Nincs szükségem sajnálatra! – Egy vak asszony világa – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Nincs szükségem sajnálatra!

Egy vak asszony világa

 

 

 

Nincs szükségem sajnálatra! – Egy vak asszony világa – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
B.-t a közeli kutyafuttatóban ismertem meg. Nagyjából egy időben kezdtünk el odajárni. Én a kölyökkutyámmal, ő pedig a frissen kapott vakvezető kutyájával.
Ahogy teltek-múltak a hónapok, kisebb-nagyobb kihagyásokkal végigkísérhettem azt a folyamatot, amelynek során az öntörvényű vak nő és a kissé önfejű, csokoládészínű labradorlány végül összeszokott, és életre szóló, szoros barátság szövődött kettejük között.

 

 

Nincs szükségem sajnálatra! – Egy vak asszony világa – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Úgy tudom, hogy nem vakon születtél…

Így igaz.

 

Mi történt? Betegség, vagy baleset?

Is-is. Gyerekkorom óta cukros vagyok, emiatt nagyon sok lerakódás volt a szememben.
Egyszer Építők Napját rendeztek fenn a hegyen a Turul madárnál, ahol én megcsúsztam a szobor melletti mészkősziklákon.
Elestem, jó sokat gurultam és agyrázkódást is kaptam. Ahogy a kövekhez ütődött a fejem, a bal retinám teljesen leszakadt, és a jobbon is elindult a szakadás. A bal szememre rögtön megvakultam.

 

Nincs szükségem sajnálatra! – Egy vak asszony világa – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


És a jobb szemeddel ezután mennyire láttál?

Az alakokat egy ideig még kivettem.

 

Hány éves voltál ekkor?

Huszonegy.

 

És rögtön megmondták az orvosok, hogy nagy a baj?

Igen. Figyelmeztettek, hogy a jobb szememen is bármikor leszakadhat a retina. Elég hozzá akár csak egy hajolás, vagy egy ütődés, mondjuk, ha véletlenül lefejel az ember valamit…

 

Ha ez a baleset nem történt volna meg, akkor a cukorbetegség következtében ugyan szintén romlott volna a látásod, de akkor ez egy hosszabb folyamat lett volna, ugye?

Igen, és nem biztos, hogy vaksággal végződött volna.

 


Hogy dolgoztad fel a baleset után, hogy ezentúl vakon kell élned?

El kellett fogadnom. Nagyon nehéz volt. Sokat sírtam, de hozzá kellett ehhez szokni. Amúgy én ezután még férjhez mentem…

 

Úgy ismerkedtetek meg, hogy már nem láttál?

Igen. 24 évig voltunk házasok. Csak hát így utólag, ez egy rossz döntésnek bizonyult, hiszen elváltunk, de annyiból mégis jó volt, hogy született két gyermekem, egy fiú és egy lány. Sajnos a kicsi fiam 2009-ben elment. Történt egy vonatbaleset…

 

Nincs szükségem sajnálatra! – Egy vak asszony világa – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Hát nem könnyű az életed…

Nem. De ez van. Vagy csinálom, vagy feladom.

 

Nem hiszem, hogy én ezeket a dolgokat kibírtam volna…

Azt mondják, hogy én nagyon erős vagyok. Valószínűleg ez igaz. Sírni meg otthon kell, nem mások előtt, mert a sajnálatnál szerencsétlenebb dolog nincs.

 

Most már kirepült a lányod is otthonról, úgyhogy egyedül élsz, ugye?

Igen.

 

Nincs szükségem sajnálatra! – Egy vak asszony világa – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Amikor megvakultál, mi történt a munkáddal?

Egy évig betegállományban voltam, aztán lenyugdíjaztak.

 

És a korábbi munkatársaid és barátaid tartották veled ezután a kapcsolatot?

Nem. Azok közül eltűnt mindenki.

 

Más barátaid lettek?

Igen. Mostanában a kutyások között is sok új barátra leltem, a régiek közül pedig a volt szakközépiskolai osztálytársaim nagyon aranyosak.

 

 

Tartasz kapcsolatot más vak sorstársaiddal is?

Felületesen. Vannak klubok, beszélgetünk, találkozgatunk, de igazi nagy barátság nem alakult ki részemről. Én borzasztóan utálom, ha valaki sír, meg panaszkodik. Jobb attól nem lesz, sajnálni meg ne sajnáljon senki.

 

Amikor gondolkozol, képeket képzelsz el a lelki szemeiddel, ugyanúgy, mint amikor még láttál?

Igen. Képekben szoktam gondolkodni. A színekre is emlékszem, de az már nagyon tompul…

 

Ha új emberekkel ismerkedsz meg, akkor őket hogyan képzeled el?

Hang alapján döntök. Nem akarok senkit elképzelni, hátha csalódok később, mert lehet, hogy mást képzelek a hangja alapján, mint amilyen a valóság. A hang dönt, és az, hogy hogyan beszélnek.

 

Nincs szükségem sajnálatra! – Egy vak asszony világa – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Nincs szükségem sajnálatra! – Egy vak asszony világa – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/A magasságot és a testalkatot azért meg tudod ítélni?

Azt érzem, hogy a hang milyen irányból jön, és azt is, hogy fentről, vagy lentről jön.

 

Miután megvakultál, a többi érzékszerved élesebbé vált?

Igen, például a szaglásom is, de mivel dohányzom, ma már nem olyan tökéletes. A tapintásom is sokkal jobb lett, viszont mivel állandóan vércukrot mérek, és emiatt böködni kell az ujjaimat, már ez is tompult. Most már egy éve hallókészüléket is használok, mert a cukor a hajszálereket a fülemben is tönkretette.

 

Nincs szükségem sajnálatra! – Egy vak asszony világa – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

A cukorbetegség egy nagyon alattomos dolog…

Amit lehet, mindent kinyír.

 

A Braille írást megtanultad?

Igen, még 1980-ban. Akkor alakult a Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportja a felnőttkori látássérülteknek. Az első csoportba bekerültem, és ott megtanultam a Braille írást.

 


És mennyi idő alatt lehet ezt elsajátítani?

Ez változó. Attól függ, hogy ki mennyire akarja, hogy kinek milyen a tapintása, hogy kinek milyen a memóriája. Ennek az írásnak a lényege a dobókockán a hat pont. A betűk ebből állnak össze, és ezt kell tapintással kiolvasni. Én anno egy három hónapos tanfolyamon vettem részt, és az alatt meg tudtam tanulni.

 

Vannak ilyen könyveid is?

Már nincsenek. Eleinte voltak, de amióta van számítógép, ami felolvas mindent, azóta nem kell a Braille könyveket használni. Meg hát a levelezés is interneten könnyebb, mint Braille-ben.

 

Nincs szükségem sajnálatra! – Egy vak asszony világa – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Amúgy hogyan levelezel? Egy átlagos számítógép billentyűzeted van, amelyen tudod, hogy hol vannak a betűk?

Igen. Amit megnyomok, azt hangosan kimondja a gép. És mindent - ami a képernyőn megjelenik - felolvas.

 

Ezen kívül még milyen eszközök segítik az életedet? Az órádat már hallottam, hogy az is hangosan kimondja az időt…

Ugyanígy a vércukormérőm, és a vérnyomásmérőm is mondja a mért eredményt, de még a szobamérlegem is. Nagyon sok beszélő eszköz létezik már, de rettentő drágák.

 

Van erre valamilyen támogatás?

Nincs. Semmilyen.

 

Egyáltalán hol lehet ezeket beszerezni?

A Vakok Szövetségénél, meg pár éve most már a Lidlben is vannak akciók, ahol pl. vérnyomásmérőt, vagy szobamérleget lehet venni.

 

És mi a helyzet a többi háztartási eszközzel?

A mosógépemet a gyerekem bejelölte, és ugye meg kellett tanulni. Mindent meg kell tanulni. Mindent fejben kell tartani. Ugyanúgy főzök-sütök, mint bárki más. Otthon mindent én csinálok.

 

Nincs szükségem sajnálatra! – Egy vak asszony világa – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A sütéshez például hogyan méred ki az adagokat?

Vannak decis üvegpoharaim. Öt deka liszt megy egybe. Egy evőkanál cukor három deka, a vaj, meg a zsír meg saccra megy.

 

Ruhát hogyan választasz magadnak az üzletben?

Elmagyarázzák az eladók, hogy milyen. Ha elmondják a színét, akkor a látó emlékeim alapján én is meg tudom ítélni, hogy mennek-e egymáshoz az egyes ruhadarabok. Korábban évekig feketében jártam.

 

A fiad miatt?

Igen. Nem azért, hogy kifelé mutassam a gyászom, hanem azért, mert úgy éreztem, hogy sötét feketeséggé vált minden…

 

Van néhanapján segítséged?

A nagybevásárlásoknál időnként segít valaki. Meg például a cukros orvosom most Csepelen van. Oda kell kíséret, mert Csepelre nem merek egyedül elindulni a kutyusommal. Amióta a fiammal történt a baleset, vonattal talán ha kétszer utaztam. Egyszerűen irtózom a vonattól.

 

Hogyan szoktál vásárolni?

A piacon meg az eurós boltban ismernek, és segítenek. Nagyon sok ember segít. Amióta meg kutyám van, még többen segítenek. Fehér bottal fele annyira sem figyeltek oda rám, mint amióta kutyával közlekedek.

 

Mennyiben változtatta meg a kutya az életedet?

Teljesen.

 

Nincs szükségem sajnálatra! – Egy vak asszony világa – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Nincs szükségem sajnálatra! – Egy vak asszony világa – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Nincs szükségem sajnálatra! – Egy vak asszony világa – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Szabadabb lettél?

Sokkal.

 

Bátrabb is?

Én elég gyáván közlekedek. Biztos helyeken semmi gond, de azért messzebbre már fenntartással megyek. Hamar bepánikolok. A minap is megtörtént, hogy a buszforgalmat elterelték a Fő térről, és én ezt nem tudtam.

 

Ja, igen, a Sörfesztivál miatt…

Éreztem, hogy valahogy nem úgy kanyarodik a busz, ahogy szokott, de azért leszálltunk, és elindultam úgy, amerre eredetileg akartam volna menni, csak hát nem jó fele mentünk. Egy nő szerencsére odajött hozzám, és elmondta, hogy hol vagyok. Megijedtem, hogy: Úristen! Hogy kerültem én ide? Akkor a könyvtárig elkísért, és onnan már simán tovább tudtunk menni.

 

Körülbelül hány ismert útvonal van a fejedben?

Sok. Én itt nőttem fel ezen a környéken, sőt, már a nagymamám is itt lakott. Errefelé egészen jól eligazodok.

 

Nincs szükségem sajnálatra! – Egy vak asszony világa – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

És ha új helyre kell menned, ahol még nem jártál?

Akkor nagyon körbe kell kérdezgetnem, vagy először kísérővel kell mennem. Szerencsére a kutyus pillanatok alatt megtanulja az utat.

 

Amikor elindultok valahová, akkor megmondod neki a végcélt, és odavezet?

A célt is mondom, de azért útközben irányítani kell, hogy: Balra! Jobbra! Zebrához! Lépcsőhöz! A betanult útvonalakat, ahol többször voltunk, nagyon jól tudja.

 


Kerültél már olyan szituációba, amikor visszaéltek a kiszolgáltatott helyzeteddel?

Nem. Szándékosan nem bántott senki. Csak az a baj, hogy az emberek nem tudják azt felfogni, hogy milyen is vaknak lenni. Például csak annyit mondanak, hogy: Erre jöjjön! De egy vaknak ennyi nem elég. Irányt kell mondani. Vagy ha velem szemben állnak, akkor azt mondják, hogy például balra menjek. Elindulok balra, és akkor rám kiabálnak, hogy: Nem arra, hanem balra! Mondom: Nekem ez a balra. Ő meg ugye másik oldalon van, és neki a bal az a másik irány…

 

Nincs szükségem sajnálatra! – Egy vak asszony világa – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Szerinted min kellene változtatni annak érdekében, hogy a vak emberek élete könnyebb legyen?

Először is az emberek hozzáállásán. Mert sajnos áll az ember a zebránál, - a kutyus még nem tudja felmérni, hogy mehet-e, vagy nem mehet, a régi vakvezető kutyák ezt már tudják – és elmennek az ember mellett úgy, hogy nem mondják, hogy jöhet, vagy mehet. Vagy olyan is volt, hogy akkor mondták, amikor már jött az autó. Lehet, hogy figyelmetlenségből, nem tudom, de az óta fenntartásaim vannak. Elég lenne, ha annyit mondanának, hogy: Nyugodtan jöhet, nem jön semmi.

 

Szerintem sokan azt gondolják, hogy a vakvezető kutya tudja, hogy mikor lehet lelépni a járdáról…

Nem, sajnos nem tudja. Azt hiszik, hogy a kutya a lámpákat is felismeri, holott a kutyáknak nincs színfelismerésük. A lámpák sorrendjét meg lehet tanítani nekik, azt hogy mikor melyik ég, de ehhez is látó segítség kell. Erre sajnos egy kutyakiképzés alatt nincs elég idő. A beszélő, vagy a hangjeles zebrák segítenek a legjobban. Ilyenekből lehetne több. A sima zebráknál nincs mit tenni, fülelni kell, hogy jön autó, vagy nem jön autó… Aztán az emberek azt sem értik meg, hogy amikor a vakvezető kutyán a hám rajta van, akkor ő dolgozik. Ilyenkor nem simogatjuk, nem nyúlkálunk hozzá, és nem nyújtogatunk neki kaját. És amikor ezeket nem engedem, akkor elmondanak mindenfélének. Nem értik meg, hogy nem szabad. Azzal, hogy megkeverik a kutyát, az ő életét, meg az enyémet is veszélybe sodorják, mert félre fog vinni a kutya, és nem úgy fog továbbmenni, ahogy kell. Valamelyik nap is mentünk az utcán, és szembejöttek egy kiskutyával, amelyikkel korábban már játszott a kutyám a kutyafuttatóban. Elengedték a kiskutyát, és az rögtön odaszaladt az enyémhez. Nem tudtunk továbbmenni. Ilyenkor én nem tudom, hogy miért torpantunk meg, hiszen nem látok.

 

Jó ezekről beszélni, mert az emberek többsége azért ritkán képzeli bele magát a fogyatékkal élők helyzetébe...

Sajnos ez így van. A vakvezető kutya a mozgó embereket is nehezen tudja kikerülni. Ez például a piacon szokott problémát jelenteni. Szerencsére az árusok sokat segítenek, ők szólnak rá az emberekre, hogy menjenek egy kicsit arrébb. Nekünk ilyen gondjaink vannak. A másik nagy gond a buszról való leszállás. Sokszor úgy próbálnak segíteni, hogy szabályosan húznak lefelé a lépcsőn. A végén azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e, vagy lány. Holott nem kellene segíteni, mert le tudunk szállni. A bal kezemben a kutyus van. Én megyek előre, mert ő leszállásnál nem mehet elöl, nehogy lerántson.

 

Nincs szükségem sajnálatra! – Egy vak asszony világa – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Akkor tulajdonképpen az a legjobb, ha úgy segít az ember, hogy nem fog meg, hanem csak szóban mondja, hogy mehetsz, vagy nem mehetsz?

Igen. És meg kellene kérdezni, hogy szükség van-e segítségre. Mert egy berögzült útvonalon azt hiszem, nemigen kell segítség egyikünknek sem. És soha sem azon az oldalon kell odajönni, amelyiken a kutya van, hanem mindig a másik oldalon. Mert például az én kutyám sajnos hajlamos azt gondolni, hogy ha van ott egy látó is, akkor ő miért dolgozzon, segítsen a látó ember nekünk.

 

Hány év után lett vakvezető kutyád?

Itt a Baráthegyi Kutyaiskolánál aránylag hamar, két év után. De korábban a Csepeli Kutyaiskolánál már négy-öt éve benn volt az igénylésem.

 

Ő az első kutyád?

Igen. Ezért is volt olyan nehéz levizsgázni. Nekem előtte csak egy cicám volt, a két állatot nem lehet összehasonlítani.

 

Mennyi ideig tartott, amíg le tudtatok vizsgázni?

Neki ugyan volt már egy előzetes vizsgája a kiképzőjével, de ezután még jó egy évbe telt, amíg mi ketten is összeszoktunk. A közös vizsgánkra négy kiképző jött el, és filmre vettek minden mozzanatot. Borzasztó nagy stressz volt ez az egész nekem. Meg kellett adni három útvonalat, abból kihúztam egyet, és azon kellett végigmenni.

 

Mi jelenti a szórakozást az életedben?

Rengeteget olvasok. Helyesebben mondva a számítógép hangosan felolvassa a könyveket nekem.

 

Van kedvenc íród?

Mindenevő vagyok. A kedvenc könyvem Victor Hugotól a Nyomorultak. A krimitől kezdve a szépirodalomig mindent elolvasok, mondjuk talán csak az útleírásokat nem. Azoktól valahogy elzárkózom, mert úgysem fogom látni azokat a tájakat, akkor meg minek fájdítsam a szívem.

 

Otthon csak rádiód van? Tévéd nincs?

Van tévém is, de lemondtam az előfizetést, mert azért, hogy egy hónapban egyszer bekapcsoltam nem volt értelme fenntartani.

 

Nincs szükségem sajnálatra! – Egy vak asszony világa – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Nincs szükségem sajnálatra! – Egy vak asszony világa – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/És mi a helyzet a zenével?

Amióta meghalt a fiam, azóta nem nagyon hallgatok zenét.

 

Mert ő szerette?

Állandóan bömbölt nála…

 

Létezik kifejezetten a vakok számára rendezett színházi előadás?

Szokott lenni. Régebben többször jártam színházba, de amióta megvan a kutyám, vele csak kétszer voltam. Tudod, nekem most a kutya az első, és neki nem olyan nagy öröm ott ücsörögni. Egyébként most már létezik olyan, hogy narrált színházi előadás, ami azt jelenti, hogy mindent, ami a színpadon történik, fülhallgatón keresztül elmondanak számunkra.

 

És hol vannak ilyen előadások?

Itt Tatabányán, a Jászai Mari Színházban is volt már több. Sőt, előtte még színpadbejárás is szokott lenni, amikor a díszleteket és a jelmezeket végig lehet tapogatni.

 

Nincs szükségem sajnálatra! – Egy vak asszony világa – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Jelenleg mi jelenti a boldogságot az életedben?

Relatív dolog ez. Mindennek lehet örülni. Mindennek.

 

És mik a te örömeid?

Hát például ez a kutyalány. Vagy a cicalány, ahogy hízeleg. Meg hát az, hogy szabadon tudok közlekedni. Gondold el, azelőtt nem mertem például a szemészetre egyedül elindulni. Amióta van kutyám, szabadon járkálunk oda is. Tudod, milyen öröm ez, hogy nem vagy kiszolgáltatva másnak?

Annyi sok apróság van. Egy jó szónak is nagyon lehet örülni.
Csak ehhez el kell jutni egy pontig - akár egy betegség, vagy baleset által -, hogy az ember ezeket a kis dolgokat is értékelje.

 

Nincs szükségem sajnálatra! – Egy vak asszony világa – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ 

 

Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi