A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

A 94. földlakó a világűrben

A magyar űrrepülés 35. évfordulóján

 

 

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
2015. június 3. a 35. évfordulója annak, hogy a Szojuz-35 űrkabinjában Valerij Kubaszov parancsnokkal együtt tért vissza az első és mindmáig egyetlen magyar űrhajós, Farkas Bertalan. Ő volt a kilencvennegyedik földlakó a Gagarinnal kezdődő sorban, aki eljutott a világűrbe, és az ő révén került az előkelő hetedik helyre Magyarország, az űrrepülő nemzetek sorában.

Három és fél évtized távlatából már nehezen lehetne bármi újat mondani az űrrepülésről, én is csak próbálkozhatok a kevésbé ismert tényekkel előhozakodni.

Kezdjük azzal, hogy miként határozták meg az egykori Interkozmosz országok sorrendjét.

 

A repülési sorrend alakulása


1976 nyarán a tagországok, a soron következő értekezletüket Moszkvában tartották. Az első és a második nap a szokásos feladat-értékelésekkel telt el, de az értekezlet harmadik napján a szovjet delegáció vezetője, szenzációs bejelentést tett: a szovjet kormány meghívja a szocialista országokat, hogy űrhajósaikkal vegyenek részt a világűr békés célú kutatásában.
A programhoz a Szovjetunió biztosítja az űreszközöket, vállalja a kiképzés és a repülés összes költségét, kivéve az űrhajósok egyéni felszereléséhez tartozó ruházati és egyéb berendezésekét. A résztvevő országok kötelesek ezen kívül fizetni a szovjet fél által biztosított lakás lakbérét és az étkeztetés költségeit is.

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A bejelentés nagy izgalmat váltott ki a résztvevők körében. Nyilvánvaló volt, hogy a felajánlás politikai célokból történt, de senkinek sem volt kétsége afelől, hogy egy ilyen vállalkozásból nem szabad kimaradni.
A délutáni órákra — kormányaikkal való egyeztetés után — megszületett a döntés: minden résztvevő küldöttség előzetesen, de örömmel elfogadta a közös űrrepülésre szóló ajánlatot.


A szovjetek az első három személyzetre országaiknak az Interkozmosz-programhoz való hozzájárulásaik mértékének megfelelő sorrendet javasolták. Ennek megfelelően Csehszlovákia, Német Demokratikus Köztársaság és Lengyelország űrhajósai követték volna egymást, míg a többi ország az orosz betűrendben elfoglalt helye szerint került volna sorra. (Bulgária után Magyarország jöhetett, mert orosz neve, a Vengrija kezdőbetűje a cirill ábécé harmadik betűje).

A javaslat azonban megfeneklett a lengyelek ellenállásán:
- Hogy mi a németek (NDK sic!) után repüljünk…?! Soha elvtársak, soha!
Hosszas huzavona után, ki is harcolták a második helyet, és így lett végül az NDK a harmadik.

 

A kiválasztás menete és a felkészülés


A Minisztertanács 1976 őszén kiadott rendelete szerint megkezdődött a magyar jelöltek kiválogatása a vadászpilóták közül, de a rájuk vonatkozó feltételeknél sokkal szigorúbbak szerint.

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

A kiválogatás a ROVKI (a magyar honvédség Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató Intézete) adatai alapján a következőképpen alakult: 95 önkéntes jelentkezőből 59 azonnal kiesett az elsődleges vizsgálatok után. 24-en sebészeti, 20-an belgyógyászati, 6-an ideggyógyászati, 7-en fogászati, 2 fő pedig egyéb okokból. A maradék 36 elsődlegesen alkalmas vadászpilótából 27-en adták be írásban, hogy vállalják a további kiválogatásban való részvételt, és annak rendje-módja szerint meg is jelentek Kecskeméten, a ROVKI-ban folytatódó kéthetes vizsgálatokra, melyek végén 11-en maradtak fenn a rostán.

Végül a ROVKI orvosai összegezték, és értékelték a vizsgálatok eredményeit, melyek alapján 7 fő került elsődleges kiválasztásra, akiket a későbbiek folyamán szovjet űrorvosok vizsgáltak meg, és közülük az első négyet jelölték ki a Moszkvában elvégzendő végső vizsgálatokon való részvételre.

 

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

A mindent eldöntő, utolsó vizsgálatok után ketten maradtak. A magyar újságokból továbbra sem tudhattuk meg, ki az a két jelölt, aki "a múlt héten kiutazott Csillagvárosba, és megkezdte felkészülését az űrutazásra". Ma már ismerjük a nevüket: Farkas Bertalanét és Magyari Béláét.

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Csillagvárosban 1978. március 21-én kezdte meg a tényleges felkészülését öt nemzet (bolgár, magyar, kubai, mongol és román) tíz képviselője. Az elméleti és gyakorlati kiképzés mellett még "orosz űrzsargonul" is meg kellett tanulniuk, hiszen ezekkel a kifejezésekkel még magyarul sem találkoztak, nemhogy oroszul. (Az űrhajózásban rengeteg a rövidítés, az egyes rendszerek nevét tényleg már csak "címszavakban" lehet használni, mert a teljes szövegre nincs elég idő).

Az egyéves kiképzésen ugyanazt a felkészítést kapták, mint a szovjet fedélzeti mérnökök, egy kivétellel. A különleges esetben, különleges helyre leszálló űrhajó személyzetének biztosítania kell életfeltételeit a kereső-mentő szolgálat megérkezéséig kihasználva azokat a lehetőségeket, amelyeket a természet, és az űrhajó berendezései adnak. Ilyen jellegű gyakorlatokat a szovjet űrhajósok változatos klimatikus körülmények között jégmezőn, sivatagban, hegyen, óceánokon is végeznek, de az idő rövidsége miatt a magyar jelöltek csak kétféle kiképzést kaptak: szárazföldre, illetve vízre.

 

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Az embert próbáló felkészülés végén mindkét magyar jelölt sikeres vizsgát tett, és bármelyikük alkalmasnak bizonyult volna az űrrepülésre. De csak az egyikük repülhetett…

 

Mi döntött a két magyar között?


Mielőtt megválaszoljuk a kérdést, előbb ismerkedjünk meg az emberi lélektan egy meglehetősen nagy problémájával, amelyhez a legjobb ajánlólevél Valerij Kubaszov "A kozmosz érintése" (Kossuth Könyvkiadó - Ifjúsági Könyv- és Lapkiadó, 1986.) című könyvének néhány idevonatkozó mondata:
"A tartalék fokozatosan beleéli magát a szerepébe és megszokja azt. Persze a legjobb, ha a tartaléklegénység az alaplegénység segítőtársa lesz, de a tartalék szerepe nehéz. Hiszen mindent az kap meg, aki repül: magát a repülést, a sikerrel végrehajtott feladat örömét, a tudatot, hogy a felkészülés évei nem vesztek kárba. És ráadásul még a hírnév is az övé ... Aki a Földön marad, keveset kap, keveset.

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/



Fájó érzés? Persze, hogy az. Ha ugyanannyi erőfeszítést és időt fordítottál a felkészülésre, ha meggyőződésed, hogy ugyanolyan jól végrehajtanád a feladatot, mint a társad, akkor nagyon nehéz megbékélni a gondolattal, hogy nem te repülsz, hanem az a másik...

Miért nem oldható meg a probléma úgy, hogy a legénység közül az repül majd, akinek jobb a felkészültsége, akit objektív ismérvek alapján választanak ki a felkészítésünkkel foglalkozó oktató-mérnökök?

Első hallásra mindez logikus - repülni csak a jók közül is a legjobbak fognak. De értsenek velem egyet, ilyen esetben a személyzetek között óhatatlanul is egy távolról sem ártatlan versengés alakulna ki. Ez aztán tükröződhet az emberek egymáshoz való viszonyán, nyugtalan körülményeket teremthet, pszichikailag kikészítheti a legénységet még a start előtt. Ezért, én úgy gondolom, mégis csak helyesebb, ha már a felkészülés kezdetén kijelölik az alap- és a tartaléklegénységet.

Vlagyimir Dzsanyibekov és Magyari Béla bár nem vesztették el reményüket, hogy repülhetnek - ezt az érzést minden tartalék melengeti a lelke mélyén -, láttam, milyen letaglózott volt Magyari Béla a bizottság záróülése után. Amikor bejelentették, hogy a mi legénységünket javasolják, Béla elsápadt: az utolsó pillanatig reménykedett…"

 

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


A tartalék nehéz helyzetére már a korai űrrepüléseknél megoldást kellett találniuk az orvos-pszichológusoknak.
Mindkét űrnagyhatalomnál ugyanarra a megoldásra jutottak: az űrrepülések tartalékszemélyzetét a következő űrrepülésnél, mint alapszemélyzetet jelölték, feltalálva ezzel az "űrvetésforgót"…

Ráadásként még igyekeztek minden esetben valami újjal kiegészíteni a programot, mert akkor az űrhajós bizony abban a feladatban lesz az első, kárpótolandó az "egyéb" elsőség elvesztéséért.

De az Interkozmosz-repüléseknél nem volt lehetőség az ismétlésre.


Most pedig nézzük meg a következő táblázatot, amely az Interkozmosz-személyzeteket tartalmazza:

Űrhajó

Személyzet

Tartalék

Ország

Szojuz-28

Gubarev

Rukavisnyikov

Szovjetunió

 

Remek

Pelčak

Csehszlovákia

Szojuz-30

Klimuk

Kubaszov

Szovjetunió

 

Hermaszewski

Jankowski

Lengyelország

Szojuz-31

Bikovszkij

Gorbatko

Szovjetunió

 

Jähn

Köllner

NDK

Szojuz-33

Rukavisnyikov

Romanyenko

Szovjetunió

 

Ivanov

Alekszandrov

Bulgária

Szojuz-36

Kubaszov

Dzsanyibekov

Szovjetunió

 

Farkas

Magyari

Magyarország

Szojuz-37

Gorbatko

Bikovszkij

Szovjetunió

 

Pham Tuan

Bui Thanh Liem

Vietnam

Szojuz-38

Romanyenko

Hrunov

Szovjetunió

 

Tamayo Mendez

Lopez Falcon

Kuba

Szojuz-39

Dzsanyibekov

Ljahov

Szovjetunió

 

Gurragcsaa

Ganzorig

Mongólia

Szojuz-40

Popov

Romanyenko

Szovjetunió

 

Prunariu

Dediu

Románia

 

Az első három repülés tartalék szovjet parancsnokát - Rukavisnyikov, Kubaszov és Gorbatko – sorolták be a következő három, egyes számú személyzet parancsnokaként. Aztán az ő tartalékaik léptek elő az "űrvetésforgó" elve szerint.
Az egyetlen eltérés a Szojuz-40 személyzeténél figyelhető meg: ott Jevgenyij Hrunov helyét Leonyid Popov foglalta el. Eredetileg azonban Hrunov volt kijelölve Prunariu társaként, és 1980 októberétől december 25-éig be is töltötte funkcióját, de ezután más, fontosabbnak ítélt munkára vezényelték.

Tehát nem a két magyar között választottak, hanem a repülési terveknek megfelelően Kubaszov következett a sorban Dzsanyibekovval szemben, ezzel el is döntve a hozzá beosztott, első magyar űrhajós személyét.

 

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Elmarad az űrrepülés


A sikeres vizsgák után az 50-es gyári sorszámú űrhajóval - Szojuz-34 - indulhatott volna az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan a világűrbe, 1979. június 5-én, és 13-án tért volna vissza a Földre. (A start dátuma az indítási ablakból lett következtetve az űrállomás helyzetét figyelembe véve). Június 15-én következett volna a szovjet-kubai űrrepülés a Szojuz-35-tel.  

 

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Az 1979. június 6-án induló Szojuz-34 űrhajó fedélzetén végül is nem volt ott az első magyar űrhajós, sőt emberek egyáltalán nem foglaltak helyet rajta. Fő feladata a Szaljut-6 űrállomás kéttagú alap személyzetének biztonságos leszállítása volt a Földre.

A manőverre azért került sor, mert 1979 áprilisában a Szojuz-33 főhajtóművének meghibásodása miatt az első szovjet-bolgár legénység nem tudott kikötni az űrállomáson. Ezért a szovjet alaplegénységet felszállító Szojuz-32 űrhajót az előírt időben nem tudták visszahozni a Földre. Közismert, hogy a korai Szojuzok világűrben tölthető garanciaideje 90 nap volt, így nem maradt más hátra, mint az eredeti program megváltoztatása: a Szojuz-34 a szovjet-magyar űrpáros nélkül indult a Szaljut-6 űrállomásra, hogy lehozza a Ljahov-Rjumin párost. A Szojuz-32 ugyancsak emberek nélkül tért vissza a Földre 108 napos űrbéli tartózkodás után, 20%-kal meghaladva a garanciaidőt. A leszállás minden tekintetben sikeres volt, de a szovjet szakemberek - érthetően - nem akartak kockáztatni semmit.

A hiba kiderítéséig a személyzetes Szojuz-repüléseket és az Interkozmosz-programot is felfüggesztették, nagyjából egy esztendőnyire. Ez idő alatt került be Vietnam két jelöltje a programba, de a már említett cirill betűs sorrend miatt az átszervezett Interkozmosz-repülések sorrendjében csak Magyarország után következhettek.

 

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

A magyar űrhajósnak tehát még egy hosszú évet kellett várnia, haza is jöttek 1979 nyár elején. A propagandagépezet azonban elkészítette a plakátok, jelvények és emléktárgyak sokaságát, melyeket az űrrepülés elmaradása miatt kénytelenek voltak bezúzatni. Az csak természetes, hogy mindezek kétféle változatban készültek el, és bármelyikük repülése esetén, a másik emléktárgyait mindenképpen megsemmisítették volna. Most ténylegesen ne firtassuk mennyibe került ez nekünk összességében, a gyűjtők viszont felbecsülhetetlen értékű dolgokra tehettek szert. "Természetesen" nem minden került a zúzdába, néhány darab magángyűjteményekbe került.

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


A következő történet hitelességét nem tudtam ellenőrizni, de érdekessége miatt nem akartam kihagyni a történetből.

Valamikor az 1980-as években a Filatéliai Vállalat akkori igazgatója egy levelet kapott, amelyben egy 1979-es évjáratú, "Magyar űrhajós" nevű bélyeg értékéről érdeklődtek.

Az udvarias válasz, mely szerint a katalógusban nem található ilyen bélyeg, nyilvánvalóan nem elégítette ki a kérdezőt, mert válaszában egy százas ív fénymásolatát küldte el.

A "bizonyíték" egy darabja — sajnos csak fénymásolt formában — gyűjteményemben is megtalálható.

 

 

Az első magyar az űrben


Május 26-án, hétfőn este a bajkonuri 1-es számú indítóállásban a start vezényszó kiadása után egy pillanatig — milyen hosszú volt ez a pillanat! — nem történt semmi. Aztán egy villanás; majd színpompás lángok törtek elő a hajtóművekből, mennydörgés remegtette meg a földet, és a rakéta függőlegesen a magasba tört.

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A rakéta sebessége egyre növekedett, miközben a földről látható tűzgolyó egyre kisebb és kisebb lett.

A start után ötszáznegyvenöt súlyos másodperc elteltével az óránként 28 ezer kilométeres sebességgel száguldó űrhajó az előre kiszámítotthoz közeli pályára állt.
Az addigi gyakorlatnak megfelelően, az első Föld körüli keringést követően - másfél órával az indítás után! - került volna sor az űrrepülés hivatalos bejelentésére.

Szabó József ny.á. vezérőrnagy visszaemlékezéseiben magára vállalta azt a "harcot" a szovjetekkel szemben, hogy ne kelljen másfél órát várni, már 30 perc elteltével értesülhessen hazánk lakossága a történelmi eseményről. Kézenfekvő érveléssel győzködte szovjet partnerét: az indítást követő 10. percben az amerikaiak már tudnak róla, újabb 10 perc múlva már tudják Nyugat-Európában is. És ha tudják Nyugat-Európában, akkor egyes dunántúli városokban az osztrák televízió híradásából hamarabb fogják Magyarországon megtudni, hogy egy honfitársuk tartózkodik az űrben, mint ahogyan azt az MTI bejelenti…

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
És lőn csoda, a szovjetek hozzájárultak - a 30 perces közléshez! A magyar rádió 22 óra 10 perckor, adását megszakítva mondta be a hírt:
1980. május 26-án 20 óra 20 perckor felemelkedett a Szojuz-36 űrhajó, melynek parancsnoka: Valerij Kubaszov, a Szovjetunió űrhajóspilótája, kutatóűrhajósa Farkas Bertalan, a Magyar Népköztársaság állampolgára.

Még egy adalék a start dátumához. Utasítás ment a hírközlő szervekhez, hogy ezt a napot nem lehet semmilyen összefüggésbe hozni egy másikkal.
Soha, egyetlen magyar médiumban sem jelent meg, hogy Kádár János születésnapja egybeesett az első magyar űrhajós indításának dátumával…

Május 27-én hajnalban - miközben a Szojuz-36 legénysége aludt - megjelentek az első újságok, melyek címoldalukon öles betűkkel tudatták a hírt.
Az addig két példányban, zárt borítékokban létező magyar űrhajós Farkas Bertalanban öltött testet a kirakatokban megjelenő színes tablókon.

A Magyar Posta ötforintos bélyeg kiadásával emlékezett meg az első szovjet-magyar közös űrrepülésről.

Színes képeslapsorozatot jelentetett meg a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata több mint egymillió példányban. A Magyar Nemzeti Bank száz forint névértékű emlékpénzérmét bocsátott ki.


A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


A Hanglemezgyártó Vállalat rekord gyorsasággal dobta piacra "űrlemezét": az egyik oldalán Farkas Bertalan start előtti szavaival, a start hangjaival, a másikon Presser Gábor és Sztevanovity Dusán erre az alkalomra írt dalával.

A boltokban megjelentek az interkozmoszos sapkák, trikók, jelvények, és matricák áradata.

Az ország minden részéből áradtak a táviratok az MSZMP Központi Bizottsága, a budapesti szovjet nagykövetség, a Honvédelmi Minisztérium és a szülők címére.


A posta tájékoztatása szerint estig mintegy ötezer táviratot továbbítottak.

 

 

 

Kemény leszállás


A Szaljut-6-on végzett eredményes munka után, 1980. június 3-án az űrállomásról leváló Szojuz-35 még két "búcsúkeringést" tett meg a Föld körül, majd az Atlanti-óceán fölé érve az automatika bekapcsolta a fékezőrakétákat.

Az űrhajóból a megfelelő magasságra süllyedés után kinyílt az 1000 négyzetméteres főernyő. Az irányítóterem központi ernyőjén, ferde vonalon mozgó, fénylő pont jelezte a közeledő űrkabin pályáját. A szovjet-magyar űrpáros rendszeres időközökben jelentettek közérzetükről és a kabinban uralkodó viszonyokról. A kereső helikopterek és repülőgépek már felszálltak, de az erős széljárás miatt az űrkabin várható leszállási helye mintegy 60 kilométernyivel délre tevődött át. Idegtépő várakozás után az egyik helikopter pilótája jelentette, hogy megpillantotta az ereszkedő űrkabint.

 

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

A minél lágyabb földet érés érdekében a felszíntől 1 méternyire fékezőrakétáknak kell bekapcsolódniuk. A földet érő űrkabint kísérő, a tv-közvetítésekből később megismert porfelhő és a robbanásszerű hang ezúttal elmaradt: a rakéták nem gyújtottak be! Az ilyen esetek következményeinek enyhítésére az ülésbetéteket teleszkóposan összenyomható felfüggesztéssel helyezik el a kabinban, hogy az űrhajósok testi épségét megóvják.

 

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/



A későbbi vizsgálat megállapította, hogy nagyon rövid ideig, de az űrpáros 30 g-s túlterhelésnek volt kitéve a fékezőrakéták működésének elmaradása következtében. Hogy a technikai malőrrel, de szerencsésen végződött földet érés elkenése, vagy a "szokásos" titkolózás volt-e az oka a leszállás "furcsa" közvetítésének, mindenki döntse el saját maga.

Szüle Dénes — tanítómesteremként ismertetett meg az Apollo holdexpedíció filmjeivel - így emlékezett vissza:

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
"Az AMPEX mellett őrködve figyeltem a leszállás eseményeit élőben.
17 óra körül zajlott le a leszállás, és 18 órakor indult volna az adás. Vajon megtudhatja-e az ország csekély 2 órával a visszaérkezés után, hogy szerencsésen visszaérkezett…?

Jobb híján két változatban készült el a forgatókönyv az élő adásra. Egyfelől úgy, mintha még fent lenne, másfelől meg úgy, hogy már visszaérkezett. Mi már régen rögzítettük a leszállás hazasugárzott képeit, láttuk a kiszállást, örültünk Farkas Berci fülig érő mosolyának, és ünnepi hangulat volt a tévés rögzítőben.


Az idő viszont könyörtelenül múlott, és elérkezett a 18 órás adás kezdete. De nem érkezett meg az újabb államtitok feloldása. A cenzorok szerint még nem volt "eléggé lenn" a Földön a magyar űrhajós...

Szegény Vértessy Sándor el is kezdte nagy titokzatosan: "Meglehet, hogy most már azért előbb-utóbb visszatér Farkas Bertalan…" Adás közben jött meg az engedély: most már bemondhatod! Vértessy megkapta a szabad jelzést egy intés formájában, és máris átváltott a második változatra."


Amit már mi is tudtunk. Pár perc elteltével Valerij Kubaszov és Farkas Bertalan kiszálltak a kabinból, szemmel láthatóan épen, egészségesen. Fáradtak, de jókedvűek voltak és elégedettek, amit bizonyított a szokásoknak megfelelő írásuk a kabin kormos falára: Szpaszibo, illetve a Hála és köszönet."

 

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Az űrrepülés után


A program sikeres végrehajtása után a két magyar fiút — szovjet kollégáikkal együtt — országjárás keretében, élőben ismerhette meg a nép. Nem volt kényszerű kivezénylés, mégis tíz- és tízezrek voltak kíváncsiak az egyszerű származásuk miatt hamar befogadott, sőt mi több megszeretett űrhajósokra, a "mi fiainkra". A rendszer minden igyekezete, hogy saját szimbólumukká váljanak, hogy sütkérezhessenek a fényükben, teljesen feleslegesnek bizonyult. A jó érzésű emberek valóban szerették, tisztelték őket, és ezen az sem változtatott, — tudván a sorok között olvasni — hogy egyúttal sajnálták is Berciéket, hogy méltatlanul lehúzták őket a maguk társadalmi megítéltetésének színvonalára.

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Tőrös István ma az Aranysas katonai-repülési magazin főszerkesztője. Annak idején beosztott újságíróként várta az utasítást, hogy az MTI rendkívüli képes kiadványának, "A magyar űrhajós a világűrben" címlapján látható piros körbe melyikük fényképét tegye be. Neki 1985-ös emlékei is vannak:

"1985 augusztusában Moszkvában rendezték meg a soros Világifjúsági Találkozót. Ezen részt vettek hazájuk delegációjának díszvendégeként a kozmoszt megjárt "nemzeti büszkeségek", közöttük Farkas Bertalan is.

Az egyik esti kötetlen beszélgetés lassú folyását, Kiss Árpád, a Népszava akkori fotóriportere törte meg váratlan kérdésével:

- Mondd Berci, te miért hagytál magadból bohócot csinálni?

Szó megszakadt, hang fennakadt, ahogy pestiesen mondják, a kés megállt a levegőben! A magyarok mindannyian emlékezhettek a nagygyűlésekre, a békegalambokra, a szocialista brigádok névváltoztatásaira, a zsírból kifaragott űrhajósszoborra, a paprikából-paradicsomból épített Berci-fejekre a vidéki kis üzletek kirakataiban, az emléktáblára az átalakított szülői házon, a mindenki keresztapja mozgalomra.

Berci nem jött zavarba:
- Tudjátok, én nem csináltam, én viseltem ezt a szerepet. Bizony van, aki írja a darabot, van, aki rendezi, és van, aki játssza… Mi Bélával csak forgattuk a fejünket. Lett bélyegünk, naptárunk meg miegyebünk. Nem sérthettünk meg senkit sem azzal, hogy nem fogadjuk el a meghívását. Jártuk az országot, voltunk brigádkeresztelőn, közönségtalálkozón, kisdobos- és úttörőavatáson. Félre ne értsétek, ez nem teher volt számunkra, hanem kötelesség. Bélával része lettünk a "nemzeti vagyonnak", vigyáztak ránk, mert mi lesz akkor, ha történik velünk valami…A kubai űrhajós repülhetett tovább, minket felülről "megkértek", hogy hagyjuk abba a repülést. El tudjátok képzelni, mit jelent egy vadászpilótának, hogy a legszebb férfikorban a földről nézi a MiG-eket?"

 

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Szexkazetta az űrben


Az Interkozmosz űrrepülésekre minden ország űrhajósa vitt magával egy videokazettát a Szaljut-6 űrállomásra, hogy azzal szórakoztassa a vendéglátó szovjet személyzetet.
A magyar űrhajós videoműsorának összeállítását a tévés Zsurzs Évára bízták.

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Többféle elvárásnak kellett megfelelni: a filmnek internacionalista szellemiséget kellett sugároznia, természetesen a nemzeti jelleg megőrzésével, művészi színvonala mellett pedig szórakoztatónak kellett maradnia.

A Magyar Televízió vezérkara a politikai adások főszerkesztőjével együtt, Megyeri Károly elnökkel az élükön, Szabó József ezredes, Hideg János orvos-ezredes társaságában – zárt ajtók mögött nézték meg a Bercinek szánt műsort.

Az összeállított anyag elég vegyesre sikeredett: a Szózattól egy országházi összeállításig, a verstől a Magyar Néphadsereg művészegyütteséig váltogatták egymást a filmrészletek. Egyszer csak megjelent a képernyőn Szűcs Judit, szűk testhezálló ruhában, és felcsendült egy diszkószám.

Ritter Tibor elvtárs, a zsűri politikai feje – hivatali szobájának falán Csók István híres festménye, "A nagypapa reggelije" lógott - hirtelen felkiáltott: - Állj! Hogy került ez a jelenet a filmbe? – A készítők elmagyarázták, hogy Farkas Bertalan egyik kedvenc énekesnője Szűcs Jutka, hát gondolták, elférne benne ez a dal.

- Szó sem lehet róla! Mit gondolnak az elvtársak, ha majd a hónapok óta nőket nélkülözni kényszerülő szovjet űrhajósok meglátják ezt a csinos énekesnőt, hát szóval... mi lesz majd szegény Bercivel, ha ezek a kiéhezett orosz fickók... szóval értik elvtársak?

Nos, Szűcs Jutka jelenetét kivágták a videóból, helyére egy artista jelenet került, a szovjetek köztudottan erős cirkusz-műfaj iránti vonzalmuk miatt. Ebben a jelenetben egy fiatal, csinos lány rövid szoknyában produkálta magát. Egy dobásnál azonban fellebbent a szoknyája, és kivillant a combja.

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
- Állj! Mi volt az? – rikkantott fel Ritter elvtárs. - Szó sem lehet arról, hogy ilyenfajta jeleneteket nézzenek az elvtársak a világűrben!

A végleges változat, amit Berci fel is vitt magával a világűrbe, abszolút szexmentes lett.

Néhány hónappal a film elkészülte után, Moszkvában a szovjetek felajánlották a magyar videokazetta összeállítóinak, hogy nézzék meg, ők milyen filmet küldtek fel a Szaljut-6-ra. A magyarok somolyogtak, a várt csasztuskákra egyáltalán nem voltak kíváncsiak, de nem mondhattak nemet.
A vetítőteremben az első képek megtekintése után szinte elállt a lélegzetük; egy csodálatosan szép, ízlésesen elkészített pornófilmen gyönyörű emberpár szeretkezett, lágy zene és gyertyafény mellett.

Szinte kínosnak hatott a kérdés, hogy nem ártanak-e az ilyesféle izgalmak a nőket nélkülöző kozmonautáknak, amire a szovjetek azt felelték: Ugyan! Ők egész nap szigorú időbeosztás szerint dolgoznak, nem árt őket néha emlékeztetni, hogy milyen szép is a földi élet…


Kapcsolódó írások: Lehet az emberből is marslakó?   Az első űrrepülés - Mítosz és valóság

 

A 94. földlakó a világűrben – A magyar űrrepülés 35. évfordulóján – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi