Banner - A lány, aki nem akart felnőtt lenni – Beszélgetés Törőcsik Eszter bábművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 
   

A lány, aki nem akart felnőtt lenni

Beszélgetés Törőcsik Eszter bábművésszel

 A lány, aki nem akart felnőtt lenni – Beszélgetés Törőcsik Eszter bábművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Eszterrel, a bábszínésszel két éve, egy festőtáborban ismerkedtem meg. Olyan volt, mint egy pajkos, törékeny kis kobold, akit nagyon hamar meg lehetett szeretni. Aztán egy este elővett egy hatalmas, régi bőröndöt, kinyitotta, és egymaga eljátszotta belőle a Zsiga föstő fest című bábjátékot. Egy csoda volt. Én még ilyet nem láttam. Az előadást varázslatos emlékként őrzöm magamban. Úgy gondoltam, hogy ezt a számomra különleges embert meg kell ismertetnem a „Tilos az A” olvasóival is.

P. Horváth Zsuzsi




A lány, aki nem akart felnőtt lenni – Beszélgetés Törőcsik Eszter bábművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
- Amikor gyerekkorodban megkérdezték, hogy mi leszel, ha nagy leszel, akkor mit válaszoltál?

- Sose tudtam, hogy mi szeretnék lenni. Azt tudtam csak, hogy tanár nem akarok lenni. Nem voltak világmegváltó nagy terveim, egész egyszerűen, nem akartam felnőtt lenni.

- Szerintem ez valahol sikerült is. Sok ember túlságosan megkomolyodik, mire felnőtt lesz, de benned megmaradt valahol a gyermek.

- Lehet... és igen, általában azt mondják, hogy ez jó. Ezzel csak annyi a baj, hogy folyamatosan lemaradásban érzem magam, és ahogy telnek az évek, mindig egy kicsit nagyobb a lemaradásom. Mindent később csinálok, később kezdek el. Később találtam rá arra a szakmára is, ami az igazi lett számomra, merthogy túl sokáig keresgéltem. Sokkal tovább, mint mások, vagy mint ami normális, vagy társadalmilag elfogadott.

Törőcsik Eszter bábszínész - A lány, aki nem akart felnőtt lenni – Beszélgetés Törőcsik Eszter bábművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

- Először milyen iskolába mentél?

- Egy reálgimnáziumba jártam. Nem ment jól a tanulás, mert ez nem az én érdeklődési köröm volt, de ott szereztem az első barátaimat, és ugyan eltanácsoltak az iskolából, mégis maradtam, mert annyira jó volt az osztályközösség. Rengeteget kellett tanulnom, úgyhogy mire odakerültünk, hogy egyetem meg főiskola, beadtam ugyan a jelentkezési lapot, de már nem mentem el a felvételire, mert közben bekerültem egy szakmunkásképzőbe kerámiaformázónak, és azt mondtam, hogy ez nekem nagyon jó lesz.

- Melyik egyetemre mentél volna?

- Az ELTE-re. A töri, a magyar és a francia érdekelt, de ez amolyan kényszerpálya lett volna, mert tanár sosem szerettem volna lenni. Nem tudom mi lett volna, ha ezek közül bármelyik szakon végzek…

- Így akkor végül is gimi után kerámiázni kezdtél.

- Igen. Először a kerámia volt, utána pedig kitanultam a népi bőrös, népi játék szakoktató- és készítő mesterséget is.

- És utána ebben dolgoztál is? Kerestél pénzt is ezekkel?

- Voltak próbálkozások. Egy ideig a barátnőimmel béreltünk egy műhelyt, és megpróbáltuk eladni a munkáinkat. A kézműves dolgok akkoriban kezdtek divatba jönni, de a kereskedőszellem nem volt túl erős bennünk. Aztán végül tanítottam.

- Pedig sohasem akartál tanár lenni.

- Nem akartam, de nyaranta tartottunk kézműves táborokat, és ott lett egy jó barátnőm, aki egyébként értelmi fogyatékosokat oktató iskolában dolgozott gyógypedagógusként. Az ő igazgatója kérdezte mindig, nem mennék-e hozzájuk én is tanítani. Mikor már második, vagy harmadik éve mondogatta ezt, akkor azt gondoltam, hogy mindenféle előképzettség nélkül azért ez merész húzás lenne, így elvégeztem egy gyógypedagógiai asszisztensi tanfolyamot és egy évet tanítottam is.

- Akkor tényleg elég sok útkeresés volt az életedben.

- Igen, volt elég sok.

- És aztán végül hogyan kerültél kapcsolatba a bábozással?A beszélő fa - előadás - A lány, aki nem akart felnőtt lenni – Beszélgetés Törőcsik Eszter bábművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

- Gimnazista koromban jártam először bábszínházban: azt hiszem egy versenyen nyertünk bérletet a Budapest Bábszínházba. Emlékszem az érzésre, amikor kijöttek a darab végén meghajolni a bábszínészek: azt gondoltam, hogy ez fantasztikus, és csodálatos, hogy ezek az emberek ezt csinálják, ez a foglalkozásuk. Teljesen lenyűgözött! Felszabadító érzés volt, hogy van ilyen a világon, hogy felnőtt emberek ilyesmivel foglalkoznak! Ezek nem gyerek, hanem ifjúsági és felnőtt előadások voltak. Nagyon-nagyon tetszett az egész!

- Milyen darabokat láttál?

- Samuel Beckett: Jelenetek szöveg nélkül, meg a L’Aventure című darabot, ami egy kéz-tárgy animáció. A Jelenetek szöveg nélkül, pedig fekete színház volt.

- Mi az a fekete színház?

- A fekete színházban egy fényutcát csinálnak a színpadon: vagyis a színpad két szélén szembeállítanak egy-egy erős fényű lámpát. Így mindenhol máshol sötét van, csak egy nagyon erős fénycsík keletkezik a színpad közepén, és a bábokat, vagy a tárgyakat, vagy a díszletet, vagy bármit ebbe a fényutcába tolják be hátulról a színészek. Ők is feketében vannak, sokszor talpig fekete bársonyban, csuklyával a fejükön, az arcuk előtt fekete tüllel, a kezükön fekete kesztyűvel, és csak annyira tartják be a bábot a fénybe, hogy ők egyáltalán nem látszódnak. Így az az illúziód, hogy a bábok maguktól mozognak. Ezen kívül még Shakespeare Vihar című darabját is láttuk Garas Dezső rendezésében.

- Nem is tudtam, hogy foglalkozott bábrendezéssel…

- Azt hiszem, hogy csak ez az egy rendezése volt, de játszott is a Katona történetében a Bábszínházban.

- Úgy, mint Garas Dezső?

- Igen.

- Tehát akkor ő nem bábozott, hanem maga játszott?

- Sokszor előfordul a bábszínházban, hogy van élő szereplő is.

- Azt hiszem, sikerült nagyon elkalandoznunk. Szóval ott tartottunk, hogy gimis korodban találkoztál először a bábszínházzal…Zsiga föstő fest - előadás - Tintaló Társulás A lány, aki nem akart felnőtt lenni – Beszélgetés Törőcsik Eszter bábművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

- Ennyi. Lenyűgözött a dolog, de meg sem fordult a fejemben, hogy én ezzel valaha is foglalkozhatnék! Akkor volt a bábszínházzal kapcsolatban egy ilyen csodálatos felismerés, aztán hosszú időre elfelejtődött a dolog. Amikor kézműveskedtem, egyszer még eszembe jutott – mivel babákat is csináltam -, hogy mi volna, ha bábkészítő lennék. Akkor szépen a hónom alá csaptam az aktuális, elkészült babámat, a kisföldalattival elmentem a Vörösmarty utcáig, és bekopogtam a Bábszínház portáján, hogy: „Kezit csókolom, a bábkészítő műhelybe nem vesznek föl esetleg kisinast?” S akkor a portás azt mondta: „Itt nincs felvétel!” Erre én: „Köszönöm szépen!”, és szépen hazamentem a földalattival.

- Belenyugodtál?

- Igen. Megpróbáltam, nem sikerült. Tovább folytatódott a keresgélés... És akkor egyszer csak az újságban megláttam egy hirdetést, egy nagyon-nagyon kicsi, igazi apróhirdetést, hogy „A Budapest Bábszínház a Bábszínész képző Stúdiójába felvételt hirdet”. Akkor aztán elmentem a felvételire. Ennek volt azért annyi előzménye, hogy általánosban jártam színjátszó szakkörbe, meg aztán a gimiben is, és rendszeresen szerepeltem versmondó versenyeken, ahol elég jó helyezéseket értem el. Szóval ilyen jellegű színpadi tapasztalatom volt, de más nem.

- És a bábszínész képzőben aztán milyen közegbe kerültél? Azt kaptad, amit vártál? Egyáltalán volt valamilyen elképzelésed, hogy hová fogsz kerülni?

- Azt hiszem nem volt elképzelésem. Csak eszembe jutott az a pillanat, amikor gimis koromban láttuk a bábelőadást, és utána kijöttek meghajolni azok az emberek…

- Milyen hosszú egy ilyen képzés egyébként?

- Három és fél év.

- És hányan voltatok tanulók?

- Heten jártuk végig. A mi osztályunkra az volt a jellemző, hogy mindenki munka mellett tanult. Elég nehéz volt. Abban az időben a kerámiázásból próbáltam megélni, viszont éppen súgót kerestek a Bábszínházban. Így hát jelentkeztem, és fel is vettek súgónak. Úgyhogy akkoriban, három és fél évig szinte ki sem jöttem a Bábszínházból. Délelőttönként végigsúgtam az előadást, délutánonként meg iskolába jártam. A kettő között meg folyton a bábkészítő műhelyben voltam, mert a stúdiós óráinkhoz a bábokat és az eszközöket mind nekünk kellett elkészíteni.

Törőcsik Eszter bábszínész - A lány, aki nem akart felnőtt lenni – Beszélgetés Törőcsik Eszter bábművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

- És milyen tantárgyak voltak a bábszínész képzőben?

- Bábmozgatás, színészmesterség, bábtörténet, drámatörténet, beszédtechnika, műelemzés. Az órákon a tananyagon kívül beszélgettünk az élet dolgairól is, véleményt cseréltünk színházról és minden másról.

- Mi volt a kedvenc tantárgyad? Mit élveztél a legjobban?

- A mozgás, a tánc, az énekóra, a hangképzés – mindegyiket élveztem. Jó tanáraink voltak.

- Olyan tanáraitok voltak, akik egyébként színészként dolgoztak a Bábszínházban?

- Részben igen. A drámatörténetet pedig egy dramaturg néni tartotta. Sajnos színészmesterség elég kevés volt, mert a mi tanáraink párhuzamosan tanítottak a Színművészeti Főiskolán, a bábszínész osztályban. Nagyjából egyszerre futott a két osztály, és hát őrájuk helyezték a hangsúlyt, mi egy kicsit másodlagos helyzetben voltunk hozzájuk képest. Az volt a különbség, hogy oda korhatáros volt a felvételi, oda nem vettek fel idősebbeket.

- Tényleg, te hány éves voltál, amikor jelentkeztél?

- Huszonnyolc (de ez titok :-) )

- És akik akkoriban ott dolgoztak a Bábszínházban bábszínészként, azok foglalkoztak, szóba álltak veletek? Befogadtak?

- Teljes mértékben. Szerettek és támogattak bennünket, sokan eljártak a vizsgáinkra. Nagyon jó volt! Az egész rendszert megismertük. A Budapest Bábszínház egyedülálló olyan szempontból, hogy az összes bábszínház közül a leghatalmasabb. Nyolc emelete van. Bábgyárnak szokták csúfolni.

- Hányan dolgoznak ott?

- Sokan. Nem is tudom… legalább harmincöt színész van és rajtuk kívül még ott vannak a díszletezők, a bábkészítők. Van mechanika, bábvarró-műhely, festőműhely, meg lakatos- és kárpitos műhely. Vannak öltöztetők, világosítók, hangosítók és akkor az irodai részleget még nem is említettem. Meg a szervezést. Külön világ, nagyon izgalmas!

- És miért érezte a Bábszínház feladatának, hogy ők is képezzenek bábszínészeket?

- Azért, mert a főiskolán ez kicsit úgy működött, hogy akit nem vettek fel színész szakra, az elment bábszínésznek.Berzsián - előadás - A lány, aki nem akart felnőtt lenni – Beszélgetés Törőcsik Eszter bábművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

- Akkor ezek az emberek nem is akartak feltétlenül bábszínészek lenni?

- Úgy voltak vele, hogy csak benn legyenek a főiskolán - most már egyetem-, de zömében nem lettek bábszínészek. Aki meg a Bábszínházban végzett az első szériában, közülük mindenkit szerződtettek az iskola után. Tulajdonképpen ezzel a tíz emberrel fel is töltötték az üres helyeket, így amikor mi végeztünk, számunkra már nem maradt szabad státusz. Én súgóként ott maradtam még egy évig és voltam rendező asszisztens is.

- A rendező asszisztens mit csinál?

-A rendező munkáját segíti. A bábszínházban, de a színházban is elég nagy feladata van. Ha bármit mond a rendező próba közben, vagy egyáltalán feladatként, azt a rendező asszisztens mind felírja… pl. ide szükség van egy kellékre, vagy egy bábra. Bármilyen óhaj, sóhaj, kérés merül fel akár a színészek, akár a műszak felé, ő intézkedik. Az ő felelőssége, hogy ezek a dolgok adott időre meglegyenek. Aztán ügyelő is voltam. Az ügyelő a színpadért felel, és az előadás lefolyásáért, hogy minden rendben menjen, mindenki időben odaérkezzen, a színpadon minden a megfelelő helyen legyen. Mindenki elvégzi a saját feladatát, az ügyelő pedig mindezt ellenőrzi.

- Tehát akkor dolgoztál egy ideig nem mint bábszínész, a bábszínházban, aztán gondolom egyszer csak eleged lett, és bábszínész akartál lenni…

- Igen.

- És akkor mi történt? Hogy intézted el magadnak?

- Az úgy volt, hogy akkor alakult Zalaegerszegen a Griff Bábszínház, és jelentkeztem oda.

- Ez egy teljesen új színház volt, ami a nulláról indult?

- Igen.

- Akkor ez költözéssel is járt?

Bollár Kótyag és Mámori Nellike nagy találkozása - előadás - Tintaló Társulás - A lány, aki nem akart felnőtt lenni – Beszélgetés Törőcsik Eszter bábművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/- Igen. Hatan mentünk oda, három lány, három fiú. Barátaim, némelyikükkel osztálytársak is voltunk. Két fiú pedig az egyetemről jött.

- Tehát majdnem mindenkit ismertél.

- Igen.

- És volt valami koncepció? Milyen tervekkel indult ez a bábszínház?

- Kovács Géza alapította. Ő már Kecskeméten alapító tagja és igazgatója is volt a Ciróka Bábszínháznak, rendez és játszik is bábszínészként. Nagyon jó tervei és komoly elképzelései voltak arról, hogy hogyan kell beindítani egy új bábszínházat. Hívott egy bábtervezőt Boráros Szilárdot, aki Csehországban tanult, és ők ketten Gézával remekül egy húron tudtak pendülni. Együtt alakították ki a színház arculatát.

- Milyen darabokat játszottatok?

- Három darabbal indultunk. Az egyik a Hófehérke és a hét törpe volt, hogy legyen egy klasszikus. Aztán a Hold fia Nap lánya, ami afrikai mese, ezt az igazgatónk kezdő bábrendezőkre bízta: például ez is új és soha nem látott dolog volt. Géza mindig kezdeményező volt bizonyos dolgokban.

- Úttörő.

- Úttörő, igen. Teret engedett a kezdő bábrendezőknek, meg mert bízni bennük. Beengedte a fiatalokat. Ez jó, mert sokan vannak olyanok is, akik lezárnak, és úgy gondolják, hogy ők a minden dolgok tudói, a szakmai titkok őrzői.

- Pedig a fiatalok annyira új dolgokkal tudnak előállni, olyanokkal, amik korábban senkinek sem jutottak az eszébe. Mert az emberek a legjobb szakmai tudással is egy idő után hajlamosak arra, hogy becsontosodjanak, hogy egy vágányra járjon az agyuk.

- Így van. Ezek a fiatalok, Csató Kata és Veres András Lengyelországban végeztek, és ők rendezték ketten a darabot. Aztán volt egy harmadik is, amit Géza rendezett, az Ördögszekér-Sárkerep, egy zalai népmese feldolgozás. Volt tehát egy klasszikus, egy egzotikus, és egy helyi darabunk a repertoárban.

- Mindháromban játszottál?

- Nem-nem. Úgy volt elosztva a társulat, hogy mindenki csak egyben játszott.

- És neked melyik jutott?

- Én a Hófehérkében játszottam a címszerepet.

- Egyébként van olyan, hogy beskatulyáznak valakit a bábszínészek közül?

- Van.

- És neked volt ilyen skatulyád?

- Én alapvetően nem Hófehérke alkat vagyok, nem naiva, hanem karakter. Tehát ez bizonyos szempontból ellen-szereposztás volt.

- De megoldottad?A lány, aki nem akart felnőtt lenni – Beszélgetés Törőcsik Eszter bábművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

- Nem gondolom, hogy problémát jelent Hófehérkét játszani, aztán a következő félévben boszorkányt, pláne bábszínházban!

- Melyiket élvezed jobban?

- Általában azt mondják, hogy a gonoszabb szerepek érdekesebbek, de én még nem játszottam semmiből sem olyan sokat, hogy ne lenne érdekes. Gyakorlatilag majdnem mindegy is, hogy milyen szerepet kapok. Legjobban az alkotótársak számítanak, akikkel együtt dolgozom.

- És hogyan tudtok egymásnak segíteni?

-A rendező személye nagyon fontos, meg a játszótársaké és a tervező munkájától is sok függ, fontos, hogy milyen bábot kapsz a kezedbe.

- És volt már olyan, hogy nagyon nem tetszett egy báb, amivel játszani kellett?

- Nem volt ilyen. Nyilván van olyan báb, amit csodálatos mozgatni, mert szinte magától megmozdul, magától jár és egyébként is gyönyörű, vagy különleges és emiatt egyből szereti az ember és van, amelyikkel nehezebb bánni De olyan borzasztó, extrém helyzet nem volt, hogy pl. ne tudtam volna felemelni, vagy fizikailag ne bírtam volna vele… de igen, egyszer mégis volt egy, amit elég nehéz volt mozgatni.

- A súlya miatt?

- Nem, a mechanikája miatt. Nem bábtervező tervezte, és emiatt nem működött egészen jól.

- Van kedvenc technikád?

- Nincs. Olyan van, amivel ritkán találkozom, például marionettel.

- De azért már játszottál marionettel?

- Előadásban még nem, az iskolában igen.

- Biztos a marionettet nagyon nehéz elkészíteni, nem?

- Nehéz elkészíteni, meg hát elég speciális színpadot is igényel. Nálunk nincs olyan nagy hagyománya, mint például Csehországban, vagy Ausztriában, esetleg Spanyolországban.

- Végül is Zalaegerszegen tulajdonképpen egy baráti társasággá is alakultatok?Míg alszik szívünk Jézuskája... - Griff Bábszínház Zalaegerszeg - A lány, aki nem akart felnőtt lenni – Beszélgetés Törőcsik Eszter bábművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

- Igen, azt mondhatom, hogy igen. Összekovácsolódott a csapat, főleg azért, mert mindenki azt érezte, hogy nagyon jó célért dolgozunk. Nagyon jó előadásokat játszottunk. Mindig volt kihívás, erre az igazgatónk odafigyelt, és nem volt beskatulyázva senki. Mindig olyan feladatot kaptunk, ami egy picit nehezebb volt, mint az előző, mindig emelte a lécet, így tudtunk fejlődni.

- Abban is megmutatkozott a sikeretek, hogy telt házak voltak? Könnyű volt a jegyeladás?

- Nem volt túl könnyű.

- Vidéken nehezebb lehet. Pesten egyszerűbb közönséget verbuválni a sok ember közül, de vidéken más…

- Egy Zalaegerszeg méretű városban és a környékén azt gondolom, hogy van azért annyi gyerek, hogy egy hat főből álló társulat fenn tudjon maradni. Rengeteget tájoltunk is. Kijártunk művelődési házakba, iskolákba, óvodákba. Volt egy olyan darabunk is, amit kifejezetten óvodákba vittünk. Télen templomokban misztériumjátékot játszottunk. De nem volt könnyű, mert egyben kísérletező bábszínház is voltunk.

- Tehát nem csak tuti közönségsikereket játszottatok, hanem olyanokat is, amiknél nem lehetett tudni előre, hogy hogyan reagál a közönség.

- Igen.

- És egyébként jól reagáltak?

- Jó részük igen. Aztán volt, amikor az óvó nénik sem értették a dolgot, de direkt elhívtuk őket a főpróbára, hogy nézzék meg a darabot és beszélgessünk róla, hogy miért tartjuk fontosnak, hogy ezt bemutassuk. Szerettük volna, hogy megismerjenek minket. A megismerés az egy lépés az elfogadás, esetleg a megszeretés felé. Ha egy pedagógus nem értett valamit, akkor el tudtuk neki mondani, hogy mit gondolunk és akkor ő már a gyerekek felé ezt tudta közvetíteni. Játszottuk a Dzsungel könyvét, az is egy ilyen kritikus előadás volt. De akinek tetszett, annak nagyon tetszett. Ők voltak többen :-)

Zsiga föstő fest - báb - Tintaló Társulás - A lány, aki nem akart felnőtt lenni – Beszélgetés Törőcsik Eszter bábművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/- Mi volt benne a kísérleti?

- Maszkos játék volt, bábok és maszkok együtt. Bagira és Balu nem bábok, hanem színészek voltak, hatalmas faragott maszkkal a fejükön. Nagyon szép előadás volt, de nem feltétlenül a gügyögős fajta. Persze nem csináltunk gügyögős előadásokat sosem. Sokan gondolják, hogy a gyerekeknek ez kell, de szerencsére ez a trend most már egyre inkább kezd megváltozni.

- Aztán végül is miért jöttél el Zalaegerszegről, ha jól érezted ott magad?

- Mindenki eljött.

- Miért, bezárt az a bábszínház?

- Nem zárt be. Két év után az igazgatónkat elküldték.

- Miért?

- Ezt nem lehet pontosan tudni. Azzal kezdődött, hogy kritizálták a műsort, illetve bele akartak szólni a műsortervezésbe azzal az ürüggyel, hogy a város meg a megye adja a pénzt, így aztán joguk van beleszólni abba is, hogy mi legyen a bábszínház programja. Géza ezt persze nem engedte, mert céljai voltak, és ő igenis szeretett volna kvázi népnevelést csinálni. Neki fontos volt, hogy mi válasszuk ki a darabokat, amiket játszunk. Ezzel indítottak, de azt hiszem a valódi ok az a pénz volt.

- Nem volt elég bevétel?

- Nem, hanem amikor a bábszínház indult, akkor a megye és a város nagyon elszánt volt. Ez egy jómódú város, akkoriban rászánták a pénzt, építeni akartak egy bábszínházat, különböző tervek is voltak, de ezek, amíg mi ott voltunk nem valósultak meg, és nem valósultak meg az óta sem. Mi a művelődési házban játszottunk. Aztán valahogy kezdett megváltozni a szemlélet és a város meg a megye vezetőinek már nem volt olyan fontos az önálló bábszínház. Azóta be is tagozódott a nagyszínházba – legalábbis gazdaságilag-, ami semmiképpen nem jó. Szóval azt gondolom, hogy ez volt a fő cél, hogy pénzügyi ellenőrzés alá vonják a bábszínházat.

- És akkor az igazgatótok nélkül ti sem akartatok maradni?Zsiga föstő fest - bábok - Tintaló Társulás - A lány, aki nem akart felnőtt lenni – Beszélgetés Törőcsik Eszter bábművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

- Kovács Gézát elküldték, és mivel úgy gondoltuk, hogy nem maradt ott olyan ember, aki ért a bábszínházhoz, mi is eljöttünk.

- És mi lett veled ezután?

- Ez a dolog nagyon szerencsétlenül jött ki, ugyanis májusban derült ki, hogy Gézát elküldik, a szerződéskötések viszont márciusban vannak. Májusban már nem nagyon lehet elhelyezkedni. Tehát aki májusban marad munka nélkül, annak várnia kell a következő év márciusáig.

- Neked is kellett?

-- Nekem olyan szerencsém volt, hogy hívtak Békéscsabára, a Napsugár Bábszínházba.

- Akkor szépen bejártad az országot, az egyik végéből mentél a másik végébe…

- Igen, Békéscsabán játszottam három évet. Onnan már saját elhatározásomból jöttem el. Kecskemétre költöztem, és onnantól szabadúszóként dolgozom.

- Miért pont Kecskemétre mentél?

-A Tintaló Társulás miatt. Szabadúszóként tulajdonképpen mindegy volt, hogy hol élek, de aztán elkezdtem a Tintaló Társulással dolgozni és ők kecskemétiek. Ezért úgy gondoltam, az a legkézenfekvőbb, ha Kecskemétre költözöm.

- A Tintaló egy már régebb óta létező társulás volt, amikor te csatlakoztál hozzájuk?Tintaló Társulás - A lány, aki nem akart felnőtt lenni – Beszélgetés Törőcsik Eszter bábművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

- Igen. Ez kezdetben egy kétszemélyes társulás volt, Sisak Péter és Sipos Kati alapította, aztán gyorsan csatlakozott hozzájuk zalaegerszegi társaim közül Kolozsi Angéla. Így volt köztük egy színész, egy bábkészítő, Sisak pedig mindennel foglalkozott a bábkészítéstől a színpadmesterségen át a rendezésig. Igazi színházi ember.

- Gondolom akkor kisebb darabok szerepelhettek a repertoárban, ha egy, max. két színész állt rendelkezésre.

- Abszolút, persze. Ezek egy-két személyes darabok. A Tintaló repertoárja nem túl nagy. Van pár bábelőadás (mint pl. a Zsiga föstő fest), de a főprofilját a szabadtéri játékok jelentik.

- Tehát rendezvényeken, vásárokon szokott a társulat fellépni?

Felhővadászat - Tintaló Társulás - A lány, aki nem akart felnőtt lenni – Beszélgetés Törőcsik Eszter bábművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/- Igen, van egy kétfedelű repülő, amibe a gyerekek beleülhetnek és a párna-felhőket egy légycsapószerűséggel levadászhatják. A játék neve: Felhővadászat. A gyerekek sorba állnak, aztán aki sorra kerül, az mind beül a repülőbe, kap egy sisakot, egy szemüveget, és nagyon élvezik a dolgot.

- De akkor hogy jön itt a képbe a báb?

- Úgy, hogy csináltak egy bábcirkuszt. A Minicirkuszba 20-25 gyerek fér be, a felnőttek kívülről kukucskálhatnak csak a cirkuszi sátor oldalán található lyukakon át. Az előadás kb. 20 perces, öt műsorszám van. Egy ember játssza a bábokkal végig az előadást, és rajta kívül még van a porondmester, ő adja a zenét és segít beülni a gyerekeknek.

- Ez nagyon érdekes lehet.

- Ez nagyon- nagyon szuper! :-))))

- Ebben te is részt veszel?

- Igen, szoktam én is játszani. Ehhez nem is elsősorban színészi képességek kellenek, hanem nagyon jó kommunikációs készség. Nyilván a bábokat meg kell tudni mozgatni, de ezen túl ez egy improvizatív, kapcsolatteremtő feladat. Kicsit olyan, mint a vásári komédia, az utcaszínházi technikákat kell nagyon jól tudni. Nem olyan, mint mikor fenn állsz a színpadon, és le van eresztve egy képzeletbeli fal közted és a közönség között, amikor nem látsz senkit a lámpáktól, csak játszol, és mindenki ki van zárva.

- Itt folyamatosan reagálni kell a közönség jelzéseire?

- Nagyon interaktív, persze. És ráadásul itt ülnek körülöttem, össze vagyunk zárva. Úgyhogy figyelni kell arra, ha egy kisgyerek megijed az óriáskígyótól, vagy mi az, ami mulatságos, mi az, ami félelmetes, egyszóval mindenre.Minicirkusz- Tintaló Társulás - A lány, aki nem akart felnőtt lenni – Beszélgetés Törőcsik Eszter bábművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

- És ki szervezi a fellépéseket?


- Ez meghívásos alapon megy. Ha hívnak, akkor megyünk.


- És honnan tudnak rólatok?


- Van honlap, van a szájhagyomány. Az nagyon jó érzés, amikor minden évben van Savaria, meg Győrkőc, meg ilyen-olyan fesztivál és visszahívnak bennünket. De a legjobb érzés az, amikor jön a gyerek, sorba áll, és mondja az anyukája, vagy a nagymamája, hogy tavaly itt volt a cirkuszban, és egy éve azt játssza, és most elsősorban azért jöttek el a fesztiválra, mert reménykedtek, hogy újra itt leszünk a cirkusszal. Aztán a gyerek egymás után háromszor is megnézi az előadást. A Tintaló Társulás egyébként ki tud tölteni egy egész rendezvényt. El tudjuk vinni a repülőt, el tudjuk vinni a Minicirkuszt, van Circus Mechanicus, ami magától működik, és csodálatos.


- Ez micsoda?


- A Circus Mechanicus egy pavilon, olyan, mint amilyenek régen a mozgó kirakatok voltak. Úgy néz ki, mintha ilyen múlt századi bábok lennének. Mindig kérdezik, hogy milyen régiek a bábok.


- Gondolom, a gyerekek úgy nézik, mint a csodaországot…Circus Mechanicus - Tintaló Társulás - A lány, aki nem akart felnőtt lenni – Beszélgetés Törőcsik Eszter bábművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


- Persze, de nem csak ők, a felnőttek is. Bűvöletes, nagyon szép.

- Ugye jól gondolom, hogy neked nincs amolyan klasszikus értelemben vett munkanapod, hanem vannak rendezvények, események, amikor ti felléptek?

- Igen, így van. Ha próbálunk, akkor nagyon sokat dolgozunk, de egyébként elég rapszodikus a munkarendem.

- Mit szeretsz a bábozásban leginkább?

- Szeretem azt, hogy színész lehetek, de egy kicsit másképp. A bábszínház azért jó, mert rengeteg mindent ki lehet vele fejezni. Sokkal több mindent, mint az élő színházzal. Úgy érzem, hogy sokkal szélesebb réteghez is szól. Sokkal több ember megérti.

- És a felnőtteknek szeretsz jobban játszani, vagy a gyerekeknek?

- Azt szeretem, amikor együtt vannak, és mindenki jól szórakozik. Az a legjobb. Egy előadás nagyon sokrétű. Nem ugyanaz jön le a gyerekeknek, nem ugyanazokon mulatnak, mint a felnőttek, mert a felnőtteket nyilván más is megérinti.

Minicirkusz - előadás - Tintaló Társulás - A lány, aki nem akart felnőtt lenni – Beszélgetés Törőcsik Eszter bábművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

- Ők tudnak a sorok között is olvasni…

- Hát igen. Amikor bábozol, nem csak a direkt gondolataidat tudod kifejezni, hanem az érzéseidet, a kimondhatatlan dolgokat és mindez együtt jelenhet meg. Nagyon sokrétű, nagyon filozófikus dolog a báb, sokkal inkább, mint a színház. A báb az én kivetülésem. Én vagyok az ő mozgatója, de ő mondjuk, szembeszáll velem…

- Tehát viszony van a báb és a bábművész között.

- Lehetek én csupán mozgató, és akkor csak a báb él, de lehet egy viszonyunk is, és ez jó. Sokszor olyan, mint amit az ember maga is érez belül, hogy most erre menjek, vagy arra.

- Ha volna két életem…

- Hát igen.

- Ha még egyszer kezdenéd, akkor is ezt a hivatást választanád?

- Azt gondolom, hogy ez az a tevékenység, amiről elmondhatom, hogy isteni szerencse, hogy rátaláltam. Mint foglalkozás, ez nekem az ideális. Sok mindenbe bele tudnék tanulni, és amit el tudok végezni, azt kedvvel végzem. De a bábozás az, ami minden képzeletet felülmúl számomra!



 

Készült 2012 nyarán, dinnyeérés idején

Szerkesztés és grafika: P.Horváth Zsuzsi

 

 

Vége - A lány, aki nem akart felnőtt lenni – Beszélgetés Törőcsik Eszter bábművésszel - P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu//