OFF AIR
Egy megszűnt műsor képzeletbeli „beszélgetéseinek”, képzeletbeli „jegyzőkönyve”
1. rész: Rolling Stones, Animals
Kenéz Pista barátom egy Nagy Agy a zenében - mindenfajta zenében. A szakmában jól ismerik a nevét. Más rádióban is dolgoztunk már együtt. A Civilben másfél éve csináltuk az éjszakai zenei Blueseum-ot, amit a vezetés most egy időre felfüggesztett. A műsor sorsa bizonytalan. Azóta telefonon és mail-ben tartjuk a kapcsolatot, a téma zömében a zene, így születnek a "képzeletbeli beszélgetések".
Nem ismerünk olyan embert a generációnkból, akinek nem a Rolling Stones vagy a Beatles volt az alapélménye.
Több pályatársuk is felülmúlta Őket zeneileg, de az 1963 és 1966 közötti időszakot, a beat-et, leginkább ez a két csapat határozta meg. Sokunknak Jagger-ék jelentették az áttörést, a kezdeteket, a legtöbb szám Tőlük jutott el hozzánk, s legnagyobb értetlenség is Őket fogadta és ez nagyon tetszett nekünk.
Mit nem adtunk volna, ha egyszer élőben is hallhatjuk-láthatjuk a Rolling Stones-t, szemben a Gombafejűekkel, akik soha nem tudtak megérinteni. (Ez utóbbi csak Gyuri véleménye).
Külön kell választani a jelenséget és a zenét. Gyerekfejjel sokat jelentett nekünk a lázadó Rolling Stones s az, ahogy az itteni hatalom félelemmel ötvözött gyűlölete fogadta Őket.
A zene minősége igazából nem volt fontos. Egy-két kiemelkedő szám és lemez (Their Satanic Majesties Request) maradt fenn a szitán. Igazi sztárok, mediakurvák, mindent kihasználtak, ezért nem ítéljük el őket, mert ez a műfaj a tömegeknek is szól és ezt remekül csinálták, ha mesterkélt, ha nem. Vastagon a rocktörténelem alapvetései.
|
|
A Stones abban is zseniális volt, ahogyan önmagukat menedzselték.
Nekik nem volt George Martinjuk – lehet, hogy a Beatles bizonyos értelemben ezért maradt burokban, közel sem használták úgy ki a média adta lehetőségeket, mint a Rolling tette és teszi most is 70 évesen.
Richardsék tudták hogyan kell a reflektorfényben maradni.
Nekik nem volt "hamburgi iskolájuk", nem kísérték Tony Sheridan-t, ezért aztán elég későn, kb. 2 év alatt találták meg zeneileg magukat (Satisfaction) és még utána is volt sok töltelék zenéjük.
Felnőttek akkor lettek, amikor megírták a 2000 Light Years From Home-ot. Persze ez a lemez még a Stones-ért rajongókat is megosztja.
Sok zeneileg tájékozott, a rockot bizonyos szinten összefüggésekben látni képes ember is értetlenül áll a Stones ezen opusza előtt.
Pedig ez akkor vastagon benne volt a levegőben, az album telibe talál különleges hangulatokat és olyan lenyomatát örökíti meg az utókor számára, amelyre csak kevesen voltak akkor képesek a beatkorszakból a rockba átlépő világban.
Próbálkozott ezzel a Beatles is, de 1967-ben ilyen mélységekig nem jutott, ilyen széles spektrumban senki nem volt képes megragadni a "lét elviselhető könnyűségét". Megkockáztatjuk, hogy még a Floydnak sem sikerült, pedig Syd Barrett nem ment a szomszédba tanácsért, ha pszichedeliáról volt szó. Sokat nem vacakoltak, összerakták és úgy hagyták, a mesterkéltségnek nyoma sincs rajta.
Még lehetne elmélkedni a Stones jelentőségről a jelenkor fényében, de ezt nem tesszük.
A világ visszatért a szép, kontrollált, tutira menő, mindent előre kiszámító és az utolsó cseppig kihasználó kerékvágásba és ez jól betett a rock-nak.
A rock illetve a pop gyorsan változó jelenség, korszellem.
Mick Jagger ötven éven keresztül az élvonalban tudta tartani csapatát – ez teljesítmény.
Egyike azon keveseknek, akit nem darált be a média – sőt, még alakítani is tudott rajta. A ma használatos formanyomókat nagyrészt Jagger-ről mintázták.
Az Animals-et a pályatárssal, a Rolling Stones-szal összehasonlítva, szembe (illetve fülbe) ötlő, hogy Ők jóval képzettebb zenészek, mint Richards-ék, leginkább Alan Price. Burdon hangja érdekes, szemben Jagger-ével, ami csak durva.
Talán Ők adták vissza leghitelesebben az amerikai rhythm and bluest.
Burdon iszonyatos módon érezte a stílust, így aztán hiteles.
Ugyanakkor meg is tudták haladni a fekete elődöket. (John Lee Hooker - I’m Mad Again feldolgozás, For Miss Caulker)
Pista az Animals-szel kapcsolatban erősen elfogult. Szerinte Burdon hangja, zenei világa, menedzseri képessége rendkívüli. A zenésztársak kiválasztásában szinte tévedhetetlen.
Pista szerint 1964-től 1971-ig a csúcson voltak. Egyedül az Eric Is Here nem üti meg az egyébként szerintem magas átlagszintet.
Egyike azon keveseknek, aki társaival lerakta a rocktörténelem alapjait.
A blueshoz való erős vonzódása és az a különleges adottsága, hogy a 60-as évek különböző szellemi áramlataiból mindig leszűrt valamit, amivel zenei megújulását táplálni tudta.
A pályatársak közül kevesen tudták átmenteni magukat a rock-ba. (Winwood, Beck, Page, Manfred Mann).
Mivel a klasszikus Animalsról és nem Burdon-ről van szó, a New Animalsról máshol-máskor lesz szó.
A hetvenes évek végén ismét összeállt a klasszikus csapat. Az 1977-es Before We Were So Rudely Interrupted lemezen jó kis darabok találhatók, de a közönség nem vette a lapot.
Ugrás a 2. - 3. - 4. részhez -->
Ha könyv formájában is szívesen olvasnál a rockzene történetéről, akkor csatlakozz te is a facebookon a "Blueseum - szubjektív rock történet" című könyv megjelenéséért létrehozott nyilvános csoporthoz!
Kövesd a Blueseumot a facebookon is!
Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi