Modern népvándorlás  – 3. rész – Lóci au pair lett – szerkesztő: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/                                                                                                                                   

 

Modern népvándorlás - 3. rész

Lóci au pair lett

 

 

Lőrincet (Lócit) kisgyermekkora óta ismerem, mivel ő a legkedvesebb ifjúkori barátnőm nagyfia. Az utóbbi néhány évben nem találkoztunk, így meglepetésként ért a hír, hogy az azóta már felnőtt, érett gondolkodású, fiú au pair lett, és egy ideje már Németországban dolgozik.

Hát már ő is?

Au pair (óper). Furcsa, idegen hangzású szó. Ízlelgetem. Nem vagyok tökéletesen tisztában a pontos jelentésével, ezért utánanézek a Wikipédián:

Modern népvándorlás  – 3. rész – Lóci au pair lett – szerkesztő: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

„Az au pair olyan személy, fiú vagy lány, külföldi vendéglakó, aki a családdal él, nem kap fizetést, csak zsebpénzt, viszont teljes ellátásban részesül. Gyakran összekeverik az au pair értelmét a bébiszitter jelentésével. A bébiszitter gyermekfelügyelettel foglalkozik fizetésért, az au pair feladata azonban sokkal összetettebb és változatosabb, illetve a hozzá kapcsolódó ellenszolgáltatás több forrásból származik. A bébiszitter órára kapja a fizetését, és csak napi pár órát tölt a családnál, az au pair viszont a családdal él, zsebpénzt kap, de teljes ellátásban részesül, és segítik a beilleszkedését (nyelviskola, kirándulások stb.).”

 

 Akkor most lássuk, hogy mi is a valóság, milyen egy magyar au pair fiú élete Németországban. Lőrinccel a Skype segítségével beszélgettem.

 

 

Modern népvándorlás  – 3. rész – Lóci au pair lett – szerkesztő: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 Meglepődtem, amikor megtudtam, hogy kimentél Németországba au pairnek, hiszen az utolsó infóm az volt rólad, hogy Kaposváron tanulsz az egyetemen. Jól tudtam?

Igen.

És ha jól emlékszem, filmrendező akartál lenni…

Nem sikerült Budapestre a felvételim, így hát jelentkeztem Kaposvárra. Oda fel is vettek, de nem tetszett nekem az egyetem, mert nem tanítottak igazából a filmről semmit. Ez nem is filmrendező szak volt, hanem média szak, ami inkább az újságírásra készített fel. Nekem ez nem kellett.

Értem. És akkor most hogyan tovább?

Modern népvándorlás  – 3. rész – Lóci au pair lett – szerkesztő: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Most nem tudom, mi lesz. Megpróbáltam átjelentkezni Pécsre a festő szakra, de nem sikerült. Nyár végén aztán úgy gondoltam, hogy most már végre ki kellene találni, hogy mit is csinálok a következő évben. Kaposvárra semmiképp sem akartam visszamenni. Kerestem a lehetőségeket, és akkor találtam ezt az au pair munkát.

Hogyan találtad? Az Interneten?

Igen, az Interneten van olyan honlap, ahol lehet befogadó családokat keresni…

Mi a honlap címe?

Aupair.com.

És ott közvetlenül a családokkal lehet felvenni a kapcsolatot, vagy valamilyen ügynökséggel?

Közvetlenül a családokkal. Vannak kérdések, hogy hány éves vagy, milyen családot keresel, dohányzol-e, van-e tapasztalatod már gyerekekkel, mi a nemzetiséged stb. Kitöltesz magadról egy adatlapot, és ezután hogyha egy család au pairt keres, akkor megtalálhat téged.

Fényképet is kell feltölteni?

Nem muszáj, de lehet.

És akkor ők választanak.

Vagy én. Ha nekem tetszik egy család, akkor küldhetek nekik levelet, hogy szívesen dolgoznék náluk, de ugyanez működik fordítva is, a család is írhat nekem, hogy tetszik nekik az adatlapom, és szívesen látnának.

Modern népvándorlás  – 3. rész – Lóci au pair lett – szerkesztő: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Egyébként, amikor nyár végén eldöntötted, hogy dolgozni fogsz, akkor rögtön külföld jutott az eszedbe, vagy itthon is próbálkoztál?

Néztem munkákat Magyarországon is, meg néztem külföldön is, de külföld jobban tetszett, főleg a nyelvtanulás lehetősége miatt.

Végül is neked most egyelőre gimnáziumi érettségid és valamilyen szintű német nyelvtudásod van, ugye?

Igen.

Van esetleg nyelvvizsgád is?

Nincs nyelvvizsgám. Ez most ezért is egy jó lehetőség számomra. Nekem sosem ment jól a nyelvtanulás. Most rá vagyok kényszerítve arra, hogy beszéljek. Itt muszáj beszélni. Ez nagyon jó gyakorlat. Talán ezek után, ha majd nyelvvizsgát akarok szerezni, akkor már nem lesz olyan nagy a kihívás.

És rögtön ez az au pair munka jutott az eszedbe, vagy valami másban is gondolkodtál? Esetleg, mivel nagycsaládban nőttél fel, eleve kézenfekvő volt ez a választás?

Modern népvándorlás  – 3. rész – Lóci au pair lett – szerkesztő: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Igen. Ez benne van, hogy nagycsaládban nőttem fel. Elsősorban szociális dolgokban gondolkodtam, mert másra, annyira nem vagyok alkalmas, pl. nem lennék jó bármixer, vagy jó hajópincér. Felmerült még bennem az is, hogy takarítok, de a szociális munka testhezállóbb volt. Van egy másik honlap is, ahol idősek gondozására lehet jelentkezni. Ez is egy lehetőség, de ehhez kellett egészségügyi végzettséget igazoló papír, ami nekem nem volt. Az au pair munkához viszont nem kellett túl sok minden. Nyelvtudást, azt ugyan valamennyire elvárnak, ami nekem eleinte nem sok volt, de ez szerencsére nem jelentett problémát.

Hogyan választottál családot magadnak?

Mivel nagycsaládban nőttem fel, ezért gondoltam, hogy nem lesz problémám a gyerekekkel. Nézegettem a családokat. Nem voltak elvárásaim, de azért kicsit válogattam persze. Ez a család azért tetszett, mert itt hat gyerek van és hat kutya.

És mekkorák a gyerekek?

Nagyon széles a skála. Van egyéves, hétéves, tízéves, tizenkettő, tizennégy és tizenhét.

A legnagyobbnál nem is vagy olyan sokkal idősebb…

Hát nem. Négy évvel…

A legfiatalabbakra kell felügyelned? Hogy van ez, meghatározták, hogy mi a dolgod?

Az én feladatom először az volt, hogy a kutyákat kellett minden reggel megsétáltatnom, és rendbe rakni az egész házat. Később délutánonként vigyáznom kellett a kisbabára, de először még nem, mert először csak ismerkedtünk. Aztán jött egy másik au pair is. Most ketten dolgozunk. Ő egy spanyol fiú, huszonnégy éves. Jelenleg nincs túl sok dolgunk, igazából csak annyi, hogy minden reggel fel kell mosni és porszívózni a házat, délután vigyázni kell a kisbabára és főznünk is kell minden nap.

Modern népvándorlás  – 3. rész – Lóci au pair lett – szerkesztő: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Főzni?

Igen.

A teljes családra?

Igen.

Mondjuk azt hallottam, hogy szoktál otthon sütiket sütni, de azt nem tudtam, hogy főzni is ilyen szinten tudsz…

Hát muszáj improvizálni :-)

És szeretik a főztödet?

Általában ugyanazok az alapanyagok vannak, azokat variálom. És spanyol fiútól is nagyon sok mindent tanulok a főzés terén…

 

 

Van saját szobátok is a spanyol sráccal?

Külön-külön szobánk van. Ez egy elég nagy ház sok szobával.

És egyébként a család mivel foglalkozik?

Az anyuka terapeuta fogyatékosok mellett, az apuka pedig, egy fogyatékosokat foglalkoztató üzem vezetője.

Akkor elég elfoglaltak lehetnek…

Igen. Mindig este jönnek haza, úgyhogy itt a gyerekeknek elég nagy szabadságuk van, mert mi egyáltalán nem szabunk nekik korlátokat. Érdekes életmód ez. Más, mint amiben én nőttem fel, de működik.

És délelőtt ki van a kisbabával? Valahol bölcsődében van?

Igen.

Érdekes, hogy foglalkoztatnak két au pairt is, de ettől függetlenül azért bölcsődébe járatják a gyereküket…

Szerintem azt gondolják, hogy a kisbabának jó, hogy közösségben van. Olyan kilenc órától egy óráig van a bölcsődében, akkor elmegy érte az apuka és hazahozza, aztán délután mi vagyunk vele. Délután mi vagyunk a közösség neki, délelőtt pedig a gyerekek a bölcsődében.

Modern népvándorlás  – 3. rész – Lóci au pair lett – szerkesztő: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/És ennyire megbíznak bennetek?

Ez tényleg nagyon érdekes…

Én mondjuk, megbíznék benned, mert ismerlek, de ők először nem ismertek. Nem értem őket, hogy a gyerekeiket, az egész házukat, tulajdonképpen a legértékesebb dolgaikat az életben, rábízzák olyan emberekre, akiket legalábbis eleinte nem ismertek… Hogy van ez?

Ez nekem is nagyon furcsa volt. Gondolkoztam is ezen, de mostanra észrevettem azt, hogy nagyon sok német ember ilyen. Itt nem kérdés a bizalom. Nem tudom miért. Nálunk Magyarországon ez kérdés, de itt a bizalom valahogy rögtön működik. Például tegnap a német nyelvi kurzuson – ahová biciklivel járunk – a német nyelvtanárnő ismeretlenül felajánlotta, hogy a tél közeledtével minden nap elvisz minket a saját kocsijával. Ez egy apróság, de nagyon sok ilyen helyzet adódott, amióta itt vagyok. Itt jellemző a segítőkészség és a bizalom.

Tehát ők gyakorlatilag megelőlegezik a bizalmat addig, amíg be nem bizonyosodik valakiről, hogy nem méltó rá…

Igen.

Ez valahol tök jó. Nem tudom, hogy nálunk miért nincs így… Magyarországon az emberek gondolkodásmódja, beállítottsága egészen más.

Van egy olyan különbség is a német emberek és a magyarok között, hogy a németeknél a személyes élet megosztása nagyon lassan történik, míg Magyarországon, ha találkozol egy ismeretlennel, egészen gyorsan kiönti a lelkét. Elmondja, hogy mi van vele, hogy szar az élet, meg minden… Itt Németországban az emberek jóval hidegebbek, viszont a működés sokkal egyértelműbb: mi au pairek együtt leszünk a kisbabával, és ha au pairként jöttünk, akkor au pairként is fogunk viselkedni. Másféle gondolkodás…

Modern népvándorlás  – 3. rész – Lóci au pair lett – szerkesztő: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A német család szokott érdeklődni felőled? Kérdezgetnek Magyarországról?

Na, hát ez is nagy különbség. Nem. Nekem furcsa is volt ez, amikor idejöttem. Azt hittem, hogy majd leülünk vacsorázni, és akkor majd megtárgyaljuk, hogy nekem hat testvérem van, náluk meg hat gyerek van, de semmi ilyesmi nem történt. Itt valahogy nem beszélnek a személyes dolgokról.

Nem féltél attól, amikor elvállaltad ezt a munkát, hogy talán cselédként fognak kezelni?

Amikor idejöttem, pontosan ilyen gondolatok forogtak a fejemben, hogy esetleg kialakulhat ilyen szituáció. De szerencsére nem így történt. Nekem van egy munkám, van egy helyzetem, én most ebben vagyok. Ha úgy adódik, akkor az apuka simán megmondja, hogy ez most nem sikerült, legközelebb figyeljél jobban. Én ezt akkor megértem. Olyan a kommunikáció, ami nekem sohasem megalázó.

Tehát azt lehet mondani, hogy se családtagként, se cselédként nem kezelnek, hanem egy olyan emberként, aki éppen most náluk dolgozik.

Nincs az, hogy te a beosztottam vagy, ezt én annyira nem érzem. Amikor például kimegyek cigizni, és az apukával kinn ácsorgunk egymás mellett, akkor mindig beszélgetünk valamiről. Ez egyre lazább, finomodik, de az az igazság, hogy én sem akarok annyira belebonyolódni az életükbe, mintha családtag lennék. Részt vehetek ugyan a dolgokban, ha akarok, de nem muszáj. Ez nekem jó is, mert én szeretek néha egyedül lenni, és olvasgatni.

Volt  előttetek már másik au pair is a háznál?

Volt. Ehhez a családhoz minden évben új au pair  jön. Ez azért van, mert az au pair munka mindig csak egy éves, és nem azért , mert nem bírták elviselni egymást.

Modern népvándorlás  – 3. rész – Lóci au pair lett – szerkesztő: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Lehet, hogy majd elkezdesz az egy év alatt kötődni a gyerekekhez…

Már most elkezdtem. Főleg a kisbabához. A kisbaba nagyon aranyos…

És ha valami baj van, mondjuk baleset éri az egyik gyereket, akkor tudod, hogy ilyenkor mi a teendő? Megmutogatták neked, hogy hol van az orvosi rendelő, a kórház?

Azt, hogy hol van az orvosi rendelő, azt nem tudom, de tudom a szülők telefonszámát, és mentőt is tudok hívni.

Egyébként végeztél valamilyen elsősegélynyújtó tanfolyamot?

Nem, de a spanyol munkatársam vízimentő.

Ó, hát akkor helyben van a segítség…  És a német nyelvtudásod fejlődött?

Persze. A német kurzus ahová járunk, mindenkinek ingyenes, aki más országból jött, és nagyon jó.

Ezt a német állam finanszírozza?

Igen, sőt az állam az au paireknek kifizetett pénzt is visszatéríti a családnak.

Nem mondod… Ez valamiféle szociális juttatás?

Igen, ez egy szociális törekvés lehet. És ez az ingyenes nyelvkurzus is… Nagyon sok külföldi van, nagyon toleránsak a külföldi emberekkel. Én ezt tapasztalom.

Van szabadnapod is?

Minden hétvégén szabad az egyik nap.

  És Németországot elkezdted már felfedezni? Elmentél pár helyre, ha már egyszer kint vagy?

Persze, és még fogok is. Most legutóbb például a berlini fal leomlását ünnepelték országszerte, fesztiválokat rendeztek több helyen is. Én is voltam bulizni a szomszéd városban.

Az itthoniakkal hogyan tartod a kapcsolatot?

E-mailen. Meg tegnap például küldtem egy levelet a nagypapámnak, mert hetvenhét éves lett…

Modern népvándorlás  – 3. rész – Lóci au pair lett – szerkesztő: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Nyár óta nem is voltál itthon. Ez azért kemény lehet. Neked is, és a családodnak is. Azért legalább karácsonyra haza fogsz jönni?

Igen, több mint két hétre.

A keresetedből meg is tudsz valamennyit takarítani?

Igen próbálok, de azért ez nem egy eget verően nagy összeg.

Jól érzem, hogy eddig teljesen pozitív tapasztalatokra tettél szert a német emberekkel kapcsolatban? Jó, igaz, hogy egy picit hidegebbek, de azért elég nyitottak és barátságosak…

Igen. Egyébként azért is hidegebbek a német emberek, mert nagyon sokat gondolkodnak, de például ott van a spanyol munkatársam, aki viszont mindenbe gondolkodás nélkül beleveti magát. Itt nagyon érzem a különbséget, hogy milyen a spanyolos, a németes, vagy a magyaros temperamentum. Eddig azt gondoltam, hogy ilyen nincsen, mindenki individuális, de most látom, hogy mégis van. A spanyol munkatársam ösztönösebb egy kicsit. A németek el vannak kápráztatva tőle.

Az a bizonyos latin temperamentum… Egyébként a spanyol fiúval a munkán kívül barátkoztok?

Nagyon. Ez elég vicces, mert ő csak angolul tudott, amikor idejött, én meg csak egy picit németül. Most már mindig németül beszélgetünk, de a mi közös nyelvünket nem nagyon értik a helyiek. Egy különleges nyelv alakult ki köztünk, egy németes – spanyolos - magyaros nyelv.

Elképzelhetőnek tartod, hogyha vége lesz ennek az egy évnek, akkor a továbbiakban is tartani fogjátok a kapcsolatot? Esetleg kimész hozzá Spanyolországba látogatóba?

Persze. Mondta, is, hogy muszáj kimennem.

Végül is azt lehet mondani, hogy te ott köszönöd szépen, nagyon jól érzed magad, olyan egy éves intervallumra tervezel, és utána majd meglátod, hogy mi lesz.

Modern népvándorlás  – 3. rész – Lóci au pair lett – szerkesztő: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Pontosan. Nagyon jó itt. Sok lehetőség van, de én azt gondolom, hogy a sok lehetőség egyúttal mindig sok feladatot is hoz. Például az nagyon érdekes, hogy a németek valahogy mindig azon gondolkodnak, hogy a felmerülő problémákat hogyan tudnák megoldani. Itt, ahol most élek, több fiatallal is találkoztam, akik időseket gondoznak. Ez nem azt jelenti, hogy mondjuk, egy buliban ne lennének igazi parti arcok, de emellett van egy fontos feladatuk, és ez számukra természetes dolog. Nagyon megdöbbentem azon, amikor egy annyi idős fiú, mint én, megfogalmazott egy olyan érett gondolatot, hogy neki az a legfontosabb az életben, hogy segítsen. Magyarországon mi fiatalok azon gondolkozunk, hogy melyik buliba is menjünk hétvégén. Ő is foglalkozik ezzel, de emellett van egy ilyen komoly életcélja is.

Azért az, nagyon jó, hogy így kinyílt előtted a világ…

Igen. Ez a helyzet ez azért is jó, mert vannak ugyan nehézségek, de közben én is nagyon sokat fejlődök.

És mi az, ami nehéz?

Hát, például a nyelv, a kommunikáció. Nem mindig tudom, hogy a helyzeteket hogyan kezeljem egy idegen közegben, hogy ki is vagyok, mi is a szerepem… Ez egy különös helyzet egy idegen családban, egy idegen országban.

 Nekem tudod, hogy mi lenne a nehéz? Hogy én – még ha jól beszélnék is egy idegen nyelven -, csak magyarul tudom kifejezni igazán mélyen, és igazán árnyaltan a gondolataimat, és ha nem lenne a környezetemben legalább egy olyan magyar ember, akivel ilyen szinten tudnék beszélgetni, akkor lehet, hogy nagyon rosszul érezném magam…

Igen, ez az. Például egy nagyon konkrét példa, hogy szerintem a magyar emberek elég hosszasan fejezik ki magukat. A német vagy az angol nyelv sokkal rövidebb, sokkal egyszerűbb. Egyiknek sincs az a mélysége, nincs az a rengeteg árnyalata, mint a magyar nyelvnek. Ez is nehéz. Hiányzik a magyar beszéd. Ezt is kompenzálom egy kicsit a festéssel. Itt most sok időm van festeni.

Magyar könyveket vittél magaddal?

Csak egyet. Egy Weöres Sándor kötetet, úgyhogy lehet, hogy mire hazamegyek, már versekben fogok beszélni…

 

A "Modern népvándorlás" című cikksorozat további részei: Péter története - Gabi a diplomás szobalány - Valamit, valamiért

 

 Szerkesztés és grafika: P. Horváth Zsuzsi

 

Modern népvándorlás  – 3. rész – Lóci au pair lett – szerkesztő: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/