Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Nők és szex – a világűrben

 

 

 

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
1959. április 9-én egy houstoni sajtótájékoztató keretében mutatták be az első, héttagú amerikai űrhajós csoportot. Az előzmények egy évre nyúltak vissza.

"A NASA 1958-as felhívására több mint ezren válaszoltak: ötszáznyolcan rendelkeztek – elvileg – a kívánt tulajdonságokkal. Miután információkat szereztek róluk a repülő-instruktoroktól és a vállalatoktól, az ötszáznyolcból előbb száztíz, majd hatvankilenc maradt. Azután Washingtonba mentek, hogy meghallgassák őket a NASA tisztjei, orvosok, politikusok és katonák. A meghallgatás alatt minden önkéntest felvilágosítottak a veszedelmekről, áldozatokról, nehézségekről, amelyek ezzel a hivatással járnak. Az egyik felvilágosító mondat így hangzott: az űrhajós gondolkodó lény, aki megdöglik, mint egy egér, macska, kutya, vagy majom, amennyiben nincs tudatában a szerepének. Ha félsz ettől, vagy nem tetszik, állj fel, és menj innen. Még idejében teszed.

Harmincketten maradtak, és alávetették magukat a vizsgálatoknak, amelyek azzal kezdődtek, hogy vízzel teli medencébe dobták őket, hogy lássák, hol van a testükön túl sok, eltávolítandó zsiradék. Aztán tizennyolcféle különböző vizsgálatot végeztek el rajtuk. Egy kilométert kellett futniuk, majd hirtelen megállniuk fél méteren belül. Kerék nélküli kerékpárokat hajtottak, aztán hirtelen rögzítették a pedálokat. A centrifugában egyre gyorsabban forgatták őket, és akkor egyetlen fordulaton belül leállították őket. Ezután a nehezebb feladatok jöttek: hatvan fokos melegkamrában főttek, majd tíz percig kellett jégben állniuk. A barokamrában csak huszonkét kilométerig kellett emelkedniük, és mindössze 1-2 napot tölthettek így el. Nem csinálhattak semmit, aludni csak széken lehetett. Természetesen a lelküket sem hagyták érintetlenül: volt hatszáz kérdés, amely agyuk minden zugába beleturkált, kifordította emlékezetüket, mint egy kesztyűt, minden titkukat szinte mikroszkóp alatt vizsgálták meg arra ösztönözve szegény áldozatot, hogy felkiáltson: elég! Elég! Elég!

Felhasználták az akkori pszichiátria valamennyi rendelkezésre álló, modern elemét. Hússzor egymás után kellett röviden felelniük Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ a "Ki vagyok én?" kérdésre. Az első menetben mind, kivétel nélkül mind azt válaszolta: ember vagyok. A másodikban majdnem mind azt felelte: pilóta vagyok. A harmadikban, nagy százalékban azt felelték: apa vagyok. A negyedikben: férj vagyok. Az utolsóban: űrhajós jelölt vagyok. Végül, amikor testüket-lelküket kifacsarták, ismét megkérdezték tőlük; még mindig űrhajósok akarnak-e lenni? Tizennégyen felelték azt, hogy eszük ágában sincs. A maradék tizennyolcból választották ki az USA első héttagú űrhajós csoportját." (Oriana Fallaci: Ha meghal a Nap, Kozmosz Könyvek, Budapest, 1971.)

 

Nem csoda tehát, ha a nők is hamar követelni kezdték részüket az űrrepülésből. A legendás Mercury csoport árnyékában és egyáltalán nem hivatalosan 13 amerikai hölgy kezdte meg felkészülését az űrrepülésre.

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

"Jobb voltam, mint Glenn a stressz tesztben, a kerékpáros terhelési tesztben és tüdővel is bírtam a versenyt. Én jobb voltam, mint Schirra állóképességben és az izolációs tesztben. Több mint tízezer órát repültem, kétszer annyit, mint a legtöbb Mercury pilóta. Megvolt a megfelelő felsőfokú végzettségem, ezért biztos voltam abban, hogy eljutok az űrbe. Biztosan tudtam azt." Mary Wallace Funk emlékezett e szavakkal a Wrong Stuff-ra, az elfelejtett csoportra. De hát hiába végezte el elsőnek Jerrie Cobb az űrrepüléshez szükséges valamennyi tesztet 1961-ben, a NASA hallani sem akart arról, hogy nőt küldjenek a világűrbe. Christopher Craft a Mercury program repülési igazgatója a következőképpen fogalmazott: "Ha elvesztünk egy nőt az után, hogy egy férfi helyett felküldtük, minket kiherélnek…" (The Times, 1998.10.24.).


Az Egyesült Államok nemzeti hőse, John Glenn így tiltakozott: "A férfiak mennek a háborúba, és ők vezetik a repülőgépeket. A nők nem valók űrhajósnak, mert ezt nem engedi meg társadalmi rendünk: ez egyszerűen az élet rendje." (Magyar Nemzet, 1999.04.26.). Glenn viszont 36 év után ismét eljutott a kozmoszba, és 77 évesen most már valószínűleg ő marad a legidősebb űrben járt ember. (Elvileg már csak Alekszej Leonov előzhetné meg, a maga idén május 30-án betöltött 80. életévével).

 

 

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/


Jerrie Cobb
készségesen elismeri: "Kétségtelenül nagyon fontos, hogy tanulmányozzanak egy öreg férfit a világűrben, de nem látom be, hogy miért lenne kevésbé fontos egy öreg hölgy tanulmányozása." (The Times, 1998.10.24.).

Hosszú évtizedek után, ma már nem lobbizik azért, hogy ő lehessen a legidősebb nő, aki űrutazást tesz, hiszen az űrrepülőgép flotta megmaradt tagjai is évek óta "nyugdíjban" vannak. Már emlékké halványult az is, hogy amikor kolléganőivel együtt meghívást kaptak Glenn második startjára, egy emberként bojkottálták azt, mondván, a szenátor csakis politikai összeköttetéseinek köszönheti, hogy ismét feljutott a világűrbe.

Jerrie-t, ha űrhajósként nem is, de utazó tanácsadóként alkalmazta a NASA az ezredforduló környékéig, hogy keresztül-kasul beutazva Amerikát, népszerűsítse az űrhajózást. Talán ez volt annak a bizonyos pirulának a megédesítése…?

A szakítás akkor következett be, amikor Jerrie Cobb egy szép napon azt találta mondani, hogy "Én vagyok az a tanácsadó, akitől soha senki sem kér tanácsot, a kormányhivatalokat is beleértve." Ezután soha többé nem foglalkoztatták a NASA-nál…

 


Arról viszont már a Spaceflight magazin 1999. decemberi száma közölt képes riportot, hogy Jerrie Cobb és Wally Funk ott voltak az STS-93 Columbia indításánál, és televíziós nyilatkozatukban meleg hangon gratuláltak Eileen Collinsnak, aki az első női parancsnoka volt az amerikai űrrepülőgépnek.

A 13 tagú Fellow Lady Astronaut Trainees - a fiúk után Mercury 13-nak is nevezett - csoportban egy ikerpáros is előfordult, de sem ez, a 13-as szám pedig pláne nem hozott szerencsét. A hölgyeket valóban elfelejtették...

 

1963 júniusában Valentyina Tyereskováé és a Szovjetunióé lett az elsőség dicsősége, a NASA-nak tehát egy okkal több lett, hogy a "Wrong Stuff"-ról mélyen hallgasson… Természetesen a szovjet űrhajósnő jelöltekről sem tudtunk semmit, minden azt sugallta, hogy Tyereskova egyedül volt. Csaknem negyedszázadnak kellett eltelnie, hogy a nyilvánosság elé léphessen az a négy, - akkor már asszony, sőt ketten már nagymamák -, akik annak idején Valentyina Tyereskovával együtt készültek fel a nevezetes űrrepülésre.

 

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

A Szovjetunióban, 1962-ben alakult meg a “női szakasz “, a korra jellemzően a legnagyobb titokban. Irina Szolovjovát, Valentyina Ponomarjovát, Tatjana Kuznyecovát és Zsanna Jorkinát repülős berkekben sokan irigyelték akkortájt. Hisz a több száz jelentkező közül - Tyereskovával együtt - ők lettek a Szovjetunió első űrhajósnő jelöltjei. Mindnyájan kiváló ejtőernyősök voltak, ketten világrekorderek ebben a sportágban. A szovjet hadsereg azonnal beszippantotta őket, civilekként esélyük sem volt űrhajóssá válni. Természetesen a Szovjetunióban sem lelkesedtek egyöntetűen a nők űrrepüléséért.

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
"Nem kétséges, hogy a férfiakat könnyebb kiképezni, mint a nőket. Az eszközök és a módszerek természetesen hasonlóak, de a pedagógiai módszerek különbözőek. A nők mozdulatai még űrhajósjelölt korukban is nőiesek maradtak, néha egy kicsit lágyak voltak, hangulatuk ingadozott. A szeszélyesség ellen a legjobb gyógyszert az jelentette, hogy a leghatározottabban elvártuk a nekik kiszabott feladatok teljesítését."
(Részlet Kamanyin naplójából).

- Lányok, most döntsék el - kezdte a beszélgetést a csillagvárosi kiképzőközpontban Szergej Koroljov -, vagy férjhez mennek, és gyerekeket szülnek, vagy megkezdik az űrkutatásra való felkészülést.
A lányok úgy döntöttek, elhalasztják a férjhez menést, és reménykedve várták a startot. Csak néhány nappal az indulás előtt közölték velük a döntést: a Vosztok-6 valószínű utasa Valentyina Tyereskova, tartaléka Irina Szolojova. Ő volt az - a Szverdlovszkban született egykori ejtőernyős világbajnok -, aki oly szomorúan indult az autóbuszhoz Tyereskova mögött 1963. június 16-án...

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 


A Szovjetunió első női űrhajós csoportját csak 1969-ben oszlatták fel. Tyereskova űrutazása után a négy dublőr még évekig reménykedett, hogy eljutnak a világűrbe. A Voszhod-program keretében tervezték is, hogy női személyzettel megismételtetik Beljajev és Leonov szenzációs űrsétás útját, de a terv, Szergej Koroljov ellenállása miatt sohasem valósult meg. A főkonstruktőr egyébként sem szerette az űrhajósnőket. Tyereskova földet érése után ingerülten fakadt ki Kamanyinnak:

“- Én hogy még egyszer nőszemélyekkel kerüljek kapcsolatba?  Soha...“

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ A lányok azonban hittek: csak a csoport feloszlatása után szültek gyermekeket. Az egykori intelemre csak Zsanna Jorkina nem hallgatott: 1964-ben fia született. Ez a súlyos fegyelemsértés végigkísérte életútját. A katonai ranglétrán csak társnői után kulloghatott, az ezredesi rendfokozatot csak évekkel utánuk kapta meg.

 

 

Hihetetlen, de Jorkinát én "fedeztem fel". Zsanna ugyanis az 1990-es évek elején férjével együtt Magyarországon élt és dolgozott. Többször találkoztunk, és a Magyar Televízióban is mesélhetett élményeiről.

 

 

Az amerikai hölgyek - a Mercury 13 passzív fogadtatása után - csak reménykedhettek, de álmaik másfél évtizeden keresztül nem válhattak valóra. Sem a Gemini programnál, sem a Holdra szállásnál, sem az Apollo program "melléktermékét" jelentő Skylab űrállomáson nem vették számításba őket. A NASA csak az űrrepülőgép programnál gondolt ismét a hölgyekre.

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Az 1978-ban válogatott űrhajósnők közül a legcsinosabb volt Anna Fisher: 29 éves, karcsú, barna a haja és a szeme, napbarnított az arca. A kaliforniai fiatalasszony akkor még előnyben részesítette a szkafandernél a selyemblúzt, magas sarkú cipőt és az arany fülbevalót.

Amikor az Apollo-11 leszállt a Holdra, ő orvostanhallgató volt a Los Angeles-i egyetemen.

 

- Az egész életem megváltozott - mondta űrrepülése után Anna Fisher. Akkor már tudtam, hogy valami közöm lesz az űrhajózáshoz, akár beválasztanak a személyzet tagjai közé, akár nem. Rettentően tetszett a dolog. Mindig arról álmodoztam, hogy űrhajós leszek. Az Apollo-közvetítés után kezdtem komolyan gondolni rá, hogy hátha sikerül. Egyébként az tetszik az űrhajós munkában a legjobban, hogy olyan változatos. Egyik nap sem hasonlít a másikra. De egyet azért sajnálok, az űrben nem hordhattam fülbevalót, és a hajamat is rövidre kellett vágatnom. Pedig nagyon szeretek nőiesen járni…

 



Mégsem ő, hanem Sally Ride lett az első amerikai űrhajósnő. Sally élete alaposan megváltozott űrutazása után. Amikor elhagyta a NASA-t, még hozzáférhetetlenebb lett, mint első repülése idején. Nem fizikailag kell ezt érteni: húga szerint “alig árul el valamit magáról, ha meg akarsz tudni valamit, akkor meg kell kérdezni tőle, magától nem beszél.”

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Az a néhány alkalom, amikor a riportereket közel engedte, elégséges volt arra, hogy egyéniségéről képet alkothassanak: mókás, ironikus, megfontolt, de leginkább az jellemző rá, hogy állandóan siet, mert valamit még el kell végeznie.

Nem csoda, a mindenható riporterek hada többek között meg akarta tudni, hord-e melltartót Sally az űrutazás alatt.
Válasz: “Uraim, zéró gravitációnál semmi sem lóg.”

A Washington Post riporterének kérdésére Ride azt mondta, hogy az ünneplés egész kellemetlenségét úgy intézi el, hogy megnyomja a “kihagyni” gombot. Nem vitás, a sok-sokórás számítógép programozás adta neki az ötletet, hogy időnként komputernek érezze magát is. Az átlagember irigyli kitűnően képzett agyát, hallatlan koncentrációs képességét és logikus gondolatvitelét. Képességei nemcsak tudományos munkáinál meglepőek (doktorátusa van a fizikai tudományokból, melyet öt év kemény munkájával szerzett), hanem fogalmazási készsége is kiemelkedő (a második fő tárgya az angol nyelv volt).   

 

 

Sally pontosan úgy írt meg egy angol esszét, mint egy tudományos disszertációt és dolgozata sosem volt hosszabb három oldalnál. De abban mindig benne volt a lényeg. Barátai szerint jellemző volt még rá a függetlenség és a magabiztosság. Ezek a tulajdonságai felnőttként jobban kamatoztathatók voltak, mint a gimnazista éveiben, amikor az órák alatt szinte a homlokára volt írva véleménye, miszerint a tanárnak illene valamivel érdekesebb dolgokat előadnia. A későbbiekben is jellemző volt rá, hogy esze ágában sem volt mindenkinek a kedvébe járni.

Amikor Sally űrhajósnak jelentkezett, a NASA szakemberei kérdéseket tettek fel Ride egykori kollégiumi szobatársának. Ő utólag azt állította, hogy csak egyetlen dologban hazudott nekik, de arra gondolt, hogy ott fenn egészen biztosan nem kell egy nagy halom, összegyűlt edényt, tányért mosogatnia, amelyek — különben — napokon keresztül díszítették a konyhájukat.

2012 júliusában végleg a csillagok közé költözött, ahol bizonyosan nem kell soha többé mosogatnia…

 

 

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A Szovjetunióban a tartalékok személye hétpecsétes titoknak számított, ha hölgy volt az illető, akkor minimum nyolcnak. Egy 1982-es sajtótájékoztató emlékezetes újságíró kérdésére, tudniillik ki volt Szvetlana Szavickaja tartaléka, Georgij Beregovoj a Gagarin Kiképzőközpont akkori vezetője így válaszolt: "- Egy nagyon szimpatikus nő, világosszőke hajjal és 36-os cipővel…" Persze, most ne folyamodjunk a Hamupipőke történetéből jól ismert személyazonosítási módszerhez, hiszen Beregovoj jobbján Szavickaja balján pedig a tartalék, Irina Pronyina ült. Természetesen elképzelhető, hogy kijelentését humornak szánta az újságírók részére, mosolyogjunk hát mi is.

Zsanna Szergejcsik így vélekedett az egykori légimarsall lányáról:

"- Szavickaja kiképzésében ugyan részt vettem, de semmilyen közelebbinek mondható kapcsolat nem alakult ki közöttünk. És miért repült kétszer Szavickaja? Tudja, erre nem akarok válaszolni…(Hosszabb csend) Ez bonyolult, kényes kérdés. Neki szerencséje volt, kétszer is repülhetett. Én egyszer sem…

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Szavickaja
tartaléka, Irina Pronyina már gyermekkorában "mellőzöttnek" érezte magát. Amikor tudomást szerzett Gagarin repüléséről, bizony elszomorodott: miért nem az én születésnapomon indították Gagarint? (Pronyina április 14-én született). De ez csak egy gyermekkori sértődés volt. A rossz kezdés után nem volt jó a folytatás. Külsejének "köszönhetően" a vizsgáin nem hitték el neki, hogy a rajzokat saját kezével készítette tanárait mindig megzavarta divatos ruhája, haja, friss manikűrözése. És a látszat erősebbnek bizonyult: mindig eggyel rosszabb érdemjegyet kapott, mint amilyent megérdemelt volna…

Férje is szkeptikusan viszonyult ahhoz az ötletéhez, hogy űrhajós lesz.

- Menjél, csak menjél - mondogatta - az ilyeneket oda úgysem veszik fel…

Rossz jósnak bizonyult, Irina bekerült az űrhajós csoportba. Felkészítették, de a küszöböt nem lépte át. Kissé keserű érzés fogta el, amikor 1982-ben Popov, Szerebrov és Szavickaja a hordozórakétához ment, és ő csak dublőz volt. A tartalékok mindig a repülőszemélyzettel mennek, jó kedvűek, tréfálkoznak, de szemükben ott bujkál a szomorúság. Gyakran álmodott a súlytalanságról, amit itt a Földön csak másodpercekre élhetünk át, és gyakran álmodott az "űrszalonról", ahol az űrruhákat szabják. A szomorúság itt sem hagyta magára, hiszen róla egész egyszerűen nem akartak méretet venni, mert egy másik nőt jelöltek tartaléknak. Ez a hölgy azonban influenzás lett, és így Irina lett a tartalék.

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 

Gyakran álmodott arról, hogy az űrállomáson már ott vannak a kis csecsebecséi: könnyű meleg trikók, kozmetikai szerek, apró csecse-becsék. Ilyenkor fülébe csengett a szakemberek kérdése, milyen illattal lássák el a csomagot: virágillattal vagy fantáziaillattal?

Aztán megint megérkezett a szomorú valóság: az utolsó pillanatban kivették a Szojuz T-8 repülőszemélyzetből. A fiúk (Tyitov és Sztrekalov) lesütött szemmel kérdezték:

- Ira, mit fogsz te most tenni?

- Mit fogok, mit fogok? Hazamegyek és felakasztom – a kristálylámpámat!

Alekszandr Szerebrov ugrott be a helyére, de a sors kiszámíthatatlan fintora következtében a Szojuz T-8 űrhajót nem tudták összekapcsolni a Szaljut-7 űrállomással. Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ Irina tehát végleg a Földön maradt. Vajon gondolt-e később arra, hogy tartalékként a földön maradás mentett meg egy fiatal amerikai tanítónőt a haláltól?

 

 



A történet 1984-ben kezdődött, amikor Ronald Reagan amerikai elnök meghirdette a "Teacher in Space" (Tanár az űrben) elnevezésű programot. Több mint tízezer amerikai pedagógus közül tíz felelt meg a NASA elvárásainak. 1985. július 19-én a Fehér Házban jelentették be, hogy a pályázat nyertese Christa McAuliffe lett. Amikor George Bush alelnök kimondta Christa nevét, a tíz jelenlévő egyike Barbara Morgan kissé szomorúan vette tudomásul a dolgot. Néhány másodperc múlva gyógyírként hatottak rá a következő szavak:

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
- Amennyiben McAuliffe asszony bármilyen okból akadályoztatva lenne, helyére egy Idaho állambeli tanárnő, Barbara R. Morgan kerül.

Együtt készültek az űrrepülésre, de világosan megosztották a feladatokat. Christa repül, Barbara a Földről tartja a kapcsolatot vele. A következő hónapokban emberileg is nagyon közel kerültek egymáshoz. A sors, a kifürkészhetetlen sors még kétszer akart segíteni, kétszer halasztották el a Challenger indítását. Aztán elérkezett az utolsó nap, 1986. január 28-a. A felemelkedést követő 73. másodpercben megsemmisült az űrrepülőgép!

Amikor a felfoghatatlan szörnyűség visszavonhatatlan valósággá vált, Barbara zokogva rohant férjéhez, aki vendégként tartózkodott a dísztribünön. Szótlanul vigasztalta, simogatta a némán zokogó Barbarát.

Hat év telt el a tragédia után. A NASA-nál senki sem írta elő, még csak nem is sugallta, hogy mit kell tennie Barbarának. Tudta magától. 1998-ban mission specialist-ként, azaz küldetés szakemberként végezte el az űrhajós kiképzést.

- A szerencsétlenséget követően fel sem merült bennem, hogy mindent odadobjak, hogy szakítsak az egésszel. Éppen ellenkezőleg. Elvitathatatlan, hogy át kell vennem Christa helyét. Nem lehet még egyszer hiba. Teljes egészében megbízom a NASA-ban.

A várva-várt űrrepülés napja 2007. augusztus 8-án jött el. Tényleg csak az adatbúvárok tudják, hogy az ún. várólistát — azaz a kiválasztás napjától az első start napjáig eltelt időt tartalmazó táblázatot — Donald Slayton "csak" 1983 novemberéig, az STS-9 Columbia-Spacelab-1 űrrepülésig vezette. Akkor Robert Parker 19 nappal megelőzte a veterán rekordert, aki 5941 nappal tartotta addig az első helyet. Azóta már egyikük sincs benne az első tízben…

Barbara, a rendíthetetlen jelzőre alaposan rászolgálva, 8054 napot várva a startra, egy ukrán űrhajóst taszított le a csúcsról. Leonyid Kadenjukot ugyanis még a szovjet időkben, a Buran program részére választották ki, de első űrrepülésére a Szovjetunió széthullása után, az amerikai Columbia űrrepülőgép fedélzetén került sor 1997-ben, 21 évnyi várakozás után. Vajon, a sors akarta így?

 

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

 

Ha egy űrhajósnak civil felesége van, akkor az alaphelyzeten kívül nincs semmi baj. Ha összezördülnek, direkt jól jön egy rövidebb-hosszabb űrutazás, mely után édes lesz a kibékülés. Ha úgy élnek, mint a galambok, akkor a turbékolás szünetére eső hosszabb-rövidebb űrutazás után a férj rohan haza, a megszokott otthoni turbékolásra.

Ha egy űrhajósnak szakmabeli felesége van, akkor az alaphelyzeten kívül nincs semmi baj. Ha összezördülnek, egy rövidebb-hosszabb űrutazás legfeljebb térben korlátozza őket, időben semmiképpen. Ha úgy élnek, mint a galambok, akkor a turbékolást egy hosszabb-rövidebb űrutazás alatt egy percre sem szükséges szüneteltetni.

A komoly forrásból — tehát tőlem — származó alapigazságok ellenére meglepőnek tűnhet, hogy az űrhajósfeleségek időnként teljesen lényegtelen dolgokkal terhelik életük űrbéli párját. 1973 őszén Gerald Carr már úton volt a Skylab űrállomás felé, amikor váratlan üzenetet kapott Houstonból. Közölték vele, hogy felesége, aki végig izgulta az Apollo űrhajó indítását, nem tud hazamenni a családi autóval, mert halvány segédfogalma sincs arról, hogy hová tette férje a slusszkulcsot. Carr ezredes nyilván átérezte a ráváró 84 napos űrút eme feltehetően az egyik leglényegesebb elemét alkotó problémát, — esetleg megtalálta szkafanderének egyik zsebében a kulcsot? — rezignáltan csak ennyit válaszolt:

- Drágám, vegyél egyik másik kocsit!

 

 


És már helyben is vagyunk. A nőknek égen s földön (ha visszafogottak) legalább a második kérdésük: a pénz! A kitűnő emlékezőtehetséggel megáldottak emlékezhetnek arra az érdeklődő hölgyre Friderikusz Sándor show-jában, aki a Holdról most már Budapestre is megérkezett Neil Armstrongot faggatta. Az első Holdra lépő ember nem akart a jégre menni, és megkerülte a választ. Nos, én megmondom: évi járandósága 30 054 dollár - volt 1969-ben! Az Apollo-11 egyetlen civiljeként még mindig ő kereste a legtöbbet, mert Edwin Aldrin ezredes 20 607, Michael Collins alezredes pedig 18 648 dollárral hizlalták feleségük pénztárcáját. Még szerencse, hogy a Holdról nem lehetett, mondjuk bundát hozni…

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Egy rendes (űrhajós)feleség sosem mondja, hogy migrénem van, ha a férje visszatér a Földre. De vajon mit mond akkor, ha felmegy az űrbe a rendes (űrhajós)feleség? 1973 szeptemberében kaptuk meg kérdésünkre az első választ. Az unatkozó houstoni rádiós kapcsolattartó nem akart hinni a fülének, amikor a Skylab űrállomásról egy női hang, méghozzá jól felismerhetően Owen Garriott űrhajós feleségének hangja csendült fel:

- Itt Helen beszél a Skylab-ről. Úgy láttam, hogy a fiúk szűkében vannak egy kis hazainak, hát gondoltam, hozok nekik egy keveset…

Nagy röhögés közepette derült fény a tréfára. Garriott az előző éjjeli beszélgetés folyamán vette rá és fel, feleségét a tréfára és magnóra.

 

 

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 
Fele sem volt tréfa viszont annak a három évtizedes tabunak, amely szerint tilos volt házaspároknak űrbe menniük. A feleségek kezdetben el sem fértek volna a gyűszűnyi űrhajókban, később a holdutazásoknál viszont azért nem mentek, mert valószínűleg ott felejtették volna őket. A jég 1992 őszén tört meg. Kivételesen a NASA engedélyt adott, hogy az Endeavour fedélzetén a Mark Lee és Jan Davis házaspár együtt utazhasson.

Csak a velem született rosszmájúság mondatja, hogy egy magyar "koponya" is részt vett a döntésben, hiszen az engedély csak az űrrepülőgép 12-12 órás, ellentétes műszakra való beosztására szólt. Gyakorlatilag tehát meg sem foghatták egymás kezét, az ágyból kikelve legfeljebb jó éjszakát kívánhattak az éppen nyugovóra térő házastársuknak.

De most már ne kerülgessük tovább a forró kását, tegyük fel a kérdést: Volt-e szex a világűrben?

Javaslom, hogy számítsuk ide a szex összes fajtáját — beleértve a "mónikázást" is, annak ellenére, hogy széles e világon talán nem volt egyetlen ember sem, aki ne mosolygott volna Clinton elnök tagadó magyarázkodásán a vizsgálóbizottság előtt.

 

Jól bevett szokás szerint a leghihetetlenebb dolgokról mi magyarok általában a külföldi, pontosabban nyugati hírforrásokból értesülünk. Az alábbi írás kivételesen egy orosz "gyöngyszem" a sok közül.

"Szörnyű szerepe volt Valentyina Tyereskovának, aki a Vosztok-6 fedélzetén 3 napot töltött el.  A kérdés a következő volt: a 60 világűrben töltött óra, a többszörös túlterhelés, a súlytalanság milyen hatással lesz a női szervezetre?  Képes lesz-e a repülés után a feleség és az anya szerepének ellátására?

Ez a kísérlet Sz. P. Koroljov főkonstruktőr elgondolása volt - és a kozmikus repülés befejezése után hamarosan "kozmikus lakodalmat" tartott Tyereskova a szovjet légierő 35 éves csuvas nemzetiségű őrnagyával, a szintén űrhajós Andrijan Nyikolajevvel. A különös házaspár élete (a házasság ugyan hamar felbomlott) borzalmakkal volt tele: minden héten orvosi vizsgálatok, laborvizsgálatok. Még az 1966-ban megszülető Jelena sem tudott örömet hozni szüleinek, mivel gyakorlatilag az egészséges gyermek felnőtté válásáig nem hagyhatta el a klinikákat.

 

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/ Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/  

 

Koroljov 1965-ben, egy évvel halála előtt még tervbe vette egy Voszhod űrhajó indítását három űrhajóssal, melyek között ott kellett volna lennie Ludmilla Tokovának (Tyereskova barátnőjének) és férjének, az űrhajó parancsnokaként. Orvosi felügyelet mellett a házaspárnak az akkori idők szerint hihetetlen feladatot kellett volna végrehajtania - megtermékenyítést a világűrben. Ezt a repülést azonban, Koroljov 1966. januári halála miatt törölték. A főkonstruktőr helyére lépett Glusko véget vetett a kozmikus-szexuális eufória első időszakának. Az űrhajós pár sorsa tragikusan alakult. Ludmilla soha nem láthatta a Földet a világűrből, Tokov űrhajós pedig 1967-ben, földi kísérletek végrehajtása közben lelte halálát.

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A kísérleteket csak 1973-ban, egy ötéves szörnyű szerencsétlenség-sorozat után újították fel. Ez alatt az öt év alatt halt meg Vlagyimir Komarov, a Szojuz-1 fedélzetén, a Szojuz-11 háromfős - Georgij Dobrovolszkij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Pacajev - személyzete, és négyszer robbant fel az óriási, szovjet holdrakéta.

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
1985-ben San Franciscóban, egy kozmikus biológiai szimpóziumon Viktor Kalinyicsenko a következőket mondta el James Obergnek, a neves amerikai űrszakértőnek:

— Klimuk és Lebegyev, akik 7 napot töltöttek a világűrben, ondójuk "kinyerésével" és vizsgálatával foglalkoztak, de én nem tudom mindazt leírni, hogy mit kellett nekem a Repülésirányító Központban megfigyelnem, amikor én voltam a kutatási programjuk vezetője. Ők még akkor sem keseredtek el, amikor a "munka" nem sikerült...

A további vizsgálatoknál kiderült, hogy a világűrben lehetetlen az emberi megtermékenyülés. Az ondósejtek még rosszabbul viselkedtek, mint a szervezet alkoholmérgezése esetén, a mozgékonyságuk teljesen megszűnt. A Földre szállított lehűtött ondóval végrehajtották az űrhajósok feleségeinek mesterséges megtermékenyítését (az ondó beültetését), de pozitív eredményt ez sem hozott.

A 80-as évek hosszan tartó kozmikus expedíciói a Szaljut-7 és a Mir űrállomásokon folytatták a kutatásokat, de a régi nagy lelkesedés nélkül. 1982-ben Szavickaja, 1984-ben Oleg Atykov repülése és kísérletei alatt maximálisan "kimerítették" a korábban meghatározott "munkamennyiséget", azaz a maszturbálásokat, a nemi vágyra a külső tényezők által gyakorolt hatásának és a Földre történt visszaérkezés után az emberi reprodukáló képesség változásának vizsgálatát.

A szovjet kutatások lassan zsákutcába kerültek, viszont az amerikaiak a Space Shuttle program részeként kezdték meg a kísérleteket óriási lendülettel és több tucat olyan ember részvételével, akik  már jártak a világűrben.

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

A világűrben az első nemi aktus 1984. szeptember 3-án az STS 41-D Discovery missziója alatt Judith Resnik és Robert Mullane között történt meg. A nőtlen Robert és a hajadon Judith nem volt szerelmespár. A Rockwell-cég mesterséges gravitációt előállító berendezése szabályosan üzemelt. Az űrhajósok testére erősített jeladók nem kevés érdekes információt továbbítottak a Földre. De itt is, balsiker lett a vége.

— A földre szállás után Resniket rögtön az Edwards légibázis kórházába szállították — emlékezett vissza Karen Smith, az űrrepülés irányításában részt vett biológus. Judith-nál vérzés indult meg, de nem a szokásos menstruációs, hanem egy bőséges és fájdalmas a szexuális stressz és a világűrből történő visszatérés túlterheléseinek együttes hatásaként. Két hónapot töltött a kórházban.

 

 


Honoráriumként Resnik és Mullane 200 ezer dollárral többet kapott, mint a Discovery személyzetének többi tagja. A NASA vezetése követelte, hogy a biológusok függesszék fel a kutatásokat a balsiker okainak kiderítéséig.

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Így vagy úgy, de a következő kísérletek résztvevőinek, Karen Smithnek és négy kollégájának el kellett hagyniuk a houstoni űrközpontot, mivel botrány volt készülőben a gravitációs berendezésnek a női szervezetre gyakorolt igen káros hatására vonatkozó információval kapcsolatban. De az űrhajósokon ez már nem segített.

A tudományos összegzések igazolták, hogy az űrrepülőgépen repült férfi űrhajósoknál az esetek 63%-ánál, a női űrhajósoknál az esetek 80%-ánál léptek fel nemi zavarok. Az űrhajósok alig 10%-a nősült meg a Földre történő visszatérés után, miközben 28 százalékuk elvált.  Az amerikai nők közül, akik voltak a világűrben, egyiküknek sem sikerült gyermeket szülniük.


Mi lehet tehát a célja annak, hogy újabb és újabb áldozatokat küldjenek a világűrbe?  Az ember törékeny és védtelen teremtés. Egyáltalán mi szükség van reá a világűrben? Lehetséges, hogy a világűrben végrehajtandó munkát teljes egészében automatákra kell bízni?
(Intyeresznaja Gazeta, 1993.04.01.).



A magyar sajtó sem akart lemaradni. A Pesti Riport, 1995.10.06-ai számában, egy másik orosz lapra hivatkozva a következő sorok láttak napvilágot:

"A szovjet-orosz űrhajósok nyolcvan százalékánál súlyos reprodukciós zavarokat tapasztaltak, a legtöbben sterilek voltak. Ezt a férfiaknál tapasztalták, de az amerikai kísérletek a nőknél is kimutatták a szexuális rendellenességet. Judith Reznick (!) az űrben nem esett teherbe, sőt visszatérte után kórházi kezelésre szorult, ugyanis súlyos depresszióba esett."


Még egy gyöngyszem, Pszt! Magazin, 1997. májusi második száma: "De kezünkbe került egy szovjet államtitok is, ami szerint Valentyina Tyereskova 1963-ban, az első űrrepülése alkalmával parancsba kapta, hogy a súlytalanság állapotában essen teherbe férjétől, Andrijan Nyikolajevtől."



Nézzük meg, mit lehet ezekhez hozzátenni: azt nem firtatom, hogy mi módon kerülhetett a fent említett magazin szerkesztőségéhez szovjet államtitok 1997-ben, de az bizonyos,  hogy Tyereskova csak egyszer repült. Első és egyben utolsó űrrepülésén a Vosztok-6 fedélzetén magányosan keringett a Föld körül, űrbéli terhessége ezért méltán képezheti szovjet államtitok tárgyát...

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
A második szemelvény szerint — ellentétben az Intyeresznaja Gazeta állításával — Judith Resnik depresszióba esett. Érdekes módon a NASA ellenőrző orvosi vizsgálatai nem tettek említést semmilyen rendellenességről, ezért Judith az 1984-es űrrepülés után szinte azonnal megkezdte a felkészülést a következőre. Sajnos már nem él, 1986. január 28-án ő is tagja volt a szerencsétlenül járt Challenger személyzetének.

 

Az Intyeresznaja Gazeta pedig nevéhez méltóan (Érdekes Újság) próbálta meg példányszámát feltornázni. Ne felejtsük el megnézni a megjelenés dátumát, még akkor sem, ha a lap az ilyenkor nagyon hatásosnak tetsző módszert alkalmazza, azaz önnön igazolására egy neves szakemberre hivatkozik, aki esetünkben a nemzetközileg ismert amerikai James Oberg.
Ja, hogy a jó ízlést mennyire haladja meg a lap áprilisi tréfája…? Kit érdekel ez az apró részlet a példányszám növelésének árnyékában?

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Az első űrutazóknak kisebb bajuk is nagyobb volt annál, hogy a szexszel foglalkozzanak.

Arról nem is beszélve, hogy egyedül voltak, ami persze nem zárja ki a nemi tevékenységek teljes körét, csakhogy a pionír urak szinte meg se tudtak moccanni. John Glenn például egy 1 köbméteres kabinban gubbasztott. Alan Shepard Mercury fülkéje sem tátongott az ürességtől, Glenn nem is állhatta meg, hogy egy kis cédulát csempésszen a műszerfalra:

"No handball playing here"

Angol nyelvtudásom "very poor" úgy hogy egy kis segítséget veszek igénybe. Annál is inkább, mert annál a fordításnál, hogy "Itt kézilabdázni tilos!" nekem jobban tetszik az, hogy "Itt ZSEBHOKIZNI tilos!"

 

Az űrrepülőgép 70 köbméteres terében flangáltak az űrhajósok, a Mir űrállomáson pedig 100 köbméteres volt az alapegység, ráadásul ehhez még mindenféle modulokat kapcsoltak, úgyhogy akár kész orgiákat is lehetett volna odafent rendezni. (A Nemzetközi Űrállomást most kerüljük el tapintatosan, nehogy valamilyen pert akasszanak a nyakamba).

A Miren — örök hála Alekszandr Szerebrov mérnök–űrhajósnak — akár félre is lehetett vonulni, hiszen ő tervezte a szeparált fülkéket. Az amerikai űrrepülőgépeken a middecken, vagyis a középfedélzeten lehetett pihenni, enni, inni, vagy éppen azt csinálni, amihez kedve szottyant az embernek. Igaz, az ágynak földi értelemben nem sok haszna akadt arrafelé, mert a súlytalanság állapotában úgyse maradna meg rajta senki. Ezért a legénység a falhoz rögzített hálózsákban aludt, a leánysággal egyetemben. Merthogy el ne feledjük, már akkor is repkedtek hölgyek a Föld körül. Hely tehát volt, nő is akadt, most már csak kedv kellett a szexhez.

Jogos a kérdés: volt-e kedvük az uraknak odafent szerelmeskedni? A válasz nem egyértelmű, de tessék megnyugodni, folyamatosan keresik. Az amerikai Skylab űrállomáson például már elvégeztek egy kísérletet. Na persze nem élesben, mert nem biztos, hogy a különféle nőegyletek, egyházi szervezetek repestek volna a boldogságtól, ha a NASA "kéjrepülésre” költi az adófizetők pénzét. Egyszerűen csak az történt, hogy külön telefont építettek az űrhajósok kabinjába, amelyen felhívhatták feleségüket. De nem hívták. Legalábbis az első, 28 napos misszió során eszükbe se jutott, a második garnitúra időnként már igénybe vette a szolgáltatást. Aztán a harmadik expedíció már 84 napot töltött az űrben, és ők bizony az űrrepülés vége felé, már naponta tárcsáztak. Feleségüket vagy barátnőjüket, esetleg mindkettőjüket hívták? Fedje jótékony homály ezt, a lényeg a napi hívás gyakorisága.

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Az elméleti szakemberek persze levonták a következtetést: "Világos, hogy egy normális asztronautának az étvágya is normális.” — jelentette ki a NASA egyik ifjú pszichológusnője, és állítólag nem a táplálkozásra utalt.

A Psychology Today című szakfolyóirat még messzebbre ment. A lap hasábjain Yvonne Clearwater asszony leszögezte: "Természetes, hogy az űrhajósok ki akarják elégíteni szexuális igényeiket. A 90–120 napos vegyes összetételű személyzeteknél törvényszerűen adódnak majd a szexualitással kapcsolatos problémák, és ezt nem szabad megakadályozni. Sőt, előre meg kell szervezni a megoldásukat…”

A gyakorlat szakemberei már nem voltak ilyen derűlátóak. Gerald Carr űrhajós például egy kézenfekvő nehézségekre hívta fel a figyelmet: "Ha az ember odafent csavarkulccsal meghúz egy csavart jobbra, vigyáznia kell, mert esetleg elrepül balra…”


Ha figyelmesen elolvassuk a fenti idézeteket, észrevehetjük, hogy az űr szexet igenlő kijelentéseket hölgyek teszik, a kétkedők pedig férfiak. Lehetséges, hogy az utóbbiaknak van igazuk? A több hónapos űrutazásról visszatérő űrhajósok közül többen arról számoltak be, hogy nemi vágyuk minimálisra csökkent, és ismerünk olyan eseteket is, amikor a Földre való visszatérés után hosszú hetekig szexuális problémák adódtak.

 

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

 

Mi történt hát odafent?

A kérdés komolyabb, mint gondolnánk. A NASA élettani részlege, a moszkvai Orvos Biológiai Problémák Intézete, a  Europan Space Agency biológusai szorgosan keresik a választ. Elsősorban az szeretnék megtudni, hogy szervi sérülésekkel magyarázható-e a kudarc, vagy csak átmeneti, úgynevezett funkciózavarról van szó. A tudósok egyelőre csak hipotézisekkel szolgálhatnak, de ahogy gyűlnek az adatok, annál bizonyosabbá válik, hogy csak átmeneti az impotencia. Az okok között leggyakrabban a stresszt és a kimerültséget emlegetik, de szóba jöhet még a szív-és érrendszer, a só-víz háztartás és a neurohormon rendszer zavara is.

Csendben megjegyzem, a rendellenességhez, kedvcsökkenéshez az is hozzájárulhat, hogy az űrbe eddig fellőtt hölgyeket nagyrészt nem éppen a szépségversenyekről toborozták. Bár az ízlések és a pofonok köztudottan különböznek, egy spanyol közmondás szerint az igazi férfi az, aki saját öreganyját…viszi fel az űrbe. Mivel spanyolul sem tudok, lehetséges, hogy a pontok utáni részt rosszul fordítottam. 

 Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
De ne csüggedjenek, van jó hírünk is! Bár azt nyugodt lelkivilággal állíthatjuk, hogy szexuális kapcsolatra még csak próbálkozás sem történt odafent, egy másfajta kísérletről beszámolhatunk, de ez olyan titkos, hogy maradjon köztünk. A szűkebben vett szakmán kívül kevesen tudják, hogy az egyik Interkozmosz repülés során azt is megvizsgálták: képes-e a férfi nemi életre a világűrben, vagyis létrejön-e merevedés a súlytalanságban akkor is, amikor a keringő vérmennyiség többsége áthelyeződik a felső testfélbe. A Szovjet Tudományos Akadémia által engedélyezett kísérlet során az űrhajós jegyzőkönyvet vezetett tapasztalatairól, méghozzá elég részleteset.

Hogy a tudományos felméréshez milyen segédanyagot használt, azt ma is csak találgatni tudjuk. Az biztos, hogy a hosszú űrutazásokon résztvevő űrhajósok pszichés zavarainak leküzdésére, a bezártság, a honvágy okozta lelki konfliktusok elkerülésére felállított csoport megfelelő csomaggal látja el őket, és abban egyebek között hang- és videokazetták is találhatók.

De nem is a stimulus az érdekes, hanem az eredmény. A kísérleti alany kilétét fedje a tapintat homálya, bár alighanem szobrot érdemelne, az Ismeretlen Űrhajós szobrát, hiszen elsőként bizonyította, hogy a férfi a Földön kívül is férfi, szóval a kísérleti alany a jegyzőkönyv tanúsága szerint "optimista tapasztalatokra tett szert". (Itt jegyzem meg, hogy tudomásunk szerint a kísérlet nem akkor zajlott, amikor az űrállomáson a magyar űrhajós tartózkodott). A derék kozmonauta le is mérte optimista tapasztalatát, amely állítólag nem sokkal maradt el a földitől. A jegyzőkönyv egyébként az űrhajós szubjektív érzéseiről is beszámol, de az aztán már tényleg hétpecsétes titok, úgyhogy mi nem is számolunk be róla. Elképzelni azért tudjuk.

 

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
És tudunk még valamit. Azt, hogy ha valaki űrbéli nemi kalandokra készül, az óvszert valószínűleg nyugodt lélekkel otthon hagyhatja. Úgy tűnik ugyanis, hogy gravitáció nélkül a szaporodással gondok vannak. Kétéltűeken figyelték meg, hogy a sejten belüli citoplazma-eloszlás meghatározza az állat későbbi formáját és felépítését. Röviddel a megtermékenyítés után a békapete sárgája — gravitációs térben — centripetálisan megfordul, a Földön lefelé.

Ha a pete forgása akadályozott, például a súlytalanságban, a különböző petealkotórészek közül a kis mobilitású anyag nem fejlődik. Emlősök petesejtjét is vizsgálták már, és arra az eredményre jutottak, hogy a gravitáció hatással van a kromoszómák eloszlására és ez által a szaporodásra. Hogy pontosabban mi történik, még nem tudjuk, de előbb-utóbb ez is ki fog derülni. Amúgy jó lesz iparkodni. Már csak pár évmilliárd és kialszik a Nap. Akkor aztán felkerekedhetünk új naprendszert keresni. Mivel ez aligha lesz a közelben, muszáj lesz útközben szaporodni. És ezt azért ne bízzuk a robotokra…   

Idén májusban volt 35. évfordulója annak, hogy Farkas Bertalan révén, Magyarország is beléphetett az űrrepülő nemzetek sorába. Aktuális tehát, hogy a szex szempontjából ezt az űrrepülést is megvizsgáljuk.

Az Interkozmosz űrrepülésekre minden ország űrhajósa vitt magával egy videokazettát a Szaljut-6 űrállomásra, hogy azzal szórakoztassa a vendéglátó szovjet személyzetet. A magyar űrhajós videó műsorának összeállítását a tévés Zsurzs Évára bízták.


Többféle elvárásnak kellett megfelelni: a filmnek internacionalista szellemiséget kellett sugároznia, természetesen a nemzeti jelleg megőrzésével, művészi színvonala mellett pedig szórakoztatónak kellett maradnia.

A Magyar Televízió vezérkara a politikai adások főszerkesztőjével együtt, Megyeri Károly elnökkel az élükön, Szabó József ezredes, Hideg János orvos-ezredes társaságában – zárt ajtók mögött nézték meg a Bercinek szánt műsort.

Az összeállított anyag elég vegyesre sikeredett: a Szózattól egy országházi összeállításig, a verstől a Magyar Néphadsereg művészegyütteséig váltogatták egymást a filmrészletek. Egyszer csak megjelent a képernyőn Szűcs Judit, szűk testhezálló ruhában, és felcsendült egy diszkószám.

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/
Ritter Tibor elvtárs, a zsűri politikai feje – hivatali szobájának falán Csók István híres festménye, "A nagypapa reggelije" lógott - hirtelen felkiáltott: - Állj! Hogy került ez a jelenet a filmbe? – A készítők elmagyarázták, hogy Farkas Bertalan egyik kedvenc énekesnője Szűcs Jutka, hát gondolták, elférne benne ez a dal.

— Szó sem lehet róla! Mit gondolnak az elvtársak, ha majd a hónapok óta nőket nélkülözni kényszerülő szovjet űrhajósok meglátják ezt a csinos énekesnőt, hát szóval... mi lesz majd szegény Bercivel, ha ezek a kiéhezett orosz fickók... szóval értik elvtársak?

Nos, Szűcs Jutka jelenetét kivágták a videóból, helyére egy artista jelenet került, a szovjetek köztudottan erős cirkusz-műfaj iránti vonzalmuk miatt. Ebben a jelenetben egy fiatal, csinos lány rövid szoknyában produkálta magát. Egy dobásnál azonban fellebbent a szoknyája, és kivillant a combja.

— Állj! Mi volt az? — rikkantott fel Ritter elvtárs. Szó sem lehet arról, hogy ilyenfajta jeleneteket nézzenek az elvtársak a világűrben!

A végleges változat, amit Berci fel is vitt magával a világűrbe, abszolút szexmentes lett. Néhány hónappal a film elkészülte után, Moszkvában a szovjetek felajánlották a magyar videokazetta összeállítóinak, hogy nézzék meg, ők milyen filmet küldtek fel a Szaljut-6-ra. A magyarok somolyogtak, a várt csasztuskákra egyáltalán nem voltak kíváncsiak, de nem mondhattak nemet.
A vetítőteremben az első képek megtekintése után szinte elállt a lélegzetük; egy csodálatosan szép, ízlésesen elkészített pornófilmen gyönyörű emberpár szeretkezett, lágy zene és gyertyafény mellett.

Szinte kínosnak hatott a kérdés, hogy nem ártanak-e az ilyesféle izgalmak a nőket nélkülöző kozmonautáknak, amire a szovjetek azt felelték: ugyan, ők egész nap szigorú időbeosztás szerint dolgoznak, nem árt őket néha emlékeztetni, hogy milyen szép is a földi élet…

 

Nők és szex – a világűrben – írta: Schuminszky Nándor, „Tilos az A” Webmagazin, Tatabánya, http://www.tilos-az-a.hu/

Grafikai szerkesztés: P. Horváth Zsuzsi