X, VOICE MEG A többiek…- Tehetséget kutatunk,  P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 
   

 

X, VOICE MEG A többiek...

 

 

Tehetséget kutatunk. Évről-évre, újra meg újra. És bármilyen meglepő, a jelentkezők száma nem csökken. Kis ország – nagy zene. Szeretnénk hinni, hogy így van, ám az igazi nagy nemzetközi siker valamiért még várat magára. Annak idején talán egyedül az Omega együttesnek sikerült az áttörés, másnak azóta sem. Pedig tehetségekben aztán igazán nem szenvedünk hiányt. Bizonyítják ezt a különböző tehetségkutató műsorok is, amelyek hétről-hétre nézők millióit szögezik a tévéképernyők elé. A hajdani Ki mit tudok és Táncdalfesztiválok sikere után jött a Kifutó majd a Megasztár, napjainkban pedig az X-Faktor és a The Voice színpadain mutatkozhatnak be a felfedezésre váró énekesek. És mi ismét rajonghatunk, szavazhatunk, izgulhatunk és szoríthatunk az aktuális kedvencünk bennmaradásáért.

X, VOICE MEG A többiek…- Tehetséget kutatunk,  P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Jelenleg úgy tűnik, hogy az RTL Klub fejhosszal vezet a csatornák közötti versenyben. A TV2 a szombati főműsoridő sávját feladva, péntek estére szorult ki már a Megasztár utolsó szériáival is. Most a Voice révén próbál nézettséget növelni a csatorna. Véleményem szerint nem sok sikerrel, bár örülnék, ha nem lenne igazam. Mindenesetre, az első adás csalódást okozott, főleg, mert akarva-akaratlanul is az X-Faktorral hasonlítgattam össze magamban. Úgy érzem a TV2 a zsűri összeállításakor követte el a legnagyobb hibát. Ugyanis abból, hogy valaki nagyon jó előadó és akár sok éves sikeres könnyűzenei karriert tudhat a háta mögött, még nem következik, hogy zsűritagként is megállja a helyét. A Voice zsűrije esetében annak a vibráló feszültségnek, s annak az egymásnak szellemesen, humorosan odamondogató, csipkelődő légkörnek a nyomait sem sikerült felfedeznem, amit a négy X-Faktoros mentor alapból produkál. Bevallom, néha azon kaptam magam, hogy unatkozom, máskor pedig enyhén elborzadva hallgattam, ahogy a zsűritagok egymást túllicitálva próbálták megnyerni maguknak a versenyzőket.

Szerencsére az RTL Klub úgy gondolja, hogy a nyerő összeállításon nem kifizetődő változtatni, így már harmadik éve élvezhetjük a Geszti - Keresztesi - Malek - Nagy kvartett szórakoztató „műsor a műsorban” értékeléseit. Mindenki játssza közben a maga szerepét: Geszti a pergő nyelvű, kreatív polihisztor. Ildikó az érzelmes anyatigris, aki nem habozik a védencei érdekében időnként átharapni a zsűritársai torkát. Malek a mosolygó „gyilkos”, aki a legkeményebb kritikát is a szája szegletében bujkáló elmaradhatatlan mosollyal fogalmazza meg. Végül ott van Feró, az ország „rock-nagypapája”, az örökifjú fenegyerek, a "nemzet csótánya", aki sohasem köntörfalaz, ami a szívén, az a száján, aki mindig kimondja, amit gondol. A hab a tortán Ördög Nóra gördülékenyen profi, ugyanakkor szomszédlányosan kedves műsorvezetése.

A The Voice esetében már az alapgondolat is megkérdőjelezhető. Úgy gondolom, hamis az az elképzelés, amely szerint csak a hang számít, s emiatt döntően ez alapján választják ki a versenyzőket. Legyünk őszinték! Az ember nem így van összerakva. Sajnos vagy nem sajnos, de nagyon is fontos a külső megjelenés, a látvány, a kisugárzás. Mindannyian ismerünk számos olyan énekest, aki nem elsősorban a hangjával hódította meg a közönséget. Ott van például Mick Jagger, aki egy utánozhatatlan jelenség a színpadon, a szája pedig egy generáció szimbólumává vált. Gondoljunk bele! Vajon hányan vennénk jegyet bármilyen kiváló hangú előadó koncertjére, ha nem lenne képes egyúttal egy színpadi show-műsorral is elvarázsolni bennünket?

X, VOICE MEG A többiek…- Tehetséget kutatunk,  P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/A szép hang, a tehetség önmagában kevés. Kell még valami, amit ha úgy tetszik, akár X-nek is nevezhetünk. Ez a valami, ez a plusz talán elszántságból, akaratból, ösztönösségből, ráérzésből, kitartásból, kisugárzásból és érdekes megjelenésből adódik össze. Fontos, hogy legyen valami, amitől az  előadó egyedivé, megjegyezhetővé válik. Nem baj, ha nem tökéletes, de tudjon hatni az emberekre. Ilyen volt két éve Király L. Norbi is. Amikor először láttam, az első gondolatom az volt, hogy ez a srác biztosan nem normális. Aztán adásról-adásra fokozatosan meghódított. Nem lehetett nem odafigyelni rá, pedig nem volt igazán jó énekes. Volt szerencsém az Arénában élőben is látni, ahol szinte hisztérikusan rajongott érte a közönség. Tényleg létezik olyan dolog, ami nem tanulható, ami vagy van, vagy nincs.

Aztán az megint egy másik dolog, hogy ki és hogyan tud profitálni a tehetségkutató versenyekből. A tévétársaságoknak minden bizonnyal nyereséges az ilyen típusú vállalkozás, különben már rég felhagytak volna az efféle műsorok készítésével. A versenyzők esetében azonban már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Az élő adások során bekerülnek a rivaldafénybe, egy profi stáb egyengeti az útjukat, megmondják nekik, hogy mit és hogyan tegyenek. Aztán egyszer csak véget ér a műsor, a lámpák kialszanak és ott állnak magukra hagyva, magukra utalva. Az első lökést megkapták, de innentől már csak rajtuk múlik, hogy miként tudnak élni a lehetőséggel. Előfordulhat, hogy nem is az lesz a valódi nyertes, aki az első helyezést éri el a versenyben.  Gondoljunk csak Wolf Kati sikereire. A sztárcsináló gépezet viszonylag könnyen gyárt csillagocskákat, ám igazi, ragyogó állócsillaggá válni csak keveseknek sikerül. Itt már a tehetségen túl a szerencse, a pénz, az összeköttetések is fontos szerepet játszanak a sikerhez vezető úton.

Lényeg a lényeg: szerencsés nemzet vagyunk. Ha másunk lassan nincs is, azért tehetséges emberekben hál’ Istennek egyáltalán nem szűkölködünk. Talán azért is olyan népszerűek a tehetségkutató műsorok, mert reményt adnak. Reményt adnak az által, hogy látjuk, hogy akár még az utcán a faleveleket söprögető közmunkás számára is van esély. Hiszen minden emberben rejtőzhetnek olyan értékek, amiket egy kis segítséggel felszínre lehet hozni, s ezzel egy új, egy jobb élet, egy jobb jövő kezdődhet el számukra. És ez a legfontosabb üzenet…

 

Cikk és grafika: P. Horváth Zsuzsi (2012 októbere)

 

Kiegészítés: Ezt a pár sort már a The Voice harmadik adása után írom. Azt hiszem, egy kis hamut kell, hogy szórjak a fejemre. Az első adás után talán túl keményen kritizáltam a Voice zsűrijét. Azóta - úgy igazságos, ha ezt bevallom - pozitív irányban változott róluk a véleményem. Igaz, hogy nem olyan szórakoztatóan pörgős, beszólogatós a stílusuk, mint az X-Faktor mentorainak, de olyan jóindulattal és kedvesen beszélnek a versenyzőkkel - még azokkal is, akiket nem juttatnak tovább -, ami ritkaságnak számít ebben a profitorientált médiavilágban. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy a továbbiakban nyitott füllel és lélekkel, kíváncsian várom a folytatást...

 

Második kiegészítés: Itt ülök egy tonna hamu alatt, amit a saját fejemre szórtam a korábbi kritikus soraim miatt és könnyezek. Nézem a The Voice első párbaj adását, és olyan pillanatokat élek át, amilyeneket álmomban sem reméltem... Csodálatos hangok, érzelmek, energia, nem ragozom tovább. Hát fel van adva az X-Faktornak a lecke...

X, VOICE MEG A többiek…- Tehetséget kutatunk,  P. Horváth Zsuzsi írása, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/