Bakancsavató bakonyi baktatás – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Győri Dia:

Bakancsavató bakonyi baktatás

 
   

 

 




Hosszas válogatás után végre, sikerült beszereznem egy új bakancsot: a Zöld Csodát! Türelmetlenül vártam, hogy meghozza a csomagszállító, s közben már izgatottan terveztem a bakancsavató túrát! A Csodabakancs hamarosan meg is érkezett, s ragyogóbbnak tűnt minden előzetes elvárásomnál! Így aztán vasárnap Zolival nekiveselkedtünk, hogy az istállóban szilajul toporzékoló lábbelit rászabadítsuk az erdőre, s belevágtunk a Zirc és Bakonybél közti kék szakasz teljesítésébe.

 

Bakancsavató bakonyi baktatás – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Zircen egy pillanatnyi pékség előtt töltött nyálcsorgatás után máris szaporán a kék jelzésen haladtunk. A város faluvá szelídült, s a legvégén parkerdő kezdődött. Ez volt a Pintér-hegyi parkerdő egy kis játszótérrel, mészégetővel, térképes táblával, padasztallal. S némi hóval! Ideális terepnek tűnt Baki, a Sztár rajtfotójának művészi megkomponálására:-). Csak egy szikla kell, meg némi hó, s valami háttér, s máris kész az első portfólió fotó!

Végre terepre léptünk! Mily remek volt az avarban az erdőben kígyózni! Nem csak a bakancs élvezte, hanem a lelkem is, hiszen már jó ideje áhított újra erdőt járni. 

 


Ahogy feljebb hágtunk, egész tetemes hó kezdte borítani a tájat. Erőteljes erdőművelés alatt álló terület ez, s bizony igencsak figyelni kell, mert kék jelzés széle-hossza egy látómezőbe sem esik. Leirtott domboldal mellett haladtunk el egy erdészeti dózer úton - igencsak rossz érzésvolt. Vártuk, hogy erdőbb erdőbe érjünk. Szerencsére ez hamarosan meg is történt, s onnan már kellemesebb volt a menet.


Tudtam, hogy aznap a környéken lesz egy teljesítmény túra is. Ennek útvonala a Zirc és Borzavár közti szakaszon egybeesett a miénkkel, így nem lepődtünk meg, amikor zajt hallottunk a hátunk mögött. Végül összesen csak egy teljesítménytúrázót vizualizáltunk, ami engem megelégedéssel töltött el (a tömeg nem kívánt vendég). 

 

Bakancsavató bakonyi baktatás – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/  

Nem is oly sokára egy csinos részre értünk: az előttünk völgyben fekvő Borzavár felé vezetett hóval hintett ösvényünk a füves-bokros vidéken.

 

Hamarosan már ott is döcögtünk Borzavár határában. A térkép itt felhagyott mészégetőket jelöl, de mi csak valami elhagyatott régi gazdasági épületet láttunk. A falu szélén ott dekkolt a teljesítménytúra pontőre autójában, s várta az első pácienst, aki mögöttünk érkezett. Felkaptattunk az emelkedős utcán, s itt jutott először eszünkbe, hogy igazán utánanézhettünk volna annak, hogy hol lelhetők fel a faluban a kéktúra pecsétek. Sebaj! A kocsma mindig egy fix pont, úgyhogy most is kocsmakeresésre optimalizáltuk szemeinket. Így siklott a célkeresztbe az Oázis Presszó, melynek ajtajához odalépve azt határozottan fel is tártuk. Apró kis kocsma volt, szemből egyből egy nagy cserépkályha, s két söröző úriember. Egyikük nagy készségesen rögtön elárulta, hogy de bizony itt van kék pecsét, s mindjárt jön a csapos bá'. Megvártuk azt a pár percet, míg megjött a bá' egy kosár hasogatott fával, majd nyomban előadta a pecsétet. Örömmel benyomtuk a kiskönyvünkbe. 

Bakancsavató bakonyi baktatás – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ Mást (folyékonyat) most nem nyomtunk be, nekem a gyomrom kicsit odavolt, egy Lord (azaz Zoltán) pedig magában nem iszik - így száraz torokkal álltunk tovább. 

Alighogy elértük a falu központját, Zoli kiszúrt egy kerítésen egy másik kék pecsétes dobozkát. Így aztán méltán bejelenthetjük, hogy Borzaváron két pecsét is van! Eme második dobozban újfajta lapult, amit most már egyre több helyen láthatunk, a kerekded. Benyomtuk ezt is, fő a változatosság!

Nézelődve végigvonultunk a falun, majd egy földúttá váló utcán el is hagytuk. Felkanyarodtunk a Templom-dombra, s egy elhagyatott, töredezett vékony aszfaltos úton leltük magunkat. Köröttünk építési törmelék állt halomban, növényzet által vegyesen benőve. Mit mondjak? Nem volt szép látvány.

Jelzés egy szál sem. A térképet megvizslatva aztán egyértelmű lett, hogy innentől bizony jó hosszú szakaszon át aszfalton kell menni. Hát legyen - irány a Kőris-hegy!

 
Hamarosan zsír új aszfaltosra értünk, s jó darabon azon haladtunk. Mígnem egyszer csak észrevettük, hogy néhány méterre az úttól a fák közt visznek a jelzések. Kiderült, hogy van alternatív kisösvény, úgyhogy rá is kanyarodtunk.
Megálltunk aztán egy kis kakaóscsigázás és forraltborozás ürügyén. Bizony mondom néktek, forralt bor nélkül nem érdemes téli túrára indulni! Fantasztikusan jól tud esni :-)

Kis idő múlva odaértünk Szépalmapusztához. Csak a szélét érintettük, így egy tanyafélét láttunk, s jókora legelőt, rajta lovakkal. A térkép szerint itt arborétum is van.

 

Bakancsavató bakonyi baktatás – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Előttünk az úton egy fiú és egy lány téblábolt. Közelükbe érve megszólítottak minket: "Melyik út megyen itt a Kőris-hegyre?" No, természetesen nem így, csak így jól hangzott:-) Tehát, azt tudakolták, hogy merre lehet odajutni. Gyors térképes prezentációt tartottunk nekik, s igen egyszerűen válaszoltunk: a kéken! Megköszönték, s elindultak az autójukhoz felszerelkezni, hogy aztán máris induljanak ők is a Kőris-hegyre.

Bakancsavató bakonyi baktatás – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Mely egyébként már előttünk emelkedett, rajta egy hatalmas pöfeteggel - avagy golflabdával, kinek hogy tetszik.

Megindultunk felé, s hamarosan a szépalmai erdőkben jártunk, mely egy roppant kopott tábla közlése szerint pusztuló erdő. Láttunk ugyan halódó fákat, de a szak nem avatott szemem igazán nagy pusztulás nyomait nem fedezte fel.
Közben a fiú-lány páros követett minket, nem oly távolról. Kisszépalma közelében, hol a térkép által jelzett kék és az erdőben jelzett kék eltért egymástól, utol is értek minket, s közös erővel kutattuk utunk folytatását. Beszélgetni kezdtünk, így tudtam meg, hogy a fiú némileg földim: egy Tolna megyei faluból származik.

Hamarosan megkezdődött a hegyre felfelé tartó vándorlás, ahol elszakadtunk tőlük. Ez egy igen szép szakasz volt, s nekem többször is a Zengőt idézte eszembe. Havas úton baktattunk fák közt kanyargó, emelkedő ösvényen, mely jó munkás volt, fázni nem fáztunk, sőt.

Közvetlenül a hegycsúcson trónoló kilátó előtt igazán neki kellett szaladni a kaptatónak, aztán már fent is voltunk. A kilátó szemlátomást nem volt a legjobb állapotban, amit az elhelyezett tábla is erősített, mely tájékoztatott mindenkit, hogy a Vajda Péter kilátó leromlott állapota miatt saját felelősségre használható, valamint hogy hamarosan felújításra kerül. De hogy mindezt mikor nyilatkozták, az nem derült ki.
A kilátó mellett ott állt a "pöfeteg", immáron lábakon, és immáron radarként. Látványos volt!
Bakancsavató bakonyi baktatás – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Elvileg lentről is látható volt, de én nem vettem észre, hogy a kilátóba csak az első szintig lehet felmenni, feljebb hiányzik a létra. Így aztán legörbülő szájjal észleltem, hogy nem tudok felhágni a tetejére. Sebaj, akkor étkezzünk egyet! Bár kicsit szeles volt odafent, de mégis szárazra lehetett ülni, így egy keresztbe tett lécre telepedve nekiálltunk szendvicset majszolni, miközben Lordunk elégedetten pillantott végig a birtokon. Közben megérkezett a fiú-lány páros is. Ők is feljöttek, s itt már kellemesebb csevejbe kezdtünk, melyet csoki osztogatás és forralt bor kínálás kísért.


Nem maradtunk soká, elköszöntünk, s indultunk tova. Úgy sejtettük, a helyi kék pecsét talán a radarállomás kerítésén lakhat, úgyhogy keresni indultunk. A csupasz kézzel végrehajtott szendvicsezés következtében kissé elfagytak az ujjaim, s jó időbe telt, mire megmelegedtek.


A pecsét valóban a kapu mellett volt - saját kis oszlopon! Örömmel észleltük, hogy milyen becses itt a pecsét, hogy külön oszlopot állítottak számára:-) Itt is már az újfajta kerekded bélyegző van.

 

Nekiálltunk lebaktatni a szerpentinen. Egyszer csak Zoli kiszúrta, hogy jobb kéz felé remek kilátás nyílik a távolba, ahol látványosan kelleti magát a Somló! Áhítattal gyönyörködtünk benne egy darabig.

 

Bakancsavató bakonyi baktatás – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Hamarosan a kék elszakadt az aszfaltostól, hogy egy nagy kunkort levágjon. Jó meredek, köves és sáros ösvény volt ez, Zoltán morcogott is kicsit, mikor rájött, hogy ki is hagyhattuk volna ezt a rövidítő utacskát:-) Viszont szerintem szép volt!
Még egyszer visszatértünk az aszfaltra, majd végleg elszakadtunk tőle. Nemsoká az Eleven-förtésen találtuk magunkat - de vajon mi az a förtés? Olyan érdekes ez a szó:-) Minimális netes kutatással arra jutottam, hogy ez a vizenyős területeket jelző szó lehet. Ennek ellenére nem volt különösebben vizenyős a terület.


Csorogtunk lefelé, míg le nem értünk az Öreg-Séd mellé. Patak nem igazán volt, inkább csak a medre. Ez is nagyon szép rész volt. Felmagasodó oldalfalak közt haladtunk, s itt-ott sziklák bukkantak elő. Egy csalogató kis völgyben a Z+ jelű ösvény ágazott le. Már Bakonybél fölött jártunk.

A kiszemelt buszig volt még időnk, így azt ötöltük ki, hogy még mielőtt beérnénk Bakonybélre, teszünk egy kis kitérőt a Likaskő-barlang megtekintése okán. A kék barlangjelzésre tértünk tehát. A térkép alapján nem tudatosodott bennünk, hogy itt végig emelkedő lesz, de hamar rájöttünk. Avarral borított, némileg sáros árokban haladtunk fel-fel, egész a barlangig. Ez volt a Cser-árok, ahogy most a térképen látom. Lógni kezdett a nyelvünk, s megkísértett a gondolat: biztosan kell ez még nekünk? A térkép alapján úgy tűnt, a barlang nem lehet messze, de az út mégis egyre csak tovább vitt, felfelé. Szembe jött egy ember, a vállán két hosszú fát egyensúlyozva, s jó sétát kívánt.
Felértünk egy kicsit egyenesebb részre, de onnan még mindig menni kellett tovább. Egyszer csak balról a szemembe csillant valami: a Nap volt az! Rájöttem, hogy ahogy egyre feljebb hágunk a völgyből, bizony a Napot is láthatjuk, ki most nagylelkűen előbújt. Hamarosan csodás fényélményben lett részünk: a barna fák szinte vöröslöttek a napfényben. Gyönyörű volt, és már nem kételkedtem abban, hogy nekünk ide fel kellett jönnünk:-)

Bakancsavató bakonyi baktatás – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Kis idő múlva a barlanghoz értünk. Gyönyörködtünk a színekben, s örültem a kegynek, amiben részesültünk: hogy a Nap ránk ragyogott, és ezen a téli napon kék éggel, zöld mohákkal és vöröslően barna fákkal ajándékozott meg. Le is ültünk egy picit.


Ezt a helyet a túra záróakkordjaként értékeltem, s úgy gondoltam, itt ellőhető a sztárbakancs célfotója. Meg is történt a dolog:

Visszabaktattunk a faluba (lényegesen gyorsabban leértünk, szinte észre sem vettem), s tökéletes időzítésünknek hála még volt kb. fél óránk a buszig. Zoli a kékfüzetből kiolvasta, merre lehet itt a pecsét, úgyhogy elindultunk a Gerence Fogadó felé. Erősen alkonyult, hűvös lett - túravégi körülmények uralkodtak. A fogadó udvarához át kellett kelni a Gerence-patakon átvezető fahídon, méghozzá a nyitva hagyott fakapun, mely igen tetszetős volt. Az udvarban hosszú, régi, betonlapokból készített ösvényen haladtunk a ház felé, melynek bejárati ajtaja melletti ablakban várt minket a bélyegző. Biccentettünk az ablakban megjelenő bácsinak, s pecsételtünk. Visszabaktattunk aztán a buszmegállóhoz, amikor is megállt az egy autó mellettünk, s lám: a fiú-lány páros ült benne! Örömmel váltottunk velük pár szót, majd ők mentek a szállásukra, nekünk pedig nem sokat kellett várnunk, míg megérkezett a buszjárat.


Bakancsavató bakonyi baktatás – írta: Győri Dia, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Bakancsavató szempontból a túra igen jól sikerült: a bakancs kiválóan bevált, nem törte sehol a lábam, nem nyomott. Olyan érzés volt benne túrázni, mintha egy vastag és szilárdan puha réteg ölelné körül a lábam, mely ráadásul meleg is: egészen melegem volt benne.

Élményszempontból a túra remek volt, élvezetes volt, mind a mozgás része, mely már nagyon hiányzott, mind a látott szép és érdekes helyek. Hogy volt egy kis hó is, az már csak hab volt a tortán :-)

 

Készült: 2013. decemberében
Fotók forrása: Győri Dia
Szerkesztés, grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi