Egy nyertes dal margójára – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Egy nyertes dal margójára

 

 

 


Sokszor megkaptam már életemben, hogy naiv vagyok. Aláírom, lehet benne valami. Valószínűleg tényleg az vagyok és persze javíthatatlanul idealista.

Mindez ma reggel is bizonyságot nyert, amikor a tegnap este véget ért Eurovíziós dalválogató nyertes dalával kapcsolatos cikkeket böngészgettem az Interneten. Kíváncsi voltam a visszhangra, így beleolvastam a cikkek alatti kommentekbe is.

Hát mit mondjak, nem igazán erre számítottam. Csupa fanyalgás, negatív kritika, alig néhány gratuláció. Úgy tűnik, már megint naiv voltam, és nem készültem fel a tipikus magyar mentalitás megnyilvánulásaira. Nálunk, ha valakinek sikerül valami, azt leszólják, lekicsinylik a teljesítményét, és ha máshogy nem is, legalább virtuálisan belerúgnak egyet.

Én évek óta nézem az Eurovíziót. Lehet, hogy sokan ezt a tinglitangli dalok nemzetközi versenyének tartják (eleinte talán tényleg az is volt), de szerintem ez egy fontos országimázs építő lehetőség, amit bűn lenne nem kihasználni, és amire szerintem Magyarország jelenlegi helyzetében elég nagy szükségünk van.


A végső döntőbe jutott négy dal bármelyikét el tudtam volna képzelni Bécsben, de egyáltalán nem bánom, hogy Csemer Boglárka dala a "Wars For Nothing" nyert. Ennek a dalnak fontos üzenete van, amit egyszerűen és egyenesen közöl. Szerintem akár még nyerhet is.

Tavaly is egy üzenet vitte el az első díjat, a tolerancia, a másság elfogadásának az üzenete. Igaz, elsőre engem is sokkolt a szakállas, női ruhába öltözött előadó, de aztán arra gondoltam, hogy napjaink valóságában, amikor ezerféle csatornán keresztül ömlik a fejünkre az információk sokasága, valamilyen szinten tényleg sokkolni kell az embereket ahhoz, hogy végre valamire odafigyeljenek.

Egy nyertes dal margójára – írta: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Idén a háborúellenesség lehet az a mondanivaló, amit el kell juttatni a széles tömegekhez.

Itt Európában, a keleti határunknál, a közvetlen közelünkben ma is emberek halnak meg, családok maradnak otthon nélkül, gyerekek kóborolnak reményt vesztetten a szétlőtt városok romjai között.

Mi meg mit teszünk? Semmit. Csak ülünk a TV előtt a kényelmes fotelünkben, és fanyalgunk.

Persze a különböző TV csatornákon megtévesztően híradónak nevezett, mára Kékfény szerű műsorokká változott hírműsorokban ezekről a dolgokról szinte alig lehet hallani.

 

Ha nem lenne az Internet, akkor kis túlzással azt sem tudnánk, hogy mi történik körülöttünk a világban.

 

Ez az aprócska, tiszta hangú és szívű lány nem dugja homokba a fejét, és végre tesz valamit. Ha kiáll majd egész Európa elé, talán sikerül felráznia az embereket. Talán egyszer eljutunk odáig, hogy véget vetünk az értelmetlen háborúknak, és megtanulunk békében egymás mellett élni. Lehet, hogy már megint naiv vagyok?


Mégis, ez a szomorú aktualitással bíró háborúellenes himnusz valami titokzatos módon, tud hatni az emberekre, ahogy azt néhány napja kicsiben, a budapesti Szent István Bazilika előtt megtartott flashmob is bebizonyította:

Grafika: P. Horváth Zsuzsi