A Tenger szerelmese - Egy világjáró magyar lány története - Beszélgetés Herczig Annamária búvároktatóval - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 A Tenger szerelmese

Egy világjáró magyar lány története - Beszélgetés Herczig Annamari búvároktatóval

 

  

Mára eljutottam odáig, hogy már nem szeretek TV híradót nézni. Mert miről is szól nálunk egy híradó? „ Elütötték, megtámadta, megölte, összedőlt, leégett, elverte a jég, belecsapott a villám, holnaptól drágább lesz…”… és csak zúdul-zúdul ránk megállás nélkül a sok-sok rossz hír. Nem csoda, hogy az egyik legdepressziósabb nemzet a magyar.
Pedig észrevehetnénk végre, hogy a Föld gyönyörű hely, ahol a bajok, a problémák ellenére mégiscsak csodálatos dolog élni. Csak egy életünk van, azt az egyet kellene valahogy, a lehetőségeinkhez mérten boldogan leélnünk.
 
Most következő beszélgetőtársam Herczig Annamari, egy olyan fiatal nő, aki bár még keresi a helyét a nagyvilágban, mégis – úgy érzem – alapvetően boldog ember.
Átlagembernek tartja magát, pedig az élete egyáltalán nem hétköznapi. Még csak a húszas éveiben jár, de már eddig is olyan sok arcát ismerte meg a Földnek, olyan mesés vidékeken fordult meg, és olyan különleges élményekkel gazdagodott, amilyenekkel csak kevés hazánkfia büszkélkedhet.

 

"A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak, Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben." (Zsolt. 107, 23-24)

A Tenger szerelmese - Egy világjáró magyar lány története - Beszélgetés Herczig Annamária búvároktatóval - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/



Milyen volt a gyerekkorod? Benned rejtőzött valahol már akkoriban is a későbbi világcsavargó?

Azt gondolom, hogy igen, bennem rejtőzött már kicsi korom óta valami nyughatatlanság, kíváncsiság és persze kalandvágy. Aki régóta ismer, úgy értem, ismert gyerekként, az azonban emlékezhet, mennyire félénk, visszahúzódó voltam, mennyire nehezen ment bármiféle szereplés, mennyire rettegtem attól, hogy egy merészet lépjek. Ez a félelem még az egyetemi éveim elején is gyötört, teljes pánikba estem, ha felmerült, hogy külföldre kellene menni ösztöndíjjal, vagy egyáltalán, nekiindulni egyedül a Nagyvilágnak.

Így visszagondolva a gyerekkoromra, őszintén megmondom, soha nem hittem volna, hogy ilyen messzire jutok a mimóza lélek mivoltomtól :o)

 A Tenger szerelmese - Egy világjáró magyar lány története - Beszélgetés Herczig Annamária búvároktatóval - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Hogy alakult a te személyes történeted? Milyen út vezetett a budapesti Corvinus Egyetem padsoraitól a Royal Caribbean hajótársaságig?

Hát ez az út hosszú és igazán mozgalmas volt! Hogy honnan jött az ötlet a hajózáshoz? Igazából egyszerű. Első éves egyetemistaként- 2002-ben, nyári munkát kerestem egy évfolyamtársammal és ekkor került először képbe a hajó, de mivel 6-8 hónapos szerződéseket emlegettek, végül elvetettem az ötletet. A nyári szünetbe nem fért bele. Aztán évekre elraktározódott a gondolat.

Tanultam az egyetemen, elvégeztem egy ipari alpinista tanfolyamot és a nyári szünetben alpinistaként festettem, ablakot pucoltam, vakolatot vertem, szóval remekül elfoglaltam magam és elkezdtem búvárkodni is.

 A Tenger szerelmese - Egy világjáró magyar lány története - Beszélgetés Herczig Annamária búvároktatóval - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Azért valljuk be, nem igazán jellemző, hogy egyetemista lányok ipari alpinista munkát vállalnak a nyári vakáció idején. Honnan jött nálad ez a gondolat?

Hát, mindig is vonzottak a "fiús" dolgok. Aztán az egyetemen eljártam falmászásra és innen már csak egy lépés az alpintechnika. Én nagyon szerettem, de nehéz munka és egyben idénymunka is, így nem lehet rá biztonsággal alapozni. De nagyszerű munkatársaim voltak, akiktől rengeteget lehetett tanulni es akikkel egy élmény volt együtt dolgozni. Sok érdekes helyszínre jutottam el ez által a munka által és persze egy egészen más szemszögből láthattam Budapestet! Minden este nyakig koszosan estem haza, de megérte! Az emberek megdöbbenése mindig nagyon mulattatott, meg aztán az sem mindennapi, hogy lángszóróval kolbászt sütögetünk a kollégával valahol a belváros egyik bérházának a tetején :o)

 

Harmadév után halasztottam egy évet, hogy Egyiptomban Dive Master-ként (merülés vezetőként) dolgozhassak. A Tenger mindig is valami különleges fogalom volt számomra és az az egy év (2005-2006), a Vörös-tengeren a mai napig rendkívül meghatározó élmény számomra. Az ott szerzett tapasztalat alapozta meg a mostani életemet és nem múlik el nap anélkül, hogy ne gondolnék az ott töltött időre.

A Tenger szerelmese - Egy világjáró magyar lány története - Beszélgetés Herczig Annamária búvároktatóval - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Tudtam azonban, hogy bármennyire szerettem Egyiptomot, bármennyire elképesztő kalandok történtek velem, nem maradhatok ott. Magyarországon várt az egyetem, be kellett fejeznem, amit elkezdtem, így 2008-ban tájépítész mérnökként diplomáztam.

 

Azt hittem, tudok átlag ember életet élni, de nem sikerült, hiányzott a Tenger, nem találtam a helyem és a felfedezési vágy sokkal erősebb volt, mint a Magyarországhoz való kötődésem. Mennem kellett. Ekkor újra előbukkant a hajó. Egy évig halogattam, kerestem a megoldást, hogyan tudnék Magyarországon maradni, de nem sikerült. A munkám leginkább egy vicc volt, amit az egyetem után találtam, de átvészeltem vele a telet, és tavasztól újra alpinistaként dolgoztam. Így telt el az év. Az életem azonban olyanná vált, mint egy szűk cipő... Szorított rettenetesen. Októberben, miután alig volt már munka az alpintechnikával, végül jelentkeztem a hajós munkára. Először takarítóként. Persze felvettek, de mivel az angol tudásom ekkor még nagyon hiányos volt, nem is volt merszem más pozíciót megpróbálni. A beszállás napjára így is négy hónapot kellett várni.

Az a négy hónap nagyon nehéz, de ugyanakkor csodákkal teli időszak volt. Óriási hitpróba! Drága barátok, a családom támogattak, biztattak és  segítettek át a nehéz pillanatokon. Hittem, nem kételkedtem, tudtam, hogy ez az én Utam. Van egy Zsoltár, a 107-es (23-30 vers), melynek szavai végül minden kételyt eloszlattak és február 4-én (egy nappal a születésnapom előtt!) jött a telefon, hogy két hét múlva Miami-ban kell lennem és fel kell szállnom az Independence-re.

A Tenger szerelmese - Egy világjáró magyar lány története - Beszélgetés Herczig Annamária búvároktatóval - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A megérkezésem a hajóra nem volt éppen hétköznapi, mivel a légitársaság elhagyta a csomagomat. Úgy kezdtem meg a 8 hónapos szerződésemet, hogy egy pár váltás zoknim sem volt. Egy válltáska volt nálam, amiben a fontos irataimon, a Bibliámon, a zsebszótáramon, a fényképezőgépemen és a Kispárnámon kívül nem volt más... csak egy kevés pénz. De aztán kiderült, hogy ennél nem is kell több! A bőröndöm sosem lett meg, de a hajó befogadott. Mindenki támogatott, így hirtelen több ruhám, használati eszközöm lett, mint amennyit eredetileg csomagoltam. Elképesztő volt az egész, és bár meredeken indult, az Independence-en úgy igazán otthonra leltem!

 

Az első munkaköröm nem volt éppen felemelő, 12 óra munka minden nap, 8 hónapon át. Olyasmit kellett csinálni, mint a takarító nénik a nagy plázákban. Később vállaltam másodállást is, hogy kiegészítsem a fizetésemet, így éjjel dolgoztam, nappal meg amint tehettem, csavarogtam a kikötőkben. Az időm akkor még nagyon szűk volt.

 

A hajó két hónapig a Karib-tengeren maradt, majd áthajóztunk tavasszal Európába, így St. Maarten, St. Thomas, Puerto Rico, Mexico és Haiti után angliai indulással a Kanári-szigetek és a Földközi-tenger lett az úti cél. Partra szálltam az Azur-szigetek egyikén, láttam Madeirát, kéthetente Gibraltárt és még sok szép és izgalmas kikötőt és vagy 100 napfelkeltét :o).

Eközben tanultam angolul és törtem a fejem, mit is csinálhatnék, amit szeretek, amiért még jó fizetést is kaphatok és ekkor jött az isteni szikra, hogy BÚVÁROKTATÓ! Hamar felfedeztem, hogy bizony, van ilyen pozíció a hajón, de ekkor még nem volt meg az oktatói vizsgám. De lett cél és az első szerződésem alatt megkerestem az oktatói képzés árát, így az első szerződésem után megszereztem az oktatói fokozatot.

A Tenger szerelmese - Egy világjáró magyar lány története - Beszélgetés Herczig Annamária búvároktatóval - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A második szerződésemre Horticulturist munkakörbe léptettek elő - hála a tájépítész diplomámnak! - ami leginkább hajókertésznek fordítható, de a virágöntözésen kívül a kártevő megelőzés és elhárítás is ehhez a munkakörhöz tartozik. Így öntözgettem a cserepes növényeket, meg csótányokra és ágypoloskákra vadásztam, de mivel az Independence akkor volt két éves, épphogy csak kijött a gyárból, ezek a vadállatok nem tudták még befészkelni magukat. Sok dolgom nem volt.

 

Hamarosan áthelyeztek egy másik hajóra, az Adventure-re, ami csodálatos Dél-Karib utakat tett Puerto Rico-i indulással. A hajót magát nem szerettem, hiányoztak a kedves arcok, de végül a búvároktatói előléptetésem ennek az áthelyezésnek volt köszönhető.

 

A harmadik szerződésemet már oktatóként kezdtem meg a Majesty-n. Ez a jelenlegi legkisebb és legöregebb hajója a cégnek. Hatalmas váltás volt, csótányvadászat után elegáns ruha, magassarkú és akiket addig csak összeszoruló szívvel bámultam, most hirtelen ott voltam közöttük! A 7 hónapos szerződésem egyharmadát a hajón, kétharmadát pedig Coco Cay-en töltöttem, ami egy aprócska sziget a Bahamákon, úgy fele lehet a Margitszigetnek. Itt a fürdőzőkre kellett figyelni, különböző programokat felügyelni, jet ski túrát vezetni.

Ez után a szerződés után kerültem végül az Allure-ra, ahol kisebb megszakításokkal - szabadság és néhány hét Haiti-n - több, mint egy éve dolgozom.

  A Tenger szerelmese - Egy világjáró magyar lány története - Beszélgetés Herczig Annamária búvároktatóval - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Büszke vagy arra, hogy a világon ma létező két legnagyobb óceánjáró egyikén dolgozol?

Igen, büszke vagyok arra, hogy ezen a hajón lehetek. Az Allure a legújabb hajója a cégnek és igazából ő a létező legnagyobb! 5 cm-rel hosszabb, mint testvérhajója, az Oasis :o)

 

Hogyan lehet valaki az Allure of the Seas személyzetének a tagja?

Az, hogy ki hova kerül, melyik hajóra, attól függ, hol van szükség éppen valakire. Néha teljesen váratlanul egyszer csak szólnak, hogy menni kell. Néha egy hónappal előtte, néha egy fél nappal előtte tudja meg az ember, hogy áthelyezték :o) A hajót általában nem kiérdemeljük, hanem egyszerűen megkapjuk a következő szerződést valamelyikre. Persze lehet igényelni, kérvényezni, ha másik hajóra szeretnénk kerülni, ezt aztán vagy elfogadják, vagy nem.

 

A Tenger szerelmese - Egy világjáró magyar lány története - Beszélgetés Herczig Annamária búvároktatóval - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Milyen érzés volt, amikor először megpillantottad ezt a vízi monstrumot? Milyen volt, amikor először a fedélzetére léptél?

Először az Oasis-t láttam. Nassau-ban állt mellettünk. A pici Majesty szinte nevetségesen kicsi volt e mellett az óriás mellett. Döbbenet nagy hajó! Aztán amikor felszálltam az Allure-ra, egy reggel fogtam a hajó térképét és úgy 4 óra alatt végül sikerült nagyjából körüljárni az emeleteket a tetejétől az aljáig. De persze messze nem láttam még így sem minden zugát!

 

Mesélnél a hajó méreteiről?

Hogy mekkora ez a hajó, igazából akkor érezhető, amikor ott áll az ember mellette. Vagy amikor épp egy 20 emeletes ház mellett épp kiállunk a dokkból Fort Lauderdale-ben és simán odaintegetünk a huszadikon álló embereknek! Rákerestem a pontos adataira: 362 méter hosszú és 72 méter magas a tengereszint felett. Ami viszont a leghátborzongatóbb, hogy a maximális utaskapacitása majdnem 6300 fő amihez még a személyzet hozzájárul 2300 fővel! Több, mint 8000 ember!


Miben tér el a többi óceánjárótól?

Minden hajó más és más. Az Allure persze messze a legpuccosabb, gyakorlatilag van rajta minden, színház, jégpálya, medencék sőt még egy park is fákkal meg mindenféle valódi növénnyel, de ezeken az extrákon túl olyanok kicsit a hajók, mintha lelkük, egyéniségük lenne. Mindegyikben van valami plusz. Nekem messze a kedvencem az Independence. Ott egy kicsit otthon voltam!

 

Milyen útvonalon közlekedik az Allure?

Kelet-Karib (Nassau-Bahamas, St Thomas USVI, St Maarten) és Nyugat-Karib (Labadee-Haiti, Jamaica, Cozumel-Mexico) utakat tesz.

 

Melyik a kedvenc kikötőd?

Nehéz választani. Nagyon szerettem Dominica-t (ez nem a Dominikai Köztársaság, hanem egy kicsike sziget a Karib-tengeren), Puerto Rico-t, Madeira-t, Aruba-t.

 

A Tenger szerelmese - Egy világjáró magyar lány története - Beszélgetés Herczig Annamária búvároktatóval - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Azt mondod, jelenleg búvároktatóként dolgozol. Hogyan kerültél legelőször kapcsolatba a búvárkodással?

A búvárkodást otthon kezdtem 2003-ban az akkori barátommal. Hamar rájöttem, hogy ez számomra sem egy hobbi csupán, így 2005-ben már hivatásosként dolgoztunk együtt Egyiptomban.

 

Konkrétan hol vezeted be a búvárkodás rejtelmeibe az utasokat? Kiköttök egy-két búvárparadicsom közelében a Karib tengeren?

A tanfolyamnak szigorú időbeosztása van. A jelentkezők először áttanulmányozzák a búvár kézikönyv meghatározott fejezeteit, majd egyik délután együtt megnézzük az oktató videót, tesztet írnak, aztán egy másik napon az egyik medencében végzünk gyakorlatokat és attól függően, hogy melyik úton veszünk épp részt, Cozumel-en, vagy St. Thomas-on csináljuk a nyíltvízi merüléseket. A tanfolyam elvégzésével kezdő fokozatot szerezhetnek. (PADI Scuba Diver).

 

Mennyi idő alatt lehet megtanulni alapfokon búvárkodni?

Akinek a vérében van, az gyorsan rájön a búvárkodás mikéntjére. Az az alapfokú szint, amit mi itt oktatni tudunk, az három nap alatt lezajlik. Ahhoz, hogy egy jó stabil gyakorlata legyen az embernek, szerintem úgy 20 merülés elég a tanfolyam után. Azalatt a legtöbben rájönnek, hogy kell használni a felszerelést és akkor már nem abból áll a búvárkodás, hogy az eszközökkel küzdünk :o).

 

Milyen a víz alatti világ? Veszélyes? Varázslatos? Egy másik dimenzió?

Teljesen más, mint a mi beszűkült kétdimenziós életterünk itt a földfelszínen! Odalent három dimenzió létezik. Olyan, mintha repülnénk! Minden másként működik és valóban lenyűgöző. A buborékok, amiket fújunk, a színes halak, mindenféle tengeri lények, kicsinyek és nagyok, olyan fura formában, színben és mintával néha, hogy azt kell hinnem, Isten remekül mulatott, amikor ezeket a lényeket teremtette :o) Hogy mennyire veszélyes, az attól függ, mennyire feszegetjük a határainkat... Például Budapesten közlekedni sokkal veszélyesebb, mint búvárkodni! :o)

A Tenger szerelmese - Egy világjáró magyar lány története - Beszélgetés Herczig Annamária búvároktatóval - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Mi volt a legkülönlegesebb, a legizgalmasabb tenger alatti élményed?

A legizgalmasabb merüléseimet Egyiptomban tettem. Mély víz, sokszor őrült áralmás, mögöttem a csoportom, akikre vigyázni kellett.

 
Az egyik legnevezetesebb azonban talán az volt, amikor egy próba merülésre jelentkezett hölggyel -akit végül hosszadalmas buzdítás után sikerült víz alá csalogatni- merültünk és két szép nagy tengeri teknős csatlakozott hozzánk. Körbeúsztak bennünket, jól megszemlélték, mifélék vagyunk. Hatalmas élmény volt!

A másik pedig talán az idén elkövetett cápás merülés volt Nassau-ban. Úgy 20-25 1,5-2,5 méteres cápa úszkált körülöttünk! Egyszer már részt vettem egy cápás merülésen St. Maarten-on két évvel ezelőtt, de akkor csupán 3-4 cápát láttunk. A személyzetnek szervezték Nassau-ban ezt a merülést idén februárban és meg kell mondanom, hogy ez aztán izgalmas volt. Két merülést tettünk egy helyen. Először csak a zátonyt fedeztük fel, ami azért kihívás volt, mert olyan erős volt az áramlás, hogy messzire nem lehetett menni. A cápák már akkor gyülekeztek, gondolom már nagyon jól ismerték a járást. Tudták, hogy a felbukkanásunk pár finom falatot jelent- és itt nem minket kell érteni finom falat alatt :o)

A Tenger szerelmese - Egy világjáró magyar lány története - Beszélgetés Herczig Annamária búvároktatóval - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


A második merülés alatt egy körben helyezkedtünk el a körül a búvár körül, aki etette a cápákat. Ott térdeltünk a homokon, a cápák meg ott úsztak el az orrunk előtt, néha még meg is érintettek bennünket az uszonyukkal! De ezen kívül semmiféle érdeklődést nem mutattak irántunk, se kíváncsiak nem voltak, se agresszívek. Nem volt félelmetes egyáltalán, viszont annál nagyobb élmény, hiszen nem lát az ember minden nap cápát! 25-öt meg aztán végképp nem :o) Nagyon szép állatok es a rossz hírük miatt én leginkább azokat az eszetlen horrorfilmeket okolom. Igazából, ha őszinték vagyunk, beláthatjuk, hogy a saját autónktól sokkal jobban kellene félnünk, mint a cápáktól… Sokkal nagyobb esélyünk van balesetet szenvedni a közutakon, mint cápatámadás során…

 

 

Úsztál már együtt a tengerben delfinekkel is?

Volt néhány alkalom, amikor láttunk delfineket a merülések során, sokszor egészen közel jönnek, de nem mutattak túl nagy érdeklődést. Idomított delfinekkel többször is részt vettem különböző programokon. Nagy zsiványok ám, okosak és tudják teljesen pontosan, hogy nekik ez munka és a munkáért fizetség jár és a fizetségért mit kell elvégezni. Ezen felül nem tesznek egy uszonycsapást sem :o).

 

A Tenger szerelmese - Egy világjáró magyar lány története - Beszélgetés Herczig Annamária búvároktatóval - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Melyik volt ez idáig a legszebb hely az életedben, ahol merültél?

Egyértelműen a Vörös-tenger! A legtöbb merülésemet a Vörös-tengeren tettem, valamint nagyon-nagyon szerettem ott élni. Azt hiszem kicsit elfogult is vagyok, meg hát ez az egyik fajban leggazdagabb tenger a világon. Minden színes, a látótávolság elképesztő - sokszor 50 méter!- csodálatos korall-falak, mély víz, eszeveszett áramlás, szóval rengeteg izgalomban van része az odalátogatónak. Itt a Karib-tengeren meg nem sikerült látnom a legszebb helyeket, talán ez a másik oka, amiért Egyiptom különösen felértékelődik az emlékeim között.

 

 

 

Milyenek a hétköznapjaid a hajón? Hogy alakul a munkaidő beosztásod?

Azóta, hogy búvároktató lettem, szinte minden napom más. Ha épp kikötünk, akkor a reggelek és esték elég rohanósak, napközben pedig van jónéhány óra, amikor lehet csavarogni. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a búvárok egy osztályon dolgoznak a kirándulásokért felelős személyzettel, így remek lehetőség nyílik mindenféle túrákon való részvételre. Így lehet menni delfinekkel úszni, helikopterezni, sznorkelezni, óriás csúszdázni, quadozni meg mivel mi vezetjük a jet ski túrákat, hát jet ski-zni, meg sok más egyéb programra is. Azokon a napokon, amikor nem kötünk ki, akkor vagy a túrákat kell árulni, vagy a búvár boltban kell tevékenykedni. De van irodai munka, meg szabadban végzendő munka, fizikai és szellemi. Mindenből van, így nem válik unalmassá! Mivel szabadnap nincsen, a munka teszi ki az idő nagy részét. A szabadidő eltöltésére sokféle mód adódik, azon túl, hogy a kikötőkben lehet csavarogni. A hajón van személyzeti bár, meg disco, konditerem, minden héten egymást érik a bulik. Én személy szerint nem vagyok egy bulizós fajta, inkább vagy elmegyek a konditerembe kicsit mozogni, vagy valami egyéb csendes módon elfoglalom magam. Majdnem minden hajón van például Istentisztelet, amit a lelkes személyzet önszervez. A személyzeti étkezőben pedig mindig van valami ennivaló, főzéssel például nem kell bajlódni :o).

 

A Tenger szerelmese - Egy világjáró magyar lány története - Beszélgetés Herczig Annamária búvároktatóval - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Milyen a szállásod?

A szállás a legtöbb hajón az átlag halandóknak kétszemélyes kabinokat jelent. Azokon a hajókon, amelyeken eddig jártam, egy pici fürdőszoba tartozott a kabinhoz, egy-egy kis szekrény, emeletes ágy, egy kis asztal, két szék, hűtő, tv. Az Allure-on előző szerződés alatt egyszemélyes kabinom volt, olyan széles, hogy ha széttártam a karjaimat, átértem a szobán és a hossza pedig az ágyam hossza volt. Magasabb beosztásúaknak nagyobb, néha egészen nagy kabinjaik vannak. Ilyen nagy hajón pedig átlag halandónak ablakról még álmodni sem igazán illik :o).

 

Mennyire közlekedhetsz szabadon a hajón belül?

Egészen szabadon járkálhatunk, ha egyenruhában vagyunk, akkor bármerre, civilben azért van némi korlátozás. A legnagyobb szabadságom hajókertész koromban volt, akkor a parancsnoki hídtól a Kapitány lakosztályán át a konyhákon keresztül az alagsorig mindenhova szabad bejárásom volt. Azon kiváltságosok egyike voltam, aki jelen lehetett, ha akart, a kikötésnél-indulásnál. Óriási élmény látni, hogyan is zajlik a munka a parancsnoki hídon!

 

Mennyire nemzetközi a csapat, amiben dolgozol? Milyenek a munkatársaid?

Hogy mennyire nemzetközi a csapat... kb. 75-80 különböző nemzetiség képviselteti magát egy-egy hajón. A munkatársak változók. Vannak igazán jók és kevésbé jók. Igazi mély barátságot nehéz kötni. Itt mindenki tudja, hogy minden ideiglenes, lehet, hogy holnap máshova helyeznek, lehet, hogy soha többet nem találkozunk. Kicsit mindenki védi a lelkét. De vannak váratlan és nagyon örömteli viszontlátások is!

 

A Tenger szerelmese - Egy világjáró magyar lány története - Beszélgetés Herczig Annamária búvároktatóval - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ Kötöttél életre szóló komoly barátságokat is?

Igen, vannak nagyon jó barátaim, akikkel akkor is tartjuk a kapcsolatot, ha épp még kilátás sincs arra, hogy egyhamar újra találkozunk.

 

Milyen személyiség kell ahhoz, hogy valaki megállja a helyét egy óceánjárón?

Elszántság kell, türelem és alázat. Sokat kell tűrni. Akinek túl erős az igazságérzete, annak nagyon nehéz :o) Máskülönben nagyon sokféle ember van a hajókon. Nem kell feltétlen hangosnak és a társaság középpontjának lennie valakinek, aki hajón akar dolgozni. Csöndes és szerény, visszahúzódó emberek is vannak itt bőven!

 

Számodra mi okozta a legnagyobb nehézséget a hajós életformában?

A legnehezebb nekem azt hiszem az az érzés, hogy úgy igazán nem tartozom sehova. Olyan vándorcigány élet ez. Ha épp 7-8 hónap után hazaesek a Tengerről, sokszor kell szembesülnöm, hogy bizony a régi barátok nem biztos, hogy tudnak időt szakítani rám... Azt hiszem, ez a legnehezebb...

Máskülönben úgy gondolom, egészen alkalmazkodóképes vagyok.  A legjobb pedig az, hogy bármikor kinézek, ott a Tenger! :o)

 

Hogyan tartod az itthoniakkal a kapcsolatot? Milyen sűrűn jársz haza?

Leginkább email-ezünk. Meg hát a Facebook :o). Nem vagyok egy telefonálós fajta, jobban szeretek írni. 6-8 hónaposak a szerződések, a szerződés végével pedig nagyjából 2 hónap a szabadságunk.

 A Tenger szerelmese - Egy világjáró magyar lány története - Beszélgetés Herczig Annamária búvároktatóval - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Szokott lenni honvágyad?

Honvágyam sosem volt,  de persze a családom, meg a barátaim nagyon tudnak hiányozni!

 

Egy ideig Haitin is éltél. Ez az időszak a 2010-es földrengés előtt, vagy utána volt? Milyen tapasztalatokat szereztél a szigetről? Hogyan élnek, milyenek ott az emberek? Tényleg akkora ott a nyomor?

Haiti-n nagyon rövid ideig voltam, keveset láttam az országból, így a tapasztalatom nem túl széleskörű. Nem sokkal a födrengés után kerültem az Independence-re. Az a hely pedig, ami a privát célpontja a cégnek, az ország másik felén van. Haiti gyönyörű hely, de az emberekkel nagyon sok a gond. Óriási a tanulatlanság és igénytelenség. Hosszan lehet vitatkozni ezen a kérdésen, de én azt gondolom, az emberi lustaság és ostobaság az oka a legtöbb problémának. Először sokkoló volt látni, hogyan élnek az emberek ott. Sok helyen nincs áram, a legtöbb helyen nincs vezetékes víz. A lakott területek közelében óriási szeméthalmok tornyosulnak, a városban nincs megoldva a csatornázás, a közutak nem burkoltak a települések között. Közvilágítás igazából nincs. Viszont az emberek ráérnek együtt lenni, üldögélnek az út mellett, kártyáznak, beszélgetnek. A legtöbb ház nagyon zsúfolt.  Hogy valójában mit is csinálnak, miből élnek, eléggé titokzatos. Valami mezőgazdaságféle folyik azon a területen, ami Labadee-hoz közel esik, halásznak, faszenet égetnek őskorszaki módszerekkel, meg van némi turizmus, persze nem túl virágzó, mert nem épp biztonságos csak úgy lófrálni arrafelé...

 A Tenger szerelmese - Egy világjáró magyar lány története - Beszélgetés Herczig Annamária búvároktatóval - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

A párod egy karib-tengeri szigetről származik. Úgy gondolom, hogy nem csak teljesen más környezetben, de teljesen más kulturális közegben nőhettetek fel. Ez a különbözőség milyen hatással van a kapcsolatotokra? Sokkal több így a felfedezni való egymásban? Esetleg mindegy, hogy honnan származik a másik, és csak az számít, hogy rokonlélekre, igazi társra talál az ember benne?

Igen, a párom egy St. Vincent-i fiú. Hát nem mondom, hogy egyszerű az ügy, de nagyon izgalmas, mert valóban, két teljesen más világ ahonnan származunk! De valójában mégis az számít, hogy milyen ember, és ezzel a résszel meg vagyon elégedve :o). Nagy izgalommal készülök, hogy meglátogatom a következő szabadság alatt. Sokat olvastam arról a szigetről, nagyon szép hely és ő pedig imádja a hazáját!

 

 


Meddig szeretnél még hajózni? Hogyan képzeled el az életed tíz év múlva? Mit gondolsz, hol fogsz akkor élni?

Nehéz bármit is mondani. Igazából szívesen letelepednék már valahol. Tudom nagyon jól, hogy nem lehet ezt örökké csinálni. Amint véglegesedik a helyszín, ahol megvethetem a lábam, onnantól kezdve remélem, nem kell már sokszor visszamenni a hajóra. Hogy tehát hol fogok élni, egyenlőre bizonytalan, azt azonban elmondhatom, hogy Magyarországon biztosan nem. És mint minden átlagember, hát én is otthonra, családra vágyom, remélem, tíz év múlva már ilyesmivel leszek elfoglalva nem a világcsavargással :o).

 

Világpolgárnak érzed magad?

Ha a világpolgárság azt jelenti, hogy bárhol otthon vagyok, akkor igen :o) Bár a havat-jeget és a mínuszokat nem viselem túl jól... :o)

A Tenger szerelmese - Egy világjáró magyar lány története - Beszélgetés Herczig Annamária búvároktatóval - szerkesztette: P. Horváth Zsuzsi, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
(Készült: 2013 nyarán)

Fotók: Herczig Annamari
Szerkesztés és grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi