Tour de Tura – írta: Győri Dia & Kocsis Péter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Tour de Tura

 

 

Tour de Tura – írta: Győri Dia & Kocsis Péter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Nem volt rövid.

Sőt.

Határozottan hosszú volt, mint egy végtelenített borzalmas operai előadás. Az elmúlt hónapokban a hideggel, sötéttel, munkával és lakásfelújítással töltött hosszú napok elkezdtek érlelni valamit bennünk. Viszlát, tél, mert itt a tavasz! Eljött az idő, amire hónapok óta vártunk. A feladat adott. Szabadnak kell lennünk. Végtelenül szabadnak.
 
Ennek fényében Diával közösen találtuk ki, hogy a tavaszi kerékpáros alapozást összekötjük kulturális látnivalók felkeresésével, és közös beszámolók írásával.
Első látványosságnak a Pest megyében lévő turai kastély megtekintése tökéletes célpontnak bizonyult. Tour de Tura – írta: Győri Dia & Kocsis Péter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Az Örs vezér térről indulva a táv oda-vissza cirka 95 km. Akinek ez sok lenne, az a Gödöllőre menő HÉV-vel rövidíthet. Gödöllőről Tura 25 km távolságra van. Ez így már egy igen könnyen teljesíthető biciklitúra. Gödöllőig az útvonal adott, gyakorlatilag csak nyílegyenesen kell menni toronyiránt.
 
A kerékpárútnak Kistarcsa határában vége van, utána vagy a forgalmas 3-as utat választjuk, vagy kis kitérővel a Kerepes-Mogyoród-Szada-Gödöllő útvonalon haladunk tovább. Ha erre megyünk, számoljunk emelkedőkkel, cserébe meg tudjuk nézni a jelenleg nyári szezonjára váró, szunnyadó híres Hungaroring Forma 1-es pályát. 
Gödöllőre érve az állomás mögött a Köztársaság utcán induljunk el Valkó irányába. Kis forgalmú útszakasz, a jól informálhatóság érdekében végig kitáblázva. Valkó előtt az utolsó 3 km útminősége igazán kritikán aluli. 
Valkóra érve az embert elfogja valami fura érzés. Az utcák üresek, a portákon nincs élet, a kutyák nem ugatnak, és szinte minden második ház ablakában kint lóg az „Eladó” tábla. Amolyan tipikus szellemfalu.
 
Innen némi kerekezés után Vácszentlászlón keresztül érünk Turára. Az ember szinte azonnal meglátja a kastély ég felé csúcsosodó tornyait. Igazi impozáns épület. A kapun belépve egy időutazás veszi kezdetét, de ennek leírásához a férfi írói véna kevésnek bizonyul, így át is adom a tollat. Ahogy egy romantikus női lélek éli meg a pazar látnivalót:
 
 
Tour de Tura – írta: Győri Dia & Kocsis Péter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
 
 
 
Tour de Tura – írta: Győri Dia & Kocsis Péter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Dia szavaival élve:

A csodás turai kastély épp kastélyságának azon fázisában terül el előttünk, mely engem úgy megfog… Amikor még hihetők a csodák, álmok, varázslatok, érzelmek, melyek egykor falai között játszódtak. Még szinte hallani a hosszú szoknyák surranását, a titkos találkára siető cipők szaporázását, a faajtók mögül hallatszó vaskos férfihangokat, ahogy egymás szavába vágva tárgyalnak meg valami fontosat, a könyvtárszobában hang nélkül kinyíló titkos ajtót…


A kastélyt a Schossberger család építtette herceg Esterházy Miklóstól vásárolt földjére. Az épület 1883-ra készült el, és Ybl Miklós tervei alapján, neoreneszánsz stílusban épült. Korában modernnek számított: a 98 helyiségből álló építményben volt étellift, központi fűtés, vízvezeték, villanyáram, valamint könyvtárszoba, szalon, pálmaház, körülötte pedig 10 ha-os park szolgálta a természet iránti elnyomhatatlan vágy kielégítését.
A kastély későbbi sorsát hagyjuk is (aki kíváncsi, megtalálja a kastély honlapján), rekedjünk meg ebben a romantikus korban, s járjuk be ennek szellemében a helyet…
 
Tehát már ránézésre is impozáns. Már megközelíteni is tapintattal illik… Előzékenyen meg is várjuk, míg egy fényképezni kívánó turista kifotózza magát „embertelen környezetben”, s csak aztán lépünk a bejárathoz. Úgy döntünk, előbb belül nézünk körül, s majd aztán járjuk körbe az épületet.

Faajtón lépünk be, majd megszemléljük az egyetlen festményt: egy női portré az. Nem tudni, kié. Az egész kastélyban nincs semmi felirat, információs kiírás. Fellépkedünk pár lépcsőn, s tátott szájjal bámulunk körbe. Szemben egy nagyobb terem látszik, balra hosszú folyosó, jobbra tágas terek a pálmaház irányába, felfelé pedig széles lépcső az emeletre. Fejünk felett kazettás mennyezet-féle és boltívek kopott festéssel, illetve egy nyitott, kőkorláttal körülkerített galéria-szerűség. Varázsos…

Tour de Tura – írta: Győri Dia & Kocsis Péter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/Abba a helyiségbe megyünk, melyet egyből könyvtárszobának kezdünk hívni, jóllehet nemhogy könyv, de polc sincs benne, és más egyéb sem. Üres teljesen. A padlón lépteink alatt hangtalan parketta. Kilesünk az ablakokon a hátsó kertbe, majd megmozgatok a falon egy fából lévő burkolatdarabot, s próbálok mögé lesni: vajon van-e mögötte titkos ajtó? :-) 

Aztán egy másik helyiségbe megyünk, mely előtt kint van egy teraszrész. Egy üvegezett ajtót csak egy kis retesz tart zárva, Peti óvatosságra intő szavai ellenére sem bírok magammal, hogy ne nyissam ki… :-) Ezzel aztán lavinát is indítok: utánunk kilép az erkélyre még néhány látogató. Az erkélyen félkör ívben körbe lehet sétálni. Ez is mállott és régi, s roppant romantikus… Szomszédságában a pálmaház jól megszemlélhető málló szépségében. Egy leányzó fotóztatja is magát, őt is megérinti itt valami.

Nos, a pálmaház az megint csak fantasztikus. Ezt körbefutkosom. Három oldalán amolyan magasított a placc, és padlótól plafonig ablakok. A födém magas és boltíves, kerek ablakokon kilátni fent a szomszédos óratoronyra. Ekkor még nem tudjuk, mi célt szolgált ez az épületrész, s zenetermet, tánctermet képzelgünk. Tágas, fényes, körben kilátni a parkra…

Felmegyünk az emeletre a széles lépcsőkön. Szinte érzem, ahogy az egykori lakók hazaérkeztek, felmentek, majd benyitottak a folyosóról nyíló egyik szobába, a lakosztályukba. Sajnos idefent az összes ajtó ilyen-olyan módon zárva van, így a helyiségekbe csak a kulcslyukak engednek némi betekintést. Amit sok helyen látok, kissé elszomorító, mert túllépi a kastélyság kellemes-romantikus fázisát: felszakadt korhadó parketta, törött ablakokban szél lengette fólia, egymásra pakolt fa- és egyéb anyagok… Ezek a helyiségek nem látogathatók, korhadnak és porladnak, raktárként funkcionálnak, s várják szebb jövőjüket.
Azért gondosan belesek szinte minden kulcslyukon, így aztán meg is bizonyosodhatok, hogy az épülethez toldott magas, karcsú toronyban valóban csigalépcső fut körbe! Ez megint sehr romantisch: felrángatták a rosszcsont báróleányt, és bezárták a toronyba. Ott növesztette a haját, s mindig az ablakon kilógatva próbálgatta: elég hosszú-e már, hogy felmásszon rajta a megmentő? :-) 

A folyosó legvégén nagy nyitott terem, de nem a földszinti, tekintélyes időket idéző teremhez hasonlítanám, hanem egy félig kibontott, vagy félig megépített helyiséghez. Hiányzó válaszfalak, vegyes padlóburkolat, törött ablakok… Nem, ez nem fogja meg a fantáziámat. Viszont kilátni egy romantikus kis erkélyre, mely töredezett és növényekkel befutott kőkorlátjával ragad meg.
 
 
Tour de Tura – írta: Győri Dia & Kocsis Péter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
 
 
Találgatva szemléljük a nyitott plafont, viszont felsőbb szintre menni szemlátomást nem lehet sehonnan. Tehát nyilván valamelyik zárt helyiségből lehetne. Majd egyszer, talán máskor. Lemegyünk, és még a lenti folyosót járjuk végig, melynek a kastély zárt oldalbejárata vet véget. A két ajtószárny között nagy rés, de lánccal van összefogva. Az ajtó szép, de roppant elhagyatott és korhadó.

Kilépünk a hideg épületből, s melegnek érezzük a kinti hőmérsékletet. Petinek persze nem nagyon sikerült elképzelnie az életét egy ilyen hatalmas, hideg térben :-) 

Most kintről járjuk körbe a kastélyt. A pálmaház kívülről is éppoly elbűvölő. Van két oldalbejárata: kőkorlátos lépcsők vezetnek a nagy üvegezett ajtókhoz, melyek zárva vannak.
Hátul az óratorony környéke (ahol az általam kinyitott ajtón a kinti félköríves terasz fut) szintén igen hangulatos. Viszont ahogy továbbmegyünk, egy igen lelakott oldala is kiviláglik az épületnek. Itt lengeti a szél a törött ablakokat fedő fóliát, s csupasz téglák meredeznek. Ez az oldal nem részesül az ódon romantikus hangulatból, inkább a pusztulás szelleme lengi körül…
Az oldalbejárathoz vezető kőlépcsőkön hatalmas oszlopok tartják a felette lévő erkélyt. Ez megint szép és hangulatos! És aztán újra elöl vagyunk, ahol egy rész drótkerítéssel le van kerítve, s a kiírás szerint „életveszélyes ott tartózkodni”.
 
 
Tour de Tura – írta: Győri Dia & Kocsis Péter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
 
 
Eltávolodva még isszuk szemeinkkel a látványt, megszemléljük újra egyben a kastély impozáns testét. Masszív. Látványos. Romantikus. Még így, ürességében is ajánlom. A belépő ára 1200 Ft, ami nem nagy ár egy ilyen élményért. Elvileg egyenlőre az állagmegóvásra költenek, később majd felújítás is be van tervezve. És hátha információs táblák is lesznek a jövőben. 

 
Tour de Tura – írta: Győri Dia & Kocsis Péter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Visszaadom a zárszót Petinek :-) 
 
Időutazásunk itt lassan a végéhez közeledik, amit korgó gyomrunk is jelez. Élményekkel telve, de célirányosan egy étkezési lehetőség után nézünk. 
Tour de Tura – írta: Győri Dia & Kocsis Péter, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
 
Ez itt a reklám helye, de szerencsénkre a piactér mögött rálelünk egy hangulatos kis étteremre, amit Demény néven illetnek.
 
 
 
Innen már jóllakottan, teli hassal indulunk hazafelé, mert az út jelentős része még előttünk áll...
 
 
 
 
 
 
Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi