Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Megkérdeztük a szakértőt:

Lehet az emberből is marslakó?

 

 

 

 Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Amióta csak az eszemet tudom, lenyűgözött az utazás és a távoli vidékek felfedezése. Kíváncsiságom által hajtva mindig tudni akartam, hogy mi is van a következő útkanyar után, a dombokon túl, a hegyek mögött. Ifjúkorom a tudományos fantasztikus irodalom bűvöletében telt. A Galaktika novelláit bújva gondolatban földönkívüli tájakon és idegen bolygók felszínén kalandoztam.

Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Aprócska gyermek voltam még, amikor az első ember leszállt a Holdon, és megtette azt a bizonyos "kis lépést". Abban az időben mindenki úgy érezte, hogy a fejlődés megállíthatatlan, és a világűr meghódításának a kapujában áll az emberiség. A Hold utáni következő lehetséges célpontnak a vörös bolygó, a Mars elérése tűnt. Évtizedek teltek el azóta, de a várva várt áttörés azóta sem következett be. A minap aztán olvastam egy magán űrutazási programról, amely azt hirdeti, hogy 2023-ra embereket juttat el a Marsra. Arra gondoltam, hogy megkérdezek egy a témában jártas szakértőt, hogy mennyire lehet komolyan venni az ehhez hasonló terveket. Azt is meg akartam tudni, hogy jelenleg hol tartunk a Mars expedíciók előkészítésének folyamatában, és hogy milyen problémákat kell megoldani ahhoz, hogy az álom végre valósággá váljon.

Kérdéseimre a Magyar Asztronautikai Társaság szakértője, Schuminszky Nándor válaszolt.

 

Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Névjegy: Schuminszky Nándor 1950-ben született Budapesten. Aktív éveiben műszerészként telefonközpontok üzemeltetésével foglalkozott. Szenvedélye az űrkutatás. Ezzel kapcsolatban két könyvet is írt "Űrsztárok és űrsztorik", valamint "Űrfürkésző" címmel. Szakmai berkekben közismert űrhajózástörténet-kutató, űrtörténeti előadó, továbbá a legnagyobb magyar űrrelikvia gyűjtemény tulajdonosa. Régóta dédelgetett álma egy Űrmúzeum létrehozása Magyarországon.

 

 

 

Jelenleg hány szervezet foglalkozik a Földön egy jövőbeni Mars misszió előkészítésével?

Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Már a holdutazások után felmerült a Marsra való eljutás reális lehetősége, mint az Apollo–program egyenes folytatása. Az űrverseny megnyerésével az Egyesült Államok elérte politikai célját, továbbá sem a Hold, sem a Mars nem bírt és nem bír különösebb katonai jelentőséggel, így a vörös bolygó "meghódítása" fokozatosan lekerült a napirendről. Nem szabad elfelejtkezni arról a tényről sem, hogy a vietnami háború alaposan megcsappantotta az amerikai költségvetést. Már az eredeti Apollo–programot is alaposan megnyirbálták, például a tervezett utolsó három Holdra szállást törölték.
A gazdasági kényszer a Föld körüli térségre koncentrálta az űrnagyhatalmak ténykedését, a távolabbi világok felderítése, megismerése az automatákra maradt. A katonai kiadások azonban sohasem csökkentek, az 1950-es évek doktrínája, mely szerint "aki uralja a világűrt, az uralni fogja a Földet is" változatlanul érvényben maradt. Az 1970-es években kifejlesztett, többször felhasználható űreszközök — közismertebb nevükön az űrrepülőgépek — is gazdaságossági szempontok miatt, de katonai célok elérése érdekében álltak szolgálatba.

A Mars-utazás azonban fel-felbukkant, különféle elképzelések láttak napvilágot, de ezek megmaradtak a rajzasztalokon. Az egyes országok önállóan aligha fogják megvalósítani ezt a nagyszabású programot, és ha az okokat keressük, akkor elég visszatekinteni az elmúlt évtizedekre. Előbb politikai, azután gazdasági ok, most pedig, — ha jól érzékelem a jelenlegi helyzetet — mindkettő egyszerre akadályozza.


Ha állami szinten nem is, esetleg a magánszektor révén mégiscsak eljuthatunk a Marsra?

A XXI. század elejétől a magán űripar egyre nagyobb szeletet követel magának a tortából, és kétségtelenül egyre nagyobb eredményeket is tud felmutatni. A komoly cégek szintén a Föld körüli térségben tevékenykednek, a távlati célok csak tervek szintjén léteznek.
Napjainkban a legismertebb, talán helyesebb, ha úgy fogalmazok, hogy leghírhedtebb elképzelés, a "vonaljegyes" utazás a Marsra (Mars One program).

 Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/



Általában egyirányú Mars missziókat terveznek, vagy van esély oda-vissza irányú expedícióra is?

Nem volt, nincsen és nem is lesz olyan komoly űrprogram, amely nem számol az űrhajósok visszatértével. Egyszerűen képtelenség még gondolni is arra, hogy a biztos halálba küldene bárki is embereket. Van egy pilótamondás, amely szerint "a felszállások számának meg kell egyeznie a leszállások számával". És van egy űrhajós mondás is, mely szerint "a világűrben a Földre való visszatérés reményével élsz, a Földön pedig az a remény éltet, hogy újra repülhetsz". Ezek nem üres frázisok, hanem mély emberi érzések. Természetesen az EMBER mindig vágyott és vágyni is fog az ismeretlenbe, és ezért nem csekély kockázatot is hajlandó vállalni. De a hazatérés reményét sohasem fogja feladni. Gondoljunk csak az első emberekre, akik eljutottak az Újvilágba. A környezet nem volt ellenséges, a levegő, a víz, a gravitáció stb. ugyanolyan volt, mint a hazájukban. Az őslakosok sem barátságtalanul fogadták őket, csak később váltak ellenséggé. De a Marson nem így lesz. Az ellenséges őslakosok hiányában minden más halálos veszélyt jelent a Marsra lépő ember számára. De, ha még a reményt is elveszik tőle, ugyan miért küzdene?

Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A Mars One szerintem egy jó példa arra, hogy miként lehet bármiből televíziós show műsort csinálni. Hiszen az ötlet kiagyalója a "Való Világ" szerűen elzárt, mesterséges Mars-bázison folyó élet televíziós közvetítéséből szerezné meg a terv megvalósításához szükséges pénzt. A technikai feltételek — űrhajók, rakéták próbái, tesztjei stb. — teljes mértékben hiányoznak, és például csak napjainkban indult el a Nemzetközi Űrállomásra az az orosz és amerikai űrhajós, akik egy évet fognak a súlytalanság állapotában eltölteni. Majd emlékezzünk vissza, amikor cirka egy esztendő múlva kiszedik őket a visszatérő űrkabinból. Elvben persze meg lehetne valósítani a Marsra való utazást, a technika lényegében rendelkezésre áll, de egyetlen ország sincs olyan gazdasági helyzetben, hogy ilyen célokat tűzzön ki maga elé. Az orosz-amerikai viszony is csak az űrben, az ISS-en (Nemzetközi Űrállomás) barátságos, idelent a Földön, már kevésbé.

Most nem számolok a költségekkel sem, de azzal igen, hogy például mi lesz a megbetegedő "egyutas" űrhajóssal, mi lesz az elromló gépekkel, berendezésekkel, honnan lesz tartalék alkatrész stb. Ki ad és milyen súlyú garanciát az "egyutas" űrhajósnak, hogy hátralévő életét nagyjából egy lakókocsi méretű kabinban le tudja élni? Már ha egyáltalán megérkezik a Marsra. Sose felejtsük el, hogy minden ilyen tervben az ember a leggyengébb láncszem.



Így igaz, a pszichés teher is nagy veszélyeket rejthet egy ilyen hosszú űrutazás során. A Mars 500 kísérlet keretében hat önkéntes férfit tartottak a külvilágtól elzárva, sok tekintetben olyan körülmények között, mintha valóban a Marsig és vissza utaztak volna. Nem kaptak friss élelmiszert, nem jutott be hozzájuk kívülről friss levegő és természetesen napfény sem. Milyen tapasztalatokkal zárult ez a kísérlet?

Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Nem kísértem figyelemmel ezt a kísérletet, ezért Dr. Kovács Éva pszichológus segítségét veszem igénybe egy nem technikai tényező megértéséhez, amikor is 6 férfiember sok időre összezárva kényszerül élni. Előbb engedjen meg még egy észrevételt; még a hat férfi összetételű igazi expedíció sem biztos, már ami a nemek arányát illeti. Számítógépbe betáplált adatok alapján a következő kérdésre vártak az orvos-pszichológusok választ, milyen legyen a személyzet ideális összetétele; mind férfi, mind nő, vagy valamilyen arányú keverés. Meglepő választ adott a gép: 4 férfi és 2 nő az ideális összetétel. És most dr. Kovács Éva véleménye:

"Egy csoport kialakulása során, számos változáson megy keresztül az egyének csoporthoz és egymáshoz való viszonya is.

Egyfajta fejlődési folyamat ez, mely általában 4 szakaszra különíthető el, attól függően, mennyi idő áll rendelkezésre a csoport fejlődésére. Eleinte nyilván a formálódásé és az összeszokásé a fő szerep, hiszen a tagok ekkor mérik fel egymás tulajdonságait, az erőviszonyokat, és ha nem is mindig látható módon, de már ebben a szakaszban megkezdődik a szerepek kiosztása, a feladatok közös meghatározása és a megfelelő módszerek mibenléte is. Mivel a feladatok teljesítése nem mehet mindig elsőre és hiánytalanul, viszonylag hamar elérkezik a következő stádium, melynek során a különböző nézetek "egymásnak feszülnek". Amennyiben felnőtt, értelmes emberekről van szó, ez a szakasz hamar átlendül az érvek és ellenérvek folyamatos szembeállításának stádiumába, amikor is kialakul a tagokban az együttműködés - jó esetben.

Nyilván, ha a sikeres munkavégzés és a jó együttműködés a cél, akkor a csoportfejlődés negyedik szakaszában kialakulnak azok a probléma-megoldási módok, melyek bizonyítottan működőképesek, valamint eljön a kísérletezgetés időszaka, amely végül a gyümölcsöző közös csapatmunkát eredményezi egy ilyen szituációban."

Nem tartozik szorosan ide, de már kapható egy-két márkás óraboltban a Mars-500 karóra, amilyet a bentlakók használtak. Az ára…nos, ez már tényleg nem tartozik ide.


Mennyi ideig tartana az utazás a Marsra? A Föld és a Mars egyaránt a Nap körüli kering. A keringési pályáikon való elhelyezkedésük alapján milyen időközönként lenne a legideálisabb ez az űrutazás?

Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

A Mars átlagos pályája kb. 228 millió kilométerre húzódik a Naptól számítva. Ennek a pályának az eléréséhez 32,7 km/s sebességgel kell az űrhajónkat elindítani a Föld pályájáról számítva. Az indítás pillanatában a Marsnak "előrébb" kell lennie a Földhöz viszonyítva, mert a Naptól számítva magasabb pályáján lassabban halad. Az űrhajó így tudja elérni a vörös bolygót. Hogy mennyi idő alatt? Ha megvizsgáljuk az űrkutatás 50 esztendeje alatt a Marshoz indított szondák útidejét 150 és 300 nap közötti időt kapunk. Mai technikánkkal az ún. takarékos pályát kell választanunk, azaz az azonos síkban lévő, azonos középpontú körpályák közötti átmeneti pályát, amely a Föld pályáját kívülről, a Marsét pedig belülről érinti. Ez a Hohmann-féle ellipszis pálya.
Űrhajósaink tehát ilyen pályán haladva 8 hónapos repülés után érkeznek el a Marshoz, majd kb. fél évet várva a két bolygó kedvező szögállására, újabb 8 hónapot töltenek el a visszaúton. Ez nagyjából minimálisan két év.


Milyen hajtómű képes eljuttatni egy űrhajót a Marsra?

Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A kérdés kissé pontatlan. Elvileg bármilyen hajtómű képes űrhajót juttatni a Marsra, amely eléri a fentebb említett 32,7 km/s sebességet. Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/A probléma ott kezdődik, amikor le is kell fékezni az űrhajót, hogy leszálljon a Marsra, majd további hajtóanyag tartalékkal ellátva felemelkedjen, majd visszainduljon a Földre. Ez elképesztően nagy tömeget igényelne, vagy több rakéta indítását követelné. Megjegyzem, hogy az amerikaiak először egy Nova elnevezésű gigászi hordozórakétában gondolkodtak az Apollo–program hajnalán. Nemsokára rájöttek, hogy az óriási méret és tömeg szinte a lehetőség határát súrolja, és a rendelkezésre álló idő is kevés ahhoz, hogy nyerni tudjanak a szovjetekkel vívott űrversenyben. Ezért döntöttek a több részből álló űrhajó mellett, tehát a Holdra már csak egy kisebb űrhajórész, a holdkomp szállt le. Ez a módszer viszont sokkal bonyolultabb volt, űrrandevú és dokkolási manőverek nélkül végrehajthatatlan. A Mars emberes eléréséhez még ennél is jóval nagyobb méretekkel, mennyiséggel kell számolni.

 

 

Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Az embereket és a felszerelést külön-külön kellene utaztatni?

Mindenképpen. Nem célszerű, de nem is lehetséges olyan rakéta földi megépítése, amely képes lenne pl. 6 ember és a szükséges felszerelés egyidejű Marsra való juttatására.

 


Az űrutazás során hogyan lehetne kiküszöbölni a kozmikus sugárzás káros hatásait?

Már az első űrhajók el voltak látva sugárzás elleni védelemmel, az űrhajósok a megfelelő védettséget — és korlátozott időtartamú életfenntartást biztosító – szkafanderekben keltek útra, és ilyeneket használnak ma is.
Zárójelben jegyzem meg, hogy pl. a holdi űrruha mintegy kéttucatnyi rétegből állt.

Az űrhajókon, a Nemzetközi Űrállomáson a borítás is tartalmaz védőréteget, napkitörések esetén pedig az űrhajósokat az űrállomás belső, még védettebb részébe parancsolják.
Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Itt kell megemlíteni a magyar fejlesztésű, világhírű műszert, a Pillét, amely napjainkban is fontos szolgálatot lát el az ISS-en. Nemcsak méri, hanem a helyszínen ki is értékeli az űrhajós testét érő sugárzás mennyiségét, amely alapján az orvosok határozhatnak, hogy újból repülhet az illető, vagy örökre le kell mondania az űrutazás élményéről. Amúgy a Marsnak nincsen mérhető mágneses tere, ezért az odaérkezőket nem is védi meg — saját védőfelszerelésükön kívül — semmi sem a kozmikus sugárzás káros hatásaitól.

 


Azt olvastam, hogy a Mars bolygón az átlaghőmérséklet jóval alacsonyabb, mint a Földön…

A Mars távolabb kering a Naptól, mint a Föld, ezért kevesebb a fény és alacsonyabb átlaghőmérséklet - 60° Celsius körül van. Folyékony állapotban nincs víz, a szén-dioxid is csak fagyott állapotban, azaz szárazjég formájában található meg a felszínén.
A Curiosity (űrszonda) marsi meteorológiai jelentése szerint a vártnál kicsit magasabb volt a nappali hőmérséklet, pedig a Gale-kráterben, a Marsi egyenlítőtől délre, a 4,5° szélességnél még mindig tél vége volt. Viszont előfordult olyan délután is, amikor +6 C°-ot mértek. A kevés számú mérési adat miatt még nem bizonyos, hogy csak átmeneti anomáliáról van szó, vagy tényleg melegebb az éghajlat az előzetesen vártnál. Amíg azonban a nappalok szinte kellemesnek mondhatóak, a Curiosity éjszakánként nagy hidegben, akár -70 C°-ban volt kénytelen várakozni az enyhülést hozó napkeltére.
 
Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Az oxigén termeléséhez, és az élelem előállításához növényeket is kellene termeszteni. Egy ember ellátásához mennyi növényre lenne szükség? Vannak olyan növényfajok, amelyek az átlagnál alkalmasabbak lennének a feladatra?

Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


A NASA már korábban is vizsgálta a Földön kívüli élet lehetőségét, sőt már az 1960-as évek óta folynak ezzel kapcsolatban kísérletek, mint például a Bioszféra-2, Arizonában.
1977-ben a program vezetője, Jack Corliss felfedezte az első, napfénytől teljesen elzárt mélytengeri élővilágot.
Kutatásai ezután a földi élet keletkezésének megértésére irányultak, de nyilván hasznosíthatóak lesznek a Marson is.
Nem lévén biológus, csak ennyire szorítkozom.

 

 

Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

És honnan lenne víz?

Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Kezdetben csak a saját készletek állnának rendelkezésre. A folyamat a víz kinyerésére nagyjából úgy képzelhető el, hogy meg kell emelni a bolygó hőmérsékletét.

Ezáltal megjelenik a folyékony víz, majd a szén-dioxid felszabadulása lassan létrehozza az ún. üvegházhatást, miáltal tovább emelkedik a hőmérséklet.

A Mars körüli pályára állított naptükrökkel lehetne növelni a hatást, de ne feledjük; mindez óriási mennyiségű energiát igényel. De ez csak az első lépés. Első lépés? Szerintem először a bolygó saját mágneses terét kellene létrehozni, ami megvédené az élőlényeket, beleértve a később telepítendő növényeket, állatokat, embereket stb. a kozmikus sugárzás gyilkos hatásától.


Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/



Ha naptükrök segítségével próbálnánk emelni a bolygó felszíni hőmérsékletét, akkor ez elegendő lenne csak azon a területen (legalábbis először), ahol az első emberi települést létre szeretnénk hozni?


Nyilván csak egy szűkebb területen, az első telepek pár négyzetméteres területén fogják megvalósítani a naptükrös fűtést, ami egyébként egy kb. 20 fok Celsiust jelenthet.
De erre már csak akkor kerülhet sor, ha minden más készen áll.

 

 

 

 


És miként lehetne létrehozni a Mars saját mágneses terét?


Elvileg az elektromágnesesség jöhet szóba. Tehát valamilyen energiaforrásból táplált óriási méretű elektromágnesekkel néhány száz év alatt lehetne a földihez hasonló védelmet létrehozni a gyilkos, "enyhébb" esetekben ellenőrizhetetlen mutációkat kialakító kozmikus sugárzás ellen. Probléma: energiaforrás, berendezések nagy mérete, költségek, szállítás stb.

 

Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Miből lehetne a Marson energiát nyerni?

Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A Marsra, illetve a Marshoz eljuttatott űreszközök elsősorban napelemeket, kisebb részben radioaktív izotópos generátorokat használtak a szükséges energia biztosítására. Természetesen ezeknél jóval nagyobb, nagyságrendekkel nagyobb energiára lesz szükség a Mars életre alkalmassá formálásához. Számításba jöhet az ún. tüzelőanyag cella, amely az amerikai űrrepülőgépek fedélzeti energiaellátását biztosította. Ebben a cellában hidrogént égetnek el oxigénben, végtermékként víz képződik. Nem lehet tehát kifogásuk a zöldeknek, a környezetvédőknek, de ez az energiaellátási forma rendkívül drága, bár vannak hírek, hogy egyes autógyárak már terveznek ilyen meghajtású gépkocsikat. Lehetne az atomenergia, de lássuk be, a földi katasztrófák után ez nemigen fog támogatást kapni. Nagy lehetőség a fúziós energia, de hát ez a technológia még gyerekcipőben sem jár.

 



Mi a helyzet a földinél kisebb gravitációval? Hosszú távon nem károsítaná a kisebb gravitáció az űrhajósok csontozatát?

A mikrogravitáció hihetetlenül veszélyes az emberre. Csodálatos szervezetünk az évezredek alatt beprogramozott séma szerint működik. Amikor a súlytalanságot érzékeli, akkor úgy "dönt", hogy nincs szükségünk a csontvázunkra, mert nem kell a megszokott 1G-s környezetben megtartani testünket. Ezért a kalcium szép lassan, de biztosan a vizelettel együtt távozik az űrhajós szervezetéből. Ez a veszteség három hónap után olyan veszélyes mértet ölt, hogy komoly szervezeti károsodással kell számolni. Ezt ugyan gyógyszerekkel és rendszeres tornával — aminek időtartama a Földre való visszaérkezés előtt már több órányira növekszik — mérsékelni lehet, de a leszállás utáni rehabilitáció akár heteket is igénybe vehet az űrben töltött időtől függően. A többheti űrrepülés után visszatérő űrhajósnak jártányi ereje sincs, de amíg a Földön van segítő személyzet a leszállás után, addig a Marson…?

Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ 

Mi van akkor, ha esetleg van bakteriális szintű élet a Marson? Ez akár súlyos fertőzések forrása is lehet…

Természetesen ezzel is számolni kell. Annak idején a Holdról visszatérő űrhajósokat, az ápoló személyzettel együtt karanténba csukták. Nem lehetett kétséges senki előtt, hogy milyen sors várt volna rájuk, ha a Holdról egy Földön ismeretlen baktériumot hoztak volna magukkal. Megfordítom a kérdést. Van-e jogunk, akár az egész emberiség nevében "elfoglalni" a Marsot, ha ott már tényleg vannak élőlények, még ha bakteriális szinten is?

 


Milyen előnyökkel járna az emberiség számára a Mars meghódítása?

Én kerülöm a "meghódítás" fogalmát, hiszen például a világűrt már jobban ismerjük, mint az óceánok mélyét. Pedig azt már jóval korábban meghódítottuk…

Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Talán egyfajta "kötelességnek" fogható fel, hogy az ember mindig megpróbálja lakhatóvá tenni, a saját életszükségletének megfelelően átalakítani a környezetét, és ez miért ne vonatkozna egy másik világra?

Ne felejtsük el, hogy a földi energiaforrások végesek, és most szándékosan nem beszélek a környezet szennyezéséről, pusztításáról. Sebezhetőek vagyunk, és ami a legszomorúbb, hogy nemcsak a világűrből érkező veszéllyel — például egy kisbolygóval való ütközéssel —hanem a saját világunk háborúival szemben is. A túlnépesedésre ugyan nem ad orvosságot, de további világok benépesítésére, lehetőséget igen. Ismereteink szerint a Naprendszer egyetlen élhetővé tehető bolygója a Mars, természetesen a Földön kívül.

 


Játsszunk el a gondolattal! Ha sikerülne megvetni a lábunkat a Marson, a sokadik Marson felnőtt generáció nyilván egyre inkább alkalmazkodna az ottani körülményekhez, esetleg mutálódna is bizonyos fokig. Meddig tekinthető embernek az ember? Esetleg ők már tényleg inkább marslakók lennének?

A Földhöz alkalmazkodott emberi szervezetben elkerülhetetlen változásokat fog előidézni a Földön kívüli élet. A legjobb példa erre a mostani rövidebb-hosszabb űrutazások, melyek jelentős hatást fejtenek ki az emberi szervezetre. Egy tanulságos eseménnyel rukkolok elő:

Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A Curiosity repülésirányítója, családjával együtt egy különös kalandba vágott bele:
A programban dolgozók a marsi nap hossza szerint szervezték meg életciklusukat. Azonban a Mars a Földnél közel 40 perccel lassabban fordul meg a tengelye körül. A marsjárónak természetesen az ottani nappalok és éjszakák váltakozása szerint kell működnie, de a következő napi parancsokat a Földről mindig a marsi reggeleken küldik az irányítók – akik így szintén kénytelenek a majdnem 40 perccel hosszabb napokhoz alkalmazkodni.

A feleségnek és a gyerekeknek részt kellett venniük ebben a kalandban, hogy egyszerre élhessék tovább az életüket, hogy együtt tudják tölteni a hétvégéjüket is. Az életritmus változásának azonban voltak kellemetlen kísérő jelenségei, hiszen a gyerekek biológiai órája nem egykönnyen állt át. A hálószobákat ugyan tökéletesen elsötétítették, de a hajnali 3-kori vacsora, az éjszakai városnézés, vagy a legkisebb gyerek biciklizni tanulása a kihalt hajnali utcákon, mindenképpen furcsa "mellékhatásnak” minősült. Mivel a marsi nap bő 39 perccel hosszabb a földiénél, a Curiosity irányításáért felelős munkatársak ennyivel elcsúsztatott munkanapokon dolgoztak. Bár a különbség egy-egy napon nem tűnt soknak, de 18 nap elteltével már teljesen felcserélődött a nappal és az éjszaka. Ez pedig nagyon megviselte a 24 órás biológiai órára "beállított” embereket. Amikor már a Curiosity üzemeltetése rutinszerűen haladt, a NASA illetékesei úgy határoztak, hogy visszatérnek a földi nappalokhoz igazodó munkarendre: a JPL pasadenai irányító központjában reggel 8-tól este 8-ig tart a munka, függetlenül attól, hogy a Marson éppen nappal van, vagy éjszaka. Nyilván senki sem bánta meg a váltást…

 

Végezetül: Ön szerint még a mi életünkben eljut az ember a Marsra?

A Mars-utazás az űrrepülés történetének legnagyobb kihívását jelenti, de pillanatnyilag túl optimistán ítélik meg ennek a megvalósítási lehetőségét. A legnagyobb probléma az anyagi források hiánya, ráadásul még magán befektetőkre sem lehet nagyon számítani, hiszen az előzetes számítások alapján, a haszon a távoli jövőbe veszik. A szükséges technika még nem áll rendelkezésre, és jelenleg csak hosszadalmas finanszírozással oldható meg. Erre egyetlen ország sem képes saját erőből, de a közös munka is kétséges a riasztóan magas költségek miatt, hiszen mindent szinte a semmiből kell előteremteni.

Almár Iván professzor úr mindig azt válaszolja az újságírói kérdésre, hogy kb. 20 év múlva valósulhat meg a Marsra való utazás. Csakhogy ő nagyjából 30 éve mindig ezt mondja, bármikor is kérdezték meg tőle. Én mindössze annyit teszek hozzá, hogy csak addig szeretnék még élni, amíg az első ember a Marsra lép.

Állítólag már megszületett…

 

Kapcsolódó írások: Az első űrrepülés - Mítosz és valóság    A 95. földlakó a világűrben - A magyar űrrepülés 35. évfordulóján

Grafika: P. Horváth Zsuzsi

Megkérdeztük a szakértőt: Lehet az emberből is marslakó? – szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/