A fényt máig is keresem – Weöres Sándor egy mai huszonéves szemével – írta: Hervai Lőrinc, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Hervai Lőrinc:

A fényt máig is keresem

Weöres Sándor egy mai huszonéves szemével

 

 
Száz éve született Weöres Sándor, az egyik legnépszerűbb magyar költőnk. Sok-sok egymást követő nemzedék nőtt fel a Csiribiri csiribiri zabszalmát, vagy a Bóbitát dalolgatva, dúdolgatva, és hát ki ne emlékezne gyermekkorából, a Harap utca 3. Kutyafülű Aladárjára. A gyermekverseken túl Weöres Sándor műveiből - amelyek bár nem ma íródtak, mégis nagyon aktuálisak - akár egy egész életre szóló útravalót meríthetünk, csakúgy, mint a huszonéves Lőrinc, akit a Modern népvándorlás című cikksorozatunkban már megismerhettünk. (Szerkesztő)




   A fényt máig is keresem – Weöres Sándor egy mai huszonéves szemével – írta: Hervai Lőrinc, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Amikor Németországban au-pairként dolgoztam, egyetlen könyvet, Weöres Sándor 111 vers című kötetét vittem el magammal. Így hát ez a könyv lett a szabadidőmben a „társalgó partnerem”. Jó volt a szabad perceimben találkozni a versekkel, elmélyedni bennük, és a gyakorlati életben is sokat segítettek.


Számomra Weöres Sándor olyan titkokat tár fel modern formájával, szubjektív nyelvezetével, amelyek visszaemlékezésszerű élményeket elevenítenek meg bennem: tényleg ilyen az éjszakai utca, ilyesmi a halál körüli hangulat, ezek lehetnek azok a fura erők, amik a szerelmet mozgatják, és tényleg a gyermekkorban, ilyen ritmusokban, mesékben éli meg az ember a világot!

 

 

Az első vers, amit ajánlok, eléggé ismert, mégsem állhatom meg, hogy meg ne osszam. Ez az a vers, amelyikkel először találkoztam tőle. Anyukám esti mesének olvasta fel, és bár nem értettem mi is történik Galagonyával, de a ritmusa, sodrása mindig beindította a fantáziám: „bizony ez a Galagonya sok mindenen megy keresztül, ráadásul át is változik, talán olyan lehet, mint én”.

Ez volt az a vers is, amit - amikor au pairként dolgoztam - a rám bízott egyéves német kislánynak harsogtam, ha sétálni vittem. A csípős széllel, és a zötyögő babakocsival igazán jól össze tudott hangolódni.

A fényt máig is keresem – Weöres Sándor egy mai huszonéves szemével – írta: Hervai Lőrinc, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/




A GALAGONYA


     Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
       ruhája.
     Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
        magába.
     Hogyha a Hold rá
        fátylat ereszt:
     lánnyá válik,
        sírni kezd.
     Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
        ruhája.




 

 

 




A következő vers segített elgondolkodni, amikor vágyaim „mocorogtak, ébredni kívántak”, vagy éppen hangosan dörömböltek. Vajon ez az ösztönszerű egymásra találás egymás óvását vagy éppen az egymástól való óvakodást vonja maga után? Hogy akkor most te mit akarsz? Hogy is vagyunk mi itt együtt? És persze szól arról is, hogy mi is ez az egész női és férfi vágy közötti különbség.

 

A fényt máig is keresem – Weöres Sándor egy mai huszonéves szemével – írta: Hervai Lőrinc, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


A TAVASZ JÁTÉKAI


A tavaszi játszadozás
a partokon, a réteken!
Szerelmet hajszol a legény,
lányban szunnyad a szerelem.
Ó röpke labda, lenge tánc,
a tavasz gyilkos bársonyán
rosszul alszik a szerelem,
mocorog, ébredni kíván.

Lányban szunnyad a szerelem,
gomolygó hajfürtjeiben
melyekről pattogzik a fény
ahogy üllőn parázs terem,
ravasz varázs-lepleiben
miket cifrára fest a fény;
álomi tarkaság a lány,
mögötte árnyék a legény.

Lányban szunnyad a szerelem,
szénserpenyő szemeiben
hol felgyúl és kihúny a tűz
de mindig rejtve kényesen;
lányban szunnyad az ölelés,
ringatózó karjaiban
hol a toll-bábú üldögél,
hol a halál bilincse van.

Magányos éjek tőrei
vér-erek dörgő dobjai
két külön tűzvész kanyarog
egymást akarja oltani,

két szerelem egymás felé
kígyózik mint a gyűlölet
s az ősökkel telt temető
susogva bíztat, integet.

A fényt máig is keresem – Weöres Sándor egy mai huszonéves szemével – írta: Hervai Lőrinc, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Ó a hináros férfi-szem
ó a homályos nő-sikoly
mikor tavasz indái közt
két test először összeforr,
ott a fehér kút angyala
vonaglik, meghal csöndesen
s jövendő koporsók hada
nyüzsög, sötéten, férgesen.
Lányban szunnyad a méz, a tej,
övé lesz konyha, kamara,
cukorral, dísszel telt fenyő,
fosztja férj, gyermek, unoka.
Lányban dereng az éjszaka
minden hulláma, csillaga,
csípője urna-íve közt
a virrasztó halál maga.
Ó a közös kétféle vágy
vakon egymás felé szalad
egyetlen cérnaszál-hidon
és a híd mindig leszakad!
Ó tavaszi játszadozás,
egy érintés a lomb alatt,
belőle mennyi könny fakad
és nem lehet és nem szabad!





A "Meghalni" című költemény arra a pillanatra emlékeztet, amikor a nagymamám holttestét körülálltuk. Én magam valamiféle tanácstalansággal, mégis ünnepélyességgel álldogáltam ott. Maga az ünnepélyesség az elhunyt különös mosolyából, ürességéből áradt. Amikor megmozdították az élettelen testet, mintha kettéhasították volna a nyugalmam, „megrengett bennem az édesség vad fészke”. A fényt meg máig is keresem.



A fényt máig is keresem – Weöres Sándor egy mai huszonéves szemével – írta: Hervai Lőrinc, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/



MEGHALNI


Birsalma-illatú, gyöngyház-tekintetű
s a hangja mint harang és messzi hegedű
s mind több és tétován sűrűdő lépteikre
felbődül és lerogy az űr sok-szarvú ikre,
átzudul a hideg, mindent elönt a kék!
Elönt a kék vonzás és villámló ekék
s égő tüskék fölött a Meztelen viharja
redőzve ráborúl a horpadó talajra,
megreng az édesség vad fészke, cifra tál,
s a mozdulatlanúl terjengő fénybe száll.




 

 

 

Végezetül következzen a kedvenc versem. A sorok magukért beszélnek, hozzáfűzni nem tudok és nem is akarok:

 

 

MI VAN A HÉJ ALATT?

 

A fényt máig is keresem – Weöres Sándor egy mai huszonéves szemével – írta: Hervai Lőrinc, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Örök sötétség tapad a felszín belső felére.
Ez a fordított világ,
ez a pokol. Egyforma az éje,
mindene kő-szerű, lobogástalan, fekete láng.

Ez a pokol: belőle hajlik ki az élet,
a hánytorgó, e nyugalomból! Göröngy, fű, ember, állat,
belőle fakad mind, mely sebet és csókot cserélget,
a pokolból, mind, valahányon a fény elárad!

Mindennek külső és belső íve --
melyik a visszája, melyik a színe?
van-e harmadik ív: árny nélküli fény?

Rögtől szívig, minden dalol;
nem ésszel, lényével válaszol,
mint egy nő, vagy egy költemény.

 

 A fényt máig is keresem – Weöres Sándor egy mai huszonéves szemével – írta: Hervai Lőrinc, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Forrás: Weöres Sándor: 111 vers (ISBN:9631501833)
A versek mellé a festményeket válogatta: Hervai Lőrinc
Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi

 

 
A fényt máig is keresem – Weöres Sándor egy mai huszonéves szemével – írta: Hervai Lőrinc, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/