Kerülj közelebb! – Történet a megismerésről és az elfogadásról – Szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Kerülj közelebb!

Történet a megismerésről és az elfogadásról

 
   

 

 



Lőrinccel mindig történik valami. Az élete sohasem szokványos, sohasem sablonos. Huszonkét éves, és keresi a helyét a világban. Van, úgy, hogy zsákutcába kerül, előfordul, hogy rosszul dönt, hogy nem igazán jól választ, de ilyenkor megrázza magát, újra elindul, és tovább járja a maga útját.


Kerülj közelebb! – Történet a megismerésről és az elfogadásról – Szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Hervai Lőrincről a „Modern népvándorlás“ című sorozatunkban már olvashattak korábban is a „Tilos az A“ webmagazin olvasói, és a Weöres Sándor centenárium kapcsán szerzőként is bemutatkozott a lapunkban. Néhány hónapja ismét belevágott egy egészen új, nem igazán hétköznapi dologba: ápolóként dolgozik egy németországi fogyatékosokat gondozó intézetben. Most az ott szerzett tapasztalatairól kérdezem.

 

 

Miért akartál fogyatékosok otthonában dolgozni?

Az egész úgy kezdődött, hogy fogalmam sem volt, hogy mit csináljak ebben az évben. Az egyetemre ahova menni akartam, nem sikerült a felvételim. Így hát elkezdtem keresgélni a lehetőségeket: munka Magyarországon, valamilyen OKJ-s képzés, esetleg külföldi munkavállalás.  Kapcsolatok által rátaláltam a szociális év lehetőségére.
Kerülj közelebb! – Történet a megismerésről és az elfogadásról – Szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Ezt az Európai Bizottság szervezi. A szociális év keretében végzett munka abból áll, hogy egy előre kiválasztott civil szervezet feladataiban, tevékenységében kell segédkezni, például óvodában, fogyatékos otthonban, idősotthonban. Lehet segíteni akár az utcán élő hajléktalanoknak is, de láttam munkalehetőséget színházban, vagy éppen fiatal festők szervezetében, akik az utcát dekorálják. Szívesen fogadnak egyéb kreatív ötleteket is. Amit a szociális év fizet és nyújt: egyszeri oda-visszaút költségének 90%-a, egészségügyi biztosítás, nyelvi képzés, szállás, ellátás, helyi közlekedés, havi fix zsebpénz, képzések: előkészítő és értékelő képzések, személyes támogatás (mentor személyében), Youthpass tanúsítvány. (Bővebb információ: Eurodesk programok, Fiatalok lendületben program, egyesek.hu).

Németországban kerestem helyet, mert előző évben au-pair voltam itt, és arra gondoltam, jó lenne folytatni az életet ebben a nyelvi környezetben. Legelőször Mannheimből válaszoltak a jelentkezésemre, egy fogyatékosok otthonából. Így elkezdtem velük levelezni, és most már négy és fél hónapja itt dolgozom.

 

Volt valamilyen alkalmassági vizsgálat a munkába állásod előtt?

Általában egy ötnapos próbaidőszakot kell ledolgozni, de nekem Magyarországról egy telefonos beszélgetés volt a próba az intézet főnökével. Megkérdezte, hogy mit csinálok mostanában, és az is érdekelte, hogy miért is vonz engem a szociális munka.

 

Mi most a konkrét feladatod?

Felnőtt fogyatékosokat ápolok, segítem őket a mindennapi szükségleteikben (étkezés, mosakodás, átöltözés, délutáni séta).

 Kerülj közelebb! – Történet a megismerésről és az elfogadásról – Szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Mire számítottál a munkáddal kapcsolatban, és ehhez képest milyen volt a valóság?

Igazából, amikor ideutaztam nem gondolkodtam rajta, hogy milyen is lesz. Persze volt bennem egy kis izgalom és öröm is, hogy végezhetem ezt a munkát. Magamban tervezgettem, hogy milyen kreatív, fejlesztő játékokat lehetne a rám bízott ápoltakkal csinálni. De a munkám sajnos nem annyira kreatív, mint ahogyan elképzeltem. Minden nap készenlétbe kell hozni a betegeket testileg. Ez inkább fizikai munka, nem megterhelő.
Ami a legnehezebb számomra, és meg is lepett, az az ápolók kommunikációja az itt lakókkal.

Persze, maga a kapcsolatteremtés az itt élőkkel nem egyszerű. Sokszor az ápolók úgy kezelik őket, mint a gyerekeket, és úgy is kommunikálnak velük, de emellett felnőtt dolgokat várnak el tőlük. Ez valahol érthető is, mert egyszerre gyerekek és felnőttek. Testileg mindenki érett, így rendelkeznek felnőtt vágyakkal, érzésekkel. Nekem lelkileg ez a része nehéz a munkának, mert érzékeny vagyok a kommunikálás „milyenségére”. Így néha, ha hallom, hogy nem megfelelően szólnak a betegekhez, kicsit leblokkolok, aztán otthon, a szobámban kidühöngöm magam.
 

Milyen ápoltak vannak az intézetben?

Nagyon különböző sérültséggel rendelkeznek az itt lakók. Van, aki mozgássérült, van, aki szellemi fogyatékos, van, aki mindkettő. Valaki súlyosan, valaki kevésbé. Sokan dolgoznak közülük gyári munkahelyen, ahol különböző alkatrészek összeszerelésével foglalkoznak.

Kerülj közelebb! – Történet a megismerésről és az elfogadásról – Szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Van olyan aki, majdnem teljesen önálló életet él, és van olyan is, aki mozgásképesség hiányában mindig segítségre szorul. Egyszer emiatt egy fura szituációba keveredtem. Egy ötven év körüli férfiről azt hittem, hogy értelmi sérült, mert nem tudja a teste mozgását irányítani, csak a szemével tud beszélni (föltekint= igen, letekint= nem), de mindent jól ért. Mikor először találkoztam vele, elkezdtem beszélni hozzá, mint egy gyerekhez, meg dédelgetni. Meglehetősen furán tekintett rám a mindent értő szemével.
A legidősebb itt lakó - egy ötven év körüli hölgy- a legsérültebb szellemileg. Olyan, mint egy kedves kisbaba, de neki is van több rejtett képessége. A zenére nagyon fogékony, sokat játszik a zongoráján, igazi komponista. Szóval az itt élők nagyon különbözőek. Munka közben sokszor úgy érzem magam, mint egy hotelben, ahol minden szoba egy külön világ. Rugalmasnak kell lennem, mindenkivel másképp lehet beszélni, máshogyan segíteni. Van, aki tud egyedül fürdeni, és csak egy kis figyelemre szorul, hogy ne féljen. Van, aki mozgássérültsége ellenére, (vagy épp emiatt) amit tud mindent önállóan akar csinálni, szóval figyelni kell a kívánságokra.

Érdekes számomra felfedezni, hogy milyen képességek is lapulnak bennük. Például egyszer memoryztunk. Volt, aki félősen, valaki kézkoordináció nélkül, volt, aki koncentráció nélkül vett részt a dologban. De a játékban igazán az volt az érdekes, hogy hogyan tudtunk egymással együttműködni. Például az egyik mozgássérült nagyon aktívan segíteni akart másoknak. A kártyát, ha lepottyant rögtön felvette, jelzett, hogy ki jön éppen (nem tud értelmesen beszélni). És az volt a szép, hogy felismerte, hogy hogyan tud a sérültségével „játszani”. A legjobb játékos viszont az volt, akit már említettem, az, aki a szemével beszél. Persze nem volt könnyű mindig eltalálni, hogy melyik kártyára tekint, ez részemről is komoly koncentrációt igényelt. Szóval, egy ilyen játék során is, különböző képességek bontakozhatnak ki.

 
"Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni!
Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni!
Jöjj ide mellém, és legyünk csak barátok!"
/Albert Camus/


Vannak a fogyatékosok otthonában közveszélyes betegek is?

Kerülj közelebb! – Történet a megismerésről és az elfogadásról – Szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Közveszélyes beteg nincs. Van ugyan egy hölgy, aki néha fürdés közben köpköd, ütni akar, meg kiabál. Erre a megoldás az, hogy a szobájában egyedül kidühöngi magát vagy kap egy erősebb gyógyszert. Ilyenkor én is szigorúan beszélek vele, hogy értse, nem hagyható a testi bántalmazás. Persze nem ilyen egyszerű ez. Nekem is le kell ilyenkor higgadnom, járkálnom kell egy kicsit a folyosón.

Az utóbbi napokban is történt veszekedés, kiabálás. De én azt gondolom, ezek nem teljesen a sérültség miatt történnek. Maga az együttélés hoz ilyen szituációkat. Sokszor történik itt összeütközés. Szerintem, az egészségesnek nevezett embereknek is vannak érzelmi problémái, frusztrációi, nekem legalábbis biztos vannak. De a sérültséget nem lehet veszekedéssel kezelni. Ha valakit gondozok, biztos, hogy legalább nekem kívülről kell néznem a helyzetet, nekem mindenképpen higgadtnak kell maradnom.

 

És mi a helyzet a szerelemmel? Hogyan lehet elkerülni egy ilyen intézményben a nem kívánt kisbabák születését?

Kerülj közelebb! – Történet a megismerésről és az elfogadásról – Szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Van, akinek van párja és felvilágosult ezen a téren, tudja, hogy hogyan kerülhető el egy nem kívánt terhesség.
Van, akinek gyereke is van, de nem ő neveli.
Van egy autista férfi például, aki udvarolgat egy itt élő nőnek, de ezt a kapcsolatot figyelemmel tudjuk kísérni, nehogy nem kívánt baba szülessen.
Úgy tudom amúgy, hogy itt az otthonban a felnőtt nők minden hónapban kapnak egy injekciót a terhesség megelőzésére.

Számomra még az is érdekes kérdés, hogy mi van akkor, ha valaki, aki itt él, gyereket szeretne. Szerintem, ha ez megtörténne, talán egy ilyen otthonban is jól fel lehetne nevelni egy kicsit, persze segítséggel.

 

 

Lehet egy ilyen munkát jól csinálni?

Szerintem sosem lehet teljesen. Mindig lehet találni olyasmit a kapcsolatteremtésben, ami változtatható, ami javítható. Persze a testi ápolást azt lehet jól csinálni. Egyébként sokat tanulok az ápolóktól is. Van közöttük, akivel nagyon jó együtt dolgozni.

 

Milyen lenne szerinted egy jó fogyatékos otthon?

Hogy milyen lenne egy jó fogyatékos otthon? Fura kérdés. A már létező intézeteknek kellene jobbá válni. A jobb alatt az életszerűbbet értem. Szerintem az nem baj, ha valahol az emberek nem értenek mindig egyet, és az sem, ha időnként problémák vannak. De személyesen és közösen keresni kell, hogy min lehetne javítani. Itt például a munkahelyi beosztások miatt van, aki úgy érzi, hogy túlságosan a másik alá van rendelve és ez okoz néha összeütközéseket.

Kerülj közelebb! – Történet a megismerésről és az elfogadásról – Szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Hozzáállás kérdése is ez az egész. Sok különböző emberrel találkozom a munkám során, akikkel valahogyan együtt kell működni, tudni kell egymásra figyelni. Ez számomra nem jelent nehézséget, valószínűleg azért, mert nagycsaládból jöttem. Persze az egész szituáció nagyon speciális, főleg egy szociális évet végzőnek. Ott vannak a hozzátartozók kívánságai, amiket figyelembe kell vennem, és ott van az ápolók szakmai tapasztalata. Nekem ezeknek megfelelve kell dolgoznom. Nem a munkahelyi pozíció a fontos, hanem, hogy hogyan tudunk így idegenekként otthont teremteni a gondozottak számára. Tegnap például énekeltünk egyet közösen, Advent várás alkalmából, ami kicsit különösen hangzott. Meg felolvastam nekik egy történetet, a fura akcentusommal. A Mikulást is megünnepeltük. Egy pár kolléga beöltözött szarvasnak, kismanónak, hóembernek. Én a Télapó voltam. Az intézet vezetője egy zsák mandarint, almát és csokoládét szánt a gondozottaknak. Végigjártuk az emeleteket, volt, aki nagyon izgult, hogy hátha elfelejtjük, és nem jövünk hozzá, így előre felkeresett minket. Mondtam neki, hogy persze, hogy megyünk, ma körbejárjuk az egész világot. Közben gitároztunk, énekeltünk, csilingeltünk.

„A kedvesség az a nyelv, amelyen a süket hallani tud, a vak pedig látni.“ 
/Mark Twain/

 

Van olyan gondozott, akit senki sem látogat?

A hozzátartozók teljesen különböző módon viszonyulnak a fogyatékos családtagjaikhoz, de az látszik, hogy elég érzékenyen érinti őket ez az egész. Ebben az intézetben szerencsére mindenkit látogatnak a rokonai.

 

Ha neked lenne fogyatékos családtagod, te jó szívvel be tudnád adni egy ilyen helyre?

Ugye akik itt élnek, már idősebbek. Valószínűleg, a szülőknek nehéz lenne gondozni őket. Ha idős lennék és lenne egy fogyatékos, felnőtt gyermekem, én is keresnék egy helyet, ahol jobban tudják gondozni, mint én. De jól megfontolnám, hogy hova „adom be”.

Kerülj közelebb! – Történet a megismerésről és az elfogadásról – Szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Például dolgozik itt egy takarítónő, aki siketnéma, ukrán nemzetiségű és korábban balett táncos volt. Számomra, nagyon becsülendő, ahogy ő végzi a munkáját. Már nem szeretne táncolni, színpadon lenni, itt lakik a kedvese és ő csupán pénzt akar keresni. Hallókkal van körülvéve egész nap, mégis az ő kommunikációja az emberek felé, nyitott, aktív, „egyenrangú érzettel” és őszinteséggel társalog.

Szóval, ha beadnám a gyermekem egy otthonba, először megkérdezném a takarítót, hogy hogy érzi magát azon a munkahelyen, milyenek, hogy bánnak vele az emberek. Ha ő jónak találná a környezetet, akkor ott úgy gondolom, a gyerekemre is elegendő figyelem juthat. Mi csak dolgozni jövünk ide, de akiket gondozunk, nekik ez az otthonuk.

 

Hogy érzed, megváltozott benned valami ennek a munkának a hatására?

Az itt lakók és ez a munka velük, úgy érzem, sok mindenben segítik a személyes fejlődésemet.
Az, hogy figyelembe kell venni a különböző sérültségeket, rugalmassá és játékossá teszi az embert. Valakinek gyerekdalokat dúdolok, valaki mást mindig jól megpaskolok, vagy ha úgy adódik, akár kerekesszékkel is táncolok.
Ez a munka segít abban is, hogy rendszerezettebben, egy bizonyos napi ritmus szerint éljek, mert amúgy könnyen el tudok feledkezni az időről, és csak hagyom szaladni a napot. Itt állandó koncentrációra van szükség. Figyelni kell, hátha valaki WC-re akar menni, vagy éppen pelenkát kell cserélni, esetleg rosszul van valaki és segíteni kell. Nincs kérdés. Ilyenkor örülök, hogy tudom, mit kell tennem, örülök, hogy segíthetek.
Számomra a lényeg igazából, az, hogy a munka, amivel foglalkozok „engem kívánjon meg. Nem az a fontos, hogy valakinek valahol odafent megfeleljek, hanem az, hogy megtaláljam, azt, amit dolgozni szeretnék, hogy megtaláljam a feladatom. Ha ez sikerül, akkor a többi embertől is elvárhatom a megbecsülést.

 

Kerülj közelebb! – Történet a megismerésről és az elfogadásról – Szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
„Egy homokszemben lásd meg a világot,
Egy vadvirágban a fénylő eget,
Egy órában az örökkévalóságot,
S tartsd tenyeredben a végtelent!”
/William Blake/

 

 
Készült: 2013. decemberében
Szerkesztés és grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi