Már és még – írta: Dénes Ágnes, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Már és még

 

 

 

Már és még – írta: Dénes Ágnes, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Hazafele tartunk, Ábel elszunnyadt. Az autópályán előttünk baleset, hirtelen torlódó kocsisor és kigyulladó vészvillogók. Lábam a fékpedálra tapos, jobb kezem önkéntelenül lendül.


Úgy tartják, az ember egy bizonyos kor után már nem változik.
Pedig de.
Illetve.

Az elmúlt 17 évben alig tudok felsorolni olyasmit, ami ugyanúgy lenne, mint volt akkor. Életemben több volt a völgy és a csúcs, mint az Északi-középhegységben, és mintha drámából is jutott volna legalább annyi, mint egy átlagos Shakespeare tragédiába.
De nem változott a magától értetődő bizalmam, a hitem, és értékrendem is inkább csiszolódott, mint kopott. És nem változott pár apró szokás.

Más lett ahogy a világot - és benne magam - látom, kigyógyultam a mindenkit-megmenteni-vágyulatból, költöztem háromszor, munkahelyet négyszer váltottam, autót megszámolni sem tudom, de biciklim csak kettő volt. Váltam, szerettem, gyászoltam. Meghaltam és újjászülettem.
De nem változott a csillogó szemű rácsodálkozás, libabőrös gyönyör látványtól, dallamtól, érintéstől. És nem változott pár apró szokás.

Legalább kétszer hagytam abba a dohányzást, míg végleg meg nem undorodtam a cigitől. Kb. annyit híztam, mint fogytam, vagy fordítva, már hordok színeket, volt már, hogy rózsaszínt is, és már nem is próbálkozom magassarkú cipőkben billegni. Már nem ragaszkodom annyira tárgyakhoz, és fényképezni is jóval kevesebbet fényképezek, és talán már semmiről sem gondolom, hogy magától értetődő.
De még mindig hiszem, hogy az egyszerű nagyszerű, és még mindig hajlamos vagyok olykor ezt is túlagyalni. És nem változott pár apró szokás.

Már és még – írta: Dénes Ágnes, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/17 éve volt egy jobb sorsra hivatott kispolszkink, annak anyósülésén - mellettem - a menetiránnyal szemben bekötött babahordozóban szuszogó kisherceggel. Valahányszor hirtelen (vagy legalábbis túlaggódó anyai szívemnek olybá tűnőn) fékeznem kellett, jobb kezemmel átnyúltam, tenyerem finoman picurka testére tettem - még csak véletlenül se ránduljon/ijedjen/ijedjek meg.

Úgy 16,5 éve nem utazunk már babahordozóval.
És hirtelen fékezésnél, 2016. tavaszán is odakapom a kezem ahol annak idején apró mellkasa volt. Teszem ezt akkor is, ha nem a fiam ül mellettem. Legfeljebb olyankor belepirulok. Mert ez sem változik, pirulni még most is kiválóan tudok.

Azt mondják, az ember egy bizonyos kor után már nem változik.
Pedig de. Illetve...

 

 Már és még – írta: Dénes Ágnes, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 

Grafika: P. Horváth Zsuzsi