Last Stand bootlegek. Hol egy Sice I’ve  Ben Loving You, hol pedig egy No Quarter ejti ámulatba a hallgatót – persze a többi darab gyengécske,  a kornak megfelelő tucat-rock. A nürnbergi Messezentrum Halle-ban tartott koncerten John Bobham rosszul lett, azonnal kórházba kellett szállítani.

A berlini Eissporthalle-ban léptek fel utoljára.   Szeptember 25-én, nem sokkal a köveetkező amerikai turné előtt, légzészavarban meghalt John Bonham. Ő volt a Zeppelin motorja, egyedül Ő volt pótolhatatlan a négyesből. Okosan tették, hogy nem folytatták nélküle.  

1982-ben került a boltokba a Coda című lemez, melyet búcsúzásnak szántak. A We’re Gonna Groove korai koncertjeik állandó darabja volt, a Poor Tom és a Darlene tingli-tangli, az I Can’t Quit You Babe-et egy Royal Albert Hall-beli koncerten rögzítették. Nem tudni, miért erre esett a választás, számtalan jobb készült. Érthető, hogy a Walter’s Walk-ot és az Ozone Baby-t miért nem adták ki korábban – most sem kellett volna. A Wearing And Tearing és a Bonzo’s Montreux keménysége miatt valószínűleg Bonham miatt került a lemezre. 

John Paul Jones filmzenét komponált és más előadók lemezén játszott. 1994-ben Diamanda Galás, görög származású, de már Amerikában született énekesnővel adott ki lemezt, The Sporting Life címmel. Robert Plant több gyenge lemezt is megjelentetett, annak ellenére, hogy kiváló muzsikusok – Cozy Powell, Barriemore Barlow, Jimmy Page, Jeff Beck, Nigel Kennedy – segítették. Jimmy Page megalakitotta a Firm-öt – Paul Rodgers (Free) énekessel, majd szólólemezt jelentetett meg, melyen Bonzo fia, Jason Bonham, Chris Farlowe (Colosseum), Robert Plant és Barriemore Barlow is hallható.   

 

Robert Plant és Jimmy Page 1994. november 8-án jelentette meg közös munkáját, a No Quarter albumot. Bejárták világot, a koncertek anyaga megjelent – többek között – a Live Glastonbury Festival 1995.,a Las Vegas, a Simple Truth és a Live At Irvine Madows kiadványokon.

 

Rövid részlet a szerző megjelenésre váró könyvének (Blueseum – egy erősen szubjektív rock történet) Led Zeppelin-ről írt fejezetéből.

 

 

Blueseum – 23. rész – Led Zeppelin – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 Blueseum – 23. rész – Led Zeppelin – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 Blueseum – 23. rész – Led Zeppelin – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 
 
Ha könyv formájában is szívesen olvasnál a rockzene történetéről, akkor csatlakozz te is a facebookon a "Blueseum - szubjektív rock történet" című könyv megjelenéséért  létrehozott nyilvános csoporthoz!
 
Kövesd a Blueseumot a facebookon is!
 
 

Blueseum – 23. rész – Led Zeppelin – írta: Murányi György, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/