Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/2. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Pardavi Tamás:

Sushi és Shinkanszen

Kilenc nap Japánban - 3/2. rész



A kaland folytatódik...  (--> Ugrás az első részhez.)



4. nap – Miyajima, Hiroshima


Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/2. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Izgatottan készültünk a negyedik napra, amit mi sem mutat jobban, hogy az idegenvezetőnk már két napja azért könyörgött, hogy reggel lehetőleg senki se késsen el, ugyanis ezen a napon kezdjük el tesztelni Japán szupergyors közlekedési eszközét a Shinkanszent, amelyről tudni illik, hogy éves viszonylatban is csak másodperceket késnek a vonatok az összes menetidőt illetően…

 

Szóval sikerült időben felkelni, összekészülődni, majd a rengeteg kínai turistával megvívott - reggeliért folytatott - csata után taxikkal indultunk Kyoto központi pályaudvarára, ahonnan az expressz vonatok is indultak.


Most használtuk először a csak külföldi turistáknak hozzáférhető Japan Railway Pass-t, amellyel könnyedén átjutottunk a szigorú ellenőrzésen és pillanatokon belül a kb. 6-8 emeletnyi magasságban lévő peronon találtuk magunkat. A nagy igyekezetnek hála maradt kb. 20 percünk, így sikerült egy kis útravalót venni a peronon lévő büfében (aki nem találja ki: Asahi sört…), majd az állomáson álló vonat intenzív fényképezésével töltöttük a hátralévő időt. Néhány infó, amit a vonatról érdemes tudni: 16 kocsiból áll, a helyek többsége helyjegyes, de természetesen vannak szabad helyes kocsik is. A peronon lévő táblák segítségével milliméter pontosan lehet tudni, hogy az egyes kocsik hová érkeznek.

A vonatunk – a Hikari express – másodpercre pontosan érkezett és izgatottan, valamint egymást finoman tuszkolva – nehogy valaki lekéssen - foglaltuk el a repülőgép belsejéhez hasonló szupervonat szuper kényelmes üléseit.

A közel 300 km-es sebességet 1-2 percen belül éri el a jármű, belül ez egyáltalán nem érezhető. A 2 óra 20 perces menetidőből kalkulálva, és néhány (összesen 7) megállót figyelembe véve kb. 500 km-es távolságot tettünk meg Hiroshimáig. Ez mindenképpen versenyképes a repülőgéppel, mert lényegesen kevesebb a „rákészülési” idő.

 

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/2. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

A Shinkanszen teljesen zárt, beton lábakon kiépített, kanyarokban bedöntött pályán közlekedik, többek között ezért is tud ilyen sebességgel, biztonságosan száguldani. Érdekes, hogy a városi szakaszokon kb. a 6-8. emelet magasságában megy, ami nem lehet túl vonzó, azon lakástulajdonosok részére, akiknek valamelyik szobaablaka épp ilyen magasságban található. (Azért attól nem kell félni, hogy a vonat utasai kinézik a házigazda szájából a szushit, vagy túl sok hálószoba-titok kerül napvilágra, mert városon belül is szépen tartja a szerelvény a 130-150 km-es „lassú” tempót. :-)

 

 

Hiroshimába történő megérkezésünket követően egy kisebb, helyi vonattal mentünk tovább az első úti célunkhoz, amelyet kb. félóra vonatozást és mintegy 10 perces komp utat követően – lévén szigetről beszélünk – értünk el.

A sziget – Miyajima – Japánban szent sziget, 1867-ig nők nem léphettek be a területére. A szigeten lévő Itsukushima sinto szentély 1996 óta a világörökség része, a szentély előtt lévő – tengerben álló – sinto kapu pedig Japán egyik jelképe, nagyon népszerű és hálás fotótéma.

Bár a szigeten „lazultak” a szabályok máig van két szigorú kötöttség: tilos szülni és temetni...

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/2. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A több órás utat követően jogos a kérdés: miért jöttünk pont ide? A válasz ugyanakkor a kb. 3 órás látogatást, sétát követően nagyon egyszerűnek tűnt:

  • mert a kristálytiszta tengervízben található osztrigatelepekről itt lehet a legfinomabb sült osztrigát kóstolni,
  • mert itt is sok szelíd őz nyújt némi élelem ellenében egy kis simogatási lehetőséget,
  • mert akár apály, akár dagály van, a tengerben álló, eredetileg 1168-ban épült sinto kapu gyönyörű látvány,
  • mert a világörökség részét képező Itsukushima szentélyben gyakran láthatunk igazi japán esküvőt, ahogy mi is láthattunk,
  • mert a tájfun által többször elpusztított és újjáépített, tengerben álló sinto szentély egészen különleges látvány,
  • mert gyönyörű a táj ….
  • mert jó turistaként sok japán csecsebecsét vehetünk az otthoniaknak…

 

 

 

A szigetről, melyet nyugodtan hívhatnánk a béke szigetének egy teljesen más „emlékhely” felé vettük utunkat. Újabb kompozás, vonatozás, villamos-túra után kb. 1 órán belül eljutottunk a világtörténelem egyik legszégyenteljesebb tettének helyszínére, a hiroshimai atomtámadás epicentrumához…

 

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/2. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Sokat olvastam a II. világháborúról, annak is egy-két jelentősebb eseményéről (Midway szigetek melletti tengeri ütközet, ahol az USA megfordította a csendes-óceáni háborút, Normandia – D-nap, a partraszállás napja, stb.). Az első ledobott atombombát, melyet az Enola Gay nevű repülőgép hozott idáig és szerencsétlen módon Little Boy-nak hívtak, soha nem felejthetjük el. Ha valaki a helyszínen átérezte, láthatta azt a hatalmas – máig nem múló – fájdalmat, amelyet ez a szörnyűség okozott, az tudja, érti, hogy a globális konfliktusok háború általi megoldása egyet jelent a földi civilizáció végével. „Szerencsére” a Little Boy, még nem okozott globális károkat.
Ugyanakkor 2 km-es körzetben mindent letarolt, a város akkori 200 ezres lakosságából 70 ezer 1945. augusztus 6-án azonnal, egy pillanat alatt meghalt… és még sok-sok tízezer ember a sugárzás utóhatásaitól...

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/2. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


(Az egyetlen pozitívum, hogy ami Japán gyásza, az ma Japán szerencséje – ha Japán nem kapitulál az USA előtt, akkor ma valószínűleg orosz érdekkörbe tartozó, Észak-Koreához hasonló fejlettségű és berendezkedésű ország…)

Végignéztük az emlékparkot, megkongattuk a békeharangot, csendben figyeltük, ahogy kisiskolások százai némán fejet hajtanak a pusztítás áldozatainak síremléke előtt. De az összes közt a legmeghatóbb: Sadako, egy a sugárzástól megbetegedett, leukémiás kislány története. Ő volt az, aki súlyos betegen elkezdett papírdarvakat hajtogatni abban a hitben, hogy ha elegendő számút készít, akkor meg fog gyógyulni. A legenda szerint 1000-et kellett volna, 644-ig jutott…, és Sadako meghalt 1955-ben. Azóta, ha iskoláscsoportok jönnek az emlékparkba, akkor Sadako emlékére sok száz összehajtogatott papírdarvat hoznak, és így tisztelegnek a hős kislány emlékének, akinek reménytelen helyzetében is sikerült életcélt találnia.

(Akit érdekelnek a részletek, itt megtalálhatja Sadako történetét angol nyelven.)

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/2. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Visszatérve az emlékhelyre, annak központi része egy múzeum, ahol képekkel, dokumentumokkal, tárgyakkal mutatják be a borzalmas nap következményeit. Aki látta, nem felejti…

Természetesen mindenkit megviselt a program ezen része, ugyanakkor elképedve láttuk, hogy az egykori - bombától sújtott – pusztaság helyén egy modern, nyüzsgő nagyváros éli mindennapi életét és eltekintve az emlékhelytől, gyakorlatilag semmi nyoma a 70 évvel ezelőtti borzalmaknak.

A nap végére érve újra teszteltük a Shinkanszent, amely most is gyorsan, pontosan repített bennünket főhadiszállásunkra, Kyotoba. A fárasztó napot és egy finom „japános” vacsorát követően gondolatban már készültünk a következő napra, melyen utunk a következő állomásunkra, a Japán tenger mellett fekvő Kanazawába vezetett.

 

5. nap – Kanazawa

Reggeli után könnyes búcsút vettük a bőröndjeinktől, ugyanis azokat idegenvezetőnk „előre küldte”, hogy a következő napok vonat és buszos utazásai alatt ne kelljen húzogatnunk őket, így mindenkinél csak egy kis kézipoggyász maradt. A kyotoi pályaudvarra ismét taxikkal mentünk ki, ahol most nem a Shinkanszen peronját, hanem a Japán nyugati partjaira tartó gyorsvonat indulási helyét kellett megkeresnünk. Tekintettel arra, hogy legalább 20 sínpár találkozik itt, ez sem volt könnyű …

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/2. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Az indulási hely megtalálását követően még maradt kb. fél óránk a vonat indulásáig, így volt alkalmunk megnézni a pályaudvar modern épületét.

Ahogy egyre feljebb araszoltunk a mozgólépcsőkön, fokozatosan jöttünk rá, hogy az épület belsejében, kb. az 5-10. emelet közt egy belső „szabadtéri-nyitott” színpad található, komplett nézőtérrel, kiszolgáló helyiségekkel. A tetőn pedig természetesen zöld tetőterasz tárult elénk, innen kiváló rálátásunk volt a belváros épületeire.

Loholtunk vissza, hogy le ne késsük a vonatot, azért arra jutott idő, hogy egy kis útravalót vegyünk magunknak. Meglepő módon ez a vonatunk is másodpercre pontosan érkezett és a kocsi, amelyikre vártunk ott állt meg, ahol kis csapatunk sorba rendeződve várakozott.

A 3 órás vonatút nem ígérkezett különösebben izgalmasnak, először hegyi tájakon mentünk keresztül sok-sok alagúttal, majd a hegyeket átszelve a nyugati oldal parti síkságán haladtunk, némileg lassabban, mint a Shinkanszen, csak kb. 140-160 km/ó sebességgel.


Az út alatt egy kevés infót sikerült megtudni következő állomásunkról, Kanazawáról. A várost úgy is emlegetik, mint „Szamuráj-város”, ugyanis történelmében, fejlődésében jelentős szerepe volt a középkori Japán harcosainak, a szamurájoknak. Keletről hegyek, nyugatról a Japán-tenger határolja, stratégiai pozíciója és a part menti síkság adta kiváló földjei miatt fejlett és virágzó gazdasággal, kultúrával rendelkezett. É-D-i irányban két folyó határolja (Saigawa és Asanogawa folyók), a város számos elkülönülő negyede az elmúlt időkben különbözőképpen fejlődött, így találunk köztük templomokkal, teaházakkal, vagy éppen rekonstruált szamuráj házakkal teletűzdelt részeket.

Bár a szamurájok rég elmentek, azért a későbbiekben szellemük hatásosan védte a várost, talán ennek is köszönhető, hogy a II. világháború bombázásait Kyotoval együtt épségben vészelte át.

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/2. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A város híres a kézműiparáról, pl. itt gyártják Japánban a díszítéshez használt aranyfüstöt. Érdekesség, hogy az aranyat a kozmetikai iparban is felhasználják alapanyagként.  

Az ipart illetően sokak számára ismert név a Komatsu, amely cégóriás fejlődése szintén a régióból indult, bár a székhelye ma már Tokyoban található.

A 3 órás utazást követően megérkeztünk Kanazawa ultramodern pályaudvarára, ahonnan buszos városnézésre indultunk. A korábban említett történelmi negyedek felfedezését a szamuráj negyeddel és az itt található rekonstruált szamuráj házak megtekintésével kezdtük.

A város ezen körzetének neve: Nagamachi. A rekonstruált házakkal teli környéket bejárva elképzelhettük azt a gazdagságot és virágzó korszakot, amely a 16. századtól kezdődött és mintegy 3 évszázadon át tartott. A feudális Japán 19. századi felbomlását követően vesztették el a szamurájok kivételes jogaikat, lehetőségeiket. Ezt követően lakóházaik tönkrementek, jobbára csak a romok, ill. a kertek egy része maradt fenn az utókornak. Egy ilyen kivételes látnivaló a Nomura klán rezidenciája, amelyet a 16. században kapott ajándékba a család a környék legnagyobb urától, Maeda Toshiie földesúrtól. (Érdekesség, hogy a középkori Japánban a gazdaság mértéke a „koku” volt, amelynek egy egysége annyi rizst jelent, amennyit 1 ember 1 év alatt elfogyaszt.)

A Nomura-ház annak köszönheti fennmaradását, hogy egy gazdag iparmágnás – Kubo Hirobei – tulajdonába került, akitől aztán Kanazawa városa vette meg és nyitotta meg a látogatóknak a restaurálást követően.

 

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/2. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

A ház díszítései, japán ciprus, rózsafa és ébenfa anyagokból készültek, a tatamis szobák kertre néző oldalán rizspapírral borított tolóajtók biztosítanak szabad kijárást és kilátást a Japánban is ritkaságszámba menő kertre, ahol szinte minden különlegesen szép – van itt vízesés, halastó színes pontyokkal, különleges kő-alakzatok, lámpások, egzotikus növények, virágok…

A ház bejáratánál egykori urának páncélzata fogadja a látogatót, érdekes, hogy melléállva milyen kicsinek tűnik a rettegett harcos mérete…

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/2. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

A városnézés következő állomása egy igazi „japán-kert” a Kenrouken-garden volt. A városi kastély közvetlen szomszédságában található ez a tipikus Edo-korszakbeli (17-19. századi) kert, amelynek építése, kialakítása is több évszázadon keresztül folyt.

A kertet 1874-ben nyitották meg a közönség számára, a neve a tökéletes tájkompozíció 6 alappillérére utal: tágas tér, elkülönülés, ügyesség-lelemény, antikvitás, panoráma, áramló vizek.

Az előbbieknek megfelelően mindent találunk a kertben, ami együtt-egyben talán még szebb: halastó díszhalakkal, teaház, patakok, hidak, különleges fák (fenyő, gyümölcsök…), virágos növények, szobrok, pagoda, szökőkút stb.

Elmesélni lehetetlen, talán a kép valamit visszaad az élményből…

 



A kertlátogatást gyors ebéddel és a hozzávaló Asahi sörrel zártuk, erőt gyűjtve a következő programunkra, amely egy igazi Gésa-negyed, valamint egy ottani teaház megtekintése volt. 

A városrész neve: Higashi-Chaya-gai, aminek a jelentése annak keleti fekvésére utal. Az itt lévő teaházakba (japán nevükön: chaya-gai) járt az Edo-korban a „felső tízezer” szórakozni.
A gésák felkészültek voltak szinte minden művészeti ágban: táncoltak, költeményeket olvastak fel, különböző eszközökön zenéltek, levezényelték a tea-ceremóniákat stb. -mindezt természetesen nagyon elegáns és kényelmes környezetben.
Az általunk is meglátogatott teaház (neve: Ochaya Shima) olyan volt, mintha épp csak szünetet tartottak volna a gésák és vendégeik, hiszen szinte minden épségben megtalálható volt itt.

A városrész nemcsak a teaházairól híres, hanem az 1800-as években ez volt a legelegánsabb bevásárló utca is.

Egy rövid sétával és természetesen vásárlással (pontosabban az ajándék üzletek kifosztásával) zártuk a nap „hivatalos” részét.

 Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/2. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Vacsora után egy kisebb csapattal elmentünk „szakézni”, egyik útitársunk születésnapja apropóján.

Mivel szakébár helyett, egy spanyolos jellegű originál tapas-bárban kötöttünk ki, így rövid egy órán belül kiittuk az ott lévő szaké készletet és ezt követően még időben tértünk vissza szállodánkba, hogy felkészüljünk a következő nap autóbuszos kirándulására…

 

6. nap – Shirakawa-go, Takayama

Kb. másfél órás buszos utazás várt ránk, hogy közelről láthassuk Japán magas hegyeit és a hegyek közt megbújó kisebb-nagyobb településeket.

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/2. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A nap első állomása: Shirakawa-go, 1995-től az Unesco világörökség része (egy hasonló, közeli településsel, Gokayamával együtt kapta meg az elismerést).  A hegyi település - amolyan igazi skanzen falu – a Haku-san nevű hegy lábánál fekszik, Gifu prefektúrában. (Megjegyzés: egy igazi, 27 házból épült szabadtéri múzeum/skanzen is épült a műemlék falu mellé.)

A falu a Shogawa folyó völgyében helyezkedik el. Ami teljesen egyedivé teszi, azok a magas, nádból készült, imára kulcsolt kézhez hasonlító formájú tetővel rendelkező házak (gassho-zukuri építészeti stílusként ismert). 
Ezen építkezési módnak nem annyira esztétikai, mint inkább gyakorlati haszna van, mert a nagy téli havazások során hatalmas mennyiségű és súlyú havat kell megtartaniuk.

A házak nagyok, gyakran 3-4 szintesek, bőven adva helyet lakótér, raktár és gazdálkodási-ipari célokra.

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/2. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A házak közül a legnagyobb, és egyben szabadon látogatható a Wada kereskedőcsalád háza. Érdekesség, hogy a család egyik tagja – Yaemon Wada – lett Shirakawa falu első polgármestere 1888-ban. A ház teljes egészében bejárható, nappal kiállítótér, este pedig a család lakja be újra és újra… :-)!

Laza és feltöltődésre alkalmas program a falu főutcáján végigsétálva bekukkantani a turistacsalogató üzletekbe, vagy éppen megkóstolni a messze földön híres Hida-marha húsából készült apró snack ételeket.

A kb. kétórás délelőtti program befejeztével, újra busszal indultunk tovább aznapi szálláshelyünkre, Takayamába. A buszra szállás előtt volt egy kis izgalom, mert helyjegy hiányában bizonytalan volt, hogy a teljes 20 fős csapat felfér-e a buszra.
Miközben azon tanakodtunk, hogy a lemaradók stoppal, vagy taxival jutnak-e el az úti célhoz, beállt a busz és tapasztalt városi közlekedőkhöz méltóan zárt láncban „biztosítottuk” egymásnak a szabad felszállást mindaddig, amíg valamennyien fel nem jutottunk. Az ott lévő amerikai és más kisebb csoportok kissé meghökkenve, kb. nulla eséllyel próbáltak elénk kerülni, de ezt a támadást természetesen „visszavertünk”!

Agyonzsúfolt buszon utaztuk végig a kb. 50 perces utat, amely során nagyjából a fele idő alatt alagútban ment a busz (becslésem szerint min. 30 km-nyi alagút volt, de itt ez nem számít különösebben nagy szenzációnak).

Takayama egy közepes méretű szép hegyi város, központja, nevezetességei gyalogosan bejárhatóak.

  Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/2. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

A buszról egyenesen a szállodába mentünk, ahol nagy örömmel konstatáltuk, hogy előreküldött bőröndjeink hiánytalanul megvannak. Szállodánk egy kicsit különbözött az eddigi városi szállodáktól, lévén Takayama népszerű fürdőhely, a szállodán belül egy igazi japán fürdő (ún. onsen) működött, amit a vendégek természetesen térítés nélkül használhattak. További meglepetés volt, hogy tatamis szobát kaptunk, amelynek nappali berendezése szekrény, asztal és két szék volt, ágyat (amely igazából egy-egy futon matrac) csak estére kaptunk.

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/2. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Rövid pihenő, teázás után folytatódott a napi program, gyalog elsétáltunk a város középkori kereskedőnegyedébe, ahol a rekonstruált faépületekben található boltok, szaké árusok nézegetésével köszöntött ránk az este.

A kényelmesen eltöltött délutánt követően egy kiadós vacsora várt ránk szállodánkban. Az étteremben helyi és európai ételeket szolgáltak fel. Az igazán különleges a sushi-pult volt, ahol kb. 10 féle halból lehetett kérni kedvenc japán ételünket (a legnépszerűbb a lazac, a tonhal és a tintahal volt).

A vacsora után az utolsó szabad program fakultatív fürdőlátogatás volt. A hosszú programnak köszönhetően már éjfél körül járt az óra, mire lejutottunk a fürdőbe. Ez nem jelentett különösebb problémát, hiszen a medencék hajnali 2-ig látogathatóak.
A japán fürdő hagyományosan női és férfi részre különül el. Érkezéskor az első dolgunk volt levenni a papucsunkat, majd egy kosarakkal teli szobában egy szimpatikus kosarat választva lepakoltuk ruhánkat és átöltöztünk a gyönyörűen díszített fürdőköntösbe. A japánok a fürdőket másképp használják, mint az európaiak. Sokan itt tisztálkodnak, no de nem ám a medencékben! A medencék mellett kis fal van, melyen zuhanyrózsák sorakoznak tükörrel, tisztálkodó szerekkel és mindegyik előtt egy ülőalkalmatossággal. A medencébe lépés előtt leültünk egy kiválasztott helyre, majd megmosakodtunk. A vízbe csak ezután léphettünk bele.
A medence-kínálat bőséges volt, többségük meleg vizű, némelyikük egyenesen forró volt! Ez persze nem jelentett problémát, mivel a legmelegebb vizű jacuzzi a kertben volt, így legalább nem fáztunk a szabadban. A jacuzzi egyébként gyönyörűen megmunkált, csomómentes fából készült, talán a legszebb medence, amiben valaha voltunk. A kertben, sziklák között egy termálvizes tóban is meg lehetett fürdeni, így a pihenés és a kellemes alvás aznap estére garantált volt.

 

Folytatjuk… (--> Ugrás a harmadik, befejező részhez)

 

Fotók és videó: Pardavi Tamás
Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi

Sushi és Shinkanszen – Kilenc nap Japánban – 3/2. rész – írta: Pardavi Tamás, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/