Boldogság keresők – Internetes társkeresés női szemmel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Boldogság keresők

Internetes társkeresés női szemmel

 

 

 Boldogság keresők – Internetes társkeresés női szemmel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Valamikor, úgy 10-15 éve, furcsa "csodabogarakként" tekintett az emberek többsége azokra, akik az Internet segítségével próbáltak párt találni. Aztán az évek múlásával egyre elfogadottabbá vált és egyre szélesebb körben terjedt el ez az ismerkedési forma. Ma már férfiak és nők százezrei regisztrálnak a számos társkereső oldal valamelyikén, abban reménykedve, hogy talán így végre megtalálják a boldogságot.

Úgy gondoltam, hogy sokakat érdekelhet, vagy akár érinthet is ez a téma, ezért összeállítottam egy 10+1 kérdésből álló kérdéssort, amelynek a segítségével bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen tapasztalatokra tettek szert a netes társkeresés során maguk az érintettek.

Elsőként 6 hölgy gondolataival, véleményével ismerkedhetünk meg. Mind a hatan más-más élethelyzetben, más-más eredménnyel keresgélnek, vagy keresgéltek. Talán a férfiak számára is érdekes lehet megtudni, hogy mi is jár párkeresés közben az ismerkedni vágyó nők fejében.

Csakhogy az éremnek két oldala van. A folytatásban a társkereső férfiak válaszaival is megismerkedhetünk.

(A minél őszintébb válaszok érdekében arra kértem minden válaszadót, hogy válasszon egy álnevet magának.)

 

 "Férfi és nő ... hogyan is érthetné meg egymást. Hiszen mindkettő mást akar. A férfi: a nőt. A nő: a férfit." (Karinthy Frigyes)

 

 


Eszter

Élethelyzet: Negyvenes nő, aki hosszú bezárkózás és pár kósza kezdemény után tartós és tartalmas kapcsolathoz keres társat.

 

Miért az Interneten ismerkedsz?

Talán mert azt hiszem, így nagyobb esélyem van egymásra találni olyan férfival, akit keresek. Könnyen fejezem ki magam írásban, így az ismerkedés elején talán talpraesettebb is vagyok, mint személyesen.


Mi a véleményed? Fotóval, vagy fotó nélkül az igazi?


Fotóval. Nem szeretnék felesleges köröket, csak azok vegyék fel velem a kapcsolatot, akik rokonszenvesnek találnak. Nekem is könnyebb, ha van egy benyomásom arról, akivel ismerkedni kezdek.


Mi az, amire biztosan felfigyelsz egy férfi adatlapján? Mi fog meg benne?


Az épkézláb kerek mondatok, a finom humor. Ha érzem, hogy "egyben van".


Mi az, amit taszítónak találsz?


A magamutogatás, akár a képeken, akár a bemutatkozásban. A durva helyesírási hibák, az igénytelenség. A hazudozás.


Kezdeményezhet a nő is, vagy jobb megvárni, amíg a férfi közeledik?


Én jobban érzem magam, ha a férfi kezdeményez, ha nem levéllel, hát valamilyen jelzéssel. Lehet, ebben szerepe van, hogy azért még mindig nem teng túl bennem az önbizalom.

 

Mennyire vagy hajlandó eltérni a társkeresés folyamán az eredeti elképzeléseidtől? Ha úgy tetszik, hajlandó vagy kompromisszumokat kötni?

Nyitottnak érzem magam. Vannak alapdolgok, amikben nem engedek: csak azzal ismerkedem, akivel szemben nincs semmilyen ellenérzésem. Nem erőltetem azt a kapcsolatot, ahol bármi komolyabb akadály felmerül. De az, hogy valaki másként néz ki, mint a zsánerem vagy, korban kicsit eltér, mint ideálisnak tartanám, vagy más a végzettsége, az nem zavar. Persze, ha más tekintetben valamiért felkelti a figyelmem.  Kompromisszumokat nem kötök. Kompromisszum nekem az, hogy nem szeretnék dohányos partnert, de elfogadom, hogy néha rágyújt... vagy házas... vannak dolgok, amiben nem alkudozom.

 

Mi a jobb? Levelezni egy ideig, és tesztelni a másik felet, vagy rögtön randizni és kideríteni, hogy tetszetek-e egymásnak az életben is?

Én szeretek minél hamarabb valamilyen élő kapcsolatot, telefon, találkozó. Volt már olyan partnerem, akivel hosszú hetekig egyre mélyebb leveleket váltottunk, szinte már szerelem volt, és találkozónál kiderült, hogy inkább taszít, mint semleges. Pedig láttam fényképen is. Többet ilyet nem szeretnék. Amíg nem találkozunk személyesen, aránylag távolságtartó vagyok.


Hogyan utasítod el a nemkívánatos partnert?


Egyszerűen egyenesen megírom, hogy nem őt keresem, és remélem, megérti. Udvariasan, kedvesen, de határozottan. Utána nem megyek bele „demiértnem” beszélgetésekbe.


Hogyan dolgozod fel az esetleges kudarcaidat?


Aránylag gyorsan. Mivel már tudom milyen rossz és milyen jó kapcsolatban élni, inkább az ismerkedésnél derüljön ki, ha valami nem stimmel, mint kínozzuk egymást. Igyekszem mindig az adott élményeknek örülni, és nem túlgondolni, hogy mi lesz, meddig mehet. Persze, ha valaki nagyon rokonszenves volt, nem jó érzés, ha ez nem kölcsönös, de valahogy mindig gyorsan jön valami kellemes élmény, ami visszaadja az önbizalmam.


Milyenek az eddigi tapasztalataid az internetes párkereséssel kapcsolatban?


Életem legjobb kapcsolata neten keresztül kezdődött, tehát tudom, hogy lehet. :)
Mostanában, hogy újra ismerkedni kezdtem azt tapasztalom, hogy mocskosabb lett a játék, nyílt szexuális felhívások tömkelege ér el hozzám, és sokszor keresnek meg családosak, akik szeretőt keresnek. Lehet, én vagyok naiv, és tényleg erről szól leginkább. De időről-időre találkozom értelmes férfiakkal is. Egyelőre olyannal, akivel tartósabban is sikerült volna tartalmas kapcsolatot kialakítani, még nem. Nekem ez most plusz egy esély. Elég sokat mozdulok már ki, és már egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a neten fogok összeakadni a leendő kedvesemmel. Majd kiderül. :)


Plusz egy kérdés: Mit üzensz a férfiaknak?


A korrektség, humor és igényesség szerintem a nők többségét garantáltan leveszi a lábáról.

 

 

 


Lili

Élethelyzet: Negyvenes nő, aki egy válás, és egy azt követő hosszú kapcsolat után ismét társat keres.

 

Miért az Interneten ismerkedsz?

Nem akarok tovább a csodában, vagy a véletlenben reménykedni, és hagyni hiábavalóan elszaladni az éveket. A munkahelyemen nőkkel dolgozom együtt, a korosztályom számára pedig nem nagyon vannak olyan szórakozóhelyek a környéken, ahol ismerkedni lehetne. Egyébként sem tudnék kivel elmenni, ugyanis a barátnőim mindannyian az életük más szakaszában vannak, nem szinglik, mint én.

Mi a véleményed? Fotóval, vagy fotó nélkül az igazi?

Mindenképpen fotóval. Kezdetben fotó nélkül próbálkoztam, mert attól tartottam, hogy mi lesz, ha az ismerőseim meglátják, hogy párt keresek. Aztán rájöttem, hogy ezeken a félelmeken túl kell lépni. Nincs ebben semmi szégyellni való. Azok is kerülhetnek ilyen helyzetbe, akik ma még a társukkal élnek együtt. Nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. Ezen kívül én is szívesebben ismerek meg valakit, aki felvállalja magát és nyílt lapokkal játszik.

Mi az, amire biztosan felfigyelsz egy férfi adatlapján? Mi fog meg benne?

Számomra lényeges, hogy milyen egy férfi tekintete, mert abból nagyon sok mindent ki lehet olvasni. Ha a tekintete már megfogott, akkor még fontos, hogy igényes, intelligens és egyben humoros bemutatkozó szövege legyen. Jó, ha valamivel fel tudja kelteni a kíváncsiságomat, ha úgy érzem, hogy különleges ember lehet.

 

Mi az, amit taszítónak találsz?

Az igénytelen, semmitmondó, közhelyes bemutatkozást. Ezen kívül a silány, átgondolatlan fotókat. Szerintem sok férfi jól tenné, ha egy jóindulatú hölgyismerősétől tanácsot kérne, hogy milyen fotókat töltsön fel magáról a társkereső oldalra. Rengeteg az elrettentő példa. Ezen kívül a helyesírási hibáktól hemzsegő bemutatkozás sem nyerő nálam.

 

Kezdeményezhet a nő is, vagy jobb megvárni, amíg a férfi közeledik?

Az a tapasztalatom, hogy - tisztelet a néhány kivételnek - eltűntek a bátor, kezdeményező férfiak. Így, ha nem akarom az időmet vesztegetni, és passzív várakozással tölteni, kénytelen vagyok kezdeményezni. Pedig szívem szerint nem tenném, mert úgy gondolom, hogy így valamennyire lelohasztom a férfi egészséges vadászösztönét, ami azért sokat számít egy működőképes kapcsolat kialakulásában.

 

Mennyire vagy hajlandó eltérni a társkeresés folyamán az eredeti elképzeléseidtől? Ha úgy tetszik, hajlandó vagy kompromisszumokat kötni?

Eleinte ragaszkodtam a gondosan felépített elvárásaimhoz. Volt, hogy valakivel 100 százalékban megfeleltünk egymásnak a kívánságaink alapján, de a fotója ellenszenves volt, vagy elkezdtünk ugyan levelezni, de még a személyes találkozásig sem jutott el a dolog. Sokat gondolkodtam ezen. A társkereső oldalakon az ember szépen megadja az igényeit, beállítja a különböző szűrőket és elméletileg minden adott a célirányos párkereséshez. De ugyanakkor ezekkel a szűrőkkel valahol be is korlátozzuk magunkat. Lehet, hogy az Igazi néhány évvel, néhány centiméterrel, néhány kilométerrel, pár kilóval, pár kompromisszummal arrébb szintén keres, csak épp - hacsak a véletlen be nem segít - sohasem találkozunk vele... Lehet, hogy végül is csak a kölcsönös vonzalom számít, és az összes többi dolog, ami eleinte problémának tűnik, idővel jelentőségét veszti. Talán csak a hasonló erkölcsi értékek és a hasonló világlátás tekintetében nem kötnék soha kompromisszumot.

 

Mi a jobb? Levelezni egy ideig, és tesztelni a másik felet, vagy rögtön randizni és kideríteni, hogy tetszetek-e egymásnak az életben is?

Szerintem mindenképpen jó a személyes találkozás előtt néhány (nem túl sok) levelet váltani. Azért azt ne felejtsük el, hogy ez egy veszélyes műfaj is lehet. Pár levélből is sok minden kiderülhet a másikról. Hallgatni kell a női megérzéseinkre.

 

Hogyan utasítod el a nemkívánatos partnert?

Mindenképpen úgy, olyan szavakkal, hogy ne bántsam meg. Hiszen azt feltétlenül értékelem még abban a férfiban is, aki nem tetszik nekem, hogy egyáltalán mert közeledni, hogy meg merte tenni az első lépést, és persze örülök annak is, ha tetszem valakinek. A férfilélek is ugyanolyan sérülékeny lehet, mint a miénk, vigyázni kell rá.

 

Hogyan dolgozod fel az esetleges kudarcaidat?

Mindig azt hittem, hogy egy erős, önálló nő vagyok. Mostanában rájöttem, hogy ez nem egészen így van. Számomra a párkeresés egyben egy önismereti tréning is. Az eddigi – szerencsére nem túl sok – kudarcom mindegyikét megsirattam (még akkor is, ha én szálltam ki az alakuló kapcsolatból), így búcsúztam el a kapcsolathoz fűzött reményeimtől. Miután jól kisírtam magam, elkezdtem azon gondolkodni, hogy a következő alkalommal mit csinálhatnék jobban. A negatív tapasztalat is tapasztalat, épülni kell belőle.


Milyenek az eddigi tapasztalataid az internetes párkereséssel kapcsolatban?


Eddig nem volt szerencsém, sok férfi adatlapját láttam már, de kevesen dobogtatták meg a szívemet és ezekből a ritka alkalmakból sem alakult ki személyes találkozás. Egy kicsit Hamupipőkének érzem magam, mintha az ocsút kellene elválasztanom a búzától. Ennek ellenére nem adom fel. Hogy egy barátnőm szavait idézzem: a kívánságom már kint kering az éterben. Valaki talán egyszer veszi majd az adást…

 Plusz egy kérdés: Mit üzensz a férfiaknak?

Legyenek bátrak, kezdeményezzenek. Valahol mindenkinek létezik a másik fele. Próbálják megtalálni.

 

 

 


Kökörcsin

Élethelyzet: 30-as évei elején járó lány, akire az Internet segítségével talált rá a boldogság.


Miért az Interneten ismerkedtél?

Mert úgy éreztem, már kimerítettem a többi lehetőségét annak, hogy párra leljek :)


Mi a véleményed? Fotóval, vagy fotó nélkül az igazi?

Legalább egy fotót szerintem érdemes feltenni. Fotó nélkül gyanús lehet a helyzet. Az én fotóm állítólag a fizikai valómból keveset mutatott, viszont a világlátásomból sokat :) Nem kell túlzásba vinni, legyen csak egy kép, hogy lásson a másik.


Mi volt az, amire biztosan felfigyeltél egy férfi adatlapján? Mi fogott meg benne?

Én nem nagyon keresgéltem, inkább csak meglapultam, és vártam, kik találnak meg engem. Őket már azért megnéztem, és az fogott meg, aki valami mást képviselt, mint ami átlagos. Na jó, ez túl tág, de aki főleg a természetjárással kapcsolatban képviselt az átlagból kiemelkedőt.

 

Mi az, amit taszítónak találtál?

Azt, amikor egy pasi olyanokat írt nekem, hogy szerinte ma már olyan a világ, hogy jobb mindent letisztázni előre, és leírta, hogy hol van szünet a foga között, hogy őszül a haja, hogy eleinte működik, ha óvszerrel csinálják, de idővel az már nem tolerálható stb. Ez a hozzáállás nem a kényes részletek miatt taszított, hanem mert sajnáltam szegényt, hogy ő azt szűrte le, hogy a lényeg az ilyen részletekben rejlik, hogy ezek az elsődlegesek.

 

Kezdeményezhet a nő is, vagy jobb megvárni, amíg a férfi közeledik?

Gondolom, embere válogatja, hogy mi jön be neki. Én vártam, hogy engem kik keresnek meg. És aki megtalált (és ma is velem van), ő ebből a szempontból „régimódi”, szerinte a férfi dolga a kezdeményezés :) De egy barátnőm rendszeresen kezdeményez. Ez mondjuk nekem kicsit furcsa, azt sugallja, hogy kétségbeesett, és ezt fel is lehet használni önös érdekekben… De biztosan vannak pasik, akiknek ez bejön.

 

Mennyire voltál hajlandó eltérni a társkeresés folyamán az eredeti elképzeléseidtől? Ha úgy tetszik, hajlandó voltál kompromisszumokat kötni?

Nekem is van egy zsánerem, ami a külsőt illeti, de a párom nem ilyen, és ennek az az oka, hogy számomra a belső a fontosabb :) Szóval, ha jól emlékszem, az oldalon meg kellett adni paramétereket a keresett személyt illetően, de én azt a lehető legminimálisabban töltöttem ki. Hisz amiket én írtam magamról, az már szerintem egy szűrő volt azt illetően, hogy milyen pasik írnak majd nekem.

Mi a jobb? Levelezni egy ideig, és tesztelni a másik felet, vagy rögtön randizni és kideríteni, hogy tetszetek-e egymásnak az életben is?

Szerintem, ha megvan az a bizonyos kötődés a két ember között, az már a levelezés során megmutatkozik. A találkozás véleményem szerint egy egészséges kapcsolat esetén elkerülhetetlen, de ezt megtenni mindig akkor érdemes, amikor a felek úgy érzik. Mindenesetre a találkozás meghatározó lehet. Mi is úgy álltunk neki, hogy ez majd segít eldönteni, hogy a következő 9 napban, amíg én elérhetetlen leszek, érdemes-e még a másikkal foglalkozni gondolatban-érzelemben :)

 

Hogyan utasítottad el a nemkívánatos partnert?

Passzív magatartással: nem válaszoltam nekik. Nagyfokú undor esetén  rögtön ki is töröltem a levelét.

 

Hogyan dolgoztad fel az esetleges kudarcaidat?

Az az igazság, hogy nem volt kudarcom, mert kb. 2 nap után írt nekem a mostani párom, akivel úgy érezzük, nagyon egymásra találtunk :)

 

Milyenek voltak a tapasztalataid az internetes párkereséssel kapcsolatban?

Egyszer próbáltam, akkor is csak pár hétig voltam fent, mert egymásra találtunk a párommal :) Úgyhogy nekem pozitív, aminek nagyon örülök, mert már tényleg nem sok esélyét láttam a szép páros életnek. :)

Plusz egy kérdés: Mit üzensz a férfiaknak?

Legyenek őszinték és önmaguk :)

 

 

 


Amálka

Élethelyzet: Negyvenes nő, aki olyan elhidegült házasságban él, ami legalább 10 éve válásra érett állapotban van. A gyerekekre  való tekintettel, és anyagi okokból él a férjével egy fedél alatt.

 

Miért az Interneten ismerkedsz?

Nehezen barátkozom. Meg időm sincs sok erre.

Mi a véleményed? Fotóval, vagy fotó nélkül az igazi?

Fotó nélküli adatlapot meg sem nézek.

 

Mi az, amire biztosan felfigyelsz egy férfi adatlapján? Mi fog meg benne?

A fotói, intelligens, ötletes bemutatkozás, azonos érdeklődési kör.

 

Mi az, amit taszítónak találsz?

Ha egy férfi az autójával vagy más vagyontárgyával pózol a fotóin. Ha azonnal szexuális ajánlatot tesz.

 

Kezdeményezhet a nő is, vagy jobb megvárni, amíg a férfi közeledik?

Azt mondják, jobb megvárni, biztos így igaz.

 

Mennyire vagy hajlandó eltérni a társkeresés folyamán az eredeti elképzeléseidtől? Ha úgy tetszik, hajlandó vagy kompromisszumokat kötni?

Nem adtam alább, eddig…

 

Mi a jobb? Levelezni egy ideig, és tesztelni a másik felet, vagy rögtön randizni és kideríteni, hogy tetszetek-e egymásnak az életben is?

A hosszas levelezés nem vezet semmire, maximum 2-3 levélváltásnak van értelme, aztán randi.

 

Hogyan utasítod el a nemkívánatos partnert?

Megírom neki, hogy bocs, de nem érdekelsz.

 

Hogyan dolgozod fel az esetleges kudarcaidat?

Még nem dolgoztam fel. Úgy érzem, nem kellek senkinek. Legalábbis nem olyannak, aki engem is érdekelne.

 

Milyenek az eddigi tapasztalataid az internetes párkereséssel kapcsolatban?

Fél év alatt 1 randi, ebből 0 kapcsolat… Elég lehangoló. Azt hiszem nincs sok értelme ezzel próbálkoznom.

 

Plusz egy kérdés: Mit üzensz a férfiaknak?

Egy 45-50 éves férfi, aki a “szeretnél-e gyereket” kérdésre a “majd egyszer” választ adja, ne lepődjön meg, ha nem veszik komolyan.

 

 

 
 


Anita

Élethelyzet: Harmincas nő, akinek a története sikertörténet. Az Interneten talált rá a párjára, akivel azóta két gyermek boldog szülei lettek.

 

 

Miért az Interneten ismerkedtél?

Mert a való életben nem találtam társat.


Mi a véleményed? Fotóval, vagy fotó nélkül az igazi?

Fotóval. Igaz, hogy a külső nem minden, de azért sokat számít. Én pl. nem tudnék elképzelni magam mellett egy agyontetovált, piercinges férfit, vagy aki iszonyatosan vézna, esetleg háromszor akkora, mint én. Félreértés ne essék, rajtam is van súlyfelesleg, a páromon is, de van egy (elég tág) határ.

 

Mi az, amire biztosan felfigyeltél egy férfi adatlapján? Mi fogott meg benne?

Először is az, hogy ne csak szexre utazzon. Aztán hogy tud-e egyáltalán értelmes mondatokat fogalmazni, milyen a helyesírása (nem kell tökéletesnek lenni, de azért láttam elborzasztó eseteket). Aztán a mondanivalója: van-e bennünk közös? Csak ennyi.

 

Mi az, amit taszítónak találtál?

Leginkább a gusztustalan, pornográf megnyilvánulásokat.

 

Kezdeményezhet a nő is, vagy jobb megvárni, amíg a férfi közeledik?

Szerintem simán kezdeményezhet a nő is. Interneten ez teljesen elfogadott. Úgy vettem észre, a férfiak sem bánják, ha így történik. Legfeljebb nem lesz belőle semmi, na bumm.

 

Mennyire voltál hajlandó eltérni a társkeresés folyamán az eredeti elképzeléseidtől? Ha úgy tetszik, hajlandó voltál kompromisszumokat kötni?

Vannak dolgok, amikben nem vagyok hajlandó kompromisszumokra: alapvető, az életszemlélettel, értékrenddel kapcsolatos kérdésekben. Nem véletlen, hogy a sok férfi közül, akikkel találkoztam, egyetlen egy volt, akivel többször is találkozni akartam, s végül ma ő a gyerekeim apja.

 

Mi a jobb? Levelezni egy ideig, és tesztelni a másik felet, vagy rögtön randizni és kideríteni, hogy tetszetek-e egymásnak az életben is?

Egyértelműen az utóbbi. Előbbi esetben volt, hogy megjártam, mert nagyon megszédített valaki, aztán az életben kiderült, hogy az illető egy nagy szélhámos… A párommal gyakorlatilag semmit sem leveleztünk, mielőtt találkoztunk. Azt hiszem, ez mindent elmond :)

 

Hogyan utasítottad el a nemkívánatos partnert?

Ha valaki gusztustalan levelet írt, nem válaszoltam.

Ha az illető normális stílusban írt, csak nem keltette fel az érdeklődésemet, akkor írtam valami olyasmit, hogy köszönöm az érdeklődését, de nem hiszem, hogy összeillenénk…

 

Hogyan dolgoztad fel az esetleges kudarcaidat?

Nagyon el voltam keseredve. Nagyon sokáig bizakodó voltam, de aztán egy idő után elegem lett az egészből, abból hogy egyszerűen nem találok senkit, akivel kölcsönösen vonzódnánk egymáshoz. Már éppen elhatároztam, hogy örökre felhagyok a netes társkereséssel, amikor írt a jelenlegi párom...

 

Milyenek voltak a tapasztalataid az internetes párkereséssel kapcsolatban?

Lásd előző pontot. Ehhez még annyit, hogy rengetegen vannak fent társkeresőn, akiket csak a szex érdekel. Van, aki nyíltan ki is írja, van, akiről sunyi módon csak később derül ki. Persze ha valaki bemegy egy szórakozóhelyre ismerkedni, ott is nyüzsögnek az egyéjszakás kalandra vágyók, szóval nincs min csodálkozni.

 

Plusz egy kérdés: Mit üzensz a férfiaknak?

Ne legyenek irreális elvárásaik! Előbb nézzenek magukba, tisztázzák le, hogy ők maguk mit tudnak nyújtani a másiknak, és eszerint keressék az értékeket a másikban is.

 

 


Alma

Élethelyzet: Ötvenes nő, aki végül nem az Interneten, hanem a való életben talált rá a szerelemre

 

 

Miért az Interneten ismerkedtél?

Harminchat évesen lettem újra „szabad”. Úgy éreztem, hogy egy ilyen korú nő még nem kell, hogy elássa magát, csak azért, mert nem sikerült a házassága. A barátaim és ismerőseim is arra biztattak, hogy kezdjek új életet, így nekiláttam... Sajnos a közvetlen közelemben nem találtam olyan férfit, akivel szerettem volna közelebbről megismerkedni. Ki kellett törnöm valahogy ebből a helyzetből. Az internet ingyenessége volt az egyik vonzerő, a másik ok, amiért ott kezdtem keresgélni, az az, hogy úgy gondoltam, elég sokan regisztráltak már, biztos találok magamhoz illő férfit. Tartós kapcsolatra – társra - vágytam, nem csupán szerelmi partnerre. Később rájöttem, hogy tűt keresek a szénakazalban.

 

Mi a véleményed? Fotóval, vagy fotó nélkül az igazi?

Mindkét variációnak megvan a maga előnye és hátránya, ezért úgy gondolom, hogy egyedileg kell ezt a kérdést megfontolni. Az inkognitó hasznos lehet, mert ad egy fajta védettséget, de erősen szűr, és nem biztos, hogy az marad távol, akitől szeretnénk magunkat megvédeni. Bizalmatlanságot, gyanakvást is ébreszthet: vajon miért nem vállalom magam? Annyira csúnya vagyok? Annyira ismert, vagy hírhedt? Netán kapcsolatban élek? Bevallom én eleinte nem tettem fel magamról fotót, de nem az előbbiek miatt, hanem épp azért, mert attól féltem, hogy olyanok is megszólítanak majd, akikkel nem szeretnék kapcsolatba lépni. Ha ilyen előfordul, hogy tudom kezelni  majd a helyzetet? Féltem attól is, hogy felismernek. Aztán rá kellett jönnöm, hogy a férfiak - azokat leszámítva, akik szeretik a titokzatosságot - nem igazán kockáztatnak. Feltöltöttem hát magamról egy általam vállalhatónak ítélt képet.

 

Mi az, amire biztosan felfigyeltél egy férfi adatlapján? Mi fogott meg benne?

Elég sok dologra. Először hagytam, hogy hasson rám a fotója, az adatlapja, mert ugye nem mindegy, hogy milyen fényképet tesz fel valaki, de az csak egy adott pillanatot tükröz, és sokan vannak, akik nem fotogének, de attól még vonzó, jó emberek lehetnek. Tehát első körben megnéztem, hogy szövegben és képben mit akar megmutatni magából ez a bátor ember? :)

Aztán megnéztem, hogy kit is keres, ehhez képest én milyen vagyok? Levelezésünkkor, hogy hogy viszonyul hozzám, mint nőhöz?

Mindig úgy válogattam, hogy legyen rajta valami, ami engem megfog. Vagy a fotója, vagy a bemutatkozása. Aztán szűkült a kör, hiszen volt, aki nekem tetszett, és én nem jöttem be neki, és volt fordítva is.

 

Mi az, amit taszítónak találtál?

A túl sok önbizalom épp olyan zavaró, mint a túl kevés. Gyűlöltem a nőkről való ízléstelen vélekedést, az általánosítást, és persze az igénytelen megjelenést. Mit várhatunk attól a férfitól, aki már azon a fotón is gusztustalan, amelynek segítségével elméletileg „el akar kelni”? Tudom, vannak, akik azt vallják: „Akkor szép a kan, ha ronda, tudja ezt az egész konda.”(Marsbéli krónikák(?) – de ez nekem nem jön be! Zavartak a durva helyesírási hibák is.

 

Kezdeményezhet a nő is, vagy jobb megvárni, amíg a férfi közeledik?

Volt, hogy én írtam először egy férfinak, és volt, hogy vártam, változó eredménnyel. Így utólag úgy gondolom, hogy helyzete válogatja, több jó megoldás is van. Szerintem kezdeményezhet a nő, ha pl. a férfi bemutatkozásában felkeltette valami az érdeklődését, vagy ha nagyon tetszik neki az illető. Meg pl. ez is lehet jó arra, hogy kiderüljön, ebben a témában hasonlóan gondolkozunk-e. Elutasítás esetén legalább látom, hogy hogy teszi azt az illető. De természetesen a nekem tetsző férfi pozitív válasza is érkezhet olyan stílusban, hogy elmegy tőle a kedvem.

 

Mennyire voltál hajlandó eltérni a társkeresés folyamán az eredeti elképzeléseidtől? Ha úgy tetszik, hajlandó voltál kompromisszumokat kötni?

Igen. Hagytam, hogy hasson rám az illető, persze csak bizonyos keretek közt.

 

Mi a jobb? Levelezni egy ideig, és tesztelni a másik felet, vagy rögtön randizni és kideríteni, hogy tetszetek-e egymásnak az életben is?

Nem tudom. Talán az a legjobb, ha írnak egymásnak néhányszor, hiszen lehet, hogy nagyon hamar kiderülnek durva különbségek, de ez a puhatolózás ne tartson túl sokáig, mert egy idő után felmerülhetnek olyan kérdések, amelyeket már nem osztunk meg akárkivel.

Hogyan utasítottad el a nemkívánatos partnert?

Egyértelműen, de azért tapintatosan.

 

Hogyan dolgoztad fel az esetleges kudarcaidat?

Mindig attól függött, hogy mennyire tetszett az illető, és mennyi reményt fűztem a remélt kapcsolathoz.

 

Milyenek voltak a tapasztalataid az internetes párkereséssel kapcsolatban?

Rosszak. Tudom, hogy van, akinek sikerült megtalálnia az Interneten az igaz szerelmet, és ennek örülök, mert valahol engem igazol. (Mármint, hogy nem reménytelen.) Nekem ott nem sikerült.

 

Plusz egy kérdés: Mit üzensz a férfiaknak?

Általában a társkeresőknek üzenem, hogy akár Interneten, akár a való életben próbálnak szerencsét, először tisztázzák magukban, hogy kit is keresnek, utána könnyebb irányt választani.

Nekem végül nem az Interneten sikerült megtalálnom azt, akire – úgy gondolom – mindig is vágytam.

Mindenkinek sok sikert kívánok!

 

 

Boldogság keresők – Internetes társkeresés női szemmel – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Grafika: P. Horváth Zsuzsi