Télűző szösszenetek – írta: Mihalovits Eszter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Mihalovits Eszter:

Télűző szösszenetek

 

 

A tavasz illata – Kitört a háború!

Télűző szösszenetek – írta: Mihalovits Eszter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Szerencsére szép számmal akadnak nálam madarak a kertben. Széncinkék, harkályok, vörösbegyek, feketerigók. Teljes felszerelés, ami egy kertes házhoz kijár.
A feketerigókat külön szoktam etetni, elég önző érdekből: hogy nyáron is nálam egyék a bogarakat. Úgy kalkulálok ugyanis, hogy a rigóknak kitett alma, főtt rizs lényegesen olcsóbb, mint a permetszer. Meg azt annyira nem is szeretem. Fura az íze ugyanis Undecided

 

Télűző szösszenetek – írta: Mihalovits Eszter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Egyik reggel tisztességes dohányos módjára kisiettem az udvarra, hogy a kávém mellé valamivel induljon már el a nap. Hajnal lévén – teljesen pontosan 5:58 perc – ilyenkor a legnagyobb a forgalom a madáretetőnél, és szeretem őket nézni.

Hirtelen hatalmas szárnyverdesésre figyeltem fel. Az almafánkon egyik rigóm csepüli a másik rigómat. Hohó! Mi van itt? Mind a kettő tisztességes Úr! Hát szabad ilyet?

Aztán eltátottam a szám, mert, ahogy körülnéztem, rájöttem, hogy a közeli fákon verekszik vagy 6-8 rigó uraság.
 
Hát mi ez, kérem?
Rigóéknál kitört a háborúság.

Itt most engedtessék meg nekem egy pillanatnyi kitérő.

Tapasztalatom és – kissé ugyan hiányos - történelmi tudásom alapján, a háborúnak mindig is két okát véltem felfedezni. Az egyik, hogy az ember, mint afféle gyarló lény, szereti birtokolni az erőforrásokat, legyen az pénz, olaj, arany, vagy egyéb nyersanyagok.
A másik ok a NŐ. Így, nagy betűkkel. Mert ugye azért ebben egyetérthetünk, hogy akármilyen nő nem indok egy háborúra.

Ezt így gyorsan végiggondolva arra jutottam, hogy a feketerigót nem annyira érdekli az olaj, pénzre nincs szüksége, és aranyra sem.

Akkor az erőforrás alapú háború okát kizárnám.

Télűző szösszenetek – írta: Mihalovits Eszter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Szóval marad a NŐ.

De hiszen még korán van! – És most itt nem a hajnali időpontra célzok, hanem a február meglehetős elejére.

Bár… Nézzünk csak körül… A fák rügyei szinte vigyázzállásban várják a napsugarakat. A földön már csak itt-ott van néhány koszos hófolt… Az is eltűnőben. A madáretető környékén a szokott forgalom töredéke sincsen.

Hát igaz lenne?!

 

Vettem egy nagy levegőt… Beáradt a tüdőmbe a friss levegő. Megborzongott a gerincem, és beleremegett a szívem az illatba.

Télűző szösszenetek – írta: Mihalovits Eszter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ Tényleg igaz! Megjött, itt van! Tavasz van…

Barátságosan az egymást cséplő rigókra nézek:

Hát csak verekedjetek meg rendesen azért az asszonyért! Ha elmúlik a tavasz, ami ezt teszi veletek, úgyis a legnagyobb egyetértésben szedegetitek majd a férgeket a kertemből!

Azám, a kert! Te jó ég! Azonnali magvetési kényszert érzek…  Hiszen  palánták kellenek nemsokára! Kert, kapa, ásó, gereblye… Locsolókanna!

Sietnem kell…

 

Mire jó egy Nagymama? - A kocakertész dilemmái

 

Szóval valahol a feketerigókkal kezdődött… Ugyebár kijelentettem, hogy akkor is tavasz van, ha Holle Anyó esetleg egy hétre még megrázza a dunyháját. Bár reménykedem, hogy inkább lustul az öreglány, és esze ágában sincs kirázni a kirázni valót.

Amikor rájöttem, hogy tavasz van, hirtelen rám tört a „csakazértiselvetekmindent” kezdetű betegség. Ez egy agyalapi részen induló nyavalya, és komolyan gyógyíthatatlan.

 Télűző szösszenetek – írta: Mihalovits Eszter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Hát, nálam azért gyógyítható volt. A gyógyszer neve: Nagymama.

 

Aki azért elmondta, hogy rendben van, hogy vannak magok, amit el lehet már vetni, vannak olyan palánták, amiket nevelgethetek, de azért finoman, mert ha én - teszem azt -, nekiállok krumplit dugdosni, úgy elfagy, hogy komposztnak se lesz jó.

Hát jó. Akkor finomítunk az agybajon. Van, amit az ember kénytelen elhinni a Nagyijának… Ilyenek a gyerekkori mesék, később a receptek, na és persze a kerti dolgok.

 

Na, akkor mit is vessek el?

 

Paradicsom, paprika? Na ne! Azért az még túlzás lenne. Úgy elfagy, mint a pinty. (Kérem a Kedves Olvasót, ha látott már fagyott pintyet, postafordultával küldjön róla információt.)

Nézzük csak, mi van még… Uborka. Hátulján: ápr.-máj. Na, jó, akkor a február még kicsit durva lenne Neki. Hmmm…

Hopp, mi ez?

Hát a cukorborsó. Merjem?

Merem, mert a Nagymama is csal, ugyanis Ő már ősszel elvet egy sort. Lehet, hogy nem ugyanaz, de egy próbát megér. Maximum nem kel ki, engem pedig elővesz a másik tapasztalt és menetrendszerűen érkező agybajom, a Hiszti.

(Az enyémet muszáj nagybetűvel írni. Csak, hogy érezze, nem becsüli le senki, mert akkor bepörög. Amúgy is, Ő egy külön lény. Biztosan, mert én ilyet nem tudok, amit Ő művel. Smile)

Szóval. Tegnap egész nap zuhogott az eső. Merő csatak sár minden. Az egész kerttel az élen.

Télűző szösszenetek – írta: Mihalovits Eszter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ Tény, hogy ma csodaszépen süt a nap – én előre megmondtam -, de a család hitetlen tagjai levelibékaként semmibe vesznek, és esernyőt visznek magukkal dolgozni…

Márpedig, ahogy 9:00-kor áll a dolog, tényleg hét ágra süt a nap.

Magyarán szólva mit fog ma az Agybajos művelni?Jelen esetben Én?

Hát persze. Kerít valahonnan egy gumicsizmát – nekem még nincs saját, ragaszkodom ugyanis a rózsaszínhez, vagy a cicamintáshoz, amit valamiért még nem sikerült vennem sehol – és bemászik a sárba, valahogy a kapával húzni két sort a sárban.

Amiből megérzésem szerint széles magyar káromkodások, és végül egy sor lesz, mert valószínűsítem, hogy erősen ragadni fog a sár. Továbbmegyek. Be is fogom locsolni a szerencsétlen magokat, hogy biztos, ami biztos, kikeljenek.

Hogy mi lesz ebből?

Kétféle verziót tudok elképzelni.

Az egyik verzió, az Áhított, hogy május végén - június elején lesz cukorborsóm. Hátha.

A másik verzió, amit ugyan nem szeretnék, de erősen valószínűsítek, hogy egy fia borsónövény sem lesz hajlandó kikelni, azzal a felkiáltással, hogy kitettem a hidegbe őket, akkor most pukkadjak meg.

Kíváncsian várja mindenki a folytatást, ugye?

Hát… Nálam nem jobban…

Mert… Ki tudja… Csodák a kertben is vannak. A kezdők szerencséjéről már ne is beszéljünk…

 

Télűző szösszenetek – írta: Mihalovits Eszter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 

A kezdő kertész agyréme

 

A kezdő kertész (jelen esetben én) elhatározta, hogy egyszerűen nem, és nem hajlandó megenni azt a sok szemetet, amit a boltban árulnak.

Hely van, kert meg lesz. Teljesen tiszta a helyzet.

Elvetem a magot, palántát nevelgetek, és csodaszép tündérkertem lesz.

Hatalmas, piros, lédús paradicsomokkal, zamatos paprikákkal, frissen roppanó zöldhagymával, édes borsóval, és mindennel, ami csak kell.

Télűző szösszenetek – írta: Mihalovits Eszter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ Az elhatározást tett követte. Hol kezdjükTélűző szösszenetek – írta: Mihalovits Eszter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

  1. Feltörni a parcellákat.
  2. Felásni a földet. 
  3. Megvenni a magokat.

Hol is a címben említett agyrém? Hát a kertészboltban.

Ennyiféle mag nincs is! Képről, és a csomag hátulján lévő adatokból eldönteni, hogy mi kell. Hát minden! Borzasztó… Ehhez egy hektár is kevés lenne… De ezt kapálni is kell ám!

Döntés vége: akkor mindenből egy kicsit…

Teljes végkifejlet: a „kincses doboz” (egy öntapadós tapétával csodásan bevont, nagyméretű cipős doboz) megtelt a télen magokkal.

Ami ugye nem is baj, csak akkor gondolkodik el a kezdő kertész, amikor családja különféle tagjai mosolyogva azzal a kérdéssel bombázzák, hogy ezt a rengeteg mindent hova a fenébe fogja ültetni?

Némi elkeseredettség, majd elszántság, végül diadalmas mosoly kíséretében megszületik a válasz:

Bárhova.Télűző szösszenetek – írta: Mihalovits Eszter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Minden talpalatnyi földön lesz valami. Gyümölcsfák vannak? Annyi baj legyen. De ott, a kettő között, van egy 1 méter széles, 40 centi hosszú rész! Cöh. Oda bőőőőőven elfér valami. Mi is? Hát éppen… Mondjuk… Öt egész bokor zöldbab! Esetleg hat is.

Okoskodnak itt ezek, és lelombozzák a kertészek leendő gyöngyét.

Majd én megmutatom!

Esetleg, ha nem úgy sül el a dolog… És nem sikerül, ami egyszerűen elképzelhetetlen a kezdő kertész szintén kezdeti lelkesedését ismerve, akkor még mindig mondhatom, hogy:

 Pont így akartam!Télűző szösszenetek – írta: Mihalovits Eszter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 
(Ugrás a sorozat következő részére: itt)

Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi