f-moll fantázia – írta: Dénes Ágnes, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Dénes Ágnes:

f-moll fantázia

 

f-moll fantázia – írta: Dénes Ágnes, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Schubert zongorajátékot hallgatok. Gyönyörűen szomorkás.
Nem vagyok szomorú. Vidám sem vagyok. Létezhet az ember hangulatok nélkül?

Rendezgetem magamban az elmúlt hónapok történéseit. A rettenést, a felkavart érzeteket, kérdéseket és válaszokat. És a találkozások, a búcsúzások... kapcsolódások téridő metszéspontjai...

Jó ideje motoszkál bennem az írhatnék, de olyan nehezen gördültek elő a szavak.



Valaki kopogtat, bebocsájtást szeretne az életembe.
Egy ideje érzem, hogy keres. Egy ideje már én is keresem. Még nem tudom, ő-e az.
Mielőtt ajtót nyitnék, még egy pillantás a tükörben. Pillantás magamra.

Nem is emlékeztem már, milyen érzés nőként létezni.
Annyira könnyű volt eltompítani vágyat és valót, olyan magától értetődően bújtam el a kifogásaim mögött, no és egyre nagyobb testem puha rejtekében. Nem tudom hogyan kezdődött ez az időszak, és igazán azt sem, hogyan ért véget. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy újra járni tanulok frissen zsendült önbizalmam cipellőjében.

Évek óta nem látott nőgyógyász sem, eljött az ideje konzultálnom vele.
Rutinvizsgálat... felmordul... Ágnes, itt nagy gond van.
Május végén stigmaként ég belém a diktum: kezdődő méhnyakrák vagy utolsó stádiumú rákmegelőző állapot. Azonnali műtét kell. Pont.

Nem lehet. Nekem nem lehet rákom.
Kóvályogtam és sírtam, nem értettem... akkor... mikor évekig menni vágytam utána, akkor bezzeg nem jött. Most, hogy visszatértem az életembe, mikor végre újra nőként tekintek magamra... újra... hiszen...

Felkavar a felismerés...
Egész eddigi életemben mindig az aktuális társam viszonylagosságában voltam nő.
Idomultam, igyekeztem, fellázadtam. A kapcsolataim elején kivirágoztam, megszépültem, lefogytam, mikor véget értek, én is elsorvadtam, elértéktelenedtem, elhíztam. Zoli halála nem illett bele a történeteimbe, nehezen is zökkentem vissza a szokott rutinba, de azért csak sikerült. Végül annyira jól, hogy évekre magamra zártam kelyhem és ajtóm, nyilvánvalóvá tettem a világ és önmagam számára, hogy nekem már minden megadatott ami egy életre nőként és párkapcsolatból juthatott.

 

f-moll fantázia – írta: Dénes Ágnes, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/



Azután valami változott. Olyan szép, keserédes ívvel érkeztem el magamhoz.
Élettől ragyogó nőnek érzem magam, már nem rejtőzöm, kinyíltam, lágyultam, megszépültem. Nem valaki másban tükröződve, ez vitathatatlanul én vagyok. Felvállalom, egyre magabiztosabban és természetesebben. Itt kellene jönnie a hepiendnek, ez egyértelmű, nem?

Méhnyakrák?? Miért pont most? Nekem most tündökölnöm kellene, mit csinálok rosszul?

Elmerültem a rettenetben, vakon fogadtam szót szinte már bárkinek, akin fehér köpeny volt, hol a karom, hol a szemérmem tartottam újra és újra vizsgálatokhoz. A megfogalmazódó kérdéseim többnyire fel sem mertem tenni, nyeltem a könnyeim és a büszkeségem.
És leginkább féltem, nagyon féltem, és szinte éreztem, ahogy ez az érzés felfalja a még ép szöveteim is.


f-moll fantázia – írta: Dénes Ágnes, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Pillanat törtrésze alatt váltam megint sérült, nőietlen emberré, ellenmondást nem tűrve küldtem el aktuális udvarlómat. Megbélyegzett lettem. Elhittem, hogy beteg vagyok.

Olyan valószínűtlenül alakultak az események, hétről hétre tolva odébb a műtét tervezett dátumát, mégis időbe telt, amíg ezt nem felemésztő bizonytalanságként, hanem lehetőségként fogadtam el végre.
Rájöttem, hogy nem is a betegség, hanem a kiszolgáltatottság gondolata az igazi mumusom.
Azután, ha lassan is, csak megértettem, milyen esélyt kaptam.

Ekkor történt, hogy sorban bukkantak fel az életemben olyan emberek, akik segíteni tudtak.
Nem is pontos ez így. Olyan emberek, akiktől képes voltam segítséget kérni.

Volt, aki a szakirodalmat bújva gyógynövény olajat kevert, volt (és van) aki jelenlétével és beszélgetéssel támogatott, van, aki a táplálkozásomat segített számomra éltetővé átalakítani, van aki bioterményes udvari beszállítóm lett, és már megint a MET, a fogalmamsincshogyandehat csodájával, és a gyerekem, aki lecsapja a laptop fedelét, mikor labor eredményem a netről próbálom értelmezni, és anya és a barátok, akik első szóra vagy kérés nélkül ajánlják fel, hogy fuvaroznak, ápolnak, etetnek, csak szóljak mikor.
És akik imádkoztak/szurkoltak/felém gondoltak, és mégis... leginkább... itt vagyok én.

Úgy döntöttem, hogy bármi is ez, az én feladatom, hogy tegyem a dolgom.
Csak én tudok meggyógyulni. És én rendelkezem a testemmel, nem az orvosok, és jogom van tudni és megérteni, hogy mit, pontosan mit akarnak tenni velem. És jogom van dönteni. És kötelességem vállalni a döntésem felelősségét és kötelességem végre tudomásul venni, hogy enyém a főszerep a saját életemben.

f-moll fantázia – írta: Dénes Ágnes, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Tudom, hogy akkor kezdtem el gyógyulni, és hiszem, hogy ez a folyamat most is tart.
Megismerkedtem egy férfival, akivel ugyan jó is lehetett volna, de mi pikk-pakk egymás idegeire mentünk. Megmutatott viszont olyasmit is nekem aktuális belőlem, amire magamtól egyhamar aligha jöttem volna rá.
És mindezeken felül pár hét alatt kimásztam az önsajnálatból és élveztem a nyarat, az érintést és a most már a reggeli citromlevet is.

Egy bő hónappal később megismételt rákszűrésre első körben teljesen negatív leletet kaptam.

Milyen balga is tudok lenni, még én magam is nehezen tudtam elhinni, az első örömhír után elkezdtem félig-meddig feltételes módban beszélni az eredményről. Pár nappal később az orvosom jelezte, hogy "reklamált" a patológián, bemutatta az előző leletet és vitatta a gyógyulásom. Láss csodát, igazat adtak neki, bár "némi javulás kimutatható, számottevőnek nem mondható." Így, bár az eredeti műtét mégsem szükséges, de biztonsági célzattal, egy kisebb beavatkozást mégis javasol, és persze szövettani vizsgálatot.

Nagyon-nagyon reszketett a gyomrom, amikor nem egyeztem bele.
Olyan nehéz ellentmondani egy orvosnak, még akkor is, amikor egyszerűen tudom és érzem, hogy szelíden is meg tudok gyógyulni. Lassabban, igen. De egyértelmű jelzéseket ad a testem, hogy jó irányba halad a folyamat.

Tudom, hogy gyógyulok.
Továbbra is folytatom mindazt, amit a gyógyulásomért tettem. Mert sokkal tovább mutatnak az életembe hozott változások annál, hogy egy bélyeget leválasszak magamról.
És nő vagyok, vitathatatlanul, szívemben, testemben és szellememben egyként nőként létezem.
Teljes vagyok és ép. Akkor is az lennék, ha megműtöttek volna, és akkor is az leszek, ha majd beköszönt a változó kor, és nő vagyok és szép vagyok, kívül-belül, így, ahogy vagyok. Bármilyen is vagyok.
És végtelen hálás vagyok, mert nőnek születtem.

És amikor eddig eljutottam, valaki kopogtatott.
Még nem tudom, ő-e az.

Ha tenger lennék, most halkan morajlanék és lágy ritmusban vinnék partra távozót, ölelnék magamhoz érkezőt.

 

Grafika: P. Horváth Zsuzsi

 

f-moll fantázia – írta: Dénes Ágnes, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/